Közgazdasági Értesítő, 1883. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1883-11-08 / 45. szám
NEM HIVATALOS RÉSZ. A béllyei komlótelep. B. Kemény Béla közgazdasági előadó jelentése. Nagyméltóságodnak 23,450. sz. alatti leirata következtében, i. é. junius 19-én elindultam Albrecht főherczeg béllyei uradalmába, a komló-termelés tanulmányozása czéljából. Folyó hó junius 22-én megérkeztem az uradalom központjára, Főherczeglakra. Legelőször is a főherczeglaki 27 hold kiterjedésű komló-telepet tettem részletes tanulmányozás tárgyává. Feladatomat megkönnyítette az ott alkalmazott würtembergi komló-kertész, ki több nevezetes körülményre figyelmeztetett, mely fontossággal bír a komlótermesztés mezején. Ily körülmények között, elkezdve a komló helyének okszerű megválasztatásánál, egész a zsákolásig, az összes műveletekről tiszta fogalmat szerezhettem magamnak. Csupán a szárítás körül nem volt alkalmam tapasztalatokat szerezhetni, mely eljárás pedig egyike a legfontosabbaknak, miután a komlónak qualitására a szárítás fokának helyes megítélése a legnagyobb mérvben befoly. A komló művelésére annyira fontos metszésre vonatkozólag a következőket jegyeztem meg: A komló anyatő koronájának legközelebbi rügyéből fakadó hajtások adják a legdúsabb termést; ennélfogva ezeket kell kiválasztani vezérhajtásoknak. A felesleges hajtásokat azonban nem tanácsos kiszaggatni, mivel az anyatő könnyen megsérülhet és elszárad, hanem czélszerű azokat éles késsel a tőről egész alant lemetszeni. A fentebbi eljárás kissé hosszadalmas, azonban nagy fontossággal bír. Az újuradalomban 4 hajtás hagyatik meg; ezek közül 1—2-őt fel hagynak futni, a többiek tartalékban hagyatnak azon esetre, ha az útnak induló komló-vezérszár elpusztulna vagy hegye megcsonkulna. Mihelyest a komló a spárgán biztos fejlődésnek indult, a tartalékhajtások éles késsel jó mélyen kivágatnak. Ha a komló 2—2*/ ölnyi magasságot elért, azt a földtől egy ölnyi magasságban meghagyjuk levelezni és megtisztítjuk a kacshajtásoktól. A kacshajtásokkéssel vágatnak le; a szokásos kitördelés mellőzendő azon okból, hogy a vezérszárak meg ne sértessenek. A meglevelezés a nedvforgás összpontosítását idézi elő a felsőbb részekben, másrészről ezen műtét által a kártékony rovarok felmászása megnehezíttetik. Minden műtétnél nagy figyelem fordíttatik az anyagyökér és vezérszár kímélésére, mivel ezeknek megsértése nagyban gátolhatja a komlónak dús tenyészhetését. Magától értetik, hogy az uradalomban a komlói telepek gyomtól való tisztán tartására a legnagyobb gond fordíttatik. Miután a béllyei uradalomban a napszámviszonyok nem valami kedvezők és az uradalom 80 kát. hold komlót termel, a kézierőt gépek segélyével kénytelen helyettesíteni. Az összes 80 hold komlónak munkáját, kivéve természetesen az emberi munka által nem helyettesíthetőt, lóerővel végzik. A komlónak kifedését közönséges ekével, megkapálását ekével, töltögetését közönséges töltögető ekével, a gyomtól való tisztántartását exszirpátorral, avagy egy nagyon egyszerű duruszoló eszközzel hajtják végre, bámulatos tökéletességgel. A fentebbi rendszer mellett a komló mívelési költségei a minimumra redukálódnak. Daczára annak, hogy az uradalom a rigolirozási költséges munkálatot gőzekével hajtja véghez, a szükségelt ЗУ2 és magas oszlopok az uradalmi akácz-erdőkből szereztetnek be, a spárgákat maga az uradalom készítteti és középátlagot éve fel, egy hold komlós évenkint 800 frt tiszta jövedelmet hoz, daczára, mondom, ezen kedvező körülménynek, tovább terjeszkedni alig képes a komlótermesztés mezején, mivel a legmegfeszítettebb erővel sem képes máris az aratást a maga idejében végrehajtatni. Egy hold komlósnak learatására 60—70 munkásra van szükség, 80 hold után következőleg 4800—5600 munkás szükségeltetik Hogy tehát az aratás 2—3 hét alatt lefolyhasson, naponkint 360—410 napszámos szükségeltetik. Nézetem szerint a fentebb említett mívelési eljárás minden tekintetben megfelel a czélnak és annak az erdélyrészi komlósokban való gyakorlatba hozatala kívánatos. A mívelési költségeket ugyanis tetemesen redukálja és oly vidékeken is lehetővé teszi a komló-termesztést, ahol rosz napszámviszonyok léteznek. Csupán a komlónak ekével való kifedését nem merném tanácsolni, mivel a legnagyobb figyelem mellett is megsértheti ezen művelet alkalmával a komlónak anyagyökerét, vagy annak koronáját az ekevas, mely sértés az anyagyökér rothadását idézi elő. Megemlítésre méltó azon eljárás is, hogy miként járnak el az uradalom komló-telepein