Közgazdasági és Közlekedési Tudósító, 1934 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1934-09-12 / 18. szám

6 a Nagy áldozattól sem riadhat vissza textilipar új exportpiacok érdekében ! 1927-től 1930-ig soha nem remélt, ragyogó konjunktúra virradt a magyar textiliparra. Az a körülmény, hogy erre az időre esett a gyárak berendezésének teljes kiegészítése, a magyar textilgyárakat Európa legmodernebb szövőipari üzemeivé avatta. Objektíven meg kell állapítani, hogy a haszon, amelyhez az egész nemzetgazdaság közös áldozatából ju­tottak, nem tekinthető olyan üzleti nyerész­kedésnek, amely a közösség szem­pontjából elveszett, hanem éppen a modern, az angol és cseh gyáraknál is modernebb berendezés révén az ország gazdasági értékforrásává lépett elő. Viszont rá kell mutatni arra is, hogy csak egy nagy magyar textilgyár rendelkezett az előrelátással és áldozatkészséggel, amely ma­gyar viszonylatban szokatlan erejű külföldi­­organizáció kiépítéséhez vezetett; a többi tex­tilipari nagyüzem a kérdésnek e részét nem kezelte kellő gonddal. A magyar textilipar eredményes működé­sére egyik legjellemzőbb adat, hogy míg 1929- ben 57 millió pengő értékű pamutszövetet hoztak be, 1933-ban már csak 4,3 milliót. Pa­­­­mutfonalból 1929-ben még csak 131.000 má­zsa volt a behozatal, 1933-ban már 321.000 má­zsára volt szüksége a fejlődő textiliparnak. A további fejlődést azonban rendkívül hátrál­tatja a nyersanyagbeszerzés nehézsége. A gyárak ilyen irányú szükséglete 1931-től en­nek az évnek a közepéig számítva több mint száz százalékkal emelkedett és a textilipar belső ereje odáig fokozódott, hogy ma már majdnem a teljes belföldi szük­séglet fedezhető magyar áruval. Sem a cseh, sem az olasz verseny nem tudná megrendíteni a magyar textilgyártás alapjait, még akkor sem, ha akár megnyitnák előttük a határokat. A legérdekesebb körül­mény e szempontból az, hogy a mai kiélese­dett világversenyben pamut és gyapjú kész­áruból állandó, egyes cikkekből pedig emel­­kedő exportot bonyolítanak le a magyar tex­­tilgyárak olyan piacokra, amelyeken ár és mi­nőség szempontjából nemcsak a nyugati nagy textilgyárak­kal, hanem a japán dömpinggel is meg kell küzdeniök. Annak a kritikának tehát, amely a textilipart még mindig üvegházi iparként aposztrofálta, ma már semmi létjogosultsága nincsen. A textilipar továbbfejlődésének az útja azonban nem ott vezet, ahol a belföldi piac védettsége okán egyes gyárak szűklátókörű árpolitikát diktálnak. A magyar textilipar­nak éppen a rentabilitása biztosítása érdeké­ben mindent el kell követnie, hogy fokozot­tabb exportot tudjon lebonyolítani a maga természetes piacain, amelyekhez a legköze­lebb áll és amelyeken — egyetlen gyárunk hatalmas szervezési munkájától eltekintve, a magyar textilipar még nem végzett kellő mun­kát. Nem lehet ugyanis élhetett kezekkel lesni az idő múlását és kitenni a fejlődés ilyen nagyszerű korszaka után a textilipart annak a veszedelemnek, hogy a belföldi piac elerőt­lenedése esetén — ami már egy gyengébb ter­mésnél élénken megmutatkozik — a kapaci­tás csökkentett kihasználásával, elbocsátással, üzemredukcióval kelljen védekeznie. Szélesen tagozott alapokon kell nyu­godnia textiliparunknak, ennek pedig egyetlen módja az, ha fáradtsá­got és áldozatot nem kimérve, minden