Ipartestületek Lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-46. szám)
1935-01-06 / 1. szám
s . 11/ 1Щ73 1960 IV. Évfolyam. ^ 1 ^0 /W - Budapest, 1935. január hó\$\1 szám. - 1 ■—■ ■ .........z IPARTESTÜLET AZ IPARTESTÜLETEK ORSZÁGOS KÖZPONTJÁNAK ÉS AZ IPART ^TEK ORSZ. SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNY LAPVEZÉR PA PP JÓZSEF Felelős szerkesztő : Főmunkatárs: LIPPAY ISTVÁN DRDOBSA LÁSZLÓ DRfWbiv .í _ T • T. Kkr • Te- Olmológiaa. Könyvtár MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER EGYES SZÁMÁRA 40 FILLÉR Előfizetési dij: Egész évre 20 pengő Ipartestületeknek és kézművesiparosoknak Egész évre 10 pengő Hirdetések dija mm soronkint 15 fill. Hosszabb időre kedvezmény. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vita Erzsébet körút 9/11, III. em Telefon: 42-6-30 Postatakarékpénztári csekkszámla 12360 Újév alkalmával gondolataim elszállnak a magyar néphez nemcsak szívből jövő jókivánataimmal, hanem azzal a szilárd hittel, hogy hamarosan elérkezik az az óra, mely jogos követelésének igazságot szolgáltat. Kiváló barátunk, lord Rothermere üzente ezt a magyar nemzetnek, majd hozzátette: „minden okom megvan arra a bizakodásra, hogy a remény Magyarországnak jogaiba való visszahelyezésére mindinkább megerősödik.“ Áhitatos hittel és bizakodással olvastuk a nemes lordnak ezt a legújabb üzenetét, mely ismét reményt gyújt a csüggedő telkekbe. Igen, ez a remény tartja fenn a lelket a magyarban, különösen a magyar kézművesiparosban. Szilárdan hiszük, hogy — miként a történelem folyamán mindig, úgy a magyarság ügyében most is az igazságnak kell győzedelmeskednie. A magyar igazságnak győzelme hozza majd meg a kézművesiparosságnak a nyugodt életet és a biztos megélhetést. Közeledik a magyar igazság győzelme, mely életet és kenyeret jelent a magyarságnak. Az évforduló alkalmával hő imát küldünk az Egek Urához: engedje meg, hogy lord Rothermere jövendölése az új esztendőben bekövetkezzék és adjon a sok kínoktól agyontört magyar kézművesiparosságnak a hosszú szenvedés után munkával teli, megelégedett és boldog új esztendőt. SZAKÍTSUNK a múlttal írta: báró KRUCHINA KÁROLY dr. miniszteri tanácsos A magyar társadalomnak, különösen a magyar középosztálynak mondhatnánk, megbocsáthatatlan vétke volt az, hogy az ipari foglalkozást lenézte és gyermekeit csak abban az esetben engedte ipari és kereskedelmi pályákra, ha azok tanulmányaikban nem mutattak kellő előmenetelt. Ez a felfogás okozta azt, hogy azok az iparos szülők sem küldték gyermekeiket ipari pályára, akik vagyoni helyzetüknél fogva gyermekeik neveltetésében akadályozva nem voltak, hanem arra törekedtek, hogy gyermekeik a szellemi foglalkozásúak között helyezkedjenek el. Az ipari pályákon legnagyobbrészt azok a gyermekek kerestek boldogulást, akiknek a tanulás, a szellemi foglalkozás nem ízlett, vagy azok, akiket a szülők mintegy büntetésből adtak ipari pályára. Amíg nálunk ez az uralkodó irányzat a kézművesiparosságot a kor követelményeinek megfelelő utánpótlástól fosztotta meg, addig külföldön, különösen Angliában, Németországban, Franciaországban s a Skandináv államokban a legtöbbre értékelt pályák közé tartoztak a korai önállóságot biztosító ipari pályák. A nagyobb műveltséggel, a szélesebb látókörrel rendelkező külföldi iparossággal szemben azonban egy percig sem maradt alul a magyar kézművesipar, mert sajátos faji rátermettsége, művészi érzéke lehetővé tette azt, hogy a nagy helyzeti előnyöket élvező külföldi kézművesiparosok méltó versenytársa legyen. A modern élet követelményei, a fogyasztóközönség raffinált ízlése azonban parancsolólag követeli meg, hogy a múlttal szakítva, a nagyobb iskolai előképzettséggel, s ennek következtében szélesebb látókörrel rendelkező fiatalságnak az ipari pályákon való elhelyezkedése elősegítésével alkalmazkodjunk korunk kívánalmaihoz. Ez a gondolat jut érvényre az ipartörvény-novellában, amikor az iskolai képzettség fokának megfelelően bizonyos kedvezményeket nyújt a tanoncidő tekintetében. Ez azonban az elérni kívánt cél megvalósulásához nem elégséges, mert ehhez szükségünk van arra is, hogy kiirtsuk azt a vétkes animozitást, amely a múltban az ipari pályákkal szemben megnyilvánult. Ezen a téren az iparosságnak kell jó példával elöljárni és gyermekeiket úgy kell nevelnie, hogy azok tisztába legyenek azzal az értékkel, amelyet a magyar kézművesiparosság, mint termelő erő és társadalmi tényező, a magyar nemzet életében jelent. Rá kell eszmélni a magyar kézművesiparosságnak arra hogy gyermekeiknek az ipari pályákon való elhelyezkedésével nagy értékeket ment meg, mert kétségtelen az, hogy az a fiatalember, aki a szülői házban tanulta meg értékelni a kézműipart, a szülő üzletének átvételével nemcsak az üzemberendezésben rejlő tőkét, hanem a vevőkörben rejlő értékeket is megkapja, így olyan helyzeti előnyre tesz szert, amely a versenyképességét feltétlenül biztosítja.