Ipartestületek Lapja, 1939 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1939-12-23 / 51. szám
51. szám. Vill. Évfolyam. Budapest, 1930 december 23. I ш mww Tiszteletpéldány M .kir .Technológiai Könyvtár VIII.Jószof krt 5. 12 IPaRTESTÜLETEK ORSZÁGOS KÖZPONTJÁNAK ÉS AZ IPARTESTÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATLOS KÖZLÖNYE Megjelenik hetenkint egyszer. EGYES SZÁM ÁRA : 40 FILLÉR. Előfizetési díj: Egész évre 20 P. Ipartestületeknek és kézművesiparosoknak : Egész évre 10 pengő. LAPVEZÉR : PAPP JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZEGHALMI LÁSZLÓ Hirdetések díja mm soronkint 15 fill. Hosszabb időre kedvezmény. Szerkesztőség és kiadóhivatal . Bpest, VII. Erzsébet krt. 9/11. III. e. 7 Tel.: d. u. 5—6 óra között: 1358 05. Postatak.-pénztári csekkszámla: 12360 0 Kézmüvesiparosság karácsonya Irta: Dobsa László dr. az IPOK igazgatója A szeretet ünnepén a hazatért kárpátaljai erdei fenyőnek legalább egy galyacskája eljut minden magyar kézművesiparos hajlékába. A Megváltó születésén örvendező áhítatos lélekkel üli körül a család a Karácsony szimbólumát s örömtől csillogó szemmel, bizony sokszor hiába reménykedő szívvel keresi rajta azt az ajándékot, amit szerető kezek ugattak rája. A szent Karácsony az egész emberiséget magához ölelő Isteni Szeretet s a mindenki számára békességet hirdető Eljövetel ünnepe; az idei Engesztelődés ünnepén azonban hiába keressük azt a békét, amely a népeket és nemzeteket is egyesíti — hiszen nyugaton és északon, a tengereken és a levegőben halált osztogató lövedékek robbannak, városok égnek, hajók sülyednek el, s egy függetlenségéért halni kész kis rokon nép vívja reménytelen tusáját egy kolosszussal. E világháborgás közepette egy kicsiny szigetecske a mi ezeréves országunk. Ma még a béke oázisa, amely felé irigységgel és csodálattal tekint az idegen, de mi is érezzük azt a bizonytalanságot, mely a világ gazdasági vérkeringését, az anyagok kicserélésének s az értékek átalakításának forgalmát akadályozza, mely a vállalkozási kedvet megbénítja, a munkaalmakat csökkenti. Mi is érezzük azt a borongást, amely a lelkeket megüli, azt a külpolitikai bizonytalanságot, mely bennünket is körülvesz; a mi termelő munkánkat is megbénítják azok az elővigyázati és részben kényszerintézkedések, amelyeket gazdasági életünkbe be kell vezetni, ha azt akarjuk, hogy nagyobb zökkenők és súlyosabb áldozatok nélkül éljük át azokat az időket, amelyek a várva várt béke eljövetelét megelőzik. A magyar kézművesiparosság karácsonyfáján ott csillog a vissszacsatolt Kárpátalja aranyalmája és azok az ezüstszálak, amelyek a még hiányzó országrés szek magyarságát kötik velünk össze; a magyar kézművesiparosság idei karácsonyfája már a harcedzett, modernül felszerelt, vitézi erényekben bővelkedő magyar hadsereg vaszsámolyán áll — s ez a tény és ez a tudat kell, hogy erőt adjon a magyar kézművesek százezreinek, ez kell, hogy feladazza kitartásukat, türelmüket és munkakészségüket még akkor is, ha az idei Karácsony örökzöld táján nem találnak olyan ajándékokat, amelyeket hazafiasságuk, és munkakészségük bizonyára megérdemelne. Azok, akik a magyar kézművesiparosság jobb sorsának kovácsai, érdekeiknek sáfárjai, nagyon jól ismerik azt a nehéz helyzetet, amellyel a magyar kézművesnek nap-nap után meg kell birkóznia; de ismerik azokat a nehézségeket is, amelyek a mi szegény orszá- lunk felelős s az iparosság nemzeti és gazdasági értékét megbecsülő vezetőinek útjában állanak s a legteljesebb megértést és jóindulatot is ellensúlyozzák. A magyar kézművesiparosság törvényes szerve, az Ipartestületek Országos Központja, azért hivatott életre, hogy a gondjaira bízott iparosság kívánságainak szószólója, törekvéseinek irányítója, érdekeinek oltalmazója és jobb sorsának kialakítója legyen — s ezt a nemes feladatot odaadó készséggel, fáradtságot nem ismerő buzgalommal, teljes hozzáértéssel és felkészültséggel igyekszik is ellátni. Mindent megtesz, hogy a közszállításoknál adódó munkaalkalmakat a kézművesség számára biztosítsa, hogy megkönnyítse az anyagkészletekhez való hozzájutást és segítségére siessen minden iparosnak. Ha tehát nincs is különös ajándék azon a karácsonyfán, amelyet a legszegényebb iparos is felállít családi körében, lengje azt körül az a meleg szeretet, amellyel az IPOR a szent ünnepeket kétség és reménykedés közepette eltöltő rézművesiparos testvéreket magához öleli s az a talán egyetlen tál gyertyácska, melyet karácsony este felgyújtanak, világítsa meg azt az utat, mely a béke s egy szebb és boldogabb magyar jövő felé vezet.