elkép­zelhető formában, akár végszámra, akár kon­fekcionálva (!) kiviszik az árut külföldi pia­cokra, beleilleszkednek e piacok igényeinek és üzleti szokásainak a rendjébe, és nem saj­nálják az áldozatot e piacok megszerzéséért. KÖZGAZDASÁGI ÉS KÖZLEKEDÉSI TUDÓSÍTÓ VII. évfolyam, 17. szám. Karteltag kartelen kívüli árakkal Február elsejével megbomlott az ásvány­­olajgyárak egységfrontja, de a kartel csak a legutóbbi időben omlott össze. A Magyar- Belga Ásványolajipar Részvénytársaság ki­ugrott a kútegyezményből. És ezért különös aktualitást nyert az a peres ügy, amelyben a minap hozott ítéletet a Kúria Ternovszky ta­nácsa. A pert a Magyar Petróleum Rt. kar­­telen kívüli cég megbízottja indította, a Shell kőolaj részvénytársaság keszthelyi kirendelt­ségének tulajdonosa ellen. A Magyar Petró­leum keresete szerint a Shell képviselője azt hirdeti egy feltűnő táblán, hogy kartelen kívüli áron árusítja a ben­zint. A tábla alkalmas a közönség megtévesztésére és kihasználja a publikum kartelellenes han­gulatát, de megtévesztő azért is, mert hisz köztudomású, hogy a Shell nem áll a kartellen kívül. A tisztességtelen versenyperben a keszt­helyi Shell megbízott azzal védekezett, hogy ő a benzint kartellen kívüli áron adta, amikor a kartelár 52 fillér volt, a benzint 43—44 fil­lérért árulta. A panaszolt tábla fölött másik hirdetmény világosan feltüntette azt, hogy ő Shell benzint árul. A törvényszék Faragó Ferenc védekezé­sét elfogadta és elutasította a Magyar Pet­róleum Rt. megbízottjának keresetét. A tábla azonban megváltoztatta az ítéletet és a Shell megbízottját a panaszolt tisztességtelen ver­senycselekmény abbahagyására köelezte 500 pengő pénzbírság terhe mellett. Azonkívül 100 pengő kártérítést ítélt meg a felperesnek azzal az indokolással, hogy a Shell keszthelyi árusítója a hirdetéssel valót­lant állít és a hirdetés alkalmas arra, hogy a közönséget megtévesztette. Az ítélet ellen Faragó felülvizsgálati ké­relemmel élt. Előadta, hogy a hirdetés nem volt alkalmas a közönség megtévesztésére, mert az autósok feltétlenül tudják azt, hogy a Shell kam­éiban van. Különben is Faragó nem megbízottja, bizományosa a vállalatnak, hanem csak ügynöke és mint ilyen, nem ré­szesedést, hanem jutalékot kap, épp ezért a keszthelyi megbízott mint versenytárs nem perelhető. Lázár jogtanácsos viszont azzal érvelt, hogy Faragónak saját nevére kiállított ipar­igazolvány­a van. Ez a per — mondotta az ügyvéd — jellemző arra, hogy a kartel­­iroda parancsként adja ki megbízottainak azt, hogy mindenáron versenyezni kell a kar­­telen kívüli cégek ajánlatával. A Kúria Faragó felülvizsgálati kérelmét elutasította és helybenhagyta a Tábla marasz­taló ítéletét. A Kúria nem érinti azt a kérdést, hogy a Shell keszthelyi fiókjának tulajdonosa versenytársi minőségben követte-e el a pana­szolt versenycselekményt. Mert enélkül is megállapítható volt az, hogy a hirde­tés alkalmas a közönség megtévesz­tésére és bár jelenleg Faragó cége szünetel és a táb­lát a szélvihar kidöntötte, mégis lehetséges, hogy a cég működését folytatni fogja, ezért a Kúria Faragót a tábla felállításától eltiltotta. Azulombard-kölcsönök, a legelőnyösebb feltételek mellett, valamint minden banküzlet keretébe tartozó hitelműveletek. PRÉMIA BANK és KERESKEDELMI R.