Közgazdasági és Közlekedési Tudósító, 1933 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1933-02-20 / 4. szám
4 Bank-koncentráció vagy államosítás Tavasszal végrehajtják a fővárosi pénzintézetek fuzionáltatását Bajorországban ,már kimondották, hogy államosítják a pénzintézeteket, ami teljesen logikus része az autartikus gazdálkodás gondolatkörének, hiszen ha állami fennhatóság alá kerül a kereskedelem és az ipar, miért legyen látszólagos szabadság a banküzletben. Mert természetes, hogy a mai állapot csak látszólagosan biztosít autonómiát a pénzintézeteknek, nálunk is, ahol egyik oldalon a betétkamatláb van hivatalosan megállapítva, másik oldalon pedig a hitelezőkkel szemben kénytelen bizonyos előírásokhoz alkalmazkodni minden pénzintézet. Az utóbbi években, főleg azonban 1931 eleje óta egyes országok hatalmas áldozatokat hoztak bizonyos bankok érdekében. Legmesszebb ment e téren Németország, a Deutsche Bank és a Donatbank fúzionáltatásakor, amikor milliókra menő kötelezettséget vállalt- A DD banknál tehát tulajdonképpen autonómiáról beszélni sem lehet. Vagy itt van az osztrák példa, a Creditanstalt tal, amelyet természetesen nem sikerült feltámasztani, de mégis több mint egymilliárd schillingbe került az osztrák kincstárnak egyelőre a jelen állapot is, pedig a kibontakozás még nem végleges és ehhez további áldozatokra lesz szükség, az osztrák adózók filléreiből. Csehszlovákia, amely a középeurópai államok közül aránylag még legkevésbé szenved a gazdasági válság miatt, az elmúlt évben szintén kénytelen volt néhány bankjának hóna alá nyúlni, hogy azok végrehajthassák tőkeleszállítási és koncentrációs terveiket. E példákkal szemben Magyarországon eddig fordított volt a helyzet. Nálunk nem az állam adott a bankok felsegélyezésére, hanem ellenkezőleg: a pénzintézeteknek vannak direkt és indirekt követeléseik, bányaink folyósítottak rövidlejáratú kölcsönöket és vettek át kincstári jegyeket, amelyek egy részét nem is lombardírozták. Látszólag tehát a magyar pénzintézetek szilárdaknak bizonyultak, jól állották a gazdasági élet viharait, amiben nem kis része van talán annak, hogy e bankok külföldi tőkét közvetítettek a a magyar piacra és ha kihelyezéseik egyelőre nem is mobilizálhatók, viszont nekik sem kellett fizetni eddig a stillhalte és transfer megállapodások rendelkezései folytán. A több mint másfél éve kialakult helyzet talán a gazdasági viszonyok javulásáig stabilizálódhatott volna, ha nem jön közbe néhány körülmény, amely merőben új helyzetet teremt. Ezek közül egyik az új stillhalte egyezmény, amely a rövidlejáratú tartozásoknál tőketörlesztési kötelezettséget ír elő. A részletek egyelőre még nem kerültek nyilvánosságra, de egymagában ennyi is elég arra, hogy sürgesse annak a bankkoncentrációs törekvésnek a megvalósítását, amelyet kormányra lépése óta állandóan hangoztatott a pénzügyminiszter. A bank hypertrófia megszüntetéséről van szó, egyelőre még vagy öt fővárosi pénzintézet fúzionáltatásáról, ami a legközelebbi hetekben minden ellentétes híresztelés ellenére megtörténik. Schober Béla, a Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatója és dr. Halmi Miklós, a Magyar- Olasz Bank vezérigazgatója tárgyalnak ebben az ügyben és hír szerint, megtalálják a módját annak, hogy a bankkoncentrációt akadályozó körülményeket elhárítsák. Ebben az esetben egyelőre négy pénzintézet fuzionálna: a Hitelbank, a Magyar Általános Takarék, az Angol-Magyar Bank és a MOKTAR. Ez a lista természetesen bővülhet vagy szűkülhet, mert többen a Belvárosi Takarék beolvasztásáról is beszélnek. Egyelőre csak ezt akartuk regisztrálni, mert jól tudjuk, hogy a bankkoncentrációk ügye rövidesen a gazdasági és politikai élet legaktuálisabb kérdése lesz. És ezzel szorosan összefügg az elöljáróban említett bajor törvény, az a meggondolás, hogy nem volna-e helyesebb újabb lépést tenni az államkapitalizmus terén, a pénzintézetek államosításával. Érvek szólnak e megoldás ellen és mellett egyaránt. Ellene: a banküzlet bürokratizálása, mely magyar közgazdasági életben futótűzként terjedt el a hír, hogy ismét lehet záloglevéllel visszafizetést teljesíteni. A Közgazdasági és Közlekedési Tudósító megállapította, hogy a hír nagyban és egészben megfelel a valóságnak. A bankok már megkezdték a záloglevéllel történő adósságtörlesztést, amit annál is inkább megtehettek, mert — mint feltétlenül hiteles forrásból értesülünk, — semmi néven nevezendő megtorló lépéstől nem kell tartaniok. Az igazi, erőteljes zálogleveles adósságrendezés azonban ebben a