Kazán- és Gépujság, 1912 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1912-01-01 / 1. szám

2. oldal. Kazán- és Gép-Ujság Budapest, 1912 január 1. Az előmelegítő alkalmazásának előnyeiről. Irta: dr. Varsányi Emil, aki. gépészmérnök. Azon veszteségek, amelyekkel erőtfejlesztő telepeink dolgoznak, a technika minden haladása mellett is, igen nagyok. A legjobb gőzgépben csupán 18—20%-a, a legjobb explósiós motorban csupán 30—32°­0-a hasznosítható a tüzelőanyagnak. A veszteség tehát oly tetemes, hogy elég tér kínálko­zik még a technikának arra, hogy az elpazarolt anyagból valamit megtakaríthasson. Arra, hogy a gőzgép- és kazántelepek minél olcsób­ban dolgozzanak, kellő módok állnak rendelkezésre, de mind­ezek igénybevételével (automatikus tüzelés, túlhevítő, elő­melegítő, kondenzáczió) sem érhető el a jelzett 18—20°/o-nál kedvezőbb eredmény , pld. a lehető legkedvezőbb esetben egy kazánteleppel 85%-nál jobb kihasználás felmutatható nem volt. Oka ennek oly sok tényezőtől függ, hogy ha a berende­zés létesítésénél mindenikre tekintettel is voltunk, azon vál­tozások miatt, amelyek a tüzelőanyag minőségében, a ter­helésben, időjárásban stb. állandóan jelentkeznek, e tényező­ket mind a legkedvezőbben csoportosítani alig sikerül. Sajnos azonban, hogy még ily 1n 20%-os eredmény is a lehető legritkább. A gyakorlatban átlagban lényegesen kedvezőtlenebbül dolgoznak a telepek s a legtöbb hiba a kazánok körül ész­lelhető. Jó eredmény elérése csak is lelkiismeretes, szakavatott tervezés és kivitel s állandó, szakszerű ellenőrzés útján lehetséges. A kazán, rostély, előmelegítő, túlhevítő, kürtő gondos megválasztása, helyes méretezése, a jó befalazás elsőrendű fontosságú. Ezek mind egymással összefüggnek s ez összefüggés állandó figyelembevételével történhetik meg a választás a rendszerben s a nagyságmegállapítás. Bármelyik van rosszul megválasztva, megérzi hátrányát az egész telep. Nézzük pld. az előmelegítőt. Jól alkalmazott, kellő nagyságú előmelegítő nagy haszon­nal jár, de nem minden esetben ér el az előmelegítővel annak beszerzője megtakarítást. Lássuk közelebbről s vizsgáljuk meg a gyakorlati élet tényleges adataival, hogy miként is áll e kérdés? Tudvalevő dolog, hogy a tüzelőanyag kihasználása tökéletes elégés mellett akkor volna ideális, ha az égéster­mékek a kazánok hozamát oly hőmérséklettel hagynák el, aminővel a tüzelőanyag s a levegő az egyesülés — az égés előtt bírtak. Az égéstermékek hőmérsékletének ezen kihasználásá­ban határt szab azonban a kazán melegség átvevő képes­sége s az ezzel szorosan összefüggő kazánhőmérséklet. A ka­zánhőmérséklet pedig azon gőznyomástól függ, amely abban fejlesztetik. Tegyük fel, hogy a kazánban p­­ 12 atm. nyomású gőz fejlesztendő, akkor a kazánban levő hőfok — amely egyezik a 12 atm. gőz hőfokával — 186'94 C°, a gyakor­latban elért eredmények azonban azt bizonyítják, hogy a kazán csak azon esetben vesz át kedvező körülmények között melegséget, ha az égéstermékek nálánál legalább 80 ~ 100 C°-fokkal melegebbek, tehát a kazánt elhagyó égéstermékek hőmérséklete a legkedvezőbb esetben 186 • 94 —(— 80 — 186'94­­)- 100 azaz kikerekítve 267 ~ 287 C° kell, hogy legyen. Vannak azonban esetek, amidőn e hőmérséklet ked­vezőtlen körülmények következtében felmegy 350 ~ 400 C°-ra, sőt még ennél is magasabbra. Látnivaló továbbá a közlöttekből, hogy az égéstermé­kek annál nagyobb hőmérséklettel hagyják el a kazánt, minél nagyobb gőznyomást fejlesztünk abban, tehát a