Az Illatszerész, 1932 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-01 / 1. szám

A MAGYAR ILLATSZER ÉS HÁZTARTÁSICIKK-KERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA Az illatszer-, illatanyag-,pipere-, kozmetikai cikk-, szappan-,­­ Fachzeitung f. die Parfüm-, Riechstoff-, kosmetische Artikel, drog-, nür­nbergi és díszműáru-, finom acél-, gummiáru-, Seiten, Drogen-, Galanterie-, Feinstahl-, Gummi-, Verband­­kötszer-, kefeáru- és háztartásicikk-szakma közlönye JSk. Stoff-, Bürstenwaren- und Haushaltungsartikel-Branche XII. ÉVFOLYAM * BUDAPEST, 1933 JANUÁR 1*1. SZÁM ELŐFIZETÉSI ÁR: 1 évre 16, 1/2 évre 9,1­ évre 5 pengő. Külföldre 50°/o felár HIRDETÉSEK ÁRA: Belföldi hirdetőknek mini soronként 40 fillér Külföldre külön díjszabás FELELŐS SZERKESZTŐ: DR VIDACS GYULA MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. RÁKÓCZI ÚT 70 Telefon: 1. 37-0-29. Hivatalos órák d.u. 4-6-ig Boldogabb esztendőt! László Béla, a vaskoronarend lovagja, a Magyar Illatszer és Háztartásicikk Kereskedők társelnöke Ha a dohányos ember elszív egy rossz rövidszivart s rá­gyújt egy finom havannára, tudja, hogy kellemes, új élvezet, új öröm vár reá. De ki bizonyos abban, hogy az eldobott régi évet boldog új esztendő fogja követni? A jó Isten az utóbbi időben nem kényeztetett el bennünket ezen a téren. Hát érdemes úgy örülni annak, hogy letéptük a régi naptár utolsó lapját és mámoros diadalt csapni, mintha egy nagy ellenséget győztünk volna le? Sötét titok a jövevény, akinek részeg örömmel nyitunk éjfélkor ajtót, akit tomboló vígsággal engedünk be és ugyanakkor a régitől boldogan vá­lunk el. Nagyképűen lép be életünkbe az új jövevény, gúnyos mosollyal áll meg a küszöbünkön és tűri, hogy ünnepeljük. Csodálkozik, hiszen ő is csak azért jön romboló szenvedélyeivel, pusztító ösztöneivel, hogy életünkből letörjön egy darabot, el­szívja erőnk egy részét. Megjelenésével öregebbek lettünk, egy lépéssel közelebb léptünk a sírhoz. Az ember nem gondol ilyes­mire Szilveszter éjszakáján, mert még nem unta meg a lelke a játékszerét, a reményt. És ez így jól van. Az optimista, ha az élet még oly mos­toha, nem veszíti el a fejét, munkálkodik, küzd és győz. Pillantsunk vissza a most lezárt évre. Arra az évre, amely nekünk, kereskedőknek volt a legszomorúbb és amelyben végre mindenki láthatja annak az irányzatnak csődjét, amely ható­sági intézkedésekkel akarja a válságot megszüntetni. Látjuk, hogy a világrelációs bajokon kívül nálunk a magángazdaság még külön a bajokban sínylik. Miért? Mert a hivatalos ember a magángazdaságban akarva, nem akarva, papírbukkancs és tőzsdei nonvalőrök emlékeit revellálja és ettől nem akarják meglátni, hogy 1867-től 1914-ig a magyar magángazdaság nem spekulatív volt, hanem termelő, dolgozó és dolgoztató, hogy itt ma már régen nem sikerekkel, nem szerencselovagokkal, nem vérből aranyat csinálókkal állnak szemben, hanem tisztességes, küzdő, sőt az élet harcaiban küzködő exisztenciákkal. Az általános fizetésleszállítás, az adórendeletek tömege már mindenkit lesújtott. A házak kapui kirügyeztek, cédulák rajtuk tucatszámra. És mi vevőket várunk? Bukás, fizetés­­képtelenség az eredmény. A kényszeregyezségek 100%-kal múlják felül az 1930. évi belieket. Szakmánkat még külön bajok is sújtották az elmúlt évben. A fogyasztóközönség megcsökkent vásárlóképességével szem­ben a cikkeinket árusító üzletek száma ijesztően szaporodott: az illatszerházalók törvényellenes működése és a közönség ro­vására történő visszaélése, az árvédelem az eddigi formában történt bukása, stb. Ellenben határkövet képez az elmúlt évben megindított szakmavédelem ügye, amelyet felépíteni jövőben a legfontosabb teendőnk lesz. További programunk a jövő évben: A de­­tailkereskedők árubeszerzésének megszervezése. A zárórántúli árusítás szabályozása. Propaganda a boltbérek leszállítása érdekében. Az