Iparügyek, 1887 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1886-12-20 / 1-2. szám
1886. deczember 20. akár a testületi sublódban felejtette volna. És hogy néznek ki a fent híven felsorolt magánnyilatkozatok? Debreczenben, Léván, stb. nincs ipartestület, és akik nem tudtak vagy nem akartak a törvény alapjára helyezkedni, az ■onnét jövő nézetnyilvánítás e tárgyban úgy hisszük nem bírhat semmi nyomatékkal; a n.-váradi czikkezőről bővebben az „Apróságok“ rovatában emlékezünk meg, a n.-kanizsai ipartestület érdemes jegyzője pedig egy merőben ellenkező elvekből kiinduló, külön formulázott javaslatot állított az albizottsági javaslatokkal szembe.*ifi ífc Ez áll a megindított mozgalom sark- és ■czólpontját, az ipartörvény revíziójának kérdését illetőleg, melyre nézve a t. ipartestület különben is odajutott, ahova egyátalán nem akart, mert hiszen elejétől fogva azt hangoztatta, hogy ez a törvény egészben véve „üdvösnek és czélravezetőnek bizonyult“, és nem is kívánja annak elvi határozmányait revízió tárgyává tenni, — és mégis egyetlen véleménynyilvánítás sem jelent meg a sokszor említett közlönyben, mely hangosan azt ne sürgetné, amit az iparosság szinejava — csakhogy higgadtabb és jobb formulázásban — már évekkel ezelőtt, részben eredménytelenül, a kormánynál és törvényhozásnál kérelmezett. Még jóval kevesebb visszhangot keltett az albizottsági javaslatok további sorozata, s itt legfeljebb azt konstatálhatjuk, hogy míg a segélypénztárak ügyében Szegeden a jelen törvény által kimondott egységes rendszert fenntartani és abba még a nagy gyárakat is bevonni akarják, addig az aradi ipartestület a minisztériumnál az iránt petitionált, hogy meg legyen engedve egy városban iparcsoportok szerint több kötelező segédpénztárt isszervezni; az iparos ifjúsági egyletekre vonatkozó pontozatokról pedig a legcompetensebboldalról, t. i. a szegedi vezéregylet szakavatott elnöke részéről magában a testületi közlönyben azon bírálatot olvassuk, hogy az idevágó javaslatokat „nem lehet szerencsés és sikeres megoldásnak nevezni“. Mindez nem tart vissza bennünket attól hogy érdemlegesen ne foglalkozzunk az összes albizottsági javaslatok elvi jelentőségű részleteivel ; mielőtt azonban hozzá fognánk, tartozunk még egy őszinte megjegyzéssel a tisztelt testületi vezetőknek. Hallottunk ugyanis arra utalni, hogy valamely országos vezérszereplés mindig bizonyos kötelezettségekkel is jár, amit a francziák úgy fejeznek ki, hogy „noblesse oblige.“ Méltán kérdezhetik : váljon megalkotta-e a szegedi ipartestület, vagy legalább kísérletet tett-e megalkotni csak egyikét is azon kapcsolatos intézményeknek, melyek próbakövét képezik az új iparszervezet életrevalóságának? Létesített-e segélypénztárt ? megalkotta-e az ipartörvény 140. §.-ban körülírt kötelező szabályokat a munka- és tanviszonyok rendezése czéljából ? hozzáfogott-e azon szövetkezetek valamelyikének szervezéséhez, amelyek a tagok hitel- és versenyképességét emelni hivatják és a milyenek a fővároson kívül Szolnokon, Aradon stb., sőt a szomszéd Makón is már létesültek avagy szervezés alatt állanak ? Meg van hirdetve egy szegedi iparmúzeum fölállítása, és mialatt egy minden irányban rendszeresen organizált, gazdag gyűjteményi iparmúzeum Marosvásárhelytt létesült, amannak még csak programmja se látott napvilágot; a testületi közlöny pedig a napilapok által is tüzetesen méltatott és mintaszerűnek elismert első vidéki iparmúzeumnak alig pár sovány sort vélt szentelhetni. Vagy talán más téren annyira élénk a közérdeklődés azon testület körében, melyet mi is szeretnénk vezértestületkép üdvözölhetni ? Kevéssé