Iparegészségügy, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1906-01-01 / 1. szám
6. oldal._______________________________iparegészségügy nem az adminisztrálásban, hanem tagjaik szükségleteinek kielégítésében keresték, megszívlelik javaslatunkat s mielőbb megvalósítják azt. Ezzel kényszeríteni fogják a többi betegsegélyző-pénztárakat is hasonló eljárás követésére. Sőt kívánatosnak tartjuk, hogy a betegsegélyezésről szóló törvény revíziója alkalmával a törvényhozás gondoskodjék arról, hogy a szeretet ünnepét a beteg munkások is zavartalanul tölthessék el s legalább e napon érezzék ők maguk is a szeretetet. A vasipar higiénája. 1. A vas, ez a szerfelett elterjedt fém — úgy látszik — nem nagyon örvend az ő nagy népszerűségének. Éppenséggel nem tartja valami nagy kitüntetésnek, hogy az ember őt minduntalan használatba veszi. Mert attól a pillanattól fogva, amikor a kohókban a világra jön, egész addig, amíg békába verve fel nem dolgozzák, az egészségi hátrányok egész sorozatával támad azok ellen, akik őt az emberiség önös céljainak kiszolgáltatják. Igenis ez így van! A vas higiénikus ártalmakat okoz már a vas nyerésénél, tehát a kohóüzemekben is; ezt teszi különben a vasöntés alkalmával, de megcselekszi ezt akkor is, ha a kovácsok, hengerművek készítői, a lakatosok és gépépítők, a reszelővágók, acéltollítókészítők, a varrótűmunkások támadnak neki avégből, hogy őt feldolgozva az emberek szolgálatába bocsássák. Az ipari higiéna mindennek dacára nem állítja, hogy a vasiparosok munkája valami túlságos veszedelmeket rejtene magában akár az életre, akár az egészségre nézve; azt nem emeli ki, hogy akár egyik, akár a másik foglalkozás valami különös nagy bajjal járna; de annyi tény és igazság, hogy kétségenkívülivé teszi, hogy igenis a vasiparnak is megvannak a maga sajátságos betegségei. A vas nyerési módjának technikai oldaláról teljesen eltekintve azt látjuk, hogy a vas már a higiénikus ártalmak egész sorozatával fenyegeti azokat, akik születési pillanatában körülveszik. Mert mit tapasztalunk? A vasat tartalmazó fémeknek a kohókba való hordása óriási testi fáradsággal jár ; a sérülések veszedelme lépten-nyomon fenyeget; az az óriási hőség, amelyet a kemencék körül szorgoskodók elviselni kénytelenek, a bajok egész sorozatát okozhatják. Hát még mit szóljunk a vakító fényről és a gázokkal és porral fertőzött ama levegőről, amelyet az ott dolgozó munkások belélegezni kénytelenek ! De lássuk az egészségi ártalmakat egyenként. A kohómunka egyike a testi erőt legjobban megerőltető működéseknek, mert úgy a nyersanyagok egybehordása, amiként a folyékony vasnak és a salaknak kellő elhelyezése, óriási testi erőt igényel. A nyersanyagok összehordása és továbbítása különösen a hát és a nyak izmait veszi igénybe, a folyékony vasnak további kezelése pedig a kéz izmait erőlteti meg. Elegendő pihenési időről a kohómunkánál szó sem lehet. Épp úgy azt sem lehetne állítani, hogy ezek a munkások bőséges táplálkozással pótolhatnák azt az óriási veszteséget, melyet a szerfelett megerőltető munkájuk okoz. Nem pedig azért, mert a kohómunkások munkaidejük aránylag még nagy, munkadíjuk pedig még oly csekély, hogy ebből jó táplálkozásra nem igen telik Bármily világosnal látszik is azonban az észaeta előtt a kohómunkásoknak a megerőltetésből származó sok baja, mégis nehéz esbszámokban kifejezni. Weickert német kutató, aki a kohómunkások higiéniájával foglalkozott, szintén jieisukyVp-Qzt és a kohómunkások összes megbetegedéseinek ha.5%-át a megerőltetésre vezeti vissza. Igen sok bajt okoznak a kohómunkásoknak a sérülések és pedig a zúzódások, csonttörések ficamok, égetési sebek, leforrázások és az explóziók Különös gyakoriságban észlelhetők ez utóbbiak a salaktömbök körül. Mert ha a salak fölött még nem képződött elég erős kéreg, akkor ez a még égő tömeg részben a rázkódás, részben pedig a benne rejlő gáznemű anyagok feszítő erejénél fogva könnyen explodálhat. Egyes vidékeken az a szokás járja, hogy a salakot granulált formában a víz sodró ereje által viszik tovább. Ha a salak tiszta, úgy ebből nem szokott baj támadni. De ha vasat tartalmaz, akkor abban a pillanatban, amikor a salak a vízbe jut, explózió áll elő. A vaskohó körül kisugárzó hőnek első hatása: a bő izzadás. Ez előidézi a kínzó szomjúsági érzést, amely csak bő víz- és sörivásra enyhül. A sok ivással pedig együtt jár az emésztőszervek megbetegedése. A nagy hőség további káros hatása abban nyilvánul, hogy a munkás a lehetőséghez könnyen öltözik. És hogy testét kissé lehűtse, szívesen áll ki időnként oly helyre, ahol egy kis hűvös légáram éri. Igaz ugyan, hogy ez a lehűtés első pillanatra kellemes érzést kelt a munkásban, de mivel így magát könnyen meghűtheti és kiteszi magát gége-, garathurutnak, tüdőgyuladásnak, reumának, így tehát ez az eljárása felette veszedelmesnek mondható. Ki kell emelnünk, hogy a munkás, amikor a forró levegőről, rendszerint a hűvös udvaron keresztül, az árnyékszékbe megy, szintén kiteszi magát a bajnak. Ki pedig azért, mert azon mód, izzadtan rohan ki a kemencétől, ahelyett hogy előbb jól letörölné testéről az izzadtságot és óvatosan lépne ki a hűvös udvari levegőre. Az a vakító fény, amelyet az izzó, folyékony vas terjeszt, éppenséggel nem mondható ártalmatlannak. Okozni szokott ez szemhéj-, kötőhártyagyuladást, sőt, nem ritkán meg a szemideg is megtámadja. Éppen ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy az itt dolgozó munkások olyan szemüveget hordjanak, amely szemüket a vakító fény ellenében megvédeni képes. Fentebb jeleztük azokat az ártalmakat is, amelyeket a munkások a fertőzött levegő miatt elszenvedni kénytelenek. Ezt a fertőzést két tényező okozza: a por és a gőzök meg a gázok. Ami a port illeti, ez aránylag kevés bajjal sújtja a munkásokat. A gázok és gőzök ellenben sok veszedelemnek az okozói. Amikor a port, mint a kohómunkások betegségének egyik előidézőjét kritikánk alá vesszük, meg kell emlékeznünk először is a szénporról, amely leginkább fertőzi meg a kohóban és a kohó körül dolgozók egészségét. __ 1906.