Konzervipar, 1947 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1947-01-01 / 1. szám
KONZERVIPAR II. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1947 JANUÁR A konzervipar tudja, hogy mik a kötelességei az ország újjáépítésében. Ebből kiindulva, legelső és legfontosabb kötelessége, hogy az 1947-es termelésből annyit tartósítson, amennyivel a lehető legnagyobb mértékig kiveheti a részét a dolgozók ellátásából. A konzervipar elsőszámú kötelessége tehát az, hogy munkáját a közellátás szolgálatába állítsa. A következőkben ezzel foglalkozunk majd, jelezni kívánjuk azonban, hogy célkitűzésünk második iránya a keleti piacoknak a kiépítése, a Szovjetunióval kötendő újabb kereskedelmi szerződésnek a létrehozása. Erről a kérdésről csak annyit, hogy az 1946 december 31-én lejárt szovjet-magyar kereskedelmi szerződés teljesítésében iparunk nagy teljesítménnyel vett részt. Minden erőnket és eszközeinket belevittük a munkába és — lehetővé téve, hogy az ország az orosz behozatalnak mintegy a harmadát konzerv szállításokkal egyenlíthesse ki, —■ még a szovjet hatóságok elismerését is kiérdemeltük. Mindez feljogosít bennünket arra a kívánságra, hogy a most kötendő szerződésnél konzerviparunkat teljesítőképességének megfelelően vegyék figyelembe és a szükséges pénzügyi alátámasztásban részesítsék. A harmadik célunk a nyugati export, amelynek sikeres lebonyolítása fontos, országos érdek. Ezzel tudunk az országnak devizát szerezni. A nyugati piacoknak az újból való bekapcsolása iparunk fennmaradásának parancsoló követelménye. Minden körülmények között módot kell kapnunk erre, mert ennek kereskedelem és szövetkezet ügyi ■miniszter 1. A magyar —szovjet árucsereforgalom konzervipari vonatkozásairól 1. A nyugati konzervexportról 3. A fehérlemezkérdésről 4. A hitelkérdésről 5. A segédanyagok importjáról az 1947-es esztendő az új reménységek mellett új problémákat is hozott a konzervipar számára. Ismeretlen tényezők akadályozzák az ipari kérdésekben való tisztánlátást és olyan jogos aggályok merültek föl, amelyeknek a megnyugtató megválaszolása nélkül egyetlen egy konzervgyár sem tudhatja, vájjon hozzáláthat-e az üzemeinek a további fejlesztéséhez és kapacitásának további emeléséhez anélkül, hogy ez részére kellő támogatás hiányában való kátyúbafvulladás veszélyét ne jelentené. Bárányos Károly földművelésügyi miniszter úrnak, a ,,Konzervipar‘ ‘ megelőző számában közzétett nyilatkozata megnyugtató módon bizonyítja, hogy iparunk sorsát az illetékesek jó kézbe helyezték. Sok olyan kérdés maradt azonban megválaszolatlanul, amelyekre vonatkozólag, mint ezeknek a megválaszolásához egyedül illetékes tényezőhöz, a kereskedelemügyi miniszterhez kellett fordulnunk. Hónai Sándor kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter úr a tárcája illetékességi körébe tartozó kérdéseinkre olyan pontos, szakszem és a legnagyobbrészt megnyugtató nyilatkozattal válaszolt, hogy nyilatkozatát az alábbiakban — a megszokott riportformától eltérőn — föltett kérdéseinkre vonatkozó részletes utalások nélkül, az ipari szakszempontok szerint csoportosítva közöljük. A magyar-szovjet árucsereforgalom konzervipari részének a kiépítése . Addig is, amíg az 1947. évi szerződést Moszkvában megkötjük, az exportképes magyar konzervipar a vegyesíz-szállításokat tovább folytatja, az új szerződés megkötésénél pedig különös figyelemmel leszünk ennek az iparnak a foglalkoztatására. Az új szállítások között első helyen előreláthatólag a legnagyobb tömegben szállítandó vegyesíz áll majd (esetleg több ezer vagon) , néhány száz vágón pulpnak, ugyanannyi paradicsomnak és végül egyenként 100 vágón vagy annál kisebb mennyiségű savanyított, káposztának, szántott gyümölcsnek, szárított főzeléknek, szilvalekvárnak, szöllőfümnek, továbbá baromfi-, hús- és főzelékkonzervnek a szállítására is számíthatunk. A moszkvai tárgyalásoknál az ipar folytatólagos foglalkoztatottságára is ügyelünk majd.