tanúskodnak erről az általunk nagy figyelemmel kísért hivatalos közlönynek abbeli értesítései, hogy pl. a technológiai iparmúzeum ottani nyári kiállítása alkalmával tartott egyik nagyérdekű szakelőadáson három önálló iparos vett részt, és csak egyik legközelebbi elöljárósági ülést is a tagok határozatképes számban meg nem jelenése miatt el kellett halasztani. Oly kíméletlen támadások intéztettek onnét a fővárosi iparosság és azoknak törekvései ellen, hogy az általunk őszintén nagyrabecsült testület szóvivői, kiknek legjobb szándékát sohasem vonták kétségbe, nem fognak neheztelhetni ez igazságokért, miket a jóakarat mondatott el velünk, ép úgy a mint jóakarattal és szigorú tárgyilagossággal fogunk most már a sürgetett „részletes vitába“ belemenni. MIT KÉRNEK A SZÉKELY IPAROSOKNAK? Kézdivásárhely, decz. huban 1886. A lapokból értesülvén arról, hogy a t. szerkesztő ur, a székelyföldi iparmuzeum megteremtője, legközelebb iparügyi szakközlönyt fog megindítani, a legelsők közt kívánom annak hasábjait felvilágosítás kérésével igénybe venni. Beksics Gusztáv orsz. képv. ur ugyanis junius hó 22-én városunkat meglátogatván, az itteni nagyszámú iparos lakosság élénk érdeklődése mellett gyűlést hívott egybe, melyen a többek közt szorul szóra így nyilatkozott: (Lásd a „Székelyföld“ ez évi 50-ik számát.) „A vámháború nemcsak hogy nem káros a Székelyföldre nézve, hanem határozottan szerencsének mondható, mert e nélkül tán több évi szakadatlan agitáczió után sem lehetett volna úgy a kormány, mint a nagyközönség figyelmét, érdeklődését a székelyek ügye iránt felébreszteni; továbbá mert a Romániával való viszony további fentartása mellett soha sem fejlődhetett volna ki a székely ipar oly magas fokra, mint más fogyasztóközönség mellett fejlődhetnek, s végül mert Románia helyett Magyarországon fog ipartermékeinek biztos és állandó piaczot találni. Magán után értesült, hogy a magyar kormány már gondoskodott arról, hogy a közös hadsereg részére szükséges felszerelések szállításánál a határszéli székely iparra jövőre figyelem fordítassék és a közös hadügyminiszérium jövő évi költségvetésében egy bizonyos számú megrendelés fel is fog vétetni. Ezenkívül a magas kormány a határszéli ipar jelenlegi nyomasztó helyzetén pillanatra is akarván segíteni, gondoskodott a készletben levő ipartermékek eladásáról, amennyiben egyezségre lépett egyik jó hírnevű pénzintézettel a határszéli iparosoknál felhalmozódott készlet megvásárlása iránt. Ezen egyezség szerint a pénzintézet 300 ezer forintig bevásárlásokat tenne a határszéli iparosoknál, s ily után vett iparczikkek eladását eszközölné s az esetleges károsodásokra nézve az állam 50 ezer forintig garanciát vállal e pénzintézettel szemben. Ezeknek előrebocsátása után ismételni kell azt, hogy a vámháború épen szerencse a székely iparra nézve.“ Miután közel egy fél év múltán mi itt fájdalom mit sem tudunk arról, hogy valamely pénzintézet vagy bárki más részéről nálunk, vagy más „határszéli iparosoknál“ megrendelések vagy bevásárlások létettek volna, avagy másfelől akár a közös hadügyminisztérium, akár a honvédminisztérium számára megrendelések volnának kilátásban,— köszönettel tartoznánk a t. szerkesztő úrnak az iránti szíves felvilágosításért, mely informácziókon alapultak a nevezett képviselő úrnak sok szép reményt keltettemez ígéretei? Egy iparh. megbízott. S a zsengéket az iskolába utaljátok, műhelyeket, gyárakat vizsgáltok, a tanulók képzettsége fölött őrködtök, mint elöljárók saját érdekeitek s a jövő nemzedék érdekeit képviselitek. Ti vagytok a néhai mostoha gyermeknek, a mai magyar iparnak gyámjai; egyik