Jó Egészség, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908-12-15 / 24. szám

288. oldal. JÓ EGÉSZSÉG vegyenek be orrukba s ennek következtében orrvérzést, más hasonló sérüléseket szenvedjenek. Pedig tapasztaltuk, hogy különösen mikor a gyermekek járni kezdenek tanulni, gyakran esnek orrukra, a miáltal orrválaszfalaikat meg­sértik. De iskolai életünk folyama alatt is igen sokszor kapunk orrbaütést, esünk le falról, fákról, tornaszerek­ről, a­minek következménye sok esetben az orrválaszfal elferdülése. Mindeme apró sérülések elhanyagolásából aztán sok esetben következik az orrjárat megszűkülése, s az által az orrlégcső által beszívott levegő mennyiségé­nek jelentékeny csökkenése. Az orr eldugulása természetesen nagy mértékben nehezíti annak funkc­ióját, beszédhibákat von maga után, hallásbeli fogyatkozásokat okoz s akadályozza az agy kellő táplálását. És az orr eldugulásának legközönsége­sebb oka az orr nyákszövetének és az orrgaratnak hűlés­­ből támadó megduzzadása, az orrválaszfalak elferdülése, az orrgaratmandula megnövekedése. Ezekből láthatólag a nyákszövet megduzzadása hűlés folytán sokkal komolyabb dolog, mint a­milyennek hisz­­szük. Az orrjáratok eldugulásából vagy megszűküléséből hanyag és gondatlan beszédmód következik, a beszélni tanuló gyermeknek úgyis rendkívüli nehézségekkel kell megküzdenie, ha akkor még a beszédben résztvevő orrszervek beteges állapota javul, a nehézségek majdnem leküzdhetlenekké válnak. Ismeretes különben a hülésnek vagy katartusnak a halló szervre gyakorolt hatása is, sokszor tapasztaltuk, hogy a gyermekek időnként egészen jól hallanak s ha aztán hallásuk gyöngül, azt figyelmetlenségnek tulaj­donítják. Pedig leggyakoribb ok az orr és az orrgarat nyákszövetének a megduzzadása. Minthogy ez a duzza­dás csökken száraz időben, de ismét emelkedik túlfűtött szobákban, a hallás is ezek szerint módosul és épen úgy módosul a nyákszövetek felduzzadásával a folytonos figyelem ereje és gondolkodó képessége is. Sok gyermek jól halt még az első leczkeóra alatt, később fokról­­fokra veszti el figyelőképességét s utoljára meredten néz csak maga elé. Az orrlukak mesterséges elzárásával és a normális orrlégzéssel folytatott kísérletek teljesen bebizonyították az orrlégzés akadályozása esetén az értelmi munka kétségbevonhatlan hanyatlását. Azonkívül a főfájást is gyakran észlelték mint orrbajok rendes kisérő tünetét. Természetes, hogy mint minden más kapuja az emberi testnek, az orr is alá van vetve a fertőzésnek. De egyúttal a természet hatalmas fegyverekről is gon­doskodott az orr védelmében. Első fegyverre az orrnak a fertőző csirák ellen az orrlikak nyílásának a szőrzete. A második a nyákszövet, mely a betóduló baktériumokat felfogja. Azonkívül külön erős védelmi bástyát képez az orrgarat mandulája, a­hol tömérdek leucocyta áll résen a nyirkszövetben a betóduló betegségokozó csirák ellen. Néha azonban ez a rész túlságosan megnövekszik s elzárja egyfelől az orrlikakat, másfelől az Eustach-féle csövet. Az orrgarat-mandulának ezt a túltengését ade­­noidnak nevezik. A klinikai esetek eddigi tanulmányozása nem nyújt elég támaszt azoknak a specificus okoknak az ismere­tére, melyek ennek a csak rövid idő óta (1868) fel­ismert bajnak előidézésében a főtényezők. Ilyen okok lehetnek azonban mindenesetre a kor, a nem, az átörök­lés, a gyakori hülés, orrdugulás, különböző apró­szervezetek s az éghajlati és társadalmi viszonyok egészségtelensége. Bizonyos, hogy az egyén fejlődő élet­kora az, a­melyben e nyirkszövet-elemek különösen fogé­konyak hasonló katarrhális és túlsarjadzási tünetek elősegítésére és pedig mindannyiszor, valahányszor a gyermeknél vagy a csecsemőnél a felső légjáratot katarr­hális vérbősége vagy a torok és garat nyirkszövetének