Kádár, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1908-01-31 / 1. szám
4 A m. kir. Államvasutak igazgatóságától most ez ügyre vonatkozólag a következő helyreigazító sorokat vesszük: »Folyó évi október hó 31-iki 10. számú becses lapjukban »Borkereskedők a M. Á. V. ellen« czim alatt egy közlemény jelent meg, melyre vonatkozólag szives felvilágosításul észrevételeimet van szerencsém a következőkben megtenni. A borküldeményeknél előforduló káresetek mindig beható vizsgálat alapján biráltatnak el s ha közegeink részéről mulasztás állapittsuik meg, az esedékes kártérítési összeg mindig folyósittatik és csak akkor utasittatnak el a felek kárigényükkel, ha a súlyhiány oka — mint a czikk utolsó pontjában igen helyesen meg van említve — a hordóknak a feladás alkalmával külsőleg észre nem vehető hiányosságában, mint például az abroncsok kellő meg nem erősítésében, a dongák korhadtságában stb. rejlik; ily esetekben ugyanis a vasút szavatossága az üzletszabályzat 58 §. (3.) és 77. §. (1.) 4. pontjai értelmében ki van zárva. Ami a hordókra alkalmazandó védabroncsokat illeti, megjegyzem, hogy az üzletszabályzat 58. §-hoz tartozó IV. díjszabási póthatározmány f) pontja előírja, hogy a megtöltött nagy hordóknak védabroncscsal kell ellátva lenni, s igy ezen határozmány betartására a szállító közönség kötelezve lévén, a védabroncsok esetleges hiányát a feladóknak a fuvarlevélben el kell ismerni. Védabroncscsal el nem látott hordóknál megállapított sérülésért a felek csupán a védabroncs hiánya miatt egyáltalában nem utasíttatnak el. A védabroncsra vonatkozó fenti díjszabási határozmánynak esetleges megváltoztatása iránt egyébként a tárgyalások folyamatban vannak. A közlemény az a része teljesen téves, hogy a borküldeményeknél beállott káresetekből kifolyólag évente száz és száz per indíttatik ellenünk, sőt ellenkezőleg az ily czímen folyamatba tett perek száma inkább csekélynek mondható, ami éppen legjobban igazolja azt, hogy a borsúlyhiányokra vonatkozó kárigények a valódi tényállásnak megfelelően és tárgyilagosan bíráltatnak el.A könyvet vett fel, megállapította és a szállítólevélben elismerte, hogy a rakományból máris hiányzik egy 50 kilogrammos vasköteg, egyben a feladóállomásnál szabályszerűen reklamálta a hiányt. De mi tesz azalatt a véletlen. Még aznap megállott Sebő Lajos kőbányai kovácsmester műhelye előtt egy kocsis és egy 50 kilós abroncsvasköteget kínált eladásra. Sebő nem sok fejtöréssel kitalálta, hogy a vasat csak a Hermann-gyárból lophatták el s ebbeli gyanújának azzal adott kifejezést, hogy fiát rendőrért küldte, ő maga meg szinleg alkudozni kezdett a vasra. A tolvaj szimatja azonban megérezte a rendőrszagot, kezébe csapott a lovaknak és megszökött. Menekülni azonban nem menekülhetett, mert még az este felismerte Sebő egy korcsmában a tolvaj kocsist és rendőrrel befogatta. A csávába került kocsis bevallotta a lopást. A vasat eladta potomért Hamberger kőbányai kovácsnak. Most mindkettőjük ellen folytatja a tizedik kerületi kapitányság az eljárást. " Mi pedig újból hangoztatjuk, hogy nemcsak Budapesten, de a vidéki nagyobb állomásokon is napirenden vannak az ilyfajta lopások s a túlterhelt vasúti közegek fizikailagképtelenek ezt megakadályozni mindaddig, mig a szén- és tűzifakereskedőknek a pályaudvarokon területet adnak bérbe. Mert a legjobb alkalom kínálkozik a kocsisoknak a lopásra, ha rakodás közben a szén és tűzifa közé dongát, abroncsvasat stb. eldughatnak. Főleg sürgős szükség volna ezeket a szén- és tüzifaraktárakat a pályaudvarokról kitelepíteni. A körvasút mentén elég hely van ilyen raktárak számára. Csináljanak a fa- és szénkereskedők maguknak közös telepet olyan helyen, ahol még olcsó területet kaphatnak. Vagy akár a Máv is berendezhetne ilyent, az erre fordított költség rövid időn belül amortizálódna. De akár így, akár úgy, a kocsisszarkák ellen segítséget kérünk. A Kádár, Kölbánya-alsó pályán (Ivar állomásról. A múltkor megírtuk, hogy a kőbányai Hermann János és fiai czégnek a vasúton érkező dongafáját az állomáson megforduló kocsisok rendszeresen lopkodják. De úgy látszik, a kocsisszarkák nemcsak a dongafát, hanem az abroncsvasat is megdézsmálják, mert most megint a következő épületes történetbe jutott a tudomásunkra. A gyárnak minap egy kocsirakomány abroncsvasa érkezett a vasúton. Mikor a gyár emberei kimentek a pályaudvarra, hogy a vasat hazaszállítsák, meglepetve látták, hogy a kocsiról már hiányzik a hivatalos ólomzár. Azonnal bejelentették az esetet a raktárfőnöknek, aki erről jegyző út hitelesítő törvény Németországban. Két évvel ezelőtt nyújtották be a német birodalmi törvényhozás elé az új hitelesítő törvényjavaslatot. Ezt a javaslatot időközben egy parlamenti bizottság alaposan átdolgozta és sok pontjában megváltoztatta. A napokban most a szövetségi tanács hozzájárulásával egy új javaslatot terjesztettek a törvényhozás elé, mely megfelel a bizottság javaslatainak. Az új törvénynek a mértékügyre vonatkozó általános meghatározásai lényegében megegyeznek az 1868. évi aug. 17-én kelt törvénynyel, ideértve mindama módosításokat, melyekkel e törvény fogyatkozásait időközben pótolták. Leglényegesebb újítás a törvényben, hogy az összes mértékügyet államosítja, megköveteli a hitelesített tárgyakon az évszámot és a mértékügyet a német birodalmi szövetséges államokban egyöntetűen szabályozza. A bajor hitelesítő