Közgazdasági Értesítő, 1883. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1883-11-08 / 45. szám

NEM HIVATALOS RÉSZ. A béllyei komlótelep. B. Kemény Béla közgazdasági előadó jelentése. Nagyméltóságodnak 23,450. sz. alatti leirata következtében, i. é. junius 19-én elindultam Albrecht főherczeg béllyei uradalmába, a komló-termelés tanulmányozása czéljából. Folyó hó junius 22-én meg­érkeztem az uradalom központjára, Főherczeglakra. Legelőször is a főherczeglaki 27 hold kiterjedésű komló-telepet tettem részletes tanulmányozás tárgyává. Feladatomat megkönnyítette az ott alkalmazott würtembergi komló-kertész, ki több nevezetes körülményre figyelmeztetett, mely fontossággal bír a komlótermesztés mezején. Ily körülmények között, elkezdve a komló helyének okszerű megválasztatásánál, egész a zsákolásig, az összes műveletekről tiszta fogalmat szerezhettem magamnak. Csupán a szárítás körül nem volt alkalmam tapasztalatokat sze­rezhetni, mely­­ eljárás pedig egyike a legfontosabbaknak, miután a komlónak qualitására a szárítás fokának helyes megítélése a legnagyobb mérvben befoly. A komló művelésére annyira fontos metszésre vonatkozólag a következőket jegyeztem meg: A komló anyatő koronájának leg­közelebbi rügyéből fakadó hajtások adják a legdúsabb termést; ennél­fogva ezeket kell kiválasztani vezérhajtásoknak. A felesleges hajtásokat azonban nem tanácsos kiszaggatni, mivel az anyatő könnyen meg­sérülhet és elszárad, hanem czélszerű azokat éles késsel a tőről egész alant lemetszeni. A fentebbi eljárás kissé hosszadalmas, azonban nagy fontossággal bír. Az újuradalomban 4 hajtás hagyatik meg; ezek közül 1—2-őt fel hagynak futni, a többiek tartalékban hagyatnak azon esetre, ha az útnak induló komló-vezérszár elpusztulna vagy hegye megcsonkulna. Mihelyest a komló a spárgán biztos fejlődésnek indult, a tartalékhajtá­sok éles késsel jó mélyen kivágatnak. Ha a komló 2—2*/­ ölnyi magasságot elért, azt a földtől egy ölnyi magasságban meghagyjuk levelezni és megtisztítjuk a kacs­hajtásoktól. A kacshajtások­­késsel vágatnak le; a szokásos kitördelés mellőzendő azon okból, hogy a vezér­szárak meg ne sértes­senek. A meglevelezés a nedvforgás összpontosítását idézi elő a felsőbb részekben, másrészről ezen műtét által a kártékony rovarok fel­mászása megnehezíttetik. Minden műtétnél nagy figyelem fordíttatik az anyagyökér és vezérszár kímélésére, mivel ezeknek megsértése nagyban gátolhatja a komlónak dús tenyészhetését. Magától értetik, hogy az uradalomban a komlói telepek gyom­tól való tisztán tartására a legnagyobb gond fordíttatik. Miután a béllyei uradalomban a napszámviszonyok nem valami kedvezők és az uradalom 80 kát. hold komlót termel, a kézierőt gépek segélyével kénytelen helyettesíteni. Az összes 80 hold komlónak munkáját, kivéve természetesen az emberi munka által nem helyettesíthetőt, lóerővel végzik. A komlónak kifedését közönséges ekével, megkapálását ekével, töltögetését közönséges töltögető ekével, a gyomtól való tisztántartását exszirpátorral, avagy egy nagyon egyszerű duruszoló eszközzel hajtják végre, bámulatos tökéletességgel. A fentebbi rendszer mellett a komló mívelési költségei a mini­mumra redukálódnak. Daczára annak, hogy az uradalom a rigolirozási költséges mun­kálatot gőzekével hajtja véghez, a szükségelt ЗУ2 és magas oszlopok az uradalmi akácz-erdőkből szereztetnek be, a spárgákat maga az uradalom készítteti és középátlagot éve fel, egy hold komlós évenkint 800 frt tiszta jövedelmet hoz, daczára, mondom, ezen kedvező körülménynek, tovább terjeszkedni alig képes a komlótermesztés mezején, mivel a legmegfeszítettebb erővel sem képes már­is az aratást a maga idejé­ben végrehajtatni. Egy hold komlósnak learatására 60—70 munkásra van szükség, 80 hold után következőleg 4800—5600 munkás szükségeltetik Hogy tehát az aratás 2—3 hét alatt lefolyhasson, naponkint 360—410 nap­számos szükségeltetik. Nézetem szerint a fentebb említett mívelési eljárás minden tekintetben megfelel a czélnak és annak az erdélyrészi komlósokban való gyakorlatba hozatala kívánatos. A mívelési költségeket ugyanis tetemesen redukálja és oly vidékeken is lehetővé teszi a komló-ter­mesztést, a­hol rosz napszámviszonyok léteznek. Csupán a komlónak ekével való kifedését nem merném taná­csolni, mivel a legnagyobb figyelem mellett is megsértheti ezen műve­let alkalmával a komlónak anyagyökerét, vagy annak koronáját az ekevas, mely sértés az anyagyökér rothadását idézi elő. Megemlítésre méltó azon eljárás is, hogy miként járnak el az uradalom komló-telepein azon