Iparegészségügy, 1914 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1914-01-01 / 1. szám

1914. IPAREGÉSZSÉGOQY küdni. Itt aztán, ha csak nem részesül megfelelő keze­lésben, még jobban lesorvad, a vizenyősség fokozódik és a beteg egészen apathikusan fekszik, míg aztán valamely közbeeső bántalom, amellyel szervezete az ellentállási képességnek megfogyatkozása folytán már nem tud megbirkózni, véget vet szenvedéseinek. Amint tehát látható, az anchylostomiásis tulajdonképen idült marasmusra (aszályra­ vezet, amelynek a beteg áldo­zatául is esik. Néha a beteg megszabadul ugyan a bányaféregtől, ámde az időközben fellépett másodlagos tünetek, mint például a gyomortágulat, vagy a szív izomzatának meg­betegedése, már nem szüntethetők meg és így megrövi­dítik a beteg élettartamát. Bányamunkások között nem ritka szénéregmérgezés Ámbár higany-, ólom-, arsén-, kén- és rézmérgezés is fenyegetheti a bányamunkások életét, mégis legnagyobb fontossága a szénélegmérgezésnek van. A szénéleg (CO) amelyet már több mint 100 év óta ismernek, íztelen, színtelen és ritkítva szagtalan gáz, mely könnyebb a levegőnél. Amikor a bányákban való robbantásokra főképen a lőport használták, igen gyakori betegség volt a szén­élegmérgezés, amelyet „aknabetegség“-nek neveztek. A robbantások alkalmával tudniillik lőporgáz vagyis aknagáz keletkezkezett, amely gázkeverékben 4—10% szénéleg foglaltatik. Ha sokat robbantottak, akkor a szűk járatokban a szénélegtartalom oly fokat ért el, hogy a munkások hirtelen összeestek és eszmé­­letöket vesztve elpusztultak. Ha lassú lefolyású esetről van szó, akkor a tüne­tek abban állanak, hogy a mérgezett egyénnek fáj a feje, szédül és zúg a füle. Émelygés és hányás lép fel és a beteg arca piros és forró lesz. Röviden: a részeg­séghez hasonló állapot fejlődik ki, amely mellett a beteg egyre jobban ellankad és mély kábultság vesz rajta erőt. Ezenközben pedig néha-néha feleszmél, látja a vesze­delmet, amelyben forog és menekülni igyekszik előle, ámde már úgy el van gyengülve, hogy mozdulni sem tud, mire aztán csakhamar összeesik és elveszti az esz­méletét. Néha megesik, hogy az eszméletlenségnek be­állta előtt dühöngési rohamok fogják el a beteget, más­kor meg dermedés (tetanus) és a rágóizmok merevgörcse (trismus) lép fel. Vagy ez az állapot, vagy pedig más­kor csak egyszerűen a mély kábultság átmegy a halálba. Egyébiránt pedig megjegyzendő, hogy a mérgezés lefolyása a legváltozatosabb képet mutathatja, amennyi­ben a tüneteknek súlyos vagy kevésbé súlyos volta leg­első­sorban a méreg belégzésének tartamától és a méreg töménységétől függ. Még a könnyű esetekben is a mérgezés következ­ménye gyanánt egy bizonyos ideig főfájás és nagy fokú gyengeség marad vissza. Néha a bőrnek érzéstelen volta hosszabb ideig is fennállhat. Az öregebb bányamunkások rendszerint már is­merik a szénéregmérgezés veszedelmét és mikor észre­veszik, hogy zúg a fülük és hogy az öntudatuk kezd zavarossá lenni, rohanva menekülnek az őket fenyegető halálos mérgezés elől. SZOCIÁLIS TÖRVÉNYHOZÁS. A fiatalkorúak és nők munkájának nemzetközi sza­bályozása. A Német Birodalom, Ausztria, Magyarország, Belgium, Spanyolország, Franciaország, Nagybritannia, Olaszország, Norvégia, Németalföld, Portugália, Svéd­ország és Svájc kormányainak kiküldöttei 1913. évi szeptember 15-én Bernben konferenciára jöttek össze, hogy a svájci szövetségi tanács 1913. január 31-én kelt köriratában foglalt két munkásvédelmi kérdés szabályo­zásáról tanácskozzanak. Az aláírt delegátusok abban állapodtak meg, hogy megkeresik a svájci szövetségi tanácsot, hogy a konferencia tanácskozásainak ered­ményeként, az alábbi javaslatokat diplomáciai tárgyalás céljából küldje meg a részes államkormányoknak, hogy a nemzetközi megegyezések ezek alapján megköthetők legyenek. I. A fiatalkorú munkások ipari éjjeli munkájának tilal­mára vonatkozó nemzetközi egyezmény alapelvei. 1. cikk. A fiatalkorú munkások ipari éjjeli mun­káját 16. életévük betöltéséig meg kell tiltani. A tilalom a 14. életév betöltéséig abszolút. A jelen egyezmény mindazokra az ipari vállala­tokra terjed ki, amelyekben 10 munkásnál, vagy munkás­nőnél nincsen több foglalkoztatva. Semmi szín alatt nem alkalmazható olyan telepekre, ahol csak család­tagok dolgoznak. A szerződő államok mindegyikének meg kell álla­pítani az ipari vállalatok fogalmát. Minden körülmények között bele kell foglalni a bányaműveket és kőbányákat, valamint a tárgyak feldolgozását és megmunkálását ; utóbbi tekintetben a határokat az ipar között egyrészt és a kereskedelem és mezőgazdaság között másrészt­ a hazai törvényhozás határozza meg. 2. cikk. Az 1. cikkben említett éjjeli pihenőidőnek legalább 11 egymást követő órát kell magába foglalnia. Ebben a 11 órában és pedig az összes államokban, benne kell lenni az esti 10 és reggeli 5 óra közötti időnek. A kő- és barnaszénbányákra nézve kivételek enged­hetők meg az 1. cikkben említett pihenőidők alól, abban az esetben, ha két munkaszám között rendesen 15, de legalább 13 órai időköz van. Az 1. cikkben említett esti 10 és reggeli 5 óra közötti idő, azokban az államokban, amelyekben a hazai törvényhozás a pékiparban foglalkozó összes munkások éjjeli munkáját tiltja, ezekre nézve az esti 9 és reggeli 4 óra közötti időre tehető át. 3. cikk. A 14 évnél idősebb fiatalkorú munkásokra nézve az éjjeli munka tilalma érvényen kívül helyezhető : a) ha ezt az állam érdeke, vagy más közérdek föltétlenül megköveteli; b) előre nem látott, nem periodikusan ismétlődő üzemi zavarok esetében, amelyek magasabb erőhata­lomra vezethetők vissza. MARKUS LAJOS lakatosÁruk és vasszerkezeti GYÁRA BUDAPEST, VI., HUN-UTCA 4. TELEFON: 21-49. ♦ TELEFON: 21-49. 7. oldal.

Next