Kelmefestő Ujság, 1941 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-01 / 1. szám
EH. XVIII. évfolyam. Budapest, 1941. januári Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, Nagytemplom u. 11. Telefon : 135-881 Megjelenik havonta Felelős szerkesztő és kiadó : HEGEDŰS IMRE Hirdetések ügyében felvilágosítás: Budapest, Nagytemplom u. 11. Telefon: 135-881. Laptulajdonos, a KÉPESÍTETT KELMEFESTŐ-ÉS VEGYTISZTÍTÓ MESTEREK ORSZÁGOS EGYESÜLETE Előfizetési dij évi 10 pengő. Segédeknek évi 6 pengő. — Egyesületi tagok a lapot tagsági dijuk fejében kapják Az uj esztendőhöz Sokan virrasztva búcsúznak el az Ó-évtől és várják újévnek első perceit és sietve kívánnak az emberek egymásnak Boldog Újévet. Sokan mámorban igyekeznek felejteni az elmúlt év baját-baját és abban a hitben élnek, hogy az új esztendő jobbat és kellemesebbet fog nyújtani mint az öregesztendő. Sokan pedig az Ó esztendő utolsó óráiban lepihennek, hogy tiszta és nyugodt állapotban ébredjenek Újév reggelén, abban a hitben, hogy a pihenés nyugalommal jár és a mai helyzet megköveteli a nyugodt élést és gondolkozást. Kérdezzük melyik gondolkozik helyesebben a két sok közül. Válasz mindkettőre talán az lehet, hogy mindkettőnek igaza van és lehet. Mert nem vagyunk egyformák sem gondolkozásban, sem tettekben. Mindkét gondolkozásban a jövő kifürkészését látjuk, mindkét gondolat a jobbat és kellemesebbet óhajtja. Az újévi köszöntések is egymásnak a legjobbakat tolmácsolják és nem merjük hinni, hogy volna valaki, aki újév reggelén már rossz gondolatokkal lenne telítve embertársai iránt. Nem. Amikor minden ember az Újévtől több jót és kellemesebbet vár mint az elmúlt év nyújtott, mindenkiben a remény és az egymás iránti szeretet és emberi megbecsülés jelei nyilvánulnak meg az Újév küszöbén. Amikor átlépjük az új esztendő küszöbét, kell, hogy néhány percre visszapillantsunk az elmúlt esztendő eseményeire, hogy azokból ha kell, és lehet, levonhassuk az esetleges konzekvenciákat. Viszont vissza kell gondolnunk mindazokra az eseményekre, melyek bennünket kellemesen érintettek, így elsősorban szívünket betöltő azon örömnapra kell gondolnunk, amikor az elmúlt esztendő visszaadta nekünk a tőlünk oly hosszú időre elszakított magyar testvéreinknek bizonyos számát. Ez lehetett és ez volt a legtöbb, amit az Ó-esztendő részünkre nyújtani tudott. Az ő visszatértük, szívünkbe újabb bizakodást és erőt kölcsönzött, mely visszatéréssel bizakodóbban nézhetünk az Új esztendő elé. Ezen örömök közepette megértő, bánatos szívvel gondolni vagyunk kénytelenek a még visszamaradottakra, akiknek a szenvedéseknek nagyobb áradatával kell még megbirkózniok, mint a múltban voltak kénytelenek. Amikor minden bizalmunkat ezen esztendőbe vetjük, remélni merjük, hogy az új esztendő részünkre is meg fogja hozni az enyhülést, melyben a békességes élet lakozik. Reméljük, hogy az ő szenvedéseik is a robbanó szenvedélyek légköréből mene t szám