Kelmefestő Ujság, 1944 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1944-01-01 / 1. szám
2 KELMEFESTŐ ÚJSÁG illlHlllinilllll'UlllflflItlIHlUlilliitltilllIlHIIUnillHtlHIilllllllfllillilltlIllItlIllililllll^lIHllllllllllUllllllttlKUillUilllülllllllfirtlIlllilllUJilllMtlHIinKÍIKüUüMUilllüu'ÜIPlKlhlii UllMlillíiliilli'i'jlHiHUHilHtlIilUilU I' ii iinUir.í ’ n határain. Azért mondom ezt, mert az érdek nem csupán az egyes ember érdeke, hanem a szakmáé is. Nekünk tehát minden erőnket össze kell szednünk iparunk hírnevének és elismert színvonalának biztosítására. Nem könnyű feladat ez, mint ahogyan nem könnyű feladat az sem, hogy az egyes ember fenntartsa s tovább építse a maga egzisztenciáját. A háború förgeteges idejét éljük,, nehéz fellegek járnak fölöttünk, minden ember gondok keresztjét hordozza és azok a gyötrelmes problémák, amelyekkel a mi szakrdánk viaskodik, általánosak európaszerte. A nyersanyaghiánnyal, amely a mi állandó és legnagyobb rémünk, részben megbirkózik a szakmai találékonyság és megbirkózik azzal a különösen viruló, tettre kész, más nemzeteket annyiszor bámulatba ejtő magyar leleményesség. Büszkék lehetünk eredményeinkre és ez eredmények birtokában bátor bizalommal nézhetünk a jövőbe! A mi kötelességünk most az, hogy saját egzisztenciánk fenntartása és iparunk jóhírnevének épségben tartása érdekében nagy gonddal őrködjünk a rendelkezésre álló készletek fölött. A szakma belső érdeke és az egyes szakmabeli társak jogos magánérdeke pedig az, hogy e nagy gonddal őrzött készleteket igazságosan, az egyenlőség elve alapján osszuk el. A mi legsajátabb szakmai érdekünk parancsolja a munka folytonosságának fenntartását, az ipar haladásának biztosítását s a munka lendületének erejét. De követeli mindezt sok más, a szakmai érdek fölé emelkedő magasabb érdek is. A nemzeti gazdaság egyetemes követelése, hogy a mi virágzó és jóhírű szakmánk még e súlyos gondok és nehézségek közepette is tovább virágozzék és jó hírnevét makulátlanul megőrizze. Nem megyünk azonban semmire, ha az új esztendő küszöbén, az ünnepi percekben, csak általánosságokat mondunk s nem jelöljük meg az utat, milyen haladnunk kell eredményeink és céljaink felé. A szakma nyersanyagellátási gondjait akkor tudjuk csak enyhíteni, ha igazságosak vagyunk a készletek felosztásában és leleményesek asegélyforrások föltárásában. De hogyan legyünk igazságosak és miként segítsünk egymáson leleményességgel s ügyességgel, ha mindennek nincs meg az erkölcsi előfeltétele? Az erkölcsi előfeltétel pedig más nem lehet, mint az ideális szakmai összetartás, amely erőt ad az öszszességnek és erőt az egyesnek. Arra kérem hát kartársaimat, akik együtt élik át a nehéz időket, egyformán birkóznak szakmai nehézségeinkkel, hogy a kicsinyes önzés és a konkurrencia ádáz közelharcai fölé emeljék gondolkozásukat, ne lássák egymásban a versenytársakat, hanem — a kartársakat! De volna néhány szavunk — a közönség felé is. A mi szakmánk, már belső természeténél fogva ? , szereti a tisztaságot. A tisztaságot, nemcsak munkájában, de erkölcsi és szakmai felfogásában is. tvér- l jük tehát, hogy lássák meg bennünk a jóindulatot s lássák meg a mi szakmánk küzködő embereiben is a dolgos magyart, aki éppen úgy birkózik a mai idők gondjaival, mint akárki. „Lelkiismeretességgel párosult szaktudás!" — ez a jelszavunk. Ehhez adjuk a céltudatosságot, a magunk és az egyetemes kelmefestő társadalom érdekeinek megbecsülését. Emberi ,magyar szeretettel gondoljunk egymásra az új esztendőben és ennek a szeretetnek a fényénél nem fogunk tétován tapogatódzni egymás keze után, mert kortársi összetartó erővel gyorsan megtaláljuk és becsülettel megszoríthatjuk egymás dolgos kezét. Így menetelünk együtt a szebb magyar jövendő felé s ebben a reményben kívánok a dolgozó magyarság egyik legértékesebb rétegének, a kelmefestő társadalomnak, boldog és boldoguló újesztendőt. foTusz és jövő Irta : Tóth Ödön, orsz. egyesület elnöke Mélyen tisztelt Kis társaim! Az újév eljöttével fogadják vezetőségünk legjobb kívánságait, egyetemlegesen kívánunk az új esztendőben jó üzletmeneteket, jó egészséget és békességet. Soraimban visszapillantást szeretnék tenni az elmúlt húszesztendőre. A budapesti tanult, illetve üst mellett nevelkedett kelmefestők és vegytisztítók örök álma volt, hogy valamilyen formában megteremtsenek maguknak egy oly épületet Budapesten, amelyet minden kelmefestő és vegytisztító otthonának, saját házának tekinthessen. Gondolva, hogy abban egy klubszerű helyiséget állítana fel, ahova mindennapi gondok után baráti beszélgetésre, szakkönyvek olvasására, különböző, a mai kornak megfelelő szórakozási lehetőségeket teremtsen meg. Néhány szobából álló, szállodaszerű, csinosan berendezett székházat, ahol vidéki kelmefestő és vegytisztító kartársaink, avagy hozzátartozóik második otthonukat találják meg. Szegény boldogult elődömet azon nemes gondolat is vezérelte, hogy ha akadna (hála Istennek, ez a mi szakmánkban kevés esetben fordul elő) egy pár saját hibájából, vagy hibáján kívül álló szaktársunk, aki öregségére elvesztette lába alól a talajt, egyszóval ellátatlan és gondozatlan, ebben a székházban: megmenekülne az ide-oda hányatástól és ezek részéről 8—10 apró szobácskát állítson be, ahol hátralévő napjaikat valamennyire is emberi módon, függetlenül élhessék le. Az elmúlt húsz esztendő alatt a volt, avagy a jelenlegi vezetőség tagjai mindent megpróbáltak, hogy ezen álmukat valóra váltsák, jöttek, illetve jöttünk különböző kérésekkel. Pénz- kbeli adományokat gyűjtöttünk, téglajegyet csináltattunk, stb., stb. Ma egy érdemes pesti kartársunk, aki a közelmúltban külföldön járt és látta az ottani viszonyokat és szokásokat, ajánlotta, hogy különböző biztosításokkal kapcsolatban valósíthatnánk meg régi álmainkat. Köztudomású, hogy minden biztosításra, ala a biztosítás megkötéséért ,arra illetékes ügynökök jutalékot élveznek. Kortársunk elgondolása az volt: tegye meg azt az Egyesület, hogy fáradságot és munkát ajánlana fel e nemes célra, de ugyanakkor azzal is járó, nevezzük ügynöki jutalékot a székház alapja-