Kádár, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1908-01-31 / 1. szám

4 A m. kir. Államvasutak igazgatóságától most ez ügyre vonatkozólag a következő helyreigazító soro­kat vesszük: »Folyó évi október hó 31-iki 10. számú becses lapjukban »Borkereskedők a M. Á. V. ellen« czim alatt egy közlemény jelent meg, melyre vonatkozólag szives felvilágosításul észrevételeimet van szerencsém a következőkben megtenni. A borküldeményeknél előforduló káresetek min­dig beható vizsgálat alapján biráltatnak el s ha köze­geink részéről mulasztás állapittsuik meg, az esedékes kártérítési összeg mindig folyósittatik­ és csak akkor uta­­sittatnak el a felek kárigényükkel, ha a súlyhiány oka — mint a czikk utolsó pontjában igen helyesen meg van említve — a hordóknak a feladás alkal­mával külsőleg észre nem vehető hiányosságában, mint például az abroncsok kellő meg nem erősíté­sében, a dongák korhadtságában stb. rejlik; ily ese­tekben ugyanis a vasút szavatossága az üzletszabály­zat 58 §. (3.) és 77. §. (1.) 4. pontjai értelmében ki van zárva. A­mi a hordókra alkalmazandó védabroncsokat illeti, megjegyzem, hogy az üzletszabályzat 58. §-hoz tartozó IV. díjszabási póthatározmány f) pontja elő­írja, hogy a megtöltött nagy hordóknak védabroncscsal kell ellátva lenni, s igy ezen határozmány betartá­sára a szállító közönség kötelezve lévén, a véd­­abroncsok esetleges hiányát a feladóknak a fuvar­levélben el kell ismerni. Védabroncscsal el nem látott hordóknál megállapított sérülésért a felek csupán a védabroncs hiánya miatt egyáltalában nem utasíttatnak el. A védabroncsra vonatkozó fenti díjszabási hatá­­rozmánynak esetleges megváltoztatása iránt egyéb­ként a tárgyalások folyamatban vannak. A közlemény az a része teljesen téves, hogy a borküldeményeknél beállott káresetekből kifolyólag évente száz és száz per indíttatik ellenünk, sőt ellen­kezőleg az ily czímen folyamatba tett perek száma inkább csekélynek mondható, a­mi éppen legjobban igazolja azt, hogy a borsúlyhiányokra vonatkozó kár­igények a valódi tényállásnak megfelelően és tár­gyilagosan bíráltatnak el.A könyvet vett fel, megállapította és a szállítólevél­ben elismerte, hogy a rakományból már­is hiány­zik egy 50 kilogrammos vasköteg, egyben a fel­­adóállomásnál szabályszerűen reklamálta a hiányt. De mi tesz azalatt a véletlen. Még aznap meg­állott Sebő Lajos kőbányai kovácsmester műhelye előtt egy kocsis és egy 50 kilós abroncsvasköteget kínált eladásra. Sebő nem sok fejtöréssel kitalálta, hogy a vasat csak a Hermann-gyárból lophatták el s ebbeli gyanújának azzal adott kifejezést, hogy fiát rendőrért küldte, ő maga meg szinleg alkudozni kezdett a vasra. A tolvaj szimatja azonban meg­érezte a rendőrszagot, kezébe csapott a lovaknak és megszökött. Menekülni azonban nem menekülhetett, mer­t még az este felismerte Sebő egy korcsmában a tolvaj kocsist és rendőrrel befogatta. A csávába került kocsis bevallotta a lopást. A vasat eladta po­tomért Hamberger kőbányai kovácsnak. Most mind­kettőjük ellen folytatja a tizedik kerületi kapitányság az eljárást. " Mi pedig újból hangoztatjuk, hogy nemcsak Budapesten, de a vidéki nagyobb állomásokon is napirenden vannak az ilyfajta lopások s a túlterhelt vasúti közegek fizikailag­­képtelenek ezt megakadá­lyozni mindaddig, mig a szén- és tű­zifakereskedők­­nek a pályaudvarokon területet adnak bérbe. Mert a legjobb alkalom kínálkozik a kocsisoknak a lopásra, ha rakodás közben a szén és tűzifa közé dongát, abroncsvasat stb. eldughatnak. Főleg sürgős szükség volna ezeket a szén- és tüzifaraktárakat a pálya­udvarokról kitelepíteni. A körvasút mentén elég hely van ilyen raktárak számára. Csináljanak a fa- és szénkereskedők maguknak közös telepet olyan he­lyen, ahol még olcsó területet kaphatnak. Vagy akár a Máv­ is berendezhetne ilyent, az erre fordított költség rövid időn belül amortizálódna. De akár így, akár úgy, a kocsisszarkák ellen segítséget kérünk. A Kádár, Kölbán­ya-alsó pályán (Ivar állomásról. A múltkor megírtuk, hogy a kőbányai Hermann János és fiai czégnek a vasúton érkező dongafáját az állomáson megforduló kocsisok rendszeresen lop­kodják. De úgy látszik, a kocsisszarkák nemcsak a dongafát, hanem az abroncsvasat is megdézsmálják, mert most megint a következő épületes történetbe jutott a tudomásunkra. A gyárnak minap egy kocsi­rakomány abroncsvasa érkezett a vasúton. Mikor a gyár emberei kimentek a pályaudvarra, hogy a vasat hazaszállítsák, meglepetve látták, hogy a kocsiról már hiányzik a hivatalos ólomzár. Azonnal bejelen­tették az esetet a raktárfőnöknek, aki erről jegyző­ út hitelesítő törvény Németországban. Két évvel ezelőtt nyújtották be a német biro­dalmi törvényhozás elé az új hitelesítő törvény­­javaslatot. Ezt a javaslatot időközben egy parlamenti bizottság alaposan átdolgozta és sok pontjában megváltoztatta. A napokban most a szövetségi tanács hozzájárulásával egy új javaslatot terjesztettek a törvényhozás elé, mely megfelel a bizottság javas­latainak. Az új törvénynek a mértékügyre vonatkozó általános meghatározásai lényegében megegyeznek az 1868. évi aug. 17-én kelt törvénynyel, ideértve mindama módosításokat, melyekkel e törvény fogyat­kozásait időközben pótolták. Leglényegesebb újítás a törvényben, hogy az összes mértékügyet államosítja, megköveteli a hitelesített tárgyakon az évszámot és a mértékügyet a német birodalmi szövetséges álla­mokban egyöntetűen szabályozza. A bajor hitelesítő

Next