­T. Budapest, .V., Zoltán ucca 8. Telefon: 196—88 Áru és munkaklíringet kíván bevezetni Strausz István képviselő A múlt esztendőben Miskolcon kereske­dők és iparosok azt a tervet vetették fel, hogy a forgalom fejlesztését pénz helyett utal­ványokkal élénkítsék. Ezt meg is valósították: aki a szervezetbe tartozott, elfogadott ilyen utalványt, amellyel ő is fizethetett. Később hasonló áru- és munkaklíring szervezet léte­sült Szegeden is. E gyakorlati tapasztalatok alapján Strausz István országgyűlési képviselő, a leg­főbb állami számvevőszék ny. elnöke részletes javaslatot dolgozott ki az áru- és munkaklí­­ringrendszer országos bevezetése érdekében. A javaslattal főleg az építkezés fejlesztését akarja elérni Strausz István és arra gondol, hogy országosan, központilag kell megszer­vezni az áru- és munkaklíringet. Elgondolásait be is terjesztette a pénzügyminisztériumhoz. Olcsóbban szállítják a főváros szenét, mint tavaly A napokban döntött a főváros az Elektromos Művek kétévi szénszükségletének fedezéséről, amelyre már régebben hirdettek pályázatot. A MÁK, a Salgó és a Budapestvidéki Kőszénbánya kapják meg a szállítást, az eddiginél olcsóbb árak mellett, összesen több mint 30.000 tonna szén szállítására kötöttek szerződést, melyből a leg­nagyobb mennyiséget a Salgó szállítja, de a Nagybátony—Újlaki, egy moóri szénbánya, a Kis­­gyóni, továbbá az Unió Bányászati Rt. is része­sednek a szállításban. A hivatalok részére szük­séges fűtési szenet a MÁK-tól és a Salgótól sze­rezte be a főváros. Rövidesen döntenek 16 ezer tonna brikett beszerzéséről is. Me­dfora lesz a búzafelesleg ? Szakemberek szerint a búzával bevetett terület az 1933—34-es évben jóval kiseb mint a megelőző esztendőkben, a kapásoké, főleg a­­tengerié nagyobb. Amíg az új statisz­tikai felvétel nyilvánosságra nem kerül, nehéz megállapítani, hogy Magyarországnak mennyi az expor­tálható búzafeleslege. Abból, hogy a kormány megengedte Svájcba 600.000 métermázsa búza kivitelét, joggal lehet arra következtetni, hogy több a búza­fölösleg, mint gondolták. Valószínű az is, hogy Olaszország egymillió métermázsánál több magyar búzát nem vesz át az 1934—35-ös gazdasági évben. Ausztria eddig kevesebb búzát vett át Magyarországtól, mint ahogy remélni lehe­tett, mert ott most került piacra a belföldi ga­bona. Ha azonban az osztrákok látni fogják, hogy a magyar búza milyen kapós cikk, igyekezni fognak rövidesen átvenni a részükre biztosított kontingenst. Kaphatnának ugyan Jugoszláviából is búzát, de azért a gabonáért nem klíring alapján fi­zetnének, hanem valutát kellene adniok, ami pedig Ausztria ismert helyzetén kevésbé előnyös, mint a magyar konstrukció. Itt a miniatűr­ autó Egy angol automobilgyár érdekes „minia­tűr autót“ állított ki. A kocsi valósággal el­tűnik a rendes méretű autók mellett, de két­ütemű, egylóerős motorjával megfelel az igényeknek, amelyeket vele szemben támasz­tani lehet. A kocsi vezetésére egyetlen, szel­lemes megoldású pedál szolgál. A kocsi teljes sebessége óránként 25 kilométer, a fogyasz­tása nagyon csekély, ötven ilyen miniatűr kocsi vázát rendelték meg. Ahol megjelenik az angol főváros utcáin, a közönség, a rend­őrök jókedvű „Halló Babys” felkiáltással üd­­vözlik a szellemes technikai megoldású, ked­ves kis kocsit.

Next