Jó Egészség, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1908-12-15 / 24. szám
288. oldal. JÓ EGÉSZSÉG vegyenek be orrukba s ennek következtében orrvérzést, más hasonló sérüléseket szenvedjenek. Pedig tapasztaltuk, hogy különösen mikor a gyermekek járni kezdenek tanulni, gyakran esnek orrukra, a miáltal orrválaszfalaikat megsértik. De iskolai életünk folyama alatt is igen sokszor kapunk orrbaütést, esünk le falról, fákról, tornaszerekről, aminek következménye sok esetben az orrválaszfal elferdülése. Mindeme apró sérülések elhanyagolásából aztán sok esetben következik az orrjárat megszűkülése, s az által az orrlégcső által beszívott levegő mennyiségének jelentékeny csökkenése. Az orr eldugulása természetesen nagy mértékben nehezíti annak funkcióját, beszédhibákat von maga után, hallásbeli fogyatkozásokat okoz s akadályozza az agy kellő táplálását. És az orr eldugulásának legközönségesebb oka az orr nyákszövetének és az orrgaratnak hűlésből támadó megduzzadása, az orrválaszfalak elferdülése, az orrgaratmandula megnövekedése. Ezekből láthatólag a nyákszövet megduzzadása hűlés folytán sokkal komolyabb dolog, mint amilyennek hiszszük. Az orrjáratok eldugulásából vagy megszűküléséből hanyag és gondatlan beszédmód következik, a beszélni tanuló gyermeknek úgyis rendkívüli nehézségekkel kell megküzdenie, ha akkor még a beszédben résztvevő orrszervek beteges állapota javul, a nehézségek majdnem leküzdhetlenekké válnak. Ismeretes különben a hülésnek vagy katartusnak a halló szervre gyakorolt hatása is, sokszor tapasztaltuk, hogy a gyermekek időnként egészen jól hallanak s ha aztán hallásuk gyöngül, azt figyelmetlenségnek tulajdonítják. Pedig leggyakoribb ok az orr és az orrgarat nyákszövetének a megduzzadása. Minthogy ez a duzzadás csökken száraz időben, de ismét emelkedik túlfűtött szobákban, a hallás is ezek szerint módosul és épen úgy módosul a nyákszövetek felduzzadásával a folytonos figyelem ereje és gondolkodó képessége is. Sok gyermek jól halt még az első leczkeóra alatt, később fokrólfokra veszti el figyelőképességét s utoljára meredten néz csak maga elé. Az orrlukak mesterséges elzárásával és a normális orrlégzéssel folytatott kísérletek teljesen bebizonyították az orrlégzés akadályozása esetén az értelmi munka kétségbevonhatlan hanyatlását. Azonkívül a főfájást is gyakran észlelték mint orrbajok rendes kisérő tünetét. Természetes, hogy mint minden más kapuja az emberi testnek, az orr is alá van vetve a fertőzésnek. De egyúttal a természet hatalmas fegyverekről is gondoskodott az orr védelmében. Első fegyverre az orrnak a fertőző csirák ellen az orrlikak nyílásának a szőrzete. A második a nyákszövet, mely a betóduló baktériumokat felfogja. Azonkívül külön erős védelmi bástyát képez az orrgarat mandulája, ahol tömérdek leucocyta áll résen a nyirkszövetben a betóduló betegségokozó csirák ellen. Néha azonban ez a rész túlságosan megnövekszik s elzárja egyfelől az orrlikakat, másfelől az Eustach-féle csövet. Az orrgarat-mandulának ezt a túltengését adenoidnak nevezik. A klinikai esetek eddigi tanulmányozása nem nyújt elég támaszt azoknak a specificus okoknak az ismeretére, melyek ennek a csak rövid idő óta (1868) felismert bajnak előidézésében a főtényezők. Ilyen okok lehetnek azonban mindenesetre a kor, a nem, az átöröklés, a gyakori hülés, orrdugulás, különböző aprószervezetek s az éghajlati és társadalmi viszonyok egészségtelensége. Bizonyos, hogy az egyén fejlődő életkora az, amelyben e nyirkszövet-elemek különösen fogékonyak hasonló katarrhális és túlsarjadzási tünetek elősegítésére és pedig mindannyiszor, valahányszor a gyermeknél vagy a csecsemőnél a felső légjáratot katarrhális vérbősége vagy a torok és garat nyirkszövetének