azon gyakori esetekben, midőn a vezérhajtás megcsonkul. Akkor ugyanis a vezérszár legdúsabb oldalhajtását teszik meg vezérhajtásnak, letisztogatván szorgalmasan egy öl magasságig, esetleg magasabban is; a többi mellékhajtásokat mindannyiszor, hányszor kiújulnak. Az ilyen fattyúvezérszár csakhamar megerősödik s jó közepes termést képes adni. Miután a szél, záporesők, jégesők, leginkább pedig a barna és fekete orrmányos bogarak által az említett csonkulás gyakori eset és ez okból elvész a termés, ha a leírt módon nem segít a gazda, a fentebbi eljárás nagyon is figyelemre méltó. Az uradalom összes komló-telepein a drót-spárga-művelési rendszer van alkalmazva. Miután gyakran előfordul, hogy a vízszintes drót, avagy a függőleges spárga-huzalok leszakadnak azon időben, midőn már meg vannak terhelve komlóval, szükséges tudni, miként kell eljárni ilyen esetekben. Egy nagy vihar következtében bő alkalmam volt ezt gyakorlatilag megtanulni. Az uradalom komlótelepei csakis minden harmadik évben trágyáztatak meg érett marhatrágyával, holdanként 250 g.-át számítva; mesterséges trágyanemek nincsenek használatban. Mint említem, az uradalomban 80 hold komló termeltetik, sé részben késői spáhi, 1é részben nyári záázi komló. Daczára annak, hogy a nyári záázi komló az uradalomban keveset terem, mégsem hagynak föl annak termesztésével, részben azért, mivel aratása nem ül össze a spáltival, részint azért, mert finomabb lévén a spáltinál, kedvezőbb középár érhető el az összes komlómennyiségre nézve, ha a fentebbi arány fentartatik. Az uradalom nincsen ellátva minden komlótelepén a szükséges szárítókkal. Ez okból például a drajdaföldi tiszttartóságban, ahol 20 hold komló termeltetik, a törökbuza-kasokat rendezik be komlószárítóknak ; ezen kasokban a komló gyorsan és kitűnőleg elkészül. Miután az uradalomban levő törökbuza-kasok 1 —1/2 öl szélesek, 1—2 öl magasak, a 3 láb széles rámák ott jól elférnek. A törökbuza-kasokban való szárítás iránt több erdélyi gazda érdekkel viseltetik; miután azonban Erdélyben a kasok rendesen csak 3—4 láb szélesek, alig volna lehetséges azokat czélszerűen komlószárítóknak felhasználni. Ami az uradalmi szárító épületeket illeti, előnyt adok az Erdélyben átalánosan elfogadott könnyűszerű, nagy és számos redőnyös ablakokkal ellátott szárítóépületeknek, mivel ezen szárítókban nagyobb és szabályozható léghuzam állítható elő. Ami az uradalomban használatban lévő, hálóval bevont szárító rámákat illeti, azok nagyon czélszerűek , de miután az Erdélyben használt nádból készült rámák szintén tökéletesen megfelelnek a czélnak, áruk pedig tetemesen kisebb, ez utóbbiaknak előnyt nyújtok. A komló zsákolására és préselésére az uradalomban kitűnő prések használtatnak. Egy ilyen présnek ára 7— 800 frt lévén, csakis a tekintélyes kiterjedésű komlótermesztésnél fizeti ki magát. A komlónak zsákolása és abban való préselése fontos feladat. Vannak jutányosabb áron is megszerezhető prések, melyekkel a czél szintén elérhető. A főherczeglaki, sátoristyei és brajdaföldi komlótelepeket részletesen megvizsgálván, mindhárom telepen ugyanazon beállítási rendszert, ugyanazon művelési eljárást találtam. Több évi tapasztalat után megállapíttatván azon elvek, melyek szerint legczélszerűbben járni el a komlótermesztés körül, jelenleg semmiféle kísérlet többé nem eszközöltetik. Az újabb mesterséges szárítási eljárások és a komlónak kénezése nem gyakoroltatnak. Azonban nagy figyelem fordíttatik a szárítás alkalmával a különböző osztályzatú komlónak osztályozására. Nézetem szerint a bélyei főherczegi uradalomban a komlótermesztés annyira okszerűleg és oly gyakorlati módon eszközöltetik, hogy az általam megvizsgált komlótelepek példányképéül szolgálhat. Mint már említem, a szóban forgó uradalomban a drót-spárgaművelés van elfogadva. Ezen rendszernek, nézetem szerint, oly nyomatékos előnyei vannak a karómívelés fölött, hogy még oly vidékeken is czélszerűbb, a hol egy 3l/2—4 öl hosszú karó 10—12 krért beszerezhető, még pedig következő okokból: 1. Mivel a drótspárga-rendszernél tavaszszal a föld nem tapostatik össze, míg a karóművelésnél a ki nem kerülhető tavaszi karózási művelet alkalmával ez oly mértékben történik, hogy különösen agyagos talajnál alig lehetséges a komló földjét a maga idejében felásni, vagy megkapálni. 2. A komlót a spárgára csak egyszer kell útba igazítani, míg a karóra két, esetleg három ízben is fel kell kötözni és mégis gyakori a csuszamlás. Ezen munkálat egyéb gazdasági munkálatokkal összeüt, 1220