Iparegészségügy, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908-01-01 / 1. szám

‘1IR <a VII. évfolyam. ■^.syfwsfc' / n,/l^08./január I. \c£ IPAREGESZSEftlGY Budapest,, ,r *7 1. szám. •»>, ,v\ // rÍW?i<& AZÍPARI, SBPKfe ÓELMI SZOCIÁLIS TÖREKVÉSEK KÖZLÖNYEIÉI IVIegjelenik minden hó elsején és tizenötödikén. “-- Előfizetési ;ir • — a Munkásbiztosítás c. melléklettel együtt Eqész évre 20 korona Ha elfogulatlanul vizsgáljuk, hogy a törvény- hozás mily reformokat léptetett életbe a szociális bajok orvoslására és a kormány mikép iparkodik a gazdasági viszonyokkal kapcsolatosan a munkás- osztály helyzetén segíteni: a lefolyt esztendőt nem mondhatjuk meddőnek. Az 1907-ik évet, minden egyébtől eltekintve, emlékezetessé teszi a munkás- biztositási uj törvény életbelépése. Kétségtelen, hogy a munkásosztálynak vannak még kívánságai, melyek elől a törvényhozás nem zárkózhat el, de igazságtalanság volna a kormányt és a parlamentet támadni azért, hogy e kívánalmakat azonnal nem teljesiti. A munkásosztály — bármily fontos ténye­zője is az államnak és társadalomnak — csak egy része a nemzetnek; kívánalmai csak parciális kívánságok; s ezekkel szemben nagyobb érdek amaz igények kielégítése és ama szempontok mérlegelése, melyek az egész nemzelre vonatkoznak. Elvitázhatatlan tény, hogy Magyarország immár a modern államok közzé tartozik, melyek kormány­zásában jelentékeny szerephez jutott a Bismarck-féle szociális olajcsepp. Az egészséges fejlődéstől nem is kellene félteni hazánkat, ha a társadalom épp ngy átérezné a maga feladatát és teljesítené köte­lességét, mint az államhatalom. Sajnos azonban, a társadalom a szociális kérdéseket illetőleg nemcsak közönyt és érte’metlenséget, hanem nagyfokú ego­izmust tanúsít, s hatvan esztendővel Széchenyi István akcióba lépése után még mindig ott tartunk, hogy mindenki mindent az államtól vár. Eszméket fölvetni és szónokolni tudunk, de cselekedni gyön­gék vagy lusták vagyunk. A szociális bajokat nap­nap után megállapítjuk, de nem teszünk komoly kísérletet a bajok okának megszüntetésére. A foru­Felelős szerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatal NAGY BÉLA VII., Erzsébet-körűt 28. szám inon mindenki ajkáról a humanizmus igéi csöpög­nek, s mindenki hirdeti, hogy a tőke és munka közt levő ellentétet át kell hidalni: a valóságban és a hétköznapi életben pedig vadul, kíméletlenül folyik a »struggle for life«, s látnunk kell, hogy gyakran éppen azok a legridegebb kizsákmányolok, kik a nyilvánosság előtt a munkásosztály jóakarói gyanánt iparkodnak szerepelni. Mi nevetségesnek tartjuk a munkásforradalom- mal való fenyegetést, de az ország és a nemzet zavartalan fejlődése érdekében mégis föltétlenül szükségesnek ítéljük, hogy 51, munkásokat foglal­koztató kapitalizmus a jelenlegi rendszerrel szakítson. Elérkezett az idő, hogy a tőke részt juttason a haszonból a munkásoknak is. Ha önként meg nem teszi, rá fog kénvszerittetni. Ez olyan bizonyos, mint a kétszer kettő. Csak idő kérdése az egész. Aki figyelemmel kisérte a munkásosztály evolúció­ját, egy pillanatig sem lehet kétségben, hogy a munkások a nemzetközi szervezés ellenállhatatlan hatalmával minden követelésüket meg fogják való­sítani. A józan ész tehát azt tanácsolja a tőke embereinek, hogy adják meg önként és mennél hamarabb azt, amit utóbb kényszerűségből meg- adniok muszáj. Egy csapásra elsimulnának a magyar közélet és társadalom nyugalmát fenyegető hullámok, ha minden ipari részvénytársaság s minden nagy gyáros, kereskedő és vállalkozó kimondja, hogy az elért tiszta haszonból valamennyi alkalmazottjának és munkásának arányos részt juttat.. — Leben und leben lassen; ezt a jelszót át kell vinni a valóságba. Nem az az ország hatalmas és nem az a nemzet boldog, amelynek polgárai közt sok a milliomos, hanem ahol kevés a koldus. tűzoltószer-, szivattyú- és gépgyár (ezelőtt Geittner és Rausch cég tulaj­dona), tüzifecskendök, létrák, tűzoltó-egyéni felszerelések, tűzcsapok, fák­lyák. Budapest, Vili., József-könút 9. ------ ■ -

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék