Ipartestületek Lapja, 1940 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1940-01-06 / 1. szám
family IX. évfolyam. Budapest, 1940 január hó (1. --VH. szám. Példány 'r^T'Tochn°l6giai .ig.JóSofort 5. AZ IPARTESTÜLETEK ORSZÁGOS KÖZPONTJÁNOK ÉS AZ IPARTESTÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik hetenkint egyszer. EGYES SZÁM ÁRA : 40 FILLÉR. Előfizetési díj: Egész évre 20 P. Ipartestületeknek és kézművesiparosoknak : Egész évre 10 pengő. LAPVEZÉR : PAPP JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZEGHALMI LÁSZLÓ Fostatak.-pénztári csekkszámla: 1260 f Hirdetések díja mm soronkint 15 fit) Hosszabb időre kedvezmény. Szerkesztőség és kiadóhivatal . Bpest, VII. Erzsébet krt. 9/11. III. e. 7. Tel.: d. u. 5—6 óra között: 1-358-05 Ipari nyersanyagellátás a kézművesiparban írta: Dr. KOVALÓCZY REZSŐ, az Ipartestületek Országos Központjának főtitkára Az európai gazdasági háború egyre fokozódó élessége, a nemzetközi helyzetnek előre nem látható alakulása, a tőlünk független, viszont azonban egész gazdasági életünket jelentékeny mértékben befolyásoló világpiaci és világkereskedelmi viszonyok alkalmazkodó, rugalmas és központilag irányított gazdaságpolitikát tettek szükségessé. Semlegességünk dacára is függő helyzetbe jutottunk a gazdasági háborútól, mint részben még sokkal fokozottabb mértékben a többi semleges országok is, amelyek szintén nem vonhatják ki magukat a háború gazdasági kihatásai alól. Ily körülmények között a gazdasági önvédelem harcát kell megvívnunk magával a háborúval, az európai gazdasági hadviseléssel szemben. Létérdekünk, hogy országunkban biztosítsuk a mezőgazdasági és ipari termelés folytonosságát, hogy megvédjék a fogyasztók érdekeit, hogy fenntartsuk a termelés és fogyasztás összhangját, kielégíthessük a honvédelem gazdasági igényeit, hogy munkát, kenyeret adjunk minden magyar munkáskéznek és hogy megértő szociális politikával megőrizzük a társadalmi békét és rendet. Termelésünknek nélkülözhetetlen szükségletei külföldi nyersanyagokban, mezőgazdaságunknak és iparunknak ráutaltsága az exportra, nem teszik lehetővé, hogy az önellátás, a gazdasági autarkia politikáját, kövesssük. Sőt kivitelünket még jobban kell fokoznunk, hogy külföldi nyersanyagokban szükségleteinket a magas és egyre emelkedő világpiaci árakon is fedezhesssük. Mégis, amennyire csak lehetséges, úgy a termelésnek, mint a fogyasz- tásnak legelsősorban magyar nyersanyagokat és az ezekből készült árukat kell gyártania, illetve fogyasztania. E paracsoló szükségességet igazolják külkereskedelmi statisztikánknak legújabb adatai is, így pl. 1939 októberében behozatalunk, Németországot és Törökországot kivéve, erősen összezsugorodott úgy a hadviselő, mint a semleges országokból és az árunemeket vizsgálva, megállapíthatjuk, hogy importunk textilipari, vegyészeti, kaucsukipari, bőripari, ásványolajipari, olaj, papíripari cikkekben rendkívüli arányokban lecsökkent. E nagyarányú csökkenés is mutatja, hogy mennyire indokolt és nélkülözhetetlen volt, hogy a kormány a szeptember hó elejétől kezdve sorozatosan kibocsátott rendblekkel kezébe vegye az ipari anyagok behozatalának, termelésének, forgalmának fogyasztását és az átalakulás szigorú ellenőrzését és irányítását. Rendkívüli állapotok rendkívüli eszközöket, rendelkezéseket igényelnek. Az iparügyi miniszter által felállított ipari anyagellátási szakbizottságok már ez év első napjaiban megkezdik munkájukat a gazdasági élet vezető szakembereinek bevonásával. E bizottságokban a kézművesipar is képviseletet nyer s amint az iparügyi miniszter az IPOK közgyűlésén hangsúlyozta, „a helyes megoldás nem is képzelhető el másképen, mint magának a kézművesiparosságnak és érdekképviseleteinek teljes segítségével“. A szakbizottságok hivatása, hogy biztosítsák a készletek arányos, igazságos szétosztását és a külföldi nyersanyagokban a szükséges utánpótlást. Ehhez kétségtelenül egész behozatali, kiviteli és devizapolitikánk összhangzó irányítása szükséges és ezért a szakbizottságoknak a külkereskedelmi hivatallal és a Nemzeti Bankkal való együttműködését kormányrendelet biztosította. Rendkívül jelentős és felelősségteljes feladat hárul a kézművesiparnak a szakbizottságokba kinevezett képviselőire, hogy tudásukkal, tapasztalataikkal megvédjék a kézművesipari termelés jogos érdekeit. Sokkal nehezebb a helyzet a kézművesipar nyersanyagszükségletének megítélésénél, mint a gyáriparban, ahol részletes statisztika áll rendelkezésre, amelynek kimutatása szerint gyáriparunk nyersanyag- és üzemanyagköltsége meghaladja a másfélmilliárd pengőt. Kisipari üzemi statisztikánk (1930. évi felvétel 160 ezer kisipari üzemről) csak a termelési értéket számította ki évi