megtűrt formában nem alakult ki, nemcsak a tilalom mégis csak szigorú hangja miatt, hanem azért, mert a bankok a felekkel dúsan megfizettetik ezt a „veszélyes“ üzleti manipulációt. Az illetékes hatóságnak tudomása van arról, hogy a bankok foglalkoznak ezzel az üzlettel, de egyelőre sem annak nyílt legalitására, sem a rendszabályok alkalmazására nem kerül sor. Mióta a transzferrendelet 1931. decemberében egy tollvonással lehetetlenné tette, hogy a jelzálogos adósok záloglevelekkel fizethessék vissza adósságunkat, a probléma állandóan az érdeklődés középpontjában van. A beavatottak előtt elhangzottak magyarázatok arról, hogy az egyes külföldi hitelezők, kifejezetten az angolok, kívánságára történt ez így. A pénzügyminiszter azonban, aki átérezte ennek az állapotnak rendkívüli súlyos voltát, kilátásba helyezte, hogy a vétót emelő pénzcsoportokat álláspontjuk tarthatatlanságáról meggyőzi és rövidesen hatályon kívül helyezi a rendelkezést. Időközben, különösen a genfi tárgyalások idején híre terjedt annak, hogy rövidesen feloldja a pénzügyminiszter a záloglevéllel való visszafizetés tilalmát. A hírek nem bizonyultak valónak. Január végén újból beszéltek a záloglevélüzlet feltámadásáról, ezúttal azonban már pozitív formában és mint befejezett tényt emlegették ennek az engedélyezését, a konkrét intézkedés azonban ismét elmaradt. A magyar pénzügyi politikának a tengelyében van ez a kérdés, és szembeszökő előnyöket mutatnaaz a megoldás, amely radikálisan feltámasztaná a ma halott záloglevélpiacot. Ha ugyanis a záloglevélfizetési tilalom megszűnnék, a túlterhelt föld- és háztulajdonosoknak módjukban lenne régi, magas kamatozású adósságukat csekélyebb összegre és olcsóbb kamatra konvertálni, még akkor is, ha nem is rendelkeznek a szükséges készpénzzel. Akadna megfelelő tőke, amely átvenné a hitelező szerepét, sőt a felszabadult tette: a banküzemek olcsóbbítása. De ugyancsak kétélű fegyver a kényszerkoncentráció is, amelynek főleg szociális szempontból vannak árnyoldalai. Bennünket e problémák tárgyalásánál nem feszélyeznek magánszempontok és magánérdekek. Mi nyíltan foglalkozhatunk a magyar bankpolitika várható új korszakának minden részletével, a közérdek szempontjából, csak azt vizsgálva, hogy abból mennyiben lenne haszna az államnak és a közönség széles rétegeinek, jelzálog helyén valamelyes új kölcsönt is nyújthatna. Ilyen tőkének az előtalálása már csak azért sem ütköznék számottevő nehézségbe, mert az egész záloglevélfelszabadítás kivételesen olyan üzlet lenne, amely jó az adós szempontjából, jó a bank szempontjából és — bármilyen furcsán hangzik, — még mindig nagyon jó a hitelező szempontjából is. Megélénkülne az ingatlanforgalom, javulás következnék be az árakban, márpedig a föld és a ház magasabb értékelése a nemzeti vagyon gyarapodását jelenti. A bankok trezorjaiban hatalmas menynyiségben halmozódott fel a különböző záloglevél, ezeknek a nagy mennyiségben történő értékesítése tekintélyes pénzösszeghez juttatná a bankokat, sőt talán még az is bekövetkezhetnék, hogy a kereskedő vagy az iparos újra hitelhez jut. De egyszersmind jól járna a külföldi záloglevéltulajdonos is. A forgalomból ugyanis ma már sok papírt kivontak, a megmaradt papírok értéke emelkednék és ezt az emelkedést maga a kereslet is elősegítené. Ha pedig ennek az ellenérveit vizsgáljuk, akkor elsősorban azzal a megállapítással találkozunk, hogy a kereslet megélénkítené a záloglevelek síbolását. Ennek elejét lehetne venni olyanféle rendelkezéssel, amely egyszerűen csak a belföldön lévő papírt engedné záloglevél visszafizetésre felhasználni. Ezen a ponton esetleg az újonnan felállított valutarendőrségre is lehetne számítani. Az egyik előkelő politikus-bankkapacitás kijelentette munkatársunk előtt, hogy konkrét tudomása van az elfojthatatlanul feltámadó zálogleveles adósságtörlesztésről. Mi lehet záloglevéllel törleszteni de csak a bankok révén, alapos felárral, hallgatólagos engedéllyel Legalizálják a kulisszák mögött folyó záloglevél adósságfizetést! közgazdasági és közlekedési tudósító Fellerh Goilleane KÁBEL-, SOPRONIY- ÉS8 SODROHÍVKÖTELGYARR.-T. Páncélos ólomkábelek — Távbeszélő és távírdakábelek — Mindennemű villanyvilágítási vezetékek — Dinamódrótok — Zománc-drótok — Okionitszigetelésű vezetékek — Szigetelőcsövek — Csupasz és ónozott vörösrézhuzalok és kábelek — Vörösréz- és aluldursinok — Aluldurkábelek — Csupasz és horganyzott vas- és öntöttacél sodronykötelek. Budapest, I., Budafoki út 60. Távbeszélő: 588-80. 588-83. Sürgönyeim: „GUILLEAUME BPEST“