kihasz­nálatlan, nagy égéstermék-hőfok folytán előálló veszteség a gőznyomás nagyságával emelkedik. A távozó gázok nagy hőmérséklete mellett tetemes veszteség éri a kazántulajdonost. Az égéstermékek melegségének egy része a huzam előidézésére használtatik ugyan fel, egy része azonban haszon nélkül elvész. Ezen utóbbi rész hasznosítására szolgálhat az elő­melegítő. A huzamba beépített előmelegítő a benne keringő hideg víz folytán eléggé hideg felülettel bírván, az égéstermékek melegségének egy részét felveszi s e melegségfelvétel annál kedvezőbben történhetik meg, minél nagyobb az érintkezési felület, tehát minél nagyobb az előmelegítő, minél tisztább — kivül úgy, mint belül — minél nagyobb az égéstermékek s minél kisebb a víz hőmérséklete. Kedvező feltételek mellett a viz egész 110 — 120 C°-ig is felmelegedhetik. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a nagyon hideg viz betáplálása az előmelegitőbe nagyon káros, mert ily esetben az előmelegitőnek az égéstermékekkel érint­kező részére vizpárázat rakódik le s ez a csövek rozsdáso­­dását okozza, ami annál könnyebben lehetséges, mert az égéstermékek mindig vízgőzzel terhelten távoznak a kürtőbe s emellett gyakran kénessav fejlődésére alkalmas termékek­kel is; a gyakorlati tapasztalat szerint legkedvezőbb eset az, amidőn a víz hőmérséklete 30 C° fölött marad. Ha túlságosan hideg a tápvíz, úgy segítünk e hátrá­nyon, hogy a tápszivattyú szívó csövét az előmelegítőből kilépő forró víz csővezetékével egy, mintegy 25 mm. át­mérőjű csővel összekötjük, ilyformán a tápszivattyú a már kellő melegségű vizet is szívja s egy melegebb keveréket nyom bele az előmelegitőbe. Az előmelegítő hatásfokát rontja azon körülmény, hogy az égéstermékekben levő pernye, korom rárakódik az elő­­melegitőre s igy a melegségfelvételre kedvezőtlenül befo­lyásolja, ennek lehető meggátlása végett alkalmaznak állan­dóan mozgásban levő csőtisztító, kaparókészüléket, amelyek az előmelegítőt kívülről tisztán tartják. A kaparok erőszük­séglete az előmelegítő tisztasága, nagysága szerint változó s egy mintegy 200 m2-nyi fűtőfelületű előmelegítőhöz 1 ~ 2 lóerő szükséges. A kaparók alkalmazása tehát némi erőt kíván s ez az előmelegítővel elért haszon számításánál szintén figyelembe veendő, ezenkívül van a kaparószerkezet alkalmazásának némi más hátránya is, amelyről még lejebb szó lesz. Miként állapítható meg az előmelegítő alkalmazásából eredő haszon ? Azon hőmérsékleti különbségből, amely az előmelegítő előtt és mögött észlelhető. Az előmelegítő alkalmazásából eredő haszon megálla­pításánál ismernünk kell a kémény hozamának előidézésére szolgáló veszteséget. Miként történik ennek a számítása? Ha az égéstermékek hőmérséklete a kémény alján : T a környező levegő hőmérséklete '• t az égéstermékek szénsavtartalma a kémény alján, %-ban : C 02 és a szén minőségétől függő állandó tényező : c, amely «c» értéke porosz szén tüzelésénél 0'66 barnaszén tüzelésénél 0'65 akkor a kéményhozam előidézése folytán előálló veszteség ,, T — t v cco, s a­midőn pld. találtuk, hogy T = 300 C° t = 20 C° C02 = 10% C = 0'75 akkor V = 0'75 = 21% Ha már most egy meglévő előmelegítő bekapcsolásá­val a következő értékeket nyerjük: az égéstermékek hőmérséklete az előmelegítő előtt: T == 3000 « « « « « mögött: Tr = 180 C° a környező levegő hőmérséklete t= 20 C° az égéstermékekben levő szénsavtartalom az előmelegítő előtt: COa = 10, akkor lesz a kéményhuzam miatt előállott veszteség V^o-75-300-^0 10 300 — 20 10

Next