Közgazdasági és Közlekedési Tudósító, 1935 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-02 / 1. szám
2 KÖZGAZDASÁGI ÉS KÖZLEKEDÉSI TUDÓSÍTÓ VIII. évfolyam, 1. szám. Legitimizmus és gazdaság A Közgazdasági és Közlekedési Tudósító számára írta: Kállay Tibor dr. ny. pénzügyminiszter, országgyűlési képviselő A KÖZGAZDASÁGI ÉS KÖZLEKEDÉSI TUDÓSÍTÓ arra a kérdésre kíván feleletet tőlem, hogy miben jelölhető meg a legitimista gondolat gazdasági különállósága és hogy mi az az eltérés, amely a legitimista eszmekört jellemzi egyéb gazdasági és pénzügyi programmokkal szemben. Válaszom az, hogy a legitimista gondolat az egész országé, s hogy amint nem lenne helyes, hogy a legitimizmus pártkérdéssé tétessék, épp úgy nem volna sem lehetséges, sem okos, hogy azokat, akikre a restauráció megvalósítása vár, akár pl. csak a gazdasági intervencionistáknak, akár csupán a minél szabadabb kereskedelem híveinek a soraiban keressük. A feltett kérdés azonban mégsem érdektelen azért, mert a mai nemzetközi helyzetben s nevezetesen amaz erőkkel szemben, amelyek a restaurációt akadályozzák, a legitim királyság gondolata határozott irányt jelent a Dunavölgy viszonyainak a rendezésére, és egy határozott politikai irányhoz mindig kapcsolódnak bizonyos gazdasági szükségszerűségek is. Úgy barátainknak, mint ellenségeinknek a megítélésében mind jobban kibontakozik az, hogy a restauráció merőben ellentétes cél szolgálatában fog állani a Páris környéki békékben szem előtt tartott azzal a céllal, hogy a középeurópai országhatárokat elsősorban a nemzetiségi elv szerint állapítsák meg. A legitim uralkodó Habsburg, amely háznak tradicionális hivatása, épp úgy, mint a magyarságnak is tradicionális hivatása, hogy egy közös kultúrgondolat szolgálatában összefogjon különböző népeket. A tradicionális magyar elgondolás és a Habsburg-ház között mutatkozott ellentét, valamint az a körülmény, hogy a népek közös uralmi alapon való összefogásának elvét a háborúban elbuktatni sikerült, magyarázatát abban leli, hogy úgy a magyar nemzet, mint a Habsburgok elég erősnek hitték magukat arra, hogy az ily egységet egymással nem, vagy csak nehezen egyeztethető elgondolás szerint valósítsák meg. Épp ezért a két tényező (a magyar nemzet és a király) tradicionális elgondolásainak immár remélhető belső összhangja — az időközben kiépült és a békeszerződésekben garantált pozíciókkal szemben is — újra és hatályosan fogja aktiválni azt a vonzóerőt, amelyet a Duna völgyének sok apró, de történelmileg megalapozott népelemeire egy olyan egység mindenkor gyakorolt, amely az autonóm szabadságoknak a respektálása mellett a csak közös erővel megvalósítható célok szolgálatát az önkéntes együttműködés jegyében kívánja biztosítani. Nyilvánvaló, hogy az ismertetett elgondolás nagyobb gazdasági egységet jelent. Olyat, amelyet a békeszerződésekkel teremtett államoknak a Benes vagy a Titulescu koncepciói szerinti együttműködése nem valósíthat meg. Mert ahhoz, hogy az áru és a pénz valóban tágabb hazájuknak érezhessenek egy területet a maguk szűkebb hazája mellett, ahhoz e szűkebb hazák határainak a spiritualizálódása avagy szerződéses megállapodások nem elég, jobban mondva, sem ily spiritualizálódás nem valósulhat meg, sem a célt valóban biztosító megállapodások nem létesíthetők legalább egy olyan intézményes garancia (a királyság) nélkül, amelyben a szuverenitások bizonyos mérvig kapcsolódnak. Azt, hogy hogyan és mily mérvben történjék e kapcsolódás, fokozatos és békés folyamatok fogják meghatározni, amelyek a múlt tradícióihoz kapcsolódnak s amelyekben másrészt a koncentrálódó népek egyéni fajsúlya lesz a határozó tényező. Ezért kell az így kialakuló egységet jobb jövőnek nevezni, nemcsak az elméleti közgazdaságnak, hanem a magyar érvényesülési lehetőségeknek a szempontjából is. Az a kérdés, hogy a népekre