gyakori esetekben, midőn a vezérhajtás megcsonkul. Akkor ugyanis a vezérszár legdúsabb oldalhajtását teszik meg vezérhajtásnak, letisztogatván szorgalmasan egy öl magasságig, esetleg magasabban is; a többi mellékhajtásokat mindannyiszor, hány­szor kiújulnak. Az ilyen fattyúvezérszár csakhamar megerősödik s jó közepes­ termést képes adni. Miután a szél, záporesők, jégesők, leg­inkább pedig a barna és fekete orrmányos bogarak által az említett csonkulás gyakori eset és ez okból elvész a termés, ha a leírt módon nem segít a gazda, a fentebbi eljárás nagyon is figyelemre méltó. Az uradalom összes komló-telepein a drót-spárga-művelési rend­szer van alkalmazva. Miután gyakran előfordul, hogy a vízszintes drót, avagy a függőleges spárga-huzalok leszakadnak azon időben, midőn már meg vannak terhelve komlóval, szükséges tudni, miként kell eljárni ilyen esetekben. Egy nagy vihar következtében bő alkal­mam volt ezt gyakorlatilag megtanulni. Az uradalom komlótelepei csakis minden harmadik évben trágyáz­tatak meg érett marha­trágyával, holdanként 250 g.-át számítva; mesterséges trágyanemek nincsenek használatban. Mint említem, az uradalomban 80 hold komló termeltetik, s­é részben késői spáh­i, 1é részben nyári záázi komló. Daczára annak, hogy a nyári záázi komló az uradalomban keveset terem, még­sem hagynak föl annak termesztésével, részben azért, mivel aratása nem ül össze a spáltival, részint azért, mert finomabb lévén a spáltinál, kedvezőbb középár érhető el az összes komlómennyiségre nézve, ha a fentebbi arány fentartatik. Az uradalom nincsen ellátva minden komlótelepén a szükséges szárítókkal. Ez okból például a drajdaföldi tiszttartóságban, a­hol 20 hold komló termeltetik, a törökbuza-kasokat rendezik be komló­­szárítóknak ; ezen kasokban a komló gyorsan és kitűnőleg elkészül. Miután az uradalomban levő törökbuza-kasok 1 —1­/2 öl szélesek, 1—2 öl magasak, a 3 láb széles rámák ott jól elférnek. A törökbuza-kasokban való szárítás iránt több erdélyi gazda érdekkel viseltetik; miután azonban Erdélyben a kasok rendesen csak 3—4 láb szélesek, alig volna lehetséges azokat czélszerűen komló­­szárítóknak felhasználni. A­mi az uradalmi szárító épületeket illeti, előnyt adok az Erdélyben átalánosan elfogadott könnyűszerű, nagy és számos redő­nyös ablakokkal ellátott szárítóépületeknek, mivel ezen szárítókban nagyobb és szabályozható léghuzam állítható elő. A­mi az uradalomban használatban lévő, hálóval bevont szárító rámákat illeti, azok nagyon czélszerűek , de miután az Erdélyben hasz­nált nádból készült rámák szintén tökéletesen megfelelnek a czélnak, áruk pedig tetemesen kisebb, ez utóbbiaknak előnyt nyújtok. A komló zsákolására és préselésére az uradalomban kitűnő pré­sek használtatnak. Egy ilyen présnek ára 7— 800 frt lévén, csakis a tekintélyes kiterjedésű komlótermesztésnél fizeti ki magát. A komló­nak zsákolása és abban való préselése fontos feladat. Vannak jutá­nyosabb áron is megszerezhető prések, melyekkel a czél szintén elérhető. A főherczeglaki, sátoristyei és brajdaföldi komlótelepeket rész­letesen megvizsgálván, mindhárom telepen ugyanazon beállítási rend­szert, ugyanazon művelési eljárást találtam. Több évi tapasztalat után megállapíttatván azon elvek, melyek szerint legczélszerűbben járni el a komlótermesztés körül, jelenleg semmiféle kísérlet többé nem eszközöl­tetik. Az újabb mesterséges szárítási eljárások és a komlónak kéne­­zése nem gyakoroltatnak. Azonban nagy figyelem fordíttatik a szá­rítás alkalmával a különböző osztályzatú komlónak osztályozására. Nézetem szerint a bélyei főherczegi uradalomban a komlótermesz­tés annyira okszerűleg és oly gyakorlati módon eszközöltetik, hogy az általam megvizsgált komlótelepek példányképéül szolgálhat. Mint már említem, a szóban forgó uradalomban a drót-spárga­­művelés van elfogadva. Ezen rendszernek, nézetem szerint, oly nyoma­tékos előnyei vannak a karómívelés fölött, hogy még oly vidékeken is czélszerűbb, a hol egy 3l/2—4 öl hosszú karó 10—12 krért be­szerezhető, még pedig következő okokból: 1. Mivel a drót­spárga-rendszernél tavaszszal a föld nem tapos­­tatik össze, míg a karóművelésnél a ki nem kerülhető tavaszi karózási művelet alkalmával ez oly mértékben történik, hogy különösen agya­gos talajnál alig lehetséges a komló földjét a maga idejében felásni, vagy megkapálni. 2. A komlót a spárgára csak egyszer kell útba igazítani, míg a karóra két, esetleg három ízben is fel kell kötözni és mégis gyakori a csuszamlás. Ezen munkálat egyéb gazdasági munkálatokkal összeüt, 1220

Next