önhibájukon kívül immobil, de életképes üzlettel bíró kartársak megsegítése. A kötszerrendelet megváltoztatása. Az Illatszerész-Otthon megteremtése. Feladataink nagyok, de munkánk gyümölcsét a közös egyetértés és kortársi szeretet meghozhatja. Bízva reményke­dünk, hogy ez az évforduló az az út, mely súlyos gazdasági bajaink leküzdése felé vezet és a legutóbbi sötét idők után a jobb jövő kezdetét jelzi. Az év végén Minden év végén a rendes kereskedő az évi számadásokat lezárja és megállapítja, hogy az év folyamán milyen ered­ménnyel dolgozott és várjon üzlete lukratív volt-e, vagy sem. Mi is, az illatszerszakma hű krónikásai évről-évre visszapil­lantást szoktunk vetni a lefolyt időkre és a jobb jövő remé­nyébe vetett hittel szoktuk végezni az ilyen reminiszcenciákat. Most elérkezvén az év utolsó napjához, ha visszapillan­tunk, nem sok örömünk van, meg kell állapítanunk, hogy az 1931. év az eddigieknél mindenütt rosszabb volt, a folyó jö­vedelmek állandóan csökkentek és ha a mérlegeket meg­tekintjük, a vagyon állagának csökkenését is konstatálnunk kell. Az 1925-ben kezdődő gazdasági krízis után következő évek magukba véve nem kecsegtettek nagyszerű eredmények­kel, de hogy ennyire lezülljenek a gazdasági viszonyok, azt még lidércnyomásos álmunkban sem mertük volna hinni. Ha a bibliai hét bő esztendő és hét szűk esztendő meséjében hin­nénk, úgy azt lehetne feltételeznünk, hogy az 1932. évben le­záródik a hét szűk esztendős időszak. Szeretnénk ezt, bár erre semmiféle reménysugarunk sincsen. Ha ma visszapillantunk az 1931. év elejére, úgy azt kel­lene konstatálnunk, hogy a viszonyok akkor, ha nem is voltak jók, de meglehetősen tarthatóknak látszottak. A rosszabbodás tulajdonképpen az 1931. év júliusában bekövetkezett deviza­zárlattal kezdődött. Az illatszerszakma talán sokkal inkább, mint más szakmák, a legnagyobb mértékben függ a külföldi behozataltól. Ha az illatszerkereskedő raktárán levő cikkeket sorba vesszük, még a magyar gyártmányoknál is azt kell lát­nunk, hogy egyike sem független a külföldtől. A szappan nyersanyagának, a faggyúnak csak egy része belföldi, de már a kókuszolaj és egyéb zsiradékok külföldi eredetűek. A pipere­­szappanban levő illatosító anyagok mind külföldi eredetűek. A parfümök flakonjai, az illatosító anyagok, a kölnivizek fla­konjai és illatosító anyagai, a hajápoló cikkek hatóanyagai, a fogkrémek tubusainak ónanyagai és a többi kozmetikai cik­kek tartályainak nagy része, a ható és illatosító anyagok, mind, mind a világ különféle tájairól kerülnek ide és hazafias magyar érzelmünknek tulajdonképpen akkor adunk kifejezést, hogyha igyekezünk legalább is a munkabéreket az országnak megtartani oly módon, hogy hazai gyárak által előállított, vagy a külföldi gyárak által legalább is itt töltött árukat adunk el. Az elmúlt évben a fogyasztóképesség csökkenése fokozot­tabb mértékben állott be. A fizetéseket és jövedelmeket, a munkabéreket nemcsak az állam, városok és községek, de úgy­szólván minden munkaadó fokozatosan leszállította, úgyhogy a szükségleteket még szűkebb keretekbe kellett összeszorítani és nem csodálható, ha az illatszerkereskedelem forgalma foko­zatosan 40—50%-kal csökkent az elmúlt évhez képest és míg ellentétben más évekhez, az év vége felé emelkedő forgalmat jegyezhetett fel a kereskedő,­­addig ez évben, az év közepétől kezdve, a forgalom állandóan csökkenő irányzatot mutatott. Az egyes árucikkek árainál az év elején még abban a re­ményben éltünk, hogy jelentékeny csökkenés fog beállani, erre mutatott az év elején a nyersanyagok olcsóbbodása és már-már azt hittük, hogy a békebeli árakhoz mért árak fognak az illat­szerszakmában is stabilizálódni, ehelyett a devizanehézségek az ellenkezőjét idézték elő. A szappaniparban a nyersanyag olcsó volt, de az utolsó hetekben általános áremelkedés mutatkozott, az ipar nehézség

Next