Iparügyek, 1887 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1886-12-20 / 1-2. szám

PRÍMA RAMM hELYETT. U. czim alatt folytatását képezendi e lap azon nem ,,iparszerűű szakirodalmi munkásságnak és egyszermind azon irányzatnak, mely a 70-es években általam szerkesztett „Kézműiparosok Lapjában,“ később az „Ipartestületi Lapok“ és a „Kiállítási Lapok“-ban kifejezést nyert. A rövid szünet meggyőzött arról — és pedig nem csak engem, hanem mindazokat is, kik közreműködésüket eleve felajánlották, — hogy iparügyeink ép most kevésbbé nélkülözhetnek mint valaha oly központi szakközlönyt, mely menten hivatalos kötelmektől és menten rég tartalmatlanná vált hangzatos jelszavak bálványimádásától, mely irányt adva, nem tolatva, értesüléseit az első forrásokból merítve, minden kérdés csíráinak és összes fejlődési fázisainak alapos ismeretére támaszkodva lépjen az iparérdekek szolgálatába. Az időszaki iparos szakirodalomnak leggyakorlatibb neme, az egyes iparágak speciális igényeinek szentelt és a technikai haladás minden figyelmet érdemlő vívmányairól számot adó szakközlönyök és folyóiratok, amint azok különösen Németországban százat meghaladó számban fennállanak, iparunk legtöbb ágának szűk munkatere mellett még csak nagyon kivételesen tudtak nálunk talajra találni. így aztán újabban a szaklapoknak két ellentétes kategóriája keletkezett: az egyik számára a némely körökben még mindig népszerű, de valójában szélmalomharczot jelentő áramlatok szóvivősége biztosítja a hívők bizonyos csoportját ; a másik a fizetett reklámnak szakirodalmi mezbe öltöztetése által törekszik üzleti czéljait elérni. Az utóbbiról nincs mit szólanunk, de a vidéken itt-ott legtisztább czélzattal kultivált előbbi szellemi táplálékról sem habozunk kimondani, hogy az oly jelszavak végtelen variálása, melyek a magyar iparos boldogulásának egyedüli kutforrásaként a paragrafust és a tizenhárom próbás iparos hazafiság főkelléke gyanánt a kaszt-privilégiumok hangoztatását állítják oda, és melyek szerint mindenre inkább van szükségünk, mint arra, hogy a velünk versenyző világipar hódító uralmának haladási segédforrásait elsajátítsuk; — az ily irányzat, sugallta bár a legjobb szándék, nem válhatik javára a legfélelmetesebb versenytársával közös háztartásban élő magyar iparososztálynak. A mellett, hogy kijelölni és erélyesen szorgalmazni fogjuk azt, amit más tényezőknek a mi érdekünkben, mint nemzeti közös érdekben, tenni kötelességük, a mi programjunknak sarkpontját az képezi, amit önmagunknak tennünk kell saját kenyérérdekünkben. A törvény emelhet bizonyos vadsánczokat, alkothat tág és szilárd kereteket, de nem önthet belé szellemet, nem adhat hozzá húst és vért. Azokhoz kívánunk szólani, akikkel másfél évtizeden át fárasztó és gyakran czéltévesztettnek hirdetett, de nem sikertelen harczot vívtunk egy közös érdekű nemzeti ügyért. Azokhoz, kik egy táborban egyesültek, mikor tiltakozó szavunkat kellett felemelni egy törvényalkotási nagy ballépés ellen, és akik egy táborban vannak most is, midőn a nehezen elért törvényes vívmányok alapjára helyezkedve, saját erejükből akarják megteremteni a magyar ipar felvirágoztatásának mindmegannyi még hiányzó feltételeit. A kor óramutatója senki kedvéért sem áll meg, még kevésbbé megy visszafelé. Ott voltam az 1872., 1879. és 1884. évek országos mozgalmainak élén, melyek a közvéleménynek az egyértelműség és tömörülés legimpozánsabb képét nyújtották ; a legtöbb azon közös törekvések és közös jelszavak közül, melyek akkor existentiális érdekekben gyökereztek, ma már meghaladott álláspontot képeznek, és azokon kérődzni azért, mert még mindig a legkedvezőtlenebb viszonyok súlya nehezedik keze munkájára, nem lehet egy önérzetes, művelt társadalmi osztály szerepe. Keresni e mostoha helyzet valódi kuta s forrásait, felismerni a védekezés leghatályosabb alkotmányos eszközeit, nem gyengíteni, hanem erősbíteni az érdekközösség kötelékeit a magyar ipar erősebb és gyengébb, ,,nagy“ és „kis“ munkatényezői közt; fejleszteni a törvény által biztosított önkormányzati intézményeket, — ez és nem más lehet a feladata a nemzeti iparügy minden igaz munkásainak. Ez a feladata lapunknak is, mely ez után állndó szellemi kapocsal remél válhatni az új életképes alapokon szervezkedett testületek közt. Az „Iparügyek“ programmja az, ami Magyarország iparának és iparos középosztályának palládiuma: egyesülés és haladás. RÁTH KÁROLY.| ---- . ■ * - ■ - -- — - - ~T~______- —T L-V. - - L"3 FELELŐS SZERKESZTŐ: V RÁTH KÁROLY. ; Előfizetési dij : félévre ( 2 szám) 2 frt, egész évre (24 szám) 4 frt.. -J!- Megjelenik havonként kétszer, vf . Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., csillag-utcza 15. Tartalom: Programm helyett. — A kétéves ipartörvény. —, Iparügyi budget 1887-re. — Az elejtett kamarai reform. — A budapesti kereskedelmi- és iparkamra iparosztályának tagjai 1865—86. — A szegedi javaslatok. (I.) — Mit ígérnek a székely iparosoknak ? — Az ipartestületek orsz. értekezletének munkaprogrammja. — Az orsz. iparos segély- és nyugdíjszövetkezet tervezete. — A műhelyből. — Iparos-gyűlések külföldön. — Szállítási ügyek. — A hazai ruházati ipar helyzete. — Iparügyi újdonságok. — Apróságok. («Szaklap»-szemelvények.) — Ipartestületi ügyek. — A vas- és fémiparosok nyersanyag- és nyugdíj-szövetkezetének alapszabály-tervezete. (I.) — A szolnoki ipartestület csizmadia-szakosztályának és nyersanyag-raktárának szabályzata. (I.) — 'S'árcza : Egy Prolog, Gelléri Mórtól. — Ipartestületi czimtár. (Az eddig megalakult ipartestületek tisztikarának és elöljáróságának névsora.) I. — A londoni ezédek czimerei (kép). — Hirdetések. A KÉT ÉVES IPARTÖRVÉNY. Ha rövid szemlét tartunk azon állapotok fölött, melyeket az, 1884. XVII. t. sz. a második kalendárium év végéig teremtett, akkor jóformán minden téren előrelátott módon érvényesülve látjuk a törvénynek számos mélyreható üdvös intézkedéseit, ép úgy, mint félrendszabályait és, complicátióit. Kezdve az országos iparegyesületnek heteken át folytatott beható bizottsági tárgyalásaitól egészen a hírlapi fejtegetések halmazáig és a brochiekig, kezdve az 1884. febr. 17-ére rögtönzött szűkebb körű országos értekezlettől egészen a 12-ik órában, a képviselőház tárgyalási napján, a miniszterekhez menesztett monstre küldöttségig, sőt legutoljára még a