Iparegészségügy, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1904-01-01 / 1. szám
III. évfolyam. Budapest, 1904 január 4. IPAREGESZSEGUGYIWÍJy-AMSZAKI, EGÉSZSÉGÜGYI és KERESKEDELMI FIGYELŐ “ ».· A BEtpuSEGÉLYEZÉS és MUNKÁSBIZTOSITÁS KÖZLÖNYE = ' ■ '* Zj ’ JVT« gjelenik minden hó elsején és tizenötödikén. techn. k.a mm. Riyn«(iáiráánk e gesz jdtönaprona Felelős szerkesztő NAGY BÉLA — DR Szerkesztőség és kiadóhivatal VII., Erzsébet körút.8. szám Az ellenség. A most elmúlt évben az amúgy is nehéz viszonyokkal küzdő iparunkat egy talán nem egészen váratlan, nem is új, de egy nagyon is számbaveendő ellenség támadta. Ez a sztrájk. Minduntalan újabb és újabb helyen tört ez ki. Súlyos és kevésbbé súlyos, igazságos és igazságtalan követelésekkel léptek fel mindkét részről és töméntelen kárt okoztak egymásnak. A sztrájknak pedig igen sokszor nem az elért engedmények, hanem a kölcsönös elgyöngülés vetett véget. Nemzeti vagyon veszett el a sztrájkokban és ez idő szerint még csak reményünk sincsen, hogy a jövőben a sztrájkok száma csökkenni is fog. Nincsen módunkban, hogy ezek lefolyására csak a legkevesebb befolyást is gyakorolhatnánk. De azt sem mondhatjuk biztonsággal, hogy a már bevégzett sztrájk nem tör-e ki újból és rombol tovább. Gondolkozóba ejt bennünket, hogy a sztrájknak törvényalapja nincsen. Az ipartörvény (1884: XVII.) 162. §-a egyenesen kijelenti, hogy azok az összebeszélések, amelyekkel egyik fél a másik kárára előnyöket akar kivívni, jogerővel nem bírnak. És mégis folynak a sztrájkok, a békéltetési tárgyaláson közreműködnek a legkülönbözőbb hatóságok, felvesznek jegyzőkönyvet és őrzik ezt az irattárukban. Mintha bizony a bennük foglaltaknak, valami jogérvénye volna. Ha tetszik a munkaadónak, vagy a munkásnak, a kínos vergődés után létrejött egyezményt semmibe se veszik. Valóban rendetlen állapot. A bizalmatlanság melegágya. Mindkét fél a tapasztaltak után hadi készülődéseket folytat. Szervezkedés mindkét részről. Vidéki városaink közül egynéhányban a jövő évre egész harci tervet szőttek : egyesek el fogják kezdeni, azután úgy március végére általános lesz a zavar. Ilyet hallunk és tehetetlenül állunk. A szegényebb családos munkás valósággal rettegve gondol arra, hogy mit fognak gyermekei enni, nem lesz-e olyan hideg még ekkor, hogy fűteni kell . A munkaadó megrendezi az ügyeit, gondolkozik szállítási kötelezettségeiről és tehetetlen ő is. Ezt látva, igazán elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy tegyünk valamit. Helylyel-közzel már történik is valami. A harczoló felek békeszerető csoportja bíróságot választ és határozmányainak alá is veti magát. A harcias pártból is hallatszanak hangok, hogy a szrájk lehetőleg mellőzendő. A helyzet tehát mintha tisztulna, mintha a haladás útján volnánk. Pedig nem így áll a dolog. Amit látunk, nem más, mint a közvélemény idáig még határozatlan megnyilvánulása, amely a szrájkot elítéli. Azonban ezen az úton bárhova is haladunk, joggal kiváltható célt elérni nem fogunk. Itt csak büntető szankcióval bíró törvényes intézkedések nyújthatnak orvoslást. Csak ha a munkásmozgalmak lefolyásáról előre képet alkothatunk, csak ha az elérhető eredményekről, illetve engedményekről mindkét fél tisztában lesz, csak akkor fognak rendes viszonyok előállani és csak akkor fogják a sztrájkok mai félelmetes alakjukat veszíteni. Mert hiszen ma nem az győz, akit az igazság is támogat, hanem aki tovább bírja, vagy az enged a harcban, akit külső körülmények arra kényszerítenek. A sztrájkkal az elmúlt esztendőben sok visszaélés történt, de bátran kimondjuk, hogy a töméntelen csatározás közül igen sok nem tört volna ki, ha erős és céltudatos vezetésű munkásszövetkezetek irányították volna a munkások tetteit, így áll a dolog egyrészről. Másrészről pedig nem törne ki oly sűrűén sztrájk, ha törvényen alapuló oly intézményünk volna, amely sztrájk esetén a két harcoló párt között békét tudna csinálni, amelynek hozott határozatait mindkét fél büntetés terhe alatt kénytelen volna betartani. Végül azonban akkor se ütne ki minduntalan a háborúság, ha a törvény a sztrájk jogosultságát nem ismerné el, a munkaszerződések megszegőit szigorúan megbüntetné és helyette a munkásoknak közös akaratával előterjesztett panaszát egy oly orgánum vizsgálná felül, amelynek pártatlanságában mindkét fél megbízik. Mindebből pedig az folyik, hogy a törvény a szrájkot vagy határozottan szentesítse, vagy elítélje, de mindkét esetben a munkaadó és a munkások között felmerülő differenciák elintézésére egy megbízható és közmegelégedésre működő szervezetet alkosson. Ezzel természetesen nem akarjuk azt mondani, hogy a szrájkot jogilag véve elítéljük, azt sem hogy sztrájk esetén a munkásszerződések be nem tartását a törvény szigorúan büntesse, de látjuk hogy a körülmények, de főképpen a múlt évi tapasztalatok imperative követelik, hogy e téren megállapodott és nyugodt viszonyok uralkodjanak. P. y *03 (D Cu 4) 1 3 U tic o S3 25 (73 Ni) — ZZ '0) > 'cc •S3 « ca *o U o o N NÖ V) ^ O - ZZ M O 'S® CO