Iparügyek, 1887 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1886-12-20 / 1-2. szám

1886. deczember 20. akár a testületi sublódban felejtette volna. És hogy néznek ki a fent híven felsorolt magán­nyilatkozatok? Debreczenben, Léván, stb. nincs ipartestület, és a­kik nem tudtak vagy nem akartak a törvény alapjára helyezkedni, az ■onnét jövő nézetnyilvánítás e tárgyban úgy hisszük nem bírhat semmi nyomatékkal; a n.-váradi czikkezőről bővebben az „Apróságok“ rovatában emlékezünk meg, a n.-kanizsai ipartestület érdemes jegyzője pedig egy merő­ben ellenkező elvekből kiinduló, külön formu­­lázott javaslatot állított az albizottsági javaslatok­kal szembe.*­ifi ífc Ez áll a megindított mozgalom sark- és ■czólpontját, az ipartörvény revíziójának kérdé­sét illetőleg, melyre nézve a t. ipartestület különben is odajutott, a­hova egyátalán nem akart, mert hiszen elejétől fogva azt hangoz­tatta, hogy ez a törvény egészben véve „üdvös­nek és czélravezetőnek bizonyult“, és nem is kívánja annak elvi határozmányait revízió tár­gyává tenni, — és mégis egyetlen vélemény­nyil­vánítás sem jelent meg a sokszor említett közlönyben, mely hangosan azt ne sürgetné, a­mit az iparosság szinejava — csakhogy higgad­tabb és jobb formulázásban — már évekkel ezelőtt, részben eredménytelenül, a kormánynál és tör­vényhozásnál kérelmezett. Még jóval kevesebb visszhangot keltett az albizottsági javaslatok további sorozata, s itt legfeljebb azt konstatálhatjuk, hogy míg a segélypénztárak ügyében Szegeden a jelen tör­vény által kimondott egységes rendszert fenn­tartani és abba még a nagy gyárakat is bevonni akarják, addig az aradi ipartestület a minisztériumnál az iránt petitionált, hogy meg legyen engedve egy városban iparcso­portok szerint több kötelező segédpénztárt is­­szervezni; az iparos ifjúsági egyletekre vonat­kozó pontozatokról pedig a legcompetensebb­­oldalról, t. i. a szegedi vezéregylet szakavatott elnöke részéről magában a testületi közlöny­ben azon bírálatot olvassuk, hogy az idevágó javaslatokat „nem lehet szerencsés és sikeres megoldásnak nevezni“. Mind­ez nem tart vissza bennünket attól hogy érdemlegesen ne foglalkozzunk az összes albizottsági­ javaslatok elvi jelentőségű részle­teivel ; mielőtt azonban hozzá fognánk, tarto­zunk még egy őszinte megjegyzéssel a tisztelt testületi vezetőknek. Hallottunk ugyanis arra utalni, hogy valamely országos vezérszereplés mindig bizonyos kötelezettségekkel is jár, a­mit a fr­ancziák úgy fejeznek ki, hogy „nob­lesse oblige.“ Méltán kérdezhetik : váljon megalkotta-e a szegedi ipartestület, vagy legalább kísérletet tett-e megalkotni csak egyikét is azon kap­csolatos intézményeknek, melyek próbakövét képezik az új iparszervezet életrevalóságának? Létesített-e segélypénztárt ? megalkotta-e az ipartörvény 140. §.-ban körülírt kötelező sza­bályokat a munka- és tanviszonyok rendezése czéljából ? hozzá­fogott-e azon szövetkezetek valamelyikének szervezéséhez, a­melyek a tagok hitel- és versenyképességét emelni hivatják és a milyenek a fővároson kívül Szolnokon, Aradon stb., sőt a szomszéd Makón is már létesültek avagy szervezés alatt állanak ? Meg van hirdetve egy szegedi iparmúzeum fölállí­tása, és mialatt egy minden irányban rend­szeresen organizált, gazdag gyűjteményi­ ipar­múzeum Marosvásárhelytt létesült, amannak még csak programmja se látott napvilágot; a testületi közlöny pedig a napilapok által is tüzetesen méltatott és mintaszerűnek elis­mert első vidéki iparmúzeumnak alig pár sovány sort vélt szentelhetni. Vagy talán más téren annyira élénk a közérdeklődés azon testület körében, melyet mi is szeretnénk vezértestületkép üdvözölhetni ? Kevéssé tanúskodnak erről az általunk nagy figyelemmel kísért hivatalos közlönynek abbeli értesítései, hogy pl. a technológiai iparmúzeum ottani nyári kiállítása alkalmával tartott egyik nagyérdekű­ szakelőadáson három önálló iparos vett részt, és csak egyik legközelebbi elöljáró­­sági ülést is a tagok határozatképes számban meg nem jelenése miatt el kellett halasztani. Oly kíméletlen támadások intéztettek onnét a fővárosi iparosság és azoknak törekvései ellen, hogy az általunk őszintén nagyrabecsült tes­tület szóvivői, kiknek legjobb szándékát soha­sem vonták kétségbe, nem fognak neheztel­hetni ez igazságokért, miket a jóakarat mon­datott el velünk, ép úgy a mint jóakarattal és szigorú tárgyilagossággal fogunk most már a sürgetett „részletes vitába“ belemenni. MIT KÉRNEK A SZÉKELY IPARO­SOKNAK? Kézdivásárhely, decz. huban 1886. A lapokból értesülvén arról, hogy a t. szerkesztő ur, a székelyföldi iparmuzeum meg­teremtője, legközelebb iparügyi szakközlönyt fog megindítani, a legelsők közt kívánom annak hasábjait felvilágosítás kérésével igénybe venni. Beksics Gusztáv orsz. képv. ur ugyanis junius hó 22-én városunkat meglátogatván, az itteni nagyszámú iparos lakosság élénk érdeklődése mellett gyűlést hívott egybe, melyen a többek közt szorul szóra így nyilatkozott: (Lásd a „Szé­kelyföld“ ez évi 50-ik számát.) „A vámháború nemcsak hogy nem káros a Székelyföldre nézve, hanem határozottan sze­rencsének mondható, mert e nélkül tán több évi szakadatlan agitáczió után sem lehetett volna úgy a kormány, mint a nagyközönség figyelmét, érdeklődését a székelyek ügye iránt felébreszteni; továbbá mert a Romániával való viszony további fentartása mellett soha sem fejlődhetett volna ki a székely ipar oly magas fokra, mint más fogyasztóközönség mellett fej­lődhetnek, s végül mert Románia helyett Ma­gyarországon fog ipartermékeinek biztos és állandó piaczot találni. Magán után értesült, hogy a magyar kormány már gondoskodott arról, hogy a közös hadsereg részére szüksé­ges felszerelések szállításánál a határszéli szé­kely iparra jövőre figyelem fordítassék és a közös hadügyminiszérium jövő évi költségveté­sében egy bizonyos számú megrendelés fel is fog vétetni. Ezenkívül a magas kormány a határszéli ipar jelenlegi nyomasztó helyzetén pillanatra is akarván segíteni, gondoskodott a készletben levő ipartermékek eladásáról, a­mennyiben egyezségre lépett egyik jó hírnevű pénzintézettel a határszéli iparosoknál felhal­mozódott készlet megvásárlása iránt. Ezen egyezség szerint a pénzintézet 300 ezer forin­tig bevásárlásokat tenne a határszéli iparosok­nál, s ily után vett iparczikkek eladását esz­közölné s az esetleges károsodásokra nézve az állam 50 ezer forintig garanciát vállal e pénz­intézettel szemben. Ezeknek előrebocsátása után ismételni kell azt, hogy a vámháború épen szerencse a székely iparra nézve.“ Miután közel egy fél év múltán mi itt fájdalom mit sem tudunk arról, hogy valamely pénzintézet vagy bárki más részéről nálunk, vagy más „határszéli iparosoknál“ megrende­lések vagy bevásárlások létettek volna, avagy másfelől akár a közös hadügyminisztérium, akár a honvédminisztérium számára megren­delések volnának kilátásban,— köszönettel tar­toznánk a t. szerkesztő úrnak az iránti szíves felvilágosításért, mely informácziókon alapul­tak a nevezett képviselő úrnak sok szép re­ményt keltett­emez ígéretei? Egy iparh. megbízott. S a zsengéket az iskolába utaljátok, műhelyeket, gyárakat vizsgáltok, a tanulók képzettsége fölött őrködtök, mint elöljárók saját érdekeitek s a jövő nemzedék érdekeit képviselitek. Ti vagytok a néhai mostoha gyermeknek, a mai magyar iparnak gyámjai; egyik