Közgazdasági és Közlekedési Tudósító, 1934 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1934-01-10 / 1. szám
VII. évfolyam Budappest, 1934. január 10. 1. szám. közgazdasági és közlekedési A lapot alapította: DR. HOMOJÍSAY TIVADAR országgy illési képviselő Felelős szerkesztő: BR. BEBÉLYI SÁNDOR Megjelenik minden második szerdán Banktisztviselő és Idegenforgalom mellékletek Tízéves akciót terveznek a bankok és a nagyipar az ifjúság megmentésére A munkanélküli fiatalság elhelyezésének különleges, rendkívül súlyos problémájával birkózik az egész világ és Magyarországon is nagyon sok fejtörést okozott már ez a kérdés. Hóman Bálint kultuszminiszter külön elhelyező ügyosztályt állított fel, de a mai költségvetési helyzetben az állam nem tud kellő módon segíteni az ifjúságon. Átérzi az új generáció munkához juttatásának nagy jelentőségét a magyar gazdasági élet vezető rétege is. Ezt bizonyítja az a mozgalom, amelynek élén az egyik nagybank vezetője és a magyar gyáripar egy kiváló reprezentánsa áll. Sajnos, az állandó leépítés korszakában sem a bankok, sem pedig az ipari és kereskedelmi vállalatok nem gondolhatnak arra, hogy tisztviselőlétszámukat a szociális szempontból kívánt mértékben szaporítsák. Természetes, hogy ezek a vállalkozások elsősorban meglevő alkalmazottaiknak foglalkoztatására vannak kötelezve, morális és praktikus szempontból egyaránt. A banktőke és az ipari élet azonban mégsem zárkózik el az elől, hogy segítségére legyen az elhelyezkedést kívánó magyar ifjúságnak és a fentebb aposztrofált vezérigazgató azt javasolja, hogy a gazdasági élet önkéntes terhére bizonyos közérdekű és országos jelentőségű munkák elvégzésébe kapcsolják bele az állástalan diplomásokat. Olyan feladatokat kellene elvégeztetni a ma munkanélküli fiatal generációval, amelyek nem tartoznak szorosan a közigazgatás vagy állami funkcionáriusok hatáskörébe, de kétségkívül hasznosak, sőt produktívak is. Három ilyen feladat kínálkozik, melyeknél elvégzésére nincs pénze most az államnak. Az első új kataszter elkészítése lenne, amelynek viszont adózási szempontból is nagy jelentősége van. Mikor a telekkönyvekeit nálunk felfektették és az egyes ingatlanok művelési ágait bejegyezték, egészen más helyzetben volt a magyar mezőgazdasági művelés. Azóta a szántóföldből gyakran belterület lett, a legelők mezőgazdasági művelés alá kerültek, a szőlők helyén gyümölcsösök keletkeztek. De az adófizető még ma is az évtizedek előtti bejegyzés alapján, a kataszterben felvett tiszta jövedelem bázisán adózik, ami igazságtalan az állam és a magánosok szempontjából egyaránt. A katasztereknek a tényleges helyzettel való összhangbahozatala hatalmas, de eredményes munka lenne. Lehetséges az is, hogy a munkaerőket a tagosítás nagyobb arányú megindítására használnák fel. Bebizonyított tény, hogy a tagosítás, amelynek Magyarországon oly nagytekintélyű hirdetői vannak, mint Oltay Károly műegyetemi tanár, az európai hírű tudós, vagy Szilágyi Károly miniszteri tanácsos, a legszigorúbb kalkuláció szerint is négy-öt esztendő alatt meghozza a ráfordított költséget. Számos vidéken a tagosítás az egyetlen eszköz arra, hogy a mezőgazdasági termelés rentábilissá váljék. A negyven-ötven helyen szétszórt földdarabkák elemésztik a gazda erejét, idejét. A könnyen betanítható munkaerőkkel olyan hatalmas lökést adhatnának a tagosítás eszméjének, ami a magyar vidék egész életére üdvösen hatna, olcsóbbá tenné a közigazgatást, könnyebbé az életet. A harmadik és talán legaktuálisabb feladatkör az úgynevezett védett birtokok felügyeletével kapcsolatban adódik. A gazdaadósságvédelmi rendelet nem szabályozta pontosan, hogy a védett birtokok mily módon állíttatnak be a mezőgazdaság korszerű racionalizálásának gondolatába. Az OMGE legutóbbi termelési költség-kalkulációja szerint egyes jól vezetett uradalmak búzatermésátlaga közel 13 mázsa volt holdanként, amivel szemben egész seregbirtok alig hat-hét mázsás búzaátlagot tud elérni. Szakképzett tanácsadók, úgynevezett körzeti mezőgazdasági biztosok adnának útmutatást a védett birtokok gazdáinak. Legalább két-hárommillió holdon sikerülne keresztülvinni a modern mezőgazdasági termelést és 88.000 védett birtok tulajdonosa állhatna talpra. A tervezet, amelyet a nagybank vezérigazgatója és a nagyipari vezér dolgoztak ki a munkanélküli diplomások elhelyezésére, abból a gondolatból indul ki, hogy a pénzintézetek és az ipar évi hozzájárulás formájában vállalnák e munkák elvégzésének költségét. Ha nyolc-tíz éven keresztül évi egymillió pengős hozzájárulást veszünk alapul, ez egymagában is mintegy 500 diplomás fiatalember részére biztosítana megélhetést. Egyelőre az egész segítőakció, de úgy is nevezhetnénk, hogy ifjúságmentő mozgalom, kezdeti stádiumban van. Jelentőségét azonban belátják azok a kormánykörök, akiknek alkalmuk volt már az elgondolást megismerni. Nem kétséges, hogy a legközelebbi hetekben megvalósulás stádiumába kerül ez az egész terv és komoly bizonyítékot szolgáltat arra, hogy átérzik a jövő generáció iránti kötelességüket azok, akik ma a gazdasági élet vezérkarához tartoznak. Mecsér András hivatalba lépése előtt átszervezik a földmívelési minisztériumot Dálnoki-Kovács Gyula hivatalba lépése után, amelyről hónapokkal ezelőtt a Közgazdasági és Közlekedési Tudósító adott hírt először — rövidesen sor kerül Mecsér András földmívelésügyi államtitkári kinevezésére is. Értesülésünk szerint eddig azért nem publikálták Mecsér kinevezését, mert a kormány épúgy, mint a kereskedelmi tárcánál, a földmívelésügyi minisztériumban is radikális átszervezést akar végrehajtani. Újból csoportosítják a földmívelésügyi minisztérium ügykörét és pedig úgy, hogy külön főosztályba kerüljenek a termeléssel és külön csoportba az értékesítéssel kapcsolatos ügyosztályok. Mecsér nem a termelés átszervezését irányító főosztály élére fog kerülni, mint ahogy híre járt, hanem az agrárértékesítési ügykör legfőbb irányítója lesz.