Közlekedési Tudósító, 1930 (3. évfolyam, 1-38. szám)

1930-01-01 / 1-2. szám

III. évfolyam Budapest, 1930. január 1. 1—2. szám ■ ■ KÖZLEKEDÉSI TUDÓSÍTÓ KÖZLEKEDÉSÜGYI, SZÁLLÍTÁSI, PÁLYÁZATI, ELEKTRIFIKÁLÁSI, GAZDASÁGI SZAKLAP A H. KIR. ÁLLAMVASUTAK, A M. KIR. POSTA, AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEK LEVŐ VASUTAK, A MAGÁK- ES KISVASUTAK (GAZDASÁGI VASUTAK), VILLAMOSVASUTAK, HAJÓZÁSI, LÉGIFORGALMI, AUTÓ­BUSZ* ES AUTOMOBILFORGALMI, GEPJÁRMŰVÁLLALATOK SZÁMÁRA BOiEUm hatokként ketszeh HIRDETÉSEK DÍJSZABÁS SZERINT POSTATAKARÉKPÉNZTÁR] CSEKKSZÁMLA 46173 Felelős^szerkesztő és kiadó : Dr. HOMONNAY TIVADAR országgyűlési képviselő SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: L, TAMÁS-UTCA 17. — TEL: 662—33. ELŐFIZETÉSI DÍJ: A KÜLÖN KÖNYOMATOS SZAMOKKAL EGYÜTT FOÍ.SZ ÉVBE SO.— I* I V(.' ö SS^==S55SS^=5SS=SS9 A hözlehedési eszközök szerepe az idegenforgalomban irta: appohyi ahtal gróf Az idegenforgalom fontosságát közgazdasági szempontból is elismerték Magyarországon. Eljutot­tunk odáig, hogy a hibákat, amelyeket a háború utáni időben a csonka országban elkövettek, kezdik orvo­solni és az intéző körök figyelme fokozottabb mér­tékben fordul az idegenforgalom fejlesztése felé. Ezen a téren a közlekedési eszközökre természetesen rend­kívül fontos szerep hárul. Látjuk, hogy a vasút, a hajózás és az autóforgalom állandó fejlődése mellett meghonosodott hazánkban a légiforgalom is, a repülő­gép bevonult a rendes közlekedési eszközök sorába. Ezúttal legelső sorban az autóközlekedés fontosságá­val kívánok foglalkozni, mert véleményem szerint az autóközlekedésnek kell hozzájárulnia a legintenzi­vebben a magyarországi idegenforgalom emeléséhez. Az idegenforgalmi problémákkal foglalkozó hazai kö­rök figyelme elsősorban a külföldről várható idege­nek felé terelődik. Véleményem szerint ez a felfogás helytelen. Ezekben a körökben a kérdést úgy állítják be, mintha csak az volna a fontos, hogy külföldi jöj­jön be Magyarországba és csak mellesleg foglalkoz­nak a magyar vándorforgalommal, továbbá azokkal a turisztikai látnivalókkal, amelyeket Magyarország­nak nyújtania kell és lehet. Szerintem ez az álláspont téves. Téves mindenek előtt azért, mert közgazdasági szempontból ép olyan fontos a külföldi idegenforgalom, mint a belföldi vándorforgalom. Mind a két irányú idegenforgalom fejlesztésére nagy hatással van a vasút, a hajózás és a légiforgalom, de ezek mellett napról-napra nő az autóforgalom jelentősége. Ebből következik, hogy most egyik legfontosabb feladatunk az úthálózat ki­építése és meglevő utaink gondozása s jókarban tar­tása. Azt látjuk, hogy a kereskedelmi kormány foko­zott figyelemmel fordul a magyar úthálózat szinvona Iának és terjedelmének emelése felé és ha nagy nehéz­ségekbe ütközik is a költségvetési fedezet előterem tése, mindenesetre látunk nagyszabású programot, amely ha csak részben is valóra válik, hatalmas lépés­sel viszi előre Magyarország idegenforgalmát. Kívánatos volna, ha az útépítési program kereté­ben a sorrendet úgy állapítanák meg, hogy mindenek előtt azoknak az útvonalaknak a kiépítését és fentar- tását tűzné ki fő céljául a kereskedelmi kormány, amelyek turisztikai, idegenforgalmi szempontból első­sorban jönnek tekintetbe modern, nagyszabású nem­zetközi automobilforgalom lebonyolítására. A tehető­sebb magyar közönség a nyári utazószezon kezdetén mind nagyobb számban hagyja el az országot, hogy valamelyik külföldi államban jó autóutakon élvezetes kirándulásokat tegyen. Tisztában van mindenki azzal, mily óriási összeg vándorol ilyen módon külföldre, mennyire romlik ezzel kereskedelmi mérlegünk. Ezt a hiányt nem pótolják külföldről ideérkező autóturis­ták. A külföldi autóturistát elriasztják a vizumnehéz- ségek, a triptik körülményességei, mindenek felett pedig az a körülmény, hogy csak most kezdtük meg néhány útvonalunknak a kiépítését és rendbehozását, amiről a külföld még nem is tud. Ha rendbehozzuk az útszakaszokat, amelyek bővelkednek természeti szép­ségekben és amelyek a nyugati országok sok világhírű tájával felvehetik a versenyt, nagy mértékben emel­jük a belföldi vándorforgalmat és itthon tartunk sok olyan turistát, aki máskülönben külföldre ment volna. Trianon megfosztotta Magyarországot számos gyönyörű vidékétől. A meglévő szép tájaink közleke­dési eszközeinek fejlesztésével kell pótolnunk, amit elvesztettünk. Mióta a trianoni határ kettévágta a budapest—marcheggi vasútvonalat, a magyar közön­ség valósággal elfeledkezett arról, hogy Budapesten kiviil is van Duna és alig jut eszébe, hogy felkeresse a páratlan szépségű budapest—esztergomi Duna- szakaszt. A Duna-Szövetség elismerésre méltó buzgó- sággal dolgozik ennek a tájéknak fejlődéséért és véle­ményem szerint nagyobb támogatást érdemelne. Akkor, amikor a balatoni probléma sokszor szőnyegre kerül azon a címen, hogy ott pompás viz mellett ki­tűnő üdülés kínálkozik, nem lenne szabad figyelmen kivül hagyniok az illetékes köröknek, hogy a Duna esztergom—budapesti szakasza éppen beleesik a nyu­gatról jövő fő turisztikai vonalba, tehát külföldi ide­genforgalom szempontjából rendkívül fontos. A háború utáni években nyomorenyhités címén különböző szükségmunkákat eszközöltek. A főváros és Visegrád között rengeteg földmunkát végeztek, száz holdszámra sajátítottak ki területet, hogy vasút­vonal, vagy pedig modern autostrada épülhessen Visegrádig. Sem egyik, sem másik közlekedési út­vonal nem valósult meg és a nagyszabású munka immár esztendők óta parlagon fekszik. A külső és belső idegenforgalom fejlesztése érdekében nagyon üdvös lenne, ha ezt a kérdést újból felkarolnák.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék