Közgazdasági és Közlekedési Tudósító, 1934 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1934-01-10 / 1. szám

VII. évfolyam Budappest, 1934. január 10. 1. szám. közgazdasági és közlekedési A lapot alapította: DR. HOMOJÍSAY TIVADAR országgy illési képviselő Felelős szerkesztő: BR. BEBÉLYI SÁNDOR Megjelenik minden második szerdán Banktisztviselő és Idegenforgalom mellékletek Tízéves akciót terveznek a bankok és a nagyipar az ifjúság megmentésére A munkanélküli fiatalság elhelyezésének különleges, rendkívül súlyos problémájával birkózik az egész világ és Magyarországon is nagyon sok fejtörést okozott már ez a kérdés. Hóman Bálint kultuszminiszter külön elhe­lyező ügyosztályt állított fel, de a mai költ­ségvetési helyzetben az állam nem tud kellő módon segíteni az ifjúságon. Átérzi az új generáció munkához jutta­tásának nagy jelentőségét a magyar gazda­sági élet vezető rétege is. Ezt bizonyítja az a mozgalom, amelynek élén az egyik nagybank vezetője és a magyar gyáripar egy kiváló rep­rezentánsa áll. Sajnos, az állandó leépítés kor­szakában sem a bankok, sem pedig az ipari és kereskedelmi vállalatok nem gondolhatnak arra, hogy tisztviselőlétszámukat a szociális szempontból kívánt mértékben szaporítsák. Természetes, hogy ezek a vállalkozások első­sorban meglevő alkalmazottaiknak foglalkoz­tatására vannak kötelezve, morális és prak­tikus szempontból egyaránt. A banktőke és az ipari élet azonban még­sem zárkózik el az elől, hogy segítségére legyen az elhelyezkedést kívánó magyar ifjú­ságnak és a fentebb aposztrofált vezérigaz­gató azt javasolja, hogy a gazdasági élet ön­kéntes terhére bizonyos közérdekű és orszá­gos jelentőségű munkák elvégzésébe kapcsol­ják bele az állástalan diplomásokat. Olyan feladatokat kellene elvégeztetni a ma munka­­nélküli fiatal generációval, amelyek nem tar­toznak szorosan a közigazgatás vagy állami funkcionáriusok hatáskörébe, de kétségkívül hasznosak, ső­t produktívak is. Három ilyen feladat kínálkozik, melyek­nél­ elvégzésére nincs pénze most az állam­nak. Az első új kataszter elkészítése lenne, amelynek viszont adózási szempontból is nagy jelentősége van. Mikor a telekköny­­vekeit nálunk felfektették és az egyes ingat­lanok művelési ágait bejegyezték, egészen más helyzetben volt a magyar mezőgazdasági művelés. Azóta a szántóföldből gyakran bel­terület lett, a legelők mezőgazdasági művelés alá kerültek, a szőlők helyén gyümölcsösök keletkeztek. De az adófizető még ma is az év­tizedek előtti bejegyzés alapján, a kataszter­ben felvett tiszta jövedelem bázisán adózik, ami igazságtalan az állam és a magánosok szempontjából egyaránt. A katasztereknek a tényleges helyzettel való összhangbahozatala hatalmas, de eredményes munka lenne. Lehetséges az is, hogy a munkaerőket a tag­osítás nagyobb arányú megindítására használnák fel. Bebizonyított tény, hogy a tagosítás, amely­nek Magyarországon oly nagytekintélyű hir­detői vannak, mint Oltay Károly műegyetemi tanár, az európai hírű tudós, vagy Szilágyi Károly miniszteri tanácsos, a legszigorúbb kalkuláció szerint is négy-öt esztendő alatt meghozza a ráfordított költséget. Számos vi­déken a tagosítás az egyetlen eszköz arra, hogy a mezőgazdasági termelés rentábilissá váljék. A negyven-ötven helyen szétszórt földdarabkák elemésztik a gazda erejét, ide­jét. A könnyen betanítható munkaerőkkel olyan hatalmas lökést adhatnának a tagosítás eszméjének, ami a magyar vidék egész életére üdvösen hatna, olcsóbbá tenné a közigazga­tást, könnyebbé az életet. A harmadik és talán legaktuálisabb fel­adatkör az úgynevezett védett birtokok felügyeletével kapcsolatban adódik. A gazdaadósságvé­­delmi rendelet nem szabályozta pontosan, hogy a védett birtokok mily módon állíttat­nak be a mezőgazdaság korszerű racionalizá­lásának gondolatába. Az OMGE legutóbbi termelési költség-kalkulációja szerint egyes jól vezetett uradalmak búzatermésátlaga közel 13 mázsa volt holdanként, amivel szem­ben egész sereg­birtok alig hat-hét mázsás búzaátlagot tud elérni. Szakképzett tanács­adók, úgynevezett körzeti mezőgazdasági biz­tosok adnának útmutatást a védett birtokok gazdáinak. Legalább két-hárommillió holdon sikerülne keresztülvinni a modern mezőgaz­dasági termelést és 88.000 védett birtok tu­lajdonosa állhatna talpra. A tervezet, amelyet a nagybank vezér­­igazgatója és a nagyipari vezér dolgoztak ki a munkanélküli diplomások elhelyezésére, abból a gondolatból indul ki, hogy a pénzintézetek és az ipar évi hozzá­járulás formájában vállalnák e mun­kák elvégzésének költségét. Ha nyolc-tíz éven keresztül évi egymillió pen­gős hozzájárulást veszünk alapul, ez egyma­gában is mintegy 500 diplomás fiatalember részére biztosítana megélhetést. Egyelőre az egész segítőakció, de úgy is nevezhetnénk, hogy ifjúságmentő mozgalom, kezdeti stádiumban van. Jelentőségét azonban belátják azok a kormánykörök, akiknek al­kalmuk volt már az elgondolást megismerni. Nem kétséges, hogy a legközelebbi hetekben megvalósulás stádiumába kerül ez az egész terv és komoly bizonyítékot szolgáltat arra, hogy átérzik a jövő generáció iránti köteles­ségüket azok, akik ma a gazdasági élet vezér­karához tartoznak. Mecsér András hivatalba lépése előtt átszervezik a földmívelési minisztériumot Dálnoki-Kovács Gyula hivatalba lépése után, a­­melyről hónapokkal ezelőtt a Köz­­gazdasági és Közlekedési Tudósító adott hírt először — rövidesen sor kerül Mecsér­ András földmívelésügyi államtitkári kinevezésére is. Értesülésünk szerint eddig azért nem publi­kálták Mecsér kinevezését, mert a kormány épúgy, mint a kereskedelmi tárcánál, a föld­mívelésügyi minisztériumban is radikális át­szervezést akar végrehajtani. Újból csoportosítják a földmívelésügyi minisztérium ügykörét és pedig úgy, hogy külön főosztályba kerüljenek a termeléssel és külön csoportba az értékesítéssel kapcsola­tos ügyosztályok. Mecsér nem a termelés átszervezését irányító főosztály élére fog kerülni, mint ahogy híre járt, hanem az agrárértékesítési ügykör legfőbb irányítója lesz.

Next