Kádár, 1911 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1911-01-31 / 1. szám

ЯМЯНЯНЯНЯНН|НМИЯЯНННН||Р9Щ|НННН|НННРIР^^ VI. évfolyam. Budapest, 1910. január 31. 1. szám. Előfizetési felh­ivás. Lapunk mai számával 6-ik évfolyamába lép. Immár öt éves múltúnkból merítü­nk bizalmat a jövőre nézve, abból a múltból, mely nyilván­valóvá tette, hogy az az út, amelyen haladunk, amelyen a magyar kádárság egyetemességének czéljait megvalósítani igyekszünk, boldogulását előmozdítani törekszünk, az egyedüli helyes út. Ezt a lefolyt­­ öt esztendő tapasztalatai fényesen bizonyítják. Ezen az úton akarunk tovább is haladni, tanítva, oktatva, figyelmeztetve szolgáini a magyar kádárság ügyét, ha kell, szókimondó bátorsággal küzdeni kari és ipari érdekeiért. Ehhez a munkánkhoz kérjük ismét szaktársaink további jóindulatát. Január elsejével új előfizetés nyílik lapunkra s kérjük mindazon tisztelt olvasóinkat, kiknek előfizetése a múlt számmal lejárt, hogy a lap akadálytalan szétküldhetése érdekében posta­­utalványon az előfizetést mielőbb megújítani szíveskedjenek. Terjesszük lapunkat a szaktársak kö­­rében. „A Kádár“ előfizetési ára: Egész évre _ _ _ 8 korona Fél évre _ _ _­­— 4 „ Kiadja : Interurban-T­elefon: 58-53. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Gizella­ út 35. sz. Az előfizetési díjak és levelek ide küldendők. KÁDÁR KÁDÁRIPARI ÉRDEKEKET SZOLGÁLÓ SZAKLAP GROSZMANN MIKSA Felelős szerkesztő : GROSZMANN KORNÉL ___-- Megjelenik havonként. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. Félévre . . 4 kor. Vél A borok jobb értékesítése. Ez a probléma izgatja ma a borászati köröket és az államot, amelynek szintén nagy érdeke fűződik a kérdés mielőbbi és kedvező megoldásához. Nem máról van szó, mert­ hiszen a múlt esztendő kis hozama, pillanatra tűrhető helyzetet teremtett. A bőven termő esztendők azonban a termelőkre ma már inkább csapás, mint áldásszámba mennek. A bor­szövetkezetek ugyan éppen ennek a bajnak orvos­lására volnának hivatva, ami borszövetkezeteink túlnyomó része azonban ma még tőkeszegények s nem képesek a bort tartani, nem tudó gazdáktól a termést készpénzen átvenni. Pedig a baj orvoslásá­nak forrása éppen ez volna, mert az ilyen tőkegazdag intézmény a jó és rossz esztendők áringadozásait sikeresen ellensúlyozhatná. Erre pedig szövetkezeti intézményünk ma még nem képes. Baj az is, hogy az egyetlen fogyasztópiac­, amely felvevő képességével egyáltalán számításba jöhet, kizárólag Ausztria s amit Ausztria nem tud elfogyasztani borainkból, azt ha törik, ha szakad, nekünk kell konzumálnunk. Ez pedig, mint a tapasz­talat mutatja, nagyon bajos dolog. Ám ez ma már nem csak nálunk van így, hanem a világnak úgyszólván minden bortermelő államában s nem egy országban már véres zendü­lésben törtek ki a vinczellérek a nehéz borértékesí­­tési viszonyok miatt. Legújabban ismét bejárta a hír a világsajtót, hogy champagnei vinczellérek el­keseredésükben elpusztítottak egy pezsgőgyárat és százezrekre menő kárt okoztak azért, mert boraikat az általuk követelt áron a pezsgőgyáros nem volt

Next