Jó Egészség, 1911 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1911-01-01 / 1. szám
X évfolyam Budapest, 1911 január hó 1-én. 1. szám. NÉPSZERŰ EGÉSZSÉGÜGYI ÚJSÁG, MEGJELENIK MINDEN HÓNAPÍV ÉS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, V, HOLD-UTGZA 9. TELEFON: 90- 64. SZERKESZTŐ: DR NAGY ALBERT EGY A csecsemőkori emésztési zavarok megelőzéséről. Irta: Dr. Torday Ferencz egyetemi m. tanár, a budapesti állami gyermekmenhely főorvosa. A betegség sorscsapás, ha a véletlen zúdította reánk, ha sem mulasztásnak, sem egészséget veszélyeztető ténykedéseinknek nincs szerepe a kórokozó tényezők között. A mi bűneink, a mi mulasztásaink, helytelen cselekedeteink, viselkedésünk következménye olyankor, mikor ezeknek részük van a baj bekövetkeztében. A sors csapásait megadással kell elviselni. Az önhiba lelkiismeretfurdalásai elöl megelőzés, a szakszerű tanácsok követése útján lehet és kell védekezni. Kétségtelen, hogy igen sokszor nem lehet túllépni a jó szándék határait, nem lehet minden egészséget veszélyeztethető lehetőség ellen védekezni. A felnőttek, a kenyeret keresők életviszonyait nehezebb az egészségmegóvás, megtartás óvórendszabályaihoz alkalmazkodtatni a legszükségesebbek tanítás és élettapasztalatok árán minden műveltebb embernek szokásaivá válnak; a gyermekeket, kivált a kisgyermek-, a csecsemővilágot már sikeresebben oltalmazhatjuk. Egyszerűbbek, könnyebben követhetők, megszoktatásuk nehézségbe nem ütközik - - csak következetességet, némi erős akaratot tételez fel és akkor úgyszólván biztosíthatjuk az egészségesen született csecsemők zavartalan fejlődését, ellenkező esetben pedig az esetek oroszlánrészében a csecsemők szülei, hozzátartozói okozzák, főkép a czélszerűtlen és rendszertelen táplálás, helytelen ápolás, gondozás útján a csecsemők életét, egészségét, fejlődését veszélyeztető zavarok javarészét. Ezen általánosságban is helytálló kijelentés, kétségbevonhatlan bizonyossággal beigazolódik a csecsemőkori emésztési zavarok terén. A jövő nemzedék sorait annyira megritkító óriási csecsemőhalandóságunkat a csecsemők országszerte dívó rendszertelen táplálása okozza, mert czélszerű, rendszeres táplálás és gondozás mellett még a legkedvezőtlenebb életviszonyok között született, öröklött különböző terheltségük miatt kisebb életképességű csecsemők javarésze is megmenthető, megtartható az életnek, amit az államilag, hatóságilag gondozott csecsemők jó egészségügyi viszonyai is igazolnak. Majdnem azt merném mondani, hogy a csecsemőkori emésztési zavarokat ki lehet kerülni, de mindenesetre a legritkább eshetőségekre lehet korlátozni a szakorvosok tapasztalataiból felépült diaetetikus tanácsok és utasítások lelkiismeretes követésével. Ezen tanácsok részletes megbeszélése nem illeszthető be ezen folyóirat szűk keretébe és épp ezért csak a főbb irányelveket akarom e helyütt előtérbe állítani. * * * A csecsemőnek annyi és olyan táplálékra van szüksége, melynek megemésztése a legkisebb feladatot ró szervezetére, legjobban kihasználható erélyforrást szolgáltat a szervezet élettani munkáinak ellátásához és e mellett a legalkalmasabb viszonyokat teremti a csecsemőszervezet normális növekedéséhez. A táplálékok összetételének, a táplálék nyújtása módjának és időközeinek és a legmegfelelőbb legkisebb mennyiségnek megállapítására irányuló vizsgálatok és megfigyelések, azon majdnem egyértelmű megállapodást eredményezték, hogy legmegfelelőbb a női tej. A csecsemő újszülött korában 3 óránként, néhány hetes korától 4 órai időközökben kapjon váltakozó emlőkből addig, mig szopik, mig éhségét kielégítette és jóllakottan abbahagyja a szopást és álomba szenderül, akkor (10—20 pereznyi szoptatás után) az emlő a szájából kiveendő. Egészséges, rendes fejlettségű csecsemők maguk szabályozzák táplálékszükségletüket ; normálisan fejlett anya emlője majdnem automatikusan alkalmazkodik emlőjén szopó csecsemője tejszükségletéhez. Minden anya, kinek emlőiben tejmirigyek vannak, szoptathatja gyermekét (csak a heveny tüdő vészesek és rossz állapotban levő szívbajosok nem). A szülés után tejtermelődés sokszor 2-szer 24 óráig késik, addig az újszülött sacharinozott, vagy kissé czukrozott világos teával következmények nélkül várhat. Az első 3 hónapban minden szoptató anyának tejtermelése elégséges a csecsemőszervezet minimális tápszükségletének fedezéséhez; pótlása mesterséges táplálékkal ezen időn belül semmiképp sem ajánlatos. Jól fejlődő csecsemők csak az emlőn szopjanak a 8—9-ik hónapig (akkorára a 4 órai szoptatást már az 5 óránkénti váltotta fel, azaz a naponta 4-szeri szoptatás), ekkor lassanként egy-egy szoptatás 2/s tejjel, vagy lefölözött tejjel helyettesíthető. 9—10 hónapnál tovább a csecsemők ne szopjanak, legfeljebb néhány héttel odázható el az elválasztás a legmelegebb időszakról a hűvösebbre. Szoptató dajkának csak teljesen egészséges, jól fejlett csecsemőjű asszony alkalmas. A szoptatandó idegen csecsemő és saját csecsemője között több hónapos különbség is lehet, minthogy azonban a dajka ilyenkor van ELŐFIZETÉSI ÁRI ÉVRE.....................3 KORONA.