gyakori lobosodása kedvezően mozdítja elő ezt a processust. És azért azok a túlsarjadzások rendesen a korai életkorban fejlődnek ki és pedig túlnyomólag a 6 éves életkor előtt. Mint tipikus tüneteket jegyezhetjük fel ilyen bajoknál, hogy a gyermek száját tátva tartja, tekintete álmos, fürkésző, szenvtelen némelykor olyan mint egy tökéletes idióta, orrán át beszél s a hangja tompa. Tátott szájjal alszik, hangosan korhol, fel-felriad s levegő után kapkod, olykor rángatózásai is vannak. A táplálkozás gyakran komoly fennakadást szenved, a fejlődés nem normális s a mellkas ellaposodik. Azonkívül különös symptomák a fülzúgás, nehéz hallás,olykor süketség s az agyfunkczióknak figyelmetlenség folytán beálló csökkenése. Hogy mily gyakori az orrgaratmandula túlsarjadzásának esete a gyermekek közt, mutatja az, hogy az orvosi statisztika adatai szerint az iskolai gyermekeknek 5—6, sőt némelyek szerint 10 —13%-a szenved benne. Egyébiránt úgy tapasztalták, hogy az alsóbb osztályú tanulók aránya nagyobb mint a felsőbb osztályúaké, viszont a szegényebb néprétegek, talán a kevésbé jó táplálkozás és a scrofulotikus hajlandóság folytán nagyobb számmal szerepelnek e megbetegedésekben. Kevesebb bizonyítékunk van az orgaratmandula túlsarjadzásának a tuberkulosissal való összefüggésére, bár erre nézve is sok részben alaposak a feltevések. Kétségtelen azonban, hogy a baj erősen befolyásolja a gyermek testi fejlődését és koponyanövését. Legalább ismételten megmértek gyermekeket a mandula kiirtása előtt és utána azt észlelték, hogy utóbbi esetben a magasság, súlya és mellkasméretek szerint a fejlődés a műtét után pár hónappal már háromszorosát érte el az azt megelőző növési aránynak. Az értelmi működés csökkenése e figyelmetlenség egy speciális formájában nyilatkozik meg ezeknél az eseteknél és pedig három arányban. Ugyanis a gyermek először is képtelen valami újnak, valami elvontnak felfogására. Másodszor nagy fáradságába kerül emlékezetében valamit megtartani és végül gondolkozását nem képes egy tárgyra irányítani. Az első eset a legtypikusabb. Példákat említenek, amikor egy hét éves gyermek képtelen volt orrán átvenni lélekzetet s ennek következtében, bár egy egész évig járta az iskolát, az abc első három betűjén kívül semmit sem tudott megtanulni. Alig távolították el azonban az orrgarat adenoid képződményeit, egy-két hét alatt az egész abcét könyv nélkül tudta. Összefoglalva tehát a mondottakat, tény az, hogy az orrgarat-mandulának túlterjedése oly gyermeki baj, mely leginkább 6—8 éves életkor előtt jelentkezik, valószínűleg a nyirkedények fokozottabb működése folytán. Tény továbbá, hogy az a rendellenesség nemcsak a fizikai fejlődésre hat vissza hátráltatóig, hanem a gyermek beszélőképességét, hallását és értelmi működését is csorbítja. Legtöbb esetben a műtét indokolt, mely majdnem mindig sikerrel jár, a legczélszerűbben a 3 és 6 éves életkor között végzendő. Teljesen bizonyos az is továbbá, hogy az orron át való légzés nélkülözhetlen előfeltétele a gyermek értelmi fejlődésének, amit az orrlikak mesterséges elzárásával folytatott kísérletek is igazolnak. A baj elhanyagolása az agy táplálásának hiányossága folytán igen könnyen okozhat beszédbeli zavarokat, hátráltatja az értelemfejlődést, sőt teljes süketségre vezethet. Mindazokban az esetekben, amidőn a gyermekszellem fejlődésében és előmenetelében az értelmi tehetségek gyöngülése által okozott visszamaradást konstatálhatunk, első feladat kell hogy legyen a gyermek orrát és orrgaratját venni beható vizsgálat alá. Igaz, hogy nem minden szájlégzés vihető vissza ily kóros okokra; sokszor nem egyéb ez, mint merő rossz szokás, sőt van eset arra, hogy sikerült operáció után is fennmaradt 24. szám.