nézve a királyság-e a költségesebb megoldás, avagy olyan rendszer, amelyben az államfőt időnként szabadon választják, a priori el nem dönthető. Az adott esetben azonban bizonyos, hogy az a vonzerő, amely a legitimista elgondolásnak alfája és ómegája, hatályosabb, ha az átlagember azt remélheti, hogy abban az alakulásban az anyagi egzisztenciája mindenesetre biztosabb lesz, sőt talán jobb. Ezért fokozottabban feladata a legitim királyságnak, mint bármely másféle hatalmi alakulatnak az, hogy törődjék a tömegeknek az anyagiakban való megelégedettségével. Ezt pedig az itt szóba jövő régi gazdasági kultúrterületen semmi sem biztosíthatná hatályosabban, mint a katholikus nemzetgazdásznak, aquinói szent Tamásnak az elgondolása, védelme és lehető garantálása a társadalmi pozíciókhoz mért jövedelemnek. A társadalompolitikának ily irányú rendező elve legalább egyes vonatkozásokban ma is érvényesül a kultúrnemzeteknél. Bizonyos mérvig hatályos ez az elv a közületi és a magánalkalmazásoknál. De érvényesül az ú. n. szabadfoglalkozásoknál is, — a kötelező öregségi, baleseti, stb. biztosítások terén — és érvényesül általában mindazokban a minimumokban, amelyek akár egyes keresetekre nézve (pl. bérminimumok), akár egyes szükségletek mikénti kielégítésére nézve (pl. lakásügyi rendszabályok) megállapíttatnak. Ha pedig a nemzetgazdaságtan cambridgei iskolája ezen kereseti- és szükségletkielégítési minimumok kérdésével foglalkozva, rámutat arra, hogy az ily értelmű belenyúlások a nemzeti jövedelemnek az alakulásába adott esetben veszélyeztethetik a nemzeti jövedelemnek az optimális mérvét, úgy — a nevezett iskola tanításával is egyezően, — ki kell emelnünk azt, hogy amíg a nemzet kultúrfokának megfelelő szociális intézkedések annak a társadalmi harmóniának a biztosítói, amely a nyugodt gazdasági fejlődésnek az előfeltétele, addig a hatalmi érdekekből való praeferálása egyes rétegeknek vagy csoportoknak kétségkívül a nemzet egész gazdasági teljesítőképességének a csökkenésével jár. A választásoktól fügetlen és pártokon felül álló királyi hatalomnak pedig bizonyosan a legkevésbbé van ily preferálásokra szüksége, s így egy legitim királyság kormányai többet tehetnek a valóban szociális gondoskodás terén. Azt, hogy valamely nemzetre nézve annak a kormányzata a gazdaságiakban mit jelent, normális időkben a hitelképességnek az alakulása szokta megmutatni. A világháború veszteségeinek a helyreállítása után beállott gazdasági fellendülés idején a sok új berendezkedési igénnyel szemben, — ez ma már általános megállapítás, — könnyelműen adtak kölcsönöket a hitelező nemzetek. Arra kell tehát elkészülve lennünk, hogy e téren a jövőben annál rigorózusabbak lesznek. Mégis, ha sikerül elfogadtatni a Habsburg-restauráció gondolatát azokkal, akik ma még a békeszerződéseknek az elgondolásait akarják konzerválni: az új hatalmi alakulás — megfelelő kormányok esetében — egyszeriben a régi és kipróbált országok közt foglalhat majd a hitelképesség szempontjából helyet, — mert a Duna völgyében már bevált rend visszatérésének a reményét hozza magával és mert a legkevésbbé kalandos az összes — ma, vagy a jövőben elképzelhető — megoldások között. Dr. Kállay Tibor Kisebb kvótaharc után ismét megalakult a cementkartel Csökkent a bauxit cement forgalma Az év végével járt le az öt magyarországi cementgyár kartelmegállapodása. Az új szerződést közvetlenül karácsony előtt írták alá, mert az egyik vállalat magasabb kvótát kívánt, arra való hivatkozással, hogy részesedését néhány évvel ezelőtt igazságtalanul szállították le 6 százalékkal. Némileg kárpótolták is ezt a vállalatot és most az egyes gyárak kvótája következőkép alakult: Magyar Általános Köszénbánya tatai és beremendi gyárai több mint 55 százalékot szállíthatnak az egész eladott mennyiségből. A Salgótarjáni Köszénbánya cementgