Az Illatszerész, 1931 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1931-01-01 / 1. szám
A MAGYAR ILLATSZER ÉS HÁZTARTÁSICIKK-KERESKEDŐK ORSZÁGOS ESGIEI|NEK HIVATALOS LAPJA Az illatszer-, illatanyag-, pipere-, kozmetikai cikk-, szappan-, Sag- Fachzeitung f. (l&arféh£,m$Woff!& ........................ drog-, nürrnbergi és díszműáru-, finom acél-, gummiáru-, Seiten, Dronenz.Béla kötszer-, kefeáru- és háztartásicikk-szakma közlönye . Stoff-, Bürstergpqüßn XI. ÉVFOLYAM* BUDAPEST, 1931 JANUÁR 11. SZÁM ELŐFIZETÉSI ÁR: 1 évre 16, 1/2 évre 9,V4 évre 5 pengő. Külföldre 50°/6 felár HIRDETÉSEK ÁRA: Belföldi hirdetőknek mini soronként 40 fillér Külföldre külön díjszabás FELELŐS SZERKESZTŐ: DR VIDACS GYULA RÁKÓCZI UT.7b,.f Telefon: J 370-29. Hivatalos órák d.u. 4-8-gL.fc«Hr. metische Artikel, ummi-, Verbandsartikel-Branche V ^MJEL1EHJ« jfA^röNTA KÉTSZER ''sés kiadóhivatal: Tíz év és a jövő, a tizenegyedik 2 Boros Mór, a Magyar Illatszer- és Háztartáscikk Kereskedők Orsz. Egyesülete tb. elnöke A magyar illatszerkereskedelemnek idén kettős ünnepe van: 10 évvel ezelőtt alakult meg az illatszerszakma érdekképviselete, a Magyar Illatszer- és Háztartásicikk Kereskedők Orsz. Egyesülete és immáron 10 éves lett szakmai érdekeink harcos orgánuma, AZ ILLATSZERÉSZ is. Amikor Az Illatszerész első száma megjelent, a magyar illatszerkereskedelem még nem nyűtte el az első gyermekcipőt. A háborús kötött gazdálkodás maradványai még mindig béklyókként nehezedtek a forradalmaktól megtépett kereskedelemre. Kereskedelem- és iparellenes irányzat ütötte fel a fejét, amely nem tisztelte a múlt tradícióit és nem akarta érvényesülni hagyni a ma élni akaróit. Megindult az érdekképviseletek hosszú harcainak hősi sorozata, amelynek célja volt a magyar kereskedelem és ipar békebeli tekintélyének helyreállítása, jogainak s igazságainak a kiküzdése. Az érdekképviseletek ezen nagy harcából, már a mi egyesületünk, a Magyar Illatszer- és Háztartásicikk Kereskedők Orsz. Egyesülete is kivette bőven a részét, amiről Az illatszerész tíz évfolyamának az átlapozása számtalan tanúbizonyságot szolgáltat. Emmerson híres mondása szerint, minden kor kitermeli azokat az embereket, akik a különböző intézményeket a maguk képére formálják és ezeken keresztül az egész társadalom világszemléletének a kialakulására döntő hatást gyakorolnak. Ami ezen mondásból igaz a nagy egészre nézve, az megállja a helyét a speciális tagozódásoknál is. Tagadhatatlan az a tény, hogy az illatszerkereskedelem szervezetének a kiépítésében, a szakmai öntudat fejlesztésében és a kari összetartás megszilárdításában nem kis része van Az Illatszerésznek és az ő kitűnő szerkesztőjének. Dr. Vidacs Gyula cikkeiből mindig visszatükröződik az a nagy szeretet, amellyel szakmánk iránt viseltetik. Sorai a lelkesedés tüzétől vannak áthatva, valahányszor szakmánk igazáért, sorstársaink boldogulásáért emeli fel a szavát. Ma a lét és nem lét kérdése mindnyájunk elé fenyegető kérdőjelként mered. A fogyasztás válsága világjelenségként száguld végig tengeren innen és tengeren túl, napról-napra felégetvén, megsemmisítvén a kispolgári rend ezreit és tízezreit. A folytonosan nagyobb mérveket öltő munkanélküliség fokozatosan vevőink egész tömegétől megfoszt bennünket. Árucikkeink nagy része a nagy harcban, amelyik a mindinkább gyengülő felvevőképességű fogyasztóért folyik, lassan visszaszorul, tért veszít a nélkülözhetetlen első osztályú fontosságú javakkal szemben. A lecsökkent fogyasztás soha nem látott gyilkos versenyt idézett elő, amely szakmánkat, ha nem tudunk okos összefogással védekezni ellene, létalapjában fogja megingatni. Néhány rövidlátó gazdasági férfiú, aki a gazdasági élet körforgását nem elég alaposan figyelte meg, útnak indította a „le az árakkal” hangzatos jelszót, ezzel megindított egy lavinát, elfelejtkezvén arról, hogy a mai túladóztatott Magyarországnak a közterhek ezer sebétől, az állami beavatkozás omnipotenciájától vérző kereskedője nem kezdheti meg elsőnek az árak lemorzsolását, mert horribilis rezsiköltségei s az iparcikkek magas árai ezt nem engedik meg neki. Reális olcsóbbodási folyamatot ma nálunk csak a közterhek lebontása indíthat meg, mert csak ez lehet az egyetlen mód a termelési költségek egészséges lefaragására. Erőszakos beavatkozással a gazdasági élet törvényszerűségein nem lehet változtatni. Ezen ténykörülmények felismerésén alapszik az árvédelmi mozgalom feléledése. Reméljük, hogy a mozgalom, amelynek élére szakmánk legjobbjai kerültek, nem lesz ismét szalmalángszerű és végre meg fogja hozni a mindannyiunk által óhajtott eredményt, a márkacikkek árainak stabilitását és az egész vonalon való egyöntetűségét. A Magyar Illatszer- és Háztartásicikk Kereskedők Orsz. Egyesülete és Az Illatszerész ez alatt a 10 esztendő alatt hallatlanul kifejlődött és igazolta azt a sok jogos reményt, amelyet mi, alapítók, annak idején hozzáfűztünk. Dr. Vidacs Gyula barátunk a jól elvégzett munka boldog érzésével gondolhat vissza az elmúlt esztendőkre. Lapja összeforrott a magyar illatszerkereskedő társadalommal, vér lévén a vérünkből, hús a húsunkból. Az elmúlt esztendők sok sötét napján az egyetlen világító pont volt Az Illatszerész fáklyájának becsületes tüze. Az ilyen tiszta célkitűzésű lapnak a jövőjében még akkor is bízni kell, amikor a mai nyomasztó gazdasági viszonyok fülledtsége, a jobb jövő majdnem minden reményétől megfoszt bennünket. Vizsgáljuk meg a mai gazdasági helyzetet közelebbről.. Nem várunk sokat az újévtől. Nem kérünk senkitől sem mást, mint azt, hogy méltányolják azt az emberfeletti munkát, amelyet ma a kereskedelem kifejt régi színvonalának legalább részleges fenntartása érdekében. Kortársainkat pedig arra kérem, hogy testvéri szeretettel és meleg ragaszkodással építsék tovább, fejlesszék még jobban egyesületünket és legyenek Az Illatszerésznek nemcsak olvasói, hanem igaz barátai is. 1 2.Boldog újévet kívánunk olvasóinknak, hirdetőinknek és barátainknak „Az Illatszerész“ szerkesztősége és kiadóhivatala