gyakori lobosodása kedvezően mozdítja elő ezt a proces­sust. És azért azok a túlsarjadzások rendesen a korai életkorban fejlődnek ki és pedig túlnyomólag a 6 éves életkor előtt. Mint tipikus tüneteket jegyezhetjük fel ilyen bajok­nál, hogy a gyermek száját tátva tartja, tekintete álmos, fürkésző, szenvtelen némelykor olyan mint egy tökéletes idióta, orrán át beszél s a hangja tompa. Tátott szájjal alszik, hangosan korhol, fel-felriad s levegő után kapkod, olykor rángatózásai is vannak. A táplálkozás gyakran komoly fennakadást szenved, a fejlődés nem normális s a mellkas ellaposodik. Azonkívül különös symptomák a fülzúgás, nehéz hallás,­­olykor süketség s az agy­­funkczióknak figyelmetlenség folytán beálló csökkenése. Hogy mily gyakori az orrgaratmandula túlsarjad­­zásának esete a gyermekek közt, mutatja az, hogy az orvosi statisztika adatai szerint az iskolai gyermekeknek 5—6, sőt némelyek szerint 10 —13%-a szenved benne. Egyébiránt úgy tapasztalták, hogy az alsóbb osztályú tanulók aránya nagyobb mint a felsőbb osztályúaké, viszont a szegényebb néprétegek, talán a kevésbé jó táplálkozás és a scrofulotikus hajlandóság folytán nagyobb számmal szerepelnek e megbetegedésekben. Kevesebb bizonyítékunk van az orgaratmandula túlsarjadzásának a tuberkulosissal való összefüggésére, bár erre nézve is sok részben alaposak a feltevések. Kétségtelen azonban, hogy a baj erősen befolyásolja a gyermek testi fejlődését és koponyanövését. Legalább ismételten megmértek gyermekeket a mandula kiirtása előtt és után­a azt észlelték, hogy utóbbi esetben a magasság, súlya és mellkasméretek szerint a fejlődés a műtét után pár hónappal már háromszorosát érte el az azt megelőző növési aránynak. Az értelmi működés csökkenése e figyelmetlenség egy spec­iális formájában nyilatkozik meg ezeknél az eseteknél és pedig három arányban. Ugyanis a gyermek először is képtelen valami újnak, valami elvontnak felfogására. Másodszor nagy fáradságába kerül emléke­zetében valamit megtartani és végül gondolkozását nem képes egy tárgyra irányítani. Az első eset a legtypiku­­sabb. Példákat említenek, a­mikor egy hét éves gyer­mek képtelen volt orrán át­venni lélekzetet s ennek következtében, bár egy egész évig járta az iskolát, az abc első három betűjén kívül semmit sem tudott megtanulni. Alig távolították el azonban az orrgarat adenoid képződményeit, egy-két hét alatt az egész abc­ét könyv nélkül tudta. Összefoglalva tehát a mondottakat, tény az, hogy az orrgarat-mandulának túlterjedése oly gyermeki baj, mely leginkább 6—8 éves életkor előtt jelentkezik, valószínűleg a nyirkedények fokozottabb működése foly­tán. Tény továbbá, hogy az a rendellenesség nemcsak a fizikai fejlődésre hat vissza hátráltatóig, hanem a gyermek beszélőképességét, hallását és értelmi műkö­dését is csorbítja. Legtöbb esetben a műtét indokolt, mely majdnem mindig sikerrel jár, a legczélszerűbben a 3 és 6 éves életkor között végzendő. Teljesen bizo­nyos az is továbbá, hogy az orron át való légzés nél­­külözhetlen előfeltétele a gyermek értelmi fejlődésének, a­mit az orrlikak mesterséges elzárásával folytatott kísérletek is igazolnak. A baj elhanyagolása az agy táplálásának hiányossága folytán igen könnyen okozhat beszédbeli zavarokat, hátráltatja az értelemfejlődést, sőt teljes süketségre vezethet. Mindazokban az esetekben, a­midőn a gyermek­szellem fejlődésében és előmenetelében az értelmi tehet­ségek gyöngülése által okozott visszamaradást konsta­tálhatunk, első feladat kell hogy legyen a gyermek orrát és orrgaratját venni beható vizsgálat alá. Igaz, hogy nem minden szájlégzés vihető vissza ily kóros okokra; sokszor nem egyéb ez, mint merő rossz szokás, sőt van eset arra, hogy sikerült operác­ió után is fennmaradt 24. szám.

Next