Az Illatszerész, 1936 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-01 / 1. szám

r­n­c Belföldi hirdetőknek mini soronként 40 fillér Ip/nMiNORiz'.E A MAGYAR ILLATSZER ÉS HÁZTARTÁSICIKK-KERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLESÉREK HIVATALOS LAPJA Az illatszer-, illatanyag-, pipere-, kozmetikai cikk-, szappan-, III Fachzeitung f. die Parfüm-, Riechstoff-, kosmetische Artikel, drog-, norinbergi és díszműáru-, finom acél-, gumiáru- II Seifen-, Drogen-, Galanterie-, Feinstahl-, Gummi-, Verband­­kötszer-, kefe áru- és h á zt a r t á s i cik k-szakma közlönye. |||| Stoff-, Bürstenwaren- und Haushaltungsartikel-Branche. ELŐFIZETÉSI ÁR: MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER 1 évre 16, Vt évre 9, öt évre 5 pengő. Külföldre 50% felár FELELŐS SZERKESZTŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: HIRDETÉSEK ÁRA: DR­ VIDÁCS GYULA BUDAPEST, VII. RÁKÓCZI ÚT A Külföldre külön díjazás Telefon: J 37-0-29. Hivatalos órák d. u. 3-6-ig XVI. ÉVFOLYAM * BU­DAPEST, 1936 JANUÁR 1 * 1. SZÁM AZ ÚJÉV KÜSZÖBÉN... Bárdi Sándor a Magyar Illatszer- és Háztartásicikk Kereskedők Országos Egyesülete ügyvezető­ elnöke Fordul az év. Az ismertet, a múltat elhagyjuk, hogy egy rózsásnak tetsző, de teljesen bizonytalan idősza­k elé néz­zünk, amelytől a letű­ntnél mindig jobbat várunk. A visszapillantás az 1935. évre csak arra alkalmas, hogy a fájó sebeket, amelyek behegedését az újévtől várjuk, ismét feltépjük. Az elmúlt évben az illatszerszakmának sok öröme nem volt. Az üzletek száma ismét mérhetetlenül el­szaporodott. Nem kívánta a szükséglet, hogy újabb üzletek létesüljenek és ha még csak szaküzleteik szaporodásáról volna szó, de a f­űszerkereskedések, rőfösök, sőt még a szén­ás fa-kiskereskedések is rávetették magukat azokra a cik­kekre, amelyekből az illatszerkereskedőknek meg kellene élni. Hogy mit jelent a mellékcikk az outsidereknél, azt nagyon jól tudjuk. Azt remélik, ha illatszerekkel fognak ke­reskedni, a főüzletágukat képező üzletet fel fogják lendí­teni. A mi cikkeinknek az árát mérhetetlenül lesüllyesztik, de maguikon sem segítenek, mert a gazdasági helyzet nem javul, a vásárlóközönség szükséglete nem lesz nagyobb, nincs újabb felvevői képesség, a forgalom nem emelkedik, hanem állandóan csökken minden vonalon és így az outsi­der rendes üzleti forgalmának kiesését aligha tudja a mi cikkeink eladása által pótolni, de a legális illatszerkereske­delemnek kárt okoz. A házalók számában két év előtt mintha némi csökke­nés állott volna be, a rossz viszonyok megint kitermeltek sok leépített tisztviselőt, a­kik hónuk alá vették a táskát és illetéktelen konkurenciájuktól hihetetlenül szenved a legá­lis kereskedelem. Az árrombolás az utóbbi hónapokban annyira elhara­pódzott, mint még soha. Idén ugyan megalkották a márka­cikkek védelméről szóló rendeletet, a gyárak egy része eleget is tett a szakma ama kívánságának, hogy cikkeit i­e jegyez­tette a márkacikkek jegyzékébe, de ezután minden további lépés az árvédelem terén úgyszólván megállt. Az ellenőrzés a márkaci­kkgyárak részéről az elmúlt évben igen lanyha volt. Cikkeink a nagykereskedelem révén a legilletéktele­nebb kezekbe kerültek, olyanokba, amelyek a márka­cikkek fogalmát nem ismerik és legkevésbé tudják megkülönböz­tetni az illatszerszakma márkacik­keit azoktól a cikkektől, amelyeket egészen alacsonyrendű készítők, gyakran pince­gyárak hoznak forgalomba. A márkaci­kkgyárak lanyha el­lenőrzése és főleg az, hogy a nagykereskedelmet nem tudják, vagy nem akarják arra szorítani, hogy csak szaküzleteket lásson el márkacikkekkel és házalóknak semmilyen körül­ményeik között se juttasson árut, nagy rombolásra vezetett az illatszerkereskedelem körében. Az árrombolás katasztrofális helyzetet idézett elő, amelynek következményei azonban, ha csak addig az ár­rombolás özönlő árjának gátat nem vetnek, hatását a maga teljességében néhány hónap múlva fogja mutatni. Nagyon szomorú, hogy még mindig vannak kereskedőik, akik nem­ tudják belátni, hogy a kereskedő azért van, hogy keressen, üzletét nyereséggel folytassa, nemcsak azért, hogy a pénzét az áru által cserélje és emellett tönkremenjen. A vezetésem alatt álló egyesület számos éven át nagy erőfeszítéssel dolgozik azon, hogy az ár kérdésében ered­ményt produkáljon, azonban hiányzik a legilletékesebb fak­toroknak, a gyáraknak hathatós segítsége. Enélkül pedig sikert elérni e téren nem lehet. A gyáraknak legalább olyan érdekük, mint az illatszerkereskedőknek, hogy a már­kacikkek ne váljanak az outsider-kereskedelem és a házalók prédájává, mert ez nem fog egyebet jelenteni, mint hogy a költséggel és fáradsággal bevezetett márkacii­kken­k nívója le fog süllyedni és a vásárlóközönség azoktól el fog fordulni. A gyárak feltétlen érdeke az is, hogy az illatszerkereskedel­­met megerősítsék. A megerősítés egyik eszköze a márkacik­keknek az illetéktelen kezekből való kiragadása és a szak­kereskedelemre bízása, amelynek erkölcsi színvonala ga­rancia arra, hogy azt a márkacikket, amelynek márkacikké tételéhez annak idején segédkezet nyújtott, megfelelően meg is tartsa. Ha a gyáripar az illegális kereskedelem kezéből kiveszi a márkacikkeket, úgy anyagilag is megerősíti a szakkereskedelmet, amelyre üzleti politikáját sziklaszilárdan felépítheti. Az adott helyzettel azonban számolnia kellett a veze­tésem alatt álló egyesületnek és amikor már az outsider üz­leteik árrombolással tűrhetetlenné váltak, kénytelen volt a szakma érdekében védekezni és számos outsider-üzlettula­j­donos ellen az árrombolás okozta tisztességtelen verseny el­hárítása céljából pereket indítani. Ez az akció nem offen­­zíva, hanem defenzíva az illetéktelen kezek túlkapásai ellen, amelyeket arra akarunk szorítani, hogy maradjanak szak­májuk körében, de ha már illatszerekkel és kozmetikai cik­kekkel — bár illetéktelenül — kereskednek, ne akarjanak az árak megszabása körül több jogot, mint amennyivel a tisztességes, árbetartó és szerződéses kötelezettségét min­denkor ismerő szakmabeli kereskedő bír. Az illatszerkereskedelem elmúlt éve sok-sok nehézség

Next