Kelmefestő Ujság, 1939 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-01 / 1. szám
XVI. évfolyam , Siam Laptulajdonos, a KÉPESÍTETT KELMEFESTŐ-ÉS VEGYTISZTÍTÓ MESTEREK ORSZÁGOS EGYESÜLETE Előfizetési dij évi 10 pengő. Segédeknek évi 6 pengő. — Egyesületi tagok a lapot tagsági dijuk fejében kapják Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, Nagytemplom u. Telefon: 135-881 Megjelenik havonta Felelős szerkesztő és kiadó : HEGEDŐS IMRE Hirdetések ügyében felvilágosítás : Budapest, Nagytemplom u. 11. Telefon: 135-881. 1939. Ez a szám van felírva arra a kilométerkőre, amelynél egy pillanatra megállunk. Csak egy pillanatra, mert nincs idő. Pedig jó volna kicsit ütigállni, körülnézni, számbavenni, megvagyunk-e mind, akik együtt indultunk. Nem vesztettünk-e el valamit. .Jó volna kicsit pihenni, erőt gyűjteni. Jó volna, ele nem lehet, az élet rohan tovább, és mi vele. Ezek is csak rohanás közben cikáznak az agyunkon. Rohanás minden még akkor is, ha néha állam látszunk. Az sem változtat semmit azon a tényen, hogy 1939. év végén kevesebb lesz hátra az életünkből, mint ma . Nincs hát időnk elmulasztott dolgokon keseregni, de nem mulaszthatjuk el egy napnak a teendőit sem, mert pótolni nem lehet, csak előre nézni és minden alkalmat a maga pillanatában felhasználni, hogy nemzetünk, iparunk, családunk és személyünk ügyeit megvédhessük és előre vigyük. Ideje volna, hogy ezeket átlátva, minden kartársunk előrelátással, munkakészséggel síelne közénk, ápolva az összetartást, hogy, ha ismétélnék iparunkat hasonló megpróbáltatások, mint az elmúlt óesztendőben, hogy azt közös erővel könnyebben elviselhessük. Bármennyire is rohanunk, meg kell állnunk egy pillanatra és vissza kell tekintenünk az elmúlt óesztendőre, hogy amnak tanulságait leszűrve, induljunk az újesztendőinek. Erre szükségünk van. De ha már megálltunk, tudjuk is meg, hogy miért tettük. Analizáljuk az elmúlt évet. Ali is történt az elmúlt évben? Az, hogy a hosszú téli tespedés után, reménykedtünk a tavaszban, a kikeletben. És mi történt? Cserben hagyott bennünket, de ezután sem adtuk fel reményeinket, hanem bíztunk a nyárban. És ez is oly mostohásan hintette reánk áldott melegét, hogy a tavaszi kudarcban szerzett fogvacogásból se tudott bennünket kigyógyítani és felmelegíteni, de azért, még reméltünk a sokat ígérő ősz, amire gondoltunk, hogy ha akar, úgy kárpótolni fog bennünket az elmúlt év összes kudarcaiért. Sajnos, abban is csalódtunk és ezeknek következtében bátran állíthatjuk, hogy Fortuna asszony iparunk felett egész évben nagyon mostohás kézzel oldotta ki bőségosztó szaruját.