kezetekben a békéltetés olajága, a másikban a segély az elhagyatottak számára. A zászló, melyet körülhordoztak, kettős jeligét lobogtat: legyen rend és igazság. A rend minden dolognak a lelke, az igazság minden erénynek kutforrása s a kettő együtt minden fejlődésnek alapja. Hivatástok nagy és nemes. De e hivatás fontosságát és jelentőségét csak úgy fogjátok fölismerni, ha ama tudatra ébredtek, hogy a jövendővel szemben morális kötelességeket vállaltatok. Ahogy e kötelességnek ma megfelelni tudtok, oly mértékben vetitek meg a jövendő fejlődés alapját s minden mulasztás ■egy hasadék lesz a mai alkotás nagy sziklájában, s ki állhat jól érte, hogy e hasadék nem lesz-e egy-egy eltévedt, a jó ösvényről letért vándornak utolsó nyugovó helye. A mit kívántunk, a miért évek óta megfeszített erővel és kitartással küzdöttünk, azt részben elértük. Nem minden kívánságunk teljesült, de egyszerre mindent elérni nehéz. És minél nagyobb bennünk az a tudat, hogy még sok tért kell hódítanunk, a közönynek sok várát kell bevennünk, annál becsesebb legyen előttünk az, ami van, amit küzdelmeink árán máris elértünk. Az önkormányzatnak mai formájában sok régi hiányt kell pótolni és sok jövő vívmánynak az alapját megvetni. De e működéshez kell önérzet és öntudat, kell önbizalom s ápolni kell a jelen iránti bizalmat, a jövőbe vetett hitet. A keresztyén vallás alapítója egy kenyérrel egy egész nagy gyülekezetet jól tartott. Ami kevés az iparosok kívánságai közül teljesült, annak fölhasználása, értékesítése tőletek függ. Nem fogunk vele jól lakni, de táplálni fog bennünket ez az adomány is, s ha hozzá tőletek halljuk a buzdítás, bátorítás, a szeretet igéit, nem fogunk csüggedni, nem veszítjük el a saját erőnkbe vetett hitet, a jobb jövő iránt való reményt s fokozni fogjuk az egymás iránt és vezetőink, elöljáróink, megbizottaink iránt táplált igaz szeretetek Munkálkodjatok értünk és velünk; a súlyos kötelességek teljesítése ne legyen nektek teher, hanem kedves áldozat, a melyet nekünk és hazánknak hoztok. Jutalmatok legyen a kötelesség teljesítésének tudata, az a nemes öntudat, mely a férfin munkásságának legékesebb jutalma s az el nem évülő érdemnek legreálisabb alapja. Hát nekünk legkisebb fogalmunk sincs arról, hogy Beksics képviselő úr miféle információkra alapította azokat a kecsegtető dolgokat, amiket amaz alkalommal derék határszéli iparosainknak biztos kilátásba helyezhetni készítsétek elő a munka által biztosítandó nagy béke diadalát, mely már ma is jobban hódít a véres harczoknál. Mert bár mi, a béke munkásai, nem helyezkedünk ellentétbe a harcz fiaival, nem csüggedünk előbb vagy utóbb, de biztosan bekövetkező teljes győzelmünk iránt táplált hitünkben. A háború és béke hívei már most is ellentétes szokásokat követnek. A harczfiak fölebbvalóik iránt akkor fejezik ki tiszteletüket, mikor a legénység tiszteleg a vezetők előtt. Mi a vezetőket gyűjtöttük magunk köré, hogy mi buzdítsuk őket a további békés harczra, melyben érdekeinket képviselik és vívmányainkat, értékesítik Legyetek üdvözölve e helyen ; fogadjátok köszönetünket a múltban kifejtett tevékenységiekért és buzdításunkat jövő munkálkodástokhoz. Ha egyenként nem is érünk el nagy eredményeket, az összetartás és egyetértés révén el kell jutni czélunkhoz, mely oda gravitál, hogy a magyar iparosság pozitióját a magyar társadalomban megerősítsük Tartsuk szem előtt, amit a költő mintha nekünk irt volna: A porszemet, ha egy magában áll, Elfujja egy kis szellő, egy lehellet. De hogyha összeforrva, össze nő, A porszemekből szikla alakul, A fergeteg sem ingathatja meg. I p a r f r> y e if5