Az Illatszerész, 1937 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1937-01-01 / 1. szám
A MAGYAR ILLATSZER ÉS HÁZTARTÁSI CIKK-KERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA Az illatszer-, illatangag-, pipere-, kozmetikai cikk-, szappan-, jlll Fachzeitung f. die Parfüm-, Riechstoff-, kosmetische Artikel, drog-, norinbergi és díszműáru-, finom acél-, gumiáru- I Seifen-, Drogen-, Galanterie-, Feinstahl-, Gummi-, Verband kötszer-, kefeáru- és háztartásicikk-szakma közlönye. ||| stoff-, Bürstenwaren- und Slaushullungsartikel-Branche. ELŐFIZETÉSI AH: MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER 1 évre 16, 10 évre 9, 10 évre 5 pengő. Külföldre 50% felár FELELŐS SZERKESZTŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: HIRDETÉSEK ÁRA: DR VIDACS GYULA BUDAPEST, VII. RÁKÓCZI ÚT ** Belföldi hirdetőknek mini soronként 40 fillér Külföldre külön díjazás Telefon: 1-370-29. * Hivatalos órák d. u. 3—6-ig XVII. KVFO I.Y * HI * II II NAPFST, 1 9 S 7 JAVIÁ II 1. * 1. SZÁKI A főbb jövő felé... Amikor Szilveszter napja elmúlik, az utolsó éjjel vigassága után komoly munka elkezdődik, mindenkinek első dolga, hogy visszapillant az elmúlt évre és filmszerűen lepergeti maga előtt az elmúlt év történetét. A kereskedő leül és befejezi az ó-év számadásait, megállapítja, várjon ,a elmúlt év eredménye milyen volt és felért-e annak összege a korábbi évek eredményével. Az illatszerszakma is visszapillant az Ibill, évre és minden egyes tagjának elszorul a szíve, haragos redők keletkeznek homlokán és nem tudja levetni bosszúságát, csalódottságát, amelyet ez az év és annak eseményei okoztak. Nem akarunk itt beszámolni minden egyes illatszertártulajdonos egész évi küzdelméről, a mai-nap után megismétlődő nehézségekről és a sikertelenségekről, amelyet a legnagyobb szorgalom és kitartás mellett is alig lehetett leküzdeni és mindezt az egyes üzletek fenntartásáért, az exisztencia megmentéséért és a napi kenyérért. Ha az illatszerésztársadalom összességét tekintjük, úgy azt kell tapasztalnunk, hogy ebben az esztendőben a kormányzat velünk szemben nagyon mostoha volt. Váratlanul léptette életbe az érdekeltség megkérdezése nélkül a drogista rendeletet, amely a legfontosabb cikkek kimérésétől eltiltotta az illatszerkereskedőt, olyan cikkek eladásától, amely cikkek egyedül és kizárólag az illatszertárak üzletkörébe tartoznak és ezzel szemben viszont a gyógyszerészeknek és drogistáknak megengedte a púder, dióolaj, fogpor, szájvíz, tejkrém kimérve való árusítását és emellett az illatszertárból számtalan olyan cikket tiltott ki, amelyek az illatszertárak létezése óta mindenkor az illatszertárba tartoztak és a közönség mindig ott is kereste és keresi még ma is. A rendelet más szakmákat is érintett, de egyiket sem olyan súlyosan, mint az illatszerszakmát, amely pedig semmiképpen sem szolgált reá, hogy olyan cikkek árusításától tiltsák el, illetve olyan cikkek árusításában korlátozzák, amelyek az egész földkerekségen csak az illatszertárak hoznak forgalomba. Ez ellen a méltánytalan és az igazságot messze elkerülő rendelet ellen harcolnunk kell és harcolni fogunk mindaddig, amíg a kormányzatot jobb belátásra nem fogjuk tudni bírni. Ha sorsunk mostohává vált, azt nemcsak a kívülünk álló eseményekre toljuk, hanem tekintsünk széjjel az