kezetekben a békéltetés olajága, a másikban a segély az el­hagyatottak számára. A zászló, melyet körülhordoztak, kettős jeligét lobogtat: legyen rend és igazság. A rend minden dolognak a lelke, az igazság minden erénynek kutforrása s a kettő együtt minden fejlődésnek alapja. Hivatástok nagy és nemes. De e hivatás fontosságát és jelentőségét csak úgy fogjátok fölismerni, ha ama tudatra ébredtek, hogy a jövendővel szemben morális kötelességeket vál­laltatok. A­hogy e kötelességnek ma megfe­lelni tudtok, oly mértékben vetitek meg a jövendő fejlődés alapját s minden mulasztás ■egy hasadék lesz a mai alkotás nagy sziklá­jában, s ki állhat jól érte, hogy e hasadék nem lesz-e egy-egy eltévedt, a jó ösvényről letért vándornak utolsó nyugovó helye. A mit kívántunk, a miért évek óta meg­feszített erővel és kitartással küzdöttünk, azt részben elértük. Nem minden kívánságunk teljesült, de egyszerre mindent elérni nehéz. És minél nagyobb bennünk az a tudat, hogy még sok tért kell hódítanunk, a közönynek sok várát kell bevennünk, annál becsesebb legyen előttünk az, a­mi van, a­mit küzdel­meink árán már­is elértünk. Az önkormányzatnak mai formájában sok régi hiányt kell pótolni és sok jövő vívmány­nak az alapját megvetni. De e működéshez kell önérzet és öntudat, kell önbizalom s ápolni kell a jelen iránti bizalmat, a jövőbe vetett hitet. A keresztyén vallás alapítója egy kenyér­rel egy egész nagy gyülekezetet jól tartott. A­mi kevés az iparosok kívánságai közül teljesült, annak fölhasználása, értékesítése tőletek függ. Nem fogunk vele jól lakni, de táplálni fog bennünket ez az adomány is, s ha hozzá tőle­tek halljuk a buzdítás, bátorítás, a szeretet igéit, nem fogunk csüggedni, nem veszítjük el a saját erőnkbe vetett hitet, a jobb jövő iránt való reményt s fokozni fogjuk az egy­más iránt és vezetőink, elöljáróink, megbizot­­taink iránt táplált igaz szeretetek Munkálkodjatok értünk és velünk; a súlyos kötelességek teljesítése ne legyen nek­tek teher, hanem kedves áldozat, a melyet nekünk és hazánknak hoztok. Jutalmatok le­gyen a kötelesség teljesítésének tudata, az a nemes öntudat, mely a férfin munkásságának legékesebb jutalma s az el nem évülő érdem­nek legreálisabb alapja. Hát nekünk legkisebb fogalmunk sincs arról, hogy Beksics képviselő úr miféle infor­­mác­iókra alapította azokat a kecsegtető dol­gokat, a­miket amaz alkalommal derék határ­széli iparosainknak biztos kilátásba helyezhetni készítsétek elő a munka által biztosí­tandó nagy béke diadalát, mely már ma is jobban hódít a véres harczoknál. Mert bár mi, a béke munkásai, nem helyezkedünk ellentétbe a harcz fiaival, nem csüggedünk előbb vagy utóbb, de biztosan bekövetkező teljes győzel­münk iránt táplált hitünkben. A háború és béke hívei már most is ellentétes szokásokat követnek. A harczfiak fölebbvalóik iránt akkor fejezik ki tiszteletü­ket, mikor a legénység tiszteleg a vezetők előtt. Mi a vezetőket gyűjtöttük magunk köré, hogy mi buzdítsuk őket a további békés harczra, melyben érdekeinket képviselik és vívmányainkat, értékesítik Legyetek üdvözölve e helyen ; fogadjátok köszönetünket a múltban kifejtett tevékeny­ségiekért és buzdításunkat jövő munkálkodás­tokhoz. Ha egyenként nem is érünk el nagy eredményeket, az összetartás és egyetértés révén el kell jutni czélunkhoz, mely oda gra­­vitál, hogy a magyar iparosság pozi­­t­ióját a magyar társadalomban megerősítsük Tartsuk szem előtt, a­mit a költő mintha nekünk irt volna: A porszemet, ha egy magában áll, Elfujja egy kis szellő, egy lehellet. De hogyha összeforrva, össze nő, A porszemekből szikla alakul, A fergeteg sem ingathatja meg. I p a r f r> y e if5

Next