Kelmefestő Ujság, 1936 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1936-01-01 / 1. szám

KELMEFESTŐ ÚJSÁG Hozzászólás Gsdtwindt kartársam cikkéhez — Kérelem az összességhez. — írta: Tóth Ödön. Engedjék meg, hogy ezzel a cikkemmel szol­gálatot iparkodjak tenni a szakmai összességnek, mely ténykedésem szerintem csak úgy volna célra­vezető, ha a szennyes vödröt teljesen kiöntjük. Már a világháború befejezése után éreztük, hogy nincs valami rendben s azóta annyit anké­­teztünk, gyüléseztü­nk, hogy azoknak számát már meg sem­ lehet számlálni és e rengeteg gyűlésnek sajnos, azt az eredményét kell megállapítanom, hogy ma, mint boldog időkre emlékszünk tizenöt évre vissza önmagától felvetődik a kérdés és ezt kérdezem én is: mi az oka annak, hogy ide jutot­tunk? Egyénileg erre felelve, azt mondhatom, hogy nagy mértékben hozzájárult ehhez az egy­más meg nem becsülése, egymás iránti bizalmat­lanság, a minden áron és minden eszközzel való munkaszerzés az összesség és saját rovására. Néz­zük csak sorban, miben látja egyik-másik kartár­sunk a hibákat. Találkozom egy kismesterrel, eltja bánatát és panaszkodik. Minden bajt a képviseleti rendszer­nek tulajdonít és ebben a minduntalan és sokat hangoztatott képviseletekben látja egyedüli ellen­ségét. Lássuk csak, mi ebben az igazság? Az igazság az, hogy néhány kartársunk oly nagy mennyiség­ben és formában produkálta sokszor nívótlan kép­viseleteket, hogy ma már ott tartunk, hogy van­nak cégek, akiknek már százával vannak a képvi­seleteik. Ez a rengeteg képviselet száz és száz embert hizlal és táplál, holott ezeknek az embe­reknek semmi közük a mi iparunkhoz, akik e nél­kül a cégek nélkül nem a kelmefestő iparból táp­lálkoznának. Gyüléseztü­nk, gyüléseztü­nk és sajnos, e he­lyen le kell szögeznem, hogy ezek az urak még csak érdemesnek sem tartották a közösséget arra, hogy leüljenek velük egy asztalhoz megbeszélni, illetve megtárgyalni, hogy miképpen, milyen mó­don lehetne ezen segíteni és így az összhangot megteremteni. Egyik-másik úr elejtett szavakkal tudomásunkra hozta, hogy túlm­éretezettsége, nagy Magyarország területére rendezkedett be s így a képviseletekre rá van kényszerítve. Ezzel szem­ben azt állíthatom, hogy ha ezek az urak annak idején számoltak volna és a sok képviselet­ helyett üzemüket építették volna le, avagy építenék le, egy kisebb gonddal járó, pár saját fiókkal rendel­kező kisebb üzemmé, úgy ma sokkal körültekin­tőbb munkát tudnának az üzemükben gyakorolt ellenőrzéssel kiad­ni, mint így és anyagilag még szilárdabban állnának, mint most. Nem, ezek az urak nem ültek le semmi megbeszéléshez és nem csak, hogy le sem ültek, hanem oly gombamódra tenyésztettek ki újabb és újabb képviseleteket, hogy a kis- és középipart már arra a lépésre kény­szeríti egy pár úr túlfűtött buzgalma, hogy a vál­lalati árakat a legmélyebbre leszorítsa és így a képviseleteket fokozatosan megszüntesse. Milyen egyszerűen elkerülhető volna ez, ha ezek az urak csak azt az ajánlatot tették volna, hogy minden évben 5—10 százalékát a képviseletünknek leépí­tik! A kis- és középiparnak e radikális beavatko­zása egyben még azt is jelenti ezeknek az urak­nak, hogy anyagilag oly szűk viszonyok közé ke­rülnek, ami szégyene lesz az egész kelmefestő ipa­rosságnak. Találkozom egy nagyüzem tulajdonossal. El­sírja buját-baját ő is, C sir és én vele, mert itt már az én húsomba is erősen belevágnak az igen tisztelt kismesterek bizonyos százaléka. Lássuk csak itt is, mi itt a tényállás? A tény­állás az, hogy azt kell tapasztalni az embernek, nagyszámú kismesterrel szemben, hogy akkor, amikor ma egy öltönytisztítás átlagosan 5 pengő, 3,50 pengő egy ruhatisztítás, 7—8—9 pengő egy kabátfestés, a ruhák festése átlag 6 pengő, akkor ismétlem nagyszámú kismester szúrja és hirdeti, hogy nála az öltönytisztítás 2—3.50 pengő, 1.80— 2.25-ig gyártja a női ruhatisztítást és 3—4 pengő­ért fest ruhákat, sőt mi több még centiméterre és súlyra is festegetnek. Van egy pár lelkiismeretlen kismester, aki arra képes, hogy minősíthetetlen hirdetéseiben azt próbálja bevinni a köztudatba, hogy „munkában nincs differencia, csak árban.“ A gőzmosodatulajdonosok magatartása rákfe­néje szakmánknak. Sajnálattal kell itt is megálla­pítanom, hogy ezek az urak a kelmefestők hely­zetével, a kelmefestők ügyes-bajos dolgaikkal nem . Trichlorothylen röviden „Tri“ nem égő és nem robbanó vegytisztítószer. Szebben tisztít, mint a benzin! * Állandóan raktárról kapható: Simkó & Kupferschmidt cégnél, Budapest, VI. Andrássy út 27. szám. Telefon: Aut. 24-4-52 v. 21-3-39 a Carbidwerk Deutsch-Matrei A.-G. Brückl-Wien és a Bosnische Elektrizitäts A.- G., Jajce vezérképviselői.

Next