Kazán- és Gépujság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1904-01-01 / 1. szám
Kazán- és Gépújság «Ha ezeket helytállóknak elfogadjuk, ami, tényekről lévén szó, másként nem is lehetséges, könnyű belátnunk, miért és hogyan van az, hogy az amerikai munkás az egyedüli, kit nehézség nélkül teljes munkaképessége erejéig lehet igénybe venni és könnyű belátnunk azt is, hogy míg Amerika a tökélyesbülésre és érvényesülésre szomjas jó munkásokat folyton magához vonzza, addig gyárosai a legkisebb gyártási költséggel fognak termelhetni.» «Minden, ipari hajlammal bíró amerikai, műhelyi munkásnak megy és minél nagyobb munkatérre igyekszik szert tenni, minek elérése végett minden lehető eszközt felhasznál és minden kínálkozó alkalmat megragad, hogy személyes értékét növelhesse.» «Mivel pedig az ambícziós és leginkább keresett munkások Amerikába jönnek, az ó világban kevesebben maradnak vissza és többnyire olyanok, kik a régi, megszokott kerékvágással, a lassú kényelmes tempóval és kisszerű dolgokkal meg vannak elégedve és az illető ország munkáját ennek megfelelően végzik. Igaz, nem minden jó munkás jön Amerikába és nem mindegyik jó, ki idejött, de folytonosan tartó áramlása van errefelé az olyan munkásoknak, kik általában munkásabbak és keményebben dolgozók természettől fogva is, mint hazájukban visszamaradt munkástársaik és ezen úton múlhatlanul amerikáé lesznek valamikor a világ legkiválóbb munkásai.» Az amerikai munkásról zengett ezen dicshymnusz, ha túlzott is, de megismerteti és megvilágítja előttünk az amerikai munkásviszonyokat és az amerikai ipar fellendülésének rugóját. Az amerikai gyáripar bámulatos eredményeit annak köszöni, hogy Amerika minden embernek meghagyja teljes szabadságát; az tehát egyéniségének megfelelően érvényesülhet; elismeri a tehetséget, a munkát, a tudást és azt csengő dollárokban és nem elismerő szavakkal díjazza oly arányban, mint amilyenben hasznot biztosított. Minden ember ott annyit ér, amennyit tud és előrehaladásának csak önönmaga a határolója. Minden új és jó eszmének megvalósításához könnyen akad a szükséges tőke, mely előre is számít esetleges balsikerrel. Minden munkás, munkakörében állandó feltaláló. Ha új munkát kap, azon töri fejét, mint lehessen azt kevesebb fáradsággal rövidebb idő alatt elvégezni, még akkor is, ha napi bérben dolgozik. E tekintetben elért sikereit elismerik és anyagi helyzetét javítja általa. Ha intelligenciája és kézi ügyessége már anyagilag és erkölcsileg jó előre vitte, magasabbra törekszik, magasabb rendű állás elérésére gondol és beiratkozik a «Correspondence Schools» valamely szakosztályába, hol minden létező műszaki állásra nyerhet előképzettségének megfelelő hosszabb-rövidebb idő alatt képesítést. Ha állást keres, nem kérnek bizonyítványt vagy oklevelet, hanem tudást és képességet. Ha nem felel meg, első napon meglátják és kiadják az útját. A «Correspondence School»-ba munka után, az esti órákban jár el. Szakkönyvekkel látja el magát és műszaki lapokat olvas, sőt munkája közben szerzett tapasztalatairól, maga készítette sikeresen alkalmazott készülékekről, oda czikkeket ír, melyeket azok kellő irodalmi formába öntve, szívesen közölnek. Ha munkája közben olyan nehézségekre akad, melyet legyőznie nem sikerül, vagy nem úgy, mint szeretné, kérdéssel fordul az illető műszaki lap szerkesztőségéhez, melyben az esetét röviden, de érthetően leírja, esetleg vázlatokkal is szemlélhetőbbé teszi és a következő számban nem egy, de több választ és megoldást talál a lap olvasói, esetleg a szerkesztőség részéről is. Ilyen az amerikai munkás, az amerikai gyáros és ilyen lesz majd jobb időkben, ha magyar iparunk lesz, a magyar munkás és gyáros is, a képesség hogy azzá legyenek, megvan bennök, de most még érvényesülni, nem bírnak. Hermann.