Iparegészségügy, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906-01-01 / 1. szám

6. oldal._______________________________iparegészségügy nem az adminisztrálásban, hanem tagjaik szükség­leteinek kielégítésében keresték, megszívlelik javas­latunkat s mielőbb megvalósítják azt. Ezzel kény­szeríteni fogják a többi betegsegélyző-pénztárakat is hasonló eljárás követésére. Sőt kívánatosnak tartjuk, hogy a betegsegélyezésről szóló törvény revíziója alkalmával a törvényhozás gondoskodjék arról, hogy a szeretet ünnepét a beteg munkások is zavartalanul tölthessék el s legalább e napon érezzék ők maguk is a­­ szeretetet. A vasipar higiénája. 1. A vas, ez a szerfelett elterjedt fém — úgy látszik — nem nagyon örvend az ő nagy népszerű­ségének. Éppenséggel nem tartja valami nagy ki­tüntetésnek, hogy az ember őt minduntalan hasz­nálatba veszi. Mert attól a pillanattól fogva, amikor a kohókban a világra jön, egész addig, amíg békába verve fel nem dolgozzák, az egészségi hátrányok egész sorozatával támad azok ellen, akik őt az emberiség önös céljainak kiszolgáltatják. Igenis ez így van! A vas higiénikus ártalmakat okoz már a vas nyerésénél, tehát a kohóüzemekben is; ezt teszi különben a vasöntés alkalmával, de megcselekszi ezt akkor is, ha a kovácsok, henger­művek készítői, a lakatosok és gépépítők, a reszelő­vágók, acéltollítókész­ítők, a varrótűmunkások tá­madnak neki avégből, hogy őt feldolgozva az embe­rek szolgálatába bocsássák. Az ipari higiéna mindennek dacára nem állítja, hogy a vasiparosok munkája valami túlságos vesze­delmeket rejtene magában akár az életre, akár az egészségre nézve; azt nem emeli ki, hogy akár egyik, akár a másik foglalkozás valami különös nagy bajjal járna; de annyi tény és igazság, hogy két­­ségenkívülivé teszi, hogy igenis a vasiparnak is megvannak a maga sajátságos betegségei. A vas nyerési módjának technikai oldaláról teljesen eltekintve azt látjuk, hogy a vas már a higiénikus ártalmak egész sorozatával fenyegeti azokat, akik születési pillanatában körülveszik. Mert mit tapasztalunk? A vasat tartalmazó fémeknek a kohókba való hordása óriási testi fáradsággal jár ; a sérülések veszedelme lépten-nyomon fenyeget; az az óriási hőség, amelyet a kemencék körül szorgoskodók elviselni kénytelenek, a bajok egész sorozatát okozhatják. Hát még mit szóljunk a vakító fényről és a gázokkal és porral fertőzött ama leve­gőről, amelyet az ott dolgozó munkások belélegezni kénytelenek ! De lássuk az egészségi ártalmakat egyenként. A kohómunka egyike a testi erőt legjobban meg­erőltető működéseknek, mert úgy a nyersanyagok egybehordása, amiként a folyékony vasnak és a salaknak kellő elhelyezése, óriási testi erőt igényel. A nyersanyagok összehordása és továbbítása külö­nösen a hát és a nyak izmait veszi igénybe, a folyékony vasnak további kezelése pedig a kéz izmait erőlteti meg. Elegendő pihenési időről a kohómunkánál szó sem lehet. Épp úgy azt sem lehetne állítani, hogy ezek a munkások bőséges táplálkozással pótolhatnák azt az óriási veszteséget, melyet a szerfelett megerőltető munkájuk okoz. Nem pedig azért, mert a kohómunkások munka­idejük aránylag még nagy, munkadíjuk pedig még oly csekély, hogy ebből jó táplálkozásra nem igen telik Bármily világosnal­ látszik is azonban az észaeta előtt a kohómunkásoknak a megerőltetésből szár­mazó sok baja, mégis nehéz esbszámokban kifejezni. Weickert német kutató, aki a kohóm­unkások hi­giéniájával foglalkozott, szintén jieisukyVp-Qzt és a kohómunkások összes megbetegedéseinek h­a.5%-át a megerőltetésre vezeti vissza. Igen sok bajt okoznak a kohómunkásoknak a sérülések és pedig a zúzódások, csonttörések ficamok, égetési sebek, leforrázások és az explóziók Különös gyakoriságban észlelhetők ez utóbbiak a salak­tömbök körül. Mert ha a salak fölött még nem képződött elég erős kéreg, akkor ez a még égő tömeg részben a rázkódás, részben pedig a­ benne rejlő gáznemű anyagok feszítő­ erejénél fogva könnyen explodálhat. Egyes vidékeken az a szokás járja, hogy a salakot granulált formában a víz sodró ereje által viszik tovább. Ha a salak tiszta, úgy ebből nem szokott baj támadni. De ha vasat tartalmaz, akkor abban a pillanatban, amikor a salak a vízbe jut, explózió áll elő. A vaskohó körül kisugárzó hőnek első hatása: a bő izzadás. Ez előidézi a kínzó szomjúsági érzést, amely csak bő víz- és sörivásra enyhül. A sok ivással pedig együtt jár­­ az emésztő­szervek meg­betegedése. A nagy hőség további káros hatása abban nyilvánul, hogy a munkás a lehetőséghez könnyen öltözik. És hogy testét kissé lehűtse, szí­vesen áll ki időnként oly helyre, ahol egy kis hűvös légáram éri. Igaz ugyan, hogy ez a lehűtés első pillanatra kellemes érzést kelt a munkásban, de mivel így magát könnyen meghűtheti és kiteszi magát gége-, garathurutnak, tüdőgyuladásnak, reumá­nak, így tehát ez az eljárása felette veszedelmesnek mondható. Ki kell emelnünk­, hogy a munkás, amikor a forró levegőről, rendszerint a hűvös udvaron keresz­tül, az árnyékszékbe megy, szintén kiteszi magát a bajnak. Ki pedig azért, mert azon mód, izzadtan rohan ki a kemencétől, ahelyett hogy előbb jól letörölné testéről az izzadtságot és óvatosan lépne ki a hűvös udvari levegőre. Az a vakító fény, amelyet az izzó, folyékony vas terjeszt, éppenséggel nem mondható ártalmat­lannak. Okozni szokott ez szemhéj-, kötőhártya­­gyuladást, sőt, nem ritkán meg a szem­ideg­­ is megtámadja. Éppen ezért elengedhetetlenül szük­séges, hogy az itt dolgozó munkások olyan szem­üveget hordjanak, amely szemüket a vakító fény ellenében megvédeni képes. Fentebb jeleztük azokat az ártalmakat is, amelyeket a munkások a fertőzött levegő miatt el­szenvedni kénytelenek. Ezt a fertőzést két tényező okozza: a por és a gőzök meg a gázok. Ami a port illeti, ez aránylag kevés bajjal sújtja a munkásokat. A gázok és gőzök ellenben sok veszedelemnek az okozói. Amikor a port, mint a kohómunkások beteg­ségének egyik előidézőjét kritikánk alá vesszük, meg kell emlékeznünk először is a szénporról, amely leginkább fertőzi meg a kohóban és a kohó körül dolgozók egészségét. __ 1906.

Next