Iparvédelem, 1910 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1910-01-01 / 1. szám

VI. évfolyam, 1910. január 1, 1. szám, IPARVÉDELEM A „OAGÁNSZÖVETSÉG MAGTÁR VÉDŐEGYESÜLET“ HIVATALOS LAPJA Kossuth Lajos síremlékénél. Elmúlt 65 éve annak, hogy a pozsonyi ország­­gyűlésnek követei és főrendjei elhatározták az általános elszegényedést meggátlandó olyan egyesületnek alakítását, a­mely a honi műipar fölemelését és iparnak teremtését tűzi ki czél­­jául. Batthyány Kázmér grófot kérték meg, vál­laljon elnökséget egy ideiglenes, e czélra alakuló választmányban. Nem sokáig kellett tanácskoz­nok, mert 1844. október 6-án Pozsonyban tömérdek sokaság mellett megalakult az Országos Védőegyesület gróf Batthyány Kázmér elnöksége alatt. Alelnök gróf Teleki László, igazgató Kossuth Lajos lett. A központi választmányba beválasz­tottak iparosok, kereskedők, lnteinerek és az ország vezető férfiai. Andrássy Károly gróf, Batthyány Lajos gróf, Bezerédj István, Deák Ferencz, Fáy András, Hajnik Pál, Klauzál Gábor, Kubinyi Ferencz, Nyári Pál, Orczy Lajos báró, Perczel Móricz, Pulszky Ferencz, Szemere Ber­talan, Vay Dániel gróf, Vörösmarty Mihály, Wenckheim Béla báró, Wesselényi Miklós báró, Zay Károly gróf és sok más jeles fia a hazának tagja volt a választmánynak. Nem sokan voltak a kezdeményezők, de Kossuth Lajos gyújtó szavára megmozdult az ország és a legutolsó kunyhóig is eljutott az a komoly elhatározás: csak honit vásároljunk. Megelégedtek a legfőbb úri körökben is a legegyszerűbb kelengyével, mert a becsületszó kötelezett mindenkit honi áruk vásárlására. Hej, de nagy értéke volt még akkor a becsületszónak ! Ma már meggondolatlanul fogadkoznak, meg is esküsznek, arra is, hogy rabok tovább nem leszünk és mégis rabok vagyunk, az idegen lim-lomoknak megbabonázott rabjai. Kossuth Lajos volt az Országos Védőegye­sületnek igazgatója, a­kit ha munkálkodásában meg nem zavar a puskák ropogása, úgy ma erdő, mező visszhangoznék a pörölyök katto­gásától. Dúsgazdag, boldog nép laknék ma már a magyar hazában, ha Kossuth Lajosnak lett volna ideje befejezni a megkezdett munkát; egy második Belgium képe a Tisza-Duna terü­letén, a­melynek gyártelepei ellátják a Balkánt és a messze Keletet — ma ettől messze állunk. Kossuth Lajos alkotó ereje tudott csodákat mívelni, az ő lángelméje látta nemzetének jö­vendő nyomorúságát jó előre. Alkotni ipart, munkát adni a tétlen magyar kéznek, ezek voltak ideáljai. Az országos iparegyesület benne örökké alapítóját tiszteli, megteremtette a tenger­­hajózási társaságot, a gyáralapítók társaságát és talált időt, hogy ezer más alkotásával minden téren reformálja elmaradott nemzetét. Egy emberöltő elmúlt a Védőegyesület meg­alkotása óta, elfelejtette ennyi idő alatt a nemzet Kossuth Lajosnak örökét, pedig veszni indult hajdan erős magyar. Felejteni hamar tudunk, beheged a legborzasztóbb seb is, a­mit rajtunk ütött az ellenség. Temetni, óh azt szépen tudunk. Eltemettük újra nagy pompával, az ország minden zugából összesereglett fényes küldöttségek részvétele mellett november 25-én Kossuth Lajost díszes sírboltba, a­mit a nemzet emeltetett dicsőséges fia szent porhüvelyének örök nyugovó helyéül. Ereklye, a magyar nemzetnek szent ereklyéje Lapunk 13.000 példányban jelenik meg.

Next