Iparügyek, 1890 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1890-01-15 / 1. szám

é gesebb kérdést illeti, hogy e gyárak közül melyek tekinthetők tényleg újaknak, épp most foglalkozunk a szükséges adatok beszerzésével, melyek nyomán már a legközelebbi alkalommal hitelesen fogjuk rektifikálhatni a nem hiteles hivatalos statisztikát. Annyit azonban már ma állíthatunk, hogy azon gyárak közül, melyeknek az 1881. évi törvény alapján az állami kedvezmények megadattak, egy negyedrész sincs uj iparvállalat. Még a legtöbb ily gyártelep létesült a lefolyt évben. Eltekintve ugyanis az uj czukor- és mezőgazdasági szeszgyáraktól, a következő iparvállalatoknak engedélyeztettek a törvényszerű állami kedvezmények, melyek közt több uj telep van: Graepel Hugó gépgyára Budapesten. — Kiinger Henrik »első magyar vitorlavászon, len és jutaáru-gyára“ Pozsonyban. — Kuhinka Gyula üveg-gyára Szilhán. — Kuhinka és Dezső üveg-gyára Predania-Kis-Kapocson. — Schmidt és Perlfaster faszég-gyára Karánsebesen. — Weissenbacher János cognac-gyára Salgó-Tarjánban. — Baccich Jenő és Ossoinack Lajos hordó- és láda gyára a Fiuméhoz tartozó Plasse községben. •— Derych Antal csers a vk vonat-gyára Száva melletti Mitroviczán. — „Első magyar gazdasági gépgyár-részvénytársaság“, ezelőtt Grossmann és Rauschenbach, Budapesten. — „Első magyar paraffin részvénytársaság“ Székely-Udvarhelytt. — Földessy Lajos szerszámgép-gyára Budapesten. Gebauer Károly érczkoporsó-gyára Debreczenben. — Linhart István csiszolópapirosgyára Budapesten. — Makoviczky, Handek és társai czég celulos e-gyára Demcsén. — Mogyorósy és Stein budapesti czég műtrágyagyára Soroksáron. — Weisz Berthold és Manfréd czég tölténytok-és éreznyomó-gyára Budapesten. — Zahn I. György örökösei üveggyára Zlatnón (Nógrádm.) — „Első szegedi kender-kikészitő-gyár részvénytársaság“ Szegeden. A „Közgazdasági Értesítő“ 1882 — 1889. évfolyamai szerint állami kedvezményben részesültek . Az iparoktatás terén a lefolyt évben sem találkozunk valamely jelenséggel, mely arra hagyna következtetni, hogy az iparfejlesztés e legfontosabb terén a dolgok intézése átgondolt programm szerint történnék. Elszigetelten, minden legcsekélyebb szerves összefüggés nélkül működnek a különféle intézmények, melyekről évenként tetszetős statisztikai öszszeállítások adnak ugyan számot; de hogy a pusztán didaktikai eredmények mellett ez intézményeknek közvetlenül iparfejlesztő hatása gyakorlati mértékkel mérve miképpen válik be, nem létezik oly fórum, mely előtt az elfogulatlan és hozzáértő bírálatnak erre nézve helye lehetne. Az egyes vezető közegek kifogástalan buzgósággal eleget tesznek feladatuknak, jelentéseik megelégedéssel gyűjtetnek az illető miniszteri ügyosztályokban, onnét megy a többnyire számbeli gyarapodást föltüntető sommás jelentés az államtitkárhoz, az államtitkártól a miniszterhez, a minisztertől a parlament elé, és mindenki meg van elégedve ez intézeteknek a funkcionálásával, melyeknek hivatása a fokozatosan indusztriális állammá átalakítandó Magyarország jövő iparos nemzedékeit kiképezni. Ne gondolják azt a közoktatásügyi minisztériumban, hogy a legcsekélyebb demonstráció-féle is lappangott azokban a nyilatkozatokban, melyek az októberi nagy enquéten ritka egyértelműséggel az iparoktatás ügyének egy resszortban, éspedig a kereskedelmi resszortban való egyesítését szorgalmazták. A dolgok úgy nem mehetnek tovább, mint ahogy eddig mentek. Sokkal fontosabb érdekekről, sokkal jelentékenyebb állami, közhatósági és társadalmi áldozatokról van itt szó, semhogy az elméleti és gyakorlati iparszakoktatás problémáit bürokratikus féltékenykedés vagy csalhatatlan dilettantizmus egyeduralma alatt továbbra is „elposványosodni“ hagyni lehetne. És azért hiába vonja a kereskedelmi miniszter vaserélyű tevékenysége körébe azokat az apró adminisztratív ügyeket, melyek az iparostanonczek ismétlő tanfolyamaira vonatkoznak, ameddig meg nem alakítja az összes iparoktatási intézmények feletti felsőbb felügyelet gyakorlására hivatott központi ipartanácsot avagy iparoktatási orsz. bizottságot, mindaddig erős hézagot fog mutatni az ő egész és nem félmunkára irányuló akciója. Különben e visszapillantásunknak feladatát nem a tüzetesebb bírálat, hanem inkább az elért eredményeknek rövid összegezése képezvén, a következőkben felsoroljuk az iparoktatási ügyre vonatkozólag rendelkezésünkre álló újabb hiteles adatokat. Úgynevezett iparos-tanoncziskola 256 állott fenn 44.234 tanulóval, kiknek oktatásával 1378 tanerő foglalkozott 900 tanteremben. (Ez iskolák közül államilag segélyzett községi volt 148, kizárólag községi alapokból fenntartatott 99.) Az előkészítőosztályba járt 12.120 (27,4%), az I. osztályba 15.275, a másodikba 10.547, a harmadikba 5292 iparos tanuló. Az 1378 tanerő közül ipari szakoktató volt 15, kereskedelmi 7, rajz és szépírási szaktanító 126, rendes okleveles elemi és egyéb tanító 1167, alkalmazva volt ezenkívül valamely specziális szakra 63 nem okleveles egyén. Az oktatási nyelv magyar volt 188 iskolában, magyar és német 24-ben, magyar és tót 16-ban, német 10-ben stb. A tanoncziskolák szükségleteinek fedezésére 315.984 frt bevétel szolgált, mely öszszegből esik: állami segélyre 40.832 frt, községi javadalmazásra 132.895 frt, tandíjakra 38.588 frt, kamarai, ipartestületi és társulati adományokra 12.823 frt, egyéb bevételi forrásokra 90.846. E szerint minden egyes iparos-tanuló oktatása az iskolákat fenntartó összes tényezőknek 7 frt 14 kijába, magának az államnak pedig mintegy kilencven krajczárjába került. Hozzátehetjük még, hogy a 256 intézet közül 211-ben az iskolaév végeztével tanoncz-munkakiállítás rendeztetett. A főváros területén fennálló 16 tanoncziskola fenntartási költségei az 1888/89. tanévben kitettek 58,330 fitot, 37 előkészítő, 43 I-ső, 26 Il-ik, 13 III-ik, vagyis összesen 119 osztályban az igazgatókon kívül 156 tanító működött. Beíratott összesen 5933 tanuló, évközben belépett 1447; az év folyamán felszabadult 801, más okból kilépett vagy kimaradt 1045; maradt a tanév végén 5534.Ezek az iparos-tanoncziskolák sehol sincsenek arra a kötelező rendszerre fektetve, mint nálunk, és így nem is találkozunk ez intézménynyel, ami az iskolák és a tanulók számát illeti, sehol hasonló kiterjedésben. Persze, ami aztán a tulajdonképeni iparosszakoktatást illeti, e tekintetben az öszszehasonlítás nagyon is a mi hátrányunkra üt ki. Nem lesz érdektelen, ha összegezéseink kiegészítéséül közöljük a külföldi iparostanoncziskolákra nézve (gewerbliche Fortbil1378 A közoktatási minisztérium fennhatósága alatt felső nép- és polgári iskolákkal, valamint tanítóképezdékkel kapcsolatosan 90 „ipartanműhely“ létezett, melyek közül 47-ben a főczél az iparág megtanulása, 43-ban pedig a rendes elméleti oktatás mellett valamely kézügyesítő iparág taníttatik. Ez úgynevezett iparműhelyek azonban nagyobbára inkább csak a női kézimunka-tanítás jellegebírnak, amennyiben az 5517 növendék közt fiú csak 882 volt (16%), 4645 leánytanulóval szemben (84 %). Alkalmazva volt összesen „ipari szakoktató“, helyesebben túlnyomólag nőimunka-tanítónő 117, rajztanító 14, egyéb okleveles és nem okleveles egyén 82, összesen 213 tanerő (137 férfi, 86 nő). Ezeknek a „tanműhelyeknek“ fenntartására 109.662 frt fordittatott, mely összegből állami segélyre 55.054 frt, községire 10.966, tandíjra 17.027 frt esik. — A fődologra, t. i. a tanított iparágakra nézve a hivatalos jelentések csak nagyon sovány felvilágosítást adnak, s legfeljebb csak annyit böngészhettünk ki, hogy az agyagiparral 3, porczellánfestéssel 1, a faipar különböző ágaival 25, a vas- és fémiparral 5, gyermekjáték-készítéssel 1, a szövéssel 3, könyvkötéssel 1 iskolaműhely foglalkozott. A háziipar némely nemének oktatását 1459 népiskola karolta fel több-kevesebb rendszerességgel, és pedig a szalmafonás taníttatott 572, a gyékényfonás 42, a kosárfonás 290, a faipar egyes nemei 213, sétabot-faragás 15, lombfűrészelés 14, kefekötés 20, csipkeverés 16, agyagipar 11, könyvkötés 15, különleges női kézimunka 136 iskolában stb. Ha már most az itt felsorolt, akár mesterségszerű, akár pedig háziipari tanműhelyek ügyét csak kissé komolyan veszszük, és nem érjük be az évenkénti száraz számadatokra szorítkozó jelentések futólagos átlapozásával, akkor önként felmerül itt is az a kérdés: van-e voltaképen gazdája ennek az egész intézménynek, mely például Ausztriában oly céltudatos, rendszeres vezetés alatt áll, hogy akár a mesterségszerű, akár a szorosan háziipari tanműhelyek az iparfejlesztésnek mondhatni elsőrendű tényezőjeként szerepelnek. Tudjuk mi azt jól, hogy a kir. tanfelügyelők és az iskolaszékek derekasan buzgólkodnak e téren is, hogy t. i. a népet hasznos új keresetforrásokhoz juttassák, de ezentúl aztán terv- és programmszerű eljárásról, az ipari szakoktatás ez ágazatainak az általános iparoktatási rendszerbe való szerves beillesztéséről szó sincs. — Ami a felsőbb iparoktatást illeti, első helyet foglalja el az állami középipariskola Budapesten, mely intézetnek az 1888—89 iskolai év kezdetén 134, az iskolai év végén pedig 127 tanulója volt (ezek között 39 ösztöndíjas). Ez intézet fenntartására az 1889. évi államköltségvetésben 59,600 frt volt előirányozva, úgy hogy az állam (eltekintve az ösztöndíjaktól) egy középipariskolai növendék kiképzésére évenkint mint gyárak szeszfőzdék 1882 ............................. 55 50 1883 ............... 27 52 1884 ............................. 18 20 1885. ........... 30 29 1886 ............................. 18 40 1887 ............................. 18 20 1888. ... ... ...................... 21 21 1889. .................................. 18 10 Össszesen .......... 205 242 Főbb iparcsoportok szerint a 205 gyártelep következőkép oszlik meg : I. Vegyészeti ipar .................... .......... 41 II. Élelmiszer-ipar .............................. 2 III. Szesz-ipar............. ......................... 8 IV. Agyag- és üvegipar......... . ... ... 24 V. Vas- és fémipar_..._______ 18 VI. Fa-ipar ................... 6 VII. Papir-ipar............................................ 7 VIII. Fonó-szövő-ipar.................................. 57 IX. Ruházati ipar .................................. 1 X. Tudományos eszközök és műszerek 5 XI. Hangszerek ............. 2 XII. Gépipar ............................................... 31 XIII. Bányászat... ..._____..._____... 3 205* * * tanerő 1160 778 203 101 91 Bajorország_________ 301 22,269 Württemberg (1881) 187 14,670 Szászország (1885) ... ... 18 4,187 Baden (1884) ________ 46 4,726 Belgium............................ 32 községi 9,208 82 rajzisk. 10,520 Schweitz (1884)................ 59 2,295 Ausztria (1887).............. 147 19,695 Magyarország (1888) 256 44,234 IPARÜGYEK, 1890. január 15.