illatszerésztársadalom berkeiben is. Az a szakmai összetartás, szeretet és a szakmához való ragaszkodás, a szakma szeretete, amely korábban ebben a társadalomban olyan szépen kifejlődött, talán az általános európai légkörtől, amely a háborúkivonásban és az ellentétek szításában éli ki magát, megfertőződött, az irigység, a gyűlölség százfejű hidrája emelkedett ki a földből és megakadályozott minden fejlődést, lehetetlenné tett minden tisztességes törekvő elgondolást és akarást. A személyeskedés, a tárgyilagosság teljes hiánya és mindig csak a személyek elleni háborúskodás, válogatás nélküli támadások az okok erőszakos kiásásával, szennyes hangú támadások szolgáltattak okot arra, hogy azok, akik hivatva vannak egy szakma élére állni és a szakma érdekeit képviselni, elkedvetlenedve eltávoztak, visszavonultak és tapasztalataikkal nem támogatják azt a szakmát, amelynek érdeke az ő érdekük is. Ha az óév távozik és az újév hajnalán vagyunk, mindig rózsaszínű szemüvegen át látjuk a jövőt A remény rózsaszínű sugara hatol belénk és úgy hisszük, hogy a rossz év után végre egy minden jót meghozó új esztendő fog következni. Az 1937. év küszöbére érve, tényleg úgy látjuk a korábbi új esztendőkkel ellentétben, hogy ezt az évet sokkal szívesebben, sokkal nagyobb reménységgel fogadják, mindenkiben egy belső érzés van, amelynek magyarázatát adni nem tudja és úgy hiszi, hogy a jövendőbe lát, sokkal jobb gazdasági helyzetet vár és ezt oly biztonsággal látja, mintha tényleg a jövendő előtte megnyílnék és tisztán látná a történendőket. Az általános gazdasági helyzet tényleg arra enged következtetni, hogy valami javulásnak a lefolyt hét szűk esztendő után be kell következni. Az illatszerszakmában is általánosak ezek a szép reménységek. Mi is azt hisszük, hogy a közgazdasági helyzet javulni fog, az általános keresőképesség emelkedik és ezzel együtt az illatszer detailkereskedelem helyzete is javulni fog, mert hiszen minden forgalomemelkedés többé-kevésbé erre a szakmára is kihatással bír. Mi is úgy érezzük, hogy az 1937. évben sikerülni fog a szakmánkat béklyóiban tartó drogista rendeleten változtatást eszközölni, hiszen azok is akarják, akiknek ez a rendelet jogokat hozott, éspedig azért, mert ezek a jogok kívánságaiknál sokkal szerényebbek és erősen korlátozottak lettek. Várjuk és reméljük, hogy a szakmában a jobb belátás fog érvényre jutni, elülnek a személyes harcok és megnyílik annak a lehetősége, hogy ismét egységes legyen az illatszerésztársadalom, ismét szeretettel kezelje a kartárs a kartársat, ragaszkodjék szakmájához és érdekképviseletéhez, úgy mint ezelőtt. Ehhez azonban az kell, hogy az illatszerésztársadalom a sötétben bujkáló idegen elemek befolyásától meg tudjon szabadulni és ne adjanak hitelt azoknak, akik merő rosszakaratból, csakhogy az ellentéteket szítsák,kartársat kartárs ellen, barátot barát ellen uszítanak, förtelmes rágalmakat szórván azokra, akik az illatszerésztársadalomért hosszú éveken át önzetlenül küzdöttek. Bort, búzát, békességet, ez a régi magyar mondás, mi ez utóbbit akarjuk, amely békesség lehetővé teszi az alkotó munkát és azon anyagi javaknak a megszerzését, amellyel a bor és búza megszerezhető. Indulunk a jobb jövő felé.. . Elérkezünk-e a valóban jobb, szebb és gondtalanabb életlehetőségekbe? Ki tudja? Vederemo.