Ipartestületek Lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-48. szám)
1936-01-04 / 1. szám
V. évfolyam. I . Budapest, 1936. január 4. szám. ППЕЖГ AZ IPARTESTÜLETEK országos központjának és az IPARTESTÜLETEK orsz. szövetségének hivatalos KÖZLÖNYE MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER EGYES SZÁMÁRA 40 FILLÉR Előfizetési díj * Egész évre 20 pengő Ipartestületeknek és kézművesiparosoknak : Egész évre 10 pengő LAPV P A P P J Felelős szerkesztő: LIPPAY ISTVÁN DR EZÉR D Z S E F Főmunkatárs: DOBSA LÁSZLÓ DRHirdetések díja mm soronkint 15 fillér Hosszabb időre kedvezmény Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Erzsébet körút 9/11. Ш.em Telefon: 42-6-30 Postatakarékpénztári csekkszámla 12360 Az ipar boldogulását jelölte meg Bornemisza Géza iparügyi miniszter karácsonyi nyilatkozatában egyik legfontosabb teendőjének az új esztendőre. Az iparügyi miniszter nem sablonos módon kíván boldog új esítendőt az iparosságnak, hanem bejelenti azoknak az intézkedéseknek hosszú sorát, amelyek révén az új esztendőben jobban fog boldogulni az iparos. A nyilatkozat nagy programot ölel fel: a gyár és kisipart egyaránt érdeklő intézkedésekről szól, de bátran mondhatjuk, hogy az újévi munkaprogram jobbadán a kézművesiparosság érdekében szükséges teendőket öleli fel. Ez természetes is, miután a gyáripar eddig boldogult valahogy, csak a kézművesipar volt abban a szerencsétlen helyzetben, hogy a viszonyok mostohasága és megfelelő intézkedések hiánya folytán nem tudott boldogulni. Közismert igazság, hogy ott kell elsősorban segíteni, ahol a segítségre legnagyobb szükség van. Általánosan elismert igazság az, hogy a kézművesiparosság a legsúlyosabb helyzetben van. Helyzete súlyosabb, mint a gazdáké. Azt is hallottuk, hogy a gazdák után most már a kézművesiparosság megsegítésére kerül a sor. Bornemisza Géza iparügyi miniszternek nyilatkozatát úgy értelmezzük, mint amely elsősorban a kézművesiparosság megsegítésére irányul. Azért azt örömmel üdvözöljük és úgy önmagunknak, mint az iparügyi miniszternek jobbat nem kívánhatunk az új esztendőre, mint azt, hogy programját maradéktalanul sikerüljön az új esztendőben keresztülvinni. Öregek — Az ezerkilenszázharminchatodik évforduló alkalmával a fiatalok is öregebbek lettek egy évvel. De most nem erről szólunk, hanem arról a mozgalomról, mely az ipari közéletben a fiatalok előretörését célozza. A fiatalok — az általános áramlatnak megfelelően — előretörnek és az ipartestületekben 1® mind több helyen akarják elfoglalni a vezető tisztségeket. Ezt a kérdést korábban már tárgyaltuk ezen a helyen, de most ismét foglalkozunk vele, miután számosan fordultak hozzánk felvilágosításért és a közeledő ipartestületi közgyűlések előtt a kérdés ismét aktuálissá vált. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának legutóbb lezajlott választása alkalmával szintén előtérben volt az öregek és fiatalok kérdése, s így nem szabad a kérdés felett egyszerűen napirendre térni, hanem szemébe kell néznünk a problémának és le kell szögeznünk azokat, a magasabb elvi szempontokat, amelyek a kérdés elbírálásánál figyelembe veendők. Helyet a fiatalságnak! Ezzel a jelszóval indult el az a mozgalom, mely eleinte a fiatalságnak elhelyezését tűzte céljául, de később már sürgetőbben követelte azt is, hogy a fiatalságot a fontosabb pozíciókba kell elhelyezni. Kétségtelen, hogy a fiatalság friss erőt, lendületet és duzzadó munkaképességet jelent, s bizonyos vonatkozásban — ahol a közület gépezete nem működött eléggé — szükség volt a fiatalság bevonásával bizonyos felfrissítésre. A történelemi számos példát mutatott arra a múltban, hogy a fiatal tetterő csodákat képes művelni és Fiatalok egyes zeniátis fiatal hadvezérek és államférfiak nagy eredményeket tudtak felmutatni, de ugyanez áll megfordítva is: sokszor a fiatalos hevület bajt okozott és bizony nem egy esetben történt, hogy a kellőképpen meg nem gondolt fiatalos tenniakarás szinte helyrehozhatatlan károkat okozott a közületeknek. A fiatalok — sajnos — nem rendelkeznek azzal az élettapasztalattal, amellyel az öregek, Deák Ferenc mondta, hogy többet tanult az életből, mint a könyvekből. A tapasztalatokat pedig nem lehet könyvekből megtanulni. A fiataloknak tehát az élet iskoláján kell keresztül esniök. Vitán felül áll, hogy éppúgy szükség van a fiatalok tetterejére, mint az öregek tapasztalatira; a kettőnek egymást ki kell egészítenie. Azon a címen, hogy valaki fiatal, nem vindikálhatja magának az ipartestületi tisztséget, a tisztség elnyeréséhez szükséges, hogy az illető megfelelő tudással és tapasztalattal is rendelkezzék. Helyesen jegyezte meg a budapesti kereskedelmi és iparkamarai választások alkalmával egyik ipartestületi vezető, hogy ő először tanonc volt, aztán segéd lett és csak később jutott el a mesterséghez; ez a természetes fejlődés rendje, mely egy évezreden keresztül bevált, nincssemmi szüksége ennek megbolygatására, különösen amikor nincs semmi biztosíték arra, hogy az új rendszer megfelelőbb lesz a réginél. Kinevezéseknél, ahol a felettesnek módjában van valamelyik fiatalnak kiváló rátermettségéről előzőleg meggyőződést szerezni, eredménye-