Iparegészségügy, 1912 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1912-01-01 / 1. szám

1912. IPAREGÉSZSÉGÜGY 5. oldal. Ipari alkalmazottak megbetegedésének és bal­esetének elhárítására vonatkozó óvórendszabályok. 64. Irta: Hlavács Kornél, miniszteri titkár-biró. A dinamit nem hygroszkópos, azonban vízbe téve a viz a nitroglicerint helyéből kiszorítja és ezért a nedves dinamit veszélyes anyag. A nedves robbantólyukban a kiszorított nitroglicerin oly mélyen szivároghat be a hasadékokba, hogy a robbantásnál már nem vesz részt. Később, ha a munkás újabb robbantólyukat fúr és e munka közben fúvója a fel nem robbant nitroglicerint éri, ez felrobbanhat és balesetet okozhat. A tiszta anyagokból gyártott dinamit nem öngyura, azonban vassal érintkezve vagy más kedvezőtlen körül­mények között kevés savkiválás mégis előfordulhat, ami kellemetlen szagképződéssel, később vörösbarna gőzök jelentkezésével összekötött bomlást, sőt robbanást okoz­hat. Az ilyen dinamitot minél előbb ártalmatlanná kell tenni. Az ütés a gázdinamitot fölrobbantja, azonban ehhez erősebb ütés kell, mint a nitroglicerin fölrobbantásához. Fa fán föl nem robbantja. Vas a vason igen. Az ütés­nél azonban csak az ütés által közvetlenül érintett ré­szek detonálnak, a szorosan be nem csomagolt dínamit többi részét a robbanás szétsodorja. Hevítéskor -1- 60°-nál lassan bomlik, de azért 100 C°-on egy óra hosszáig is lehet robbanás nélkül tartani. Hirtelen fölhevítve 182­3 C°-nál detonál, láng­gal érintve csak akkor, ha bádogdobozban vagy más szilárd tartóban van. A szabadon elhelyezett nagy pa­pírba burkált gázdinamit robbanás nélkül nyugodtan le­ég, kivéve, ha nagyobb mennyiséget egy halomban gyúj­tanak meg. A detonáció gyorsasága 6818 méter másodpercen­­ként. A megfagyott gúrdinamit nem oly érzékeny mint laza állapotban. A részben megfagyott gúrdinamit azon­ban annál érzékenyebb és úgy a szállításnál, mint a felhasználásnál (melyről részletesen a kőbányáknál fogok megemlékezni) igen sok balesetet okoz. II. A bomló vagy robbanó felszívóanyaggal gyár­tott dinamit készítéséhez feketelőport (Coloniapor, Litho­­fracteur stb.) klór­savaskáliumot, fűrészport (Lignose), nitrocellulozát (Dualin, Sebastin, Cellulózadinamit, lő­­gyapotdinamit) faliszt és salétromsavas nátrium (Rhexit, Dinamit N­. B.). Berthelot e dinamitokat a következő négy csoportba osztja: 1. A robbanásnál elégő felszívóanyaggal készülő dinamitok, melyekhez csak annyi ily elégő felszívó­­anyag kevertetik, amennyi a nitroglicerin detonálásánál keletkező fölösleges oxigén lekötésére szükséges. 2. Vegyes felszívóanyagokra dolgozott dinamit, melynek gyártásánál el nem égő és elégő anyagok keverékét választják felszívóanyagnak. 3. A robbanásnál párhuzamosan detonálóanyagokra dolgozott dinamit, melynek felszívó anyaga (ammónium­­nitrát, káliumklorát stb.) a nitroglicerinnal egyszerre detonál, azonban a nitroglicerin és a felszívóanyag bom­lási termékei egymással kómailag nem egyesülnek. 4. A robbanó, elégő felszívóanyag­okra dolgozott dinamitok felszívóanyaga maga is detonál, azonban teljes elégéséhez elegendő oxigéntartalma nincsen (lőgyapot, nitrált faanyag, fekete lőpor stb.) III. A robbantózselatin és zselatindinamit kollodium­­gyapottal lekötött nitroglicerin. A robbantózselatin 7—10% kollodiumgyapot és nitroglicerin rugalmas, szívós ve­­gyüléke, míg a zselatindinamit kevesebb (1—2­5 %) kollódiumvattával szirupszerűvé, tett nitroglicerin (zsela­tinált olaj) és valami poralakú töltőanyag keveréke. A kollódiumgyapotnak teljesen száraznak kell lenni, mert egyébként zselatinálás nehezebben történik meg és a nyert gyártmány sem lesz kifogástalan, mert a kész robbanóanyag nitroglicerint izzad ki. A kollodiumgyapot kezelése Escales előadása nyomán a következő: *) A kollodiumvattát előállítása után hollandi gépben megőrlik (gepület) és 20—35 % víztartalommal horgany­zott faládákban raktározzák. Feldolgozás előtt a meg­­őrlött kollodiumvattát meg kell szárítani. E veszélyes művelet fából épült és földsánccal körülvett szárítóhá­­zakban történik. A kollodiumvattát 5 cm vastag rétegben szárítókeretekre teszik. A szárítókeretek fenekét réz­vagy bronzdrótokból készítik, melyre kendőket fektetnek. A kereteket a földdel vezető összeköttetésbe kell hozni, mert a szállításnál a kollódiumvattában és a fémhuza­lokban elektromosság gyűlik össze. A szárítóház több részre oszlik, amelyek felmelegítése hevített levegő be­hívásával történik. A levegőt befuttató pulziós ventilátort a szárítóépületen kívül helyezik el. Ennek működésére igen ügyelni kell, nehogy a befuttatott meleg levegő folytán a hőmérséklet 40 C°-on túl emelkedjék. Az ellen­őrzésre a hőmérők szolgálnak. A hőveszteségek elkerü­lése végett a szárítóházak kettős falakkal épülnek. A két fal között az űrt hamuval töltik ki. A tetőt nemezzel borítják be. Jó szellőztetésről gondoskodni kell. A belső fűtés meleg vízzel történik. A fűtőcsöveket úgy kell el­helyezni, hogy azokra sok kollódiumgyapotpor ne rakod­hassák, mert ez robbanást okozhatna. E csöveket és a padlót, valamint az ablakok kiálló részeit naponként le kell törülni. A padlót ezenkívül linóleummal kell letakarni. A szárítási folyamat előhaladását a vízmennyiséget megállapító próbákkal lehet ellenőrizni. Ezen célból az egyes szárító keretek közepéről kollodiumvattát levesz­nek, annyit, hogy összesen egy kilogramm legyen. Ezt egy szárítókészülékben egy órán át 100°-ra hevítve tart­ják. Az újabb lemérlegelésnél mutatkozó súlykülönbözet­­ből következtetni lehet a szárítóhelyiségben levő kollo­­diumvatta víztartalmára. 48 órai szárítás után próbát kell venni és a próbát mindaddig ismételni kell, míg a kívánt nedvességtartalom, mely rendesen 0,25—0,5 %, nem mutatkozik. A szárítókamarákat csak akkor szabad kiüríteni, ha azokba a hőmérsék a külső hőfokra lehűlt. A szárító keretek levételénél minden súrlódást, dörzsölést kerülni kell. Az igen robbanó száraz nitrocellulózapornak bár­mily csekély felhalmozódását is lehetetlenné kell tenni. A szárítóházban van a száraz nitrocellulóza szitá­­lására szolgáló helyiség is. A szitálásnál figyelembe kell venni, hogy a száraz nitrocellulóza a súrlódás folytán könnyen olyan elektromos jelenségeket mutat, melyek *) Dr. R. Escales : Die Explosivstoffe. HI. kötet, 229. lap. Borszéki gyógy- és üdítóvíz nflGYflR rtSVflNYVIZ FORGALMI és KIVITELI RT., BUDAPEST. a szénsavas ás­ványvizei­ Királya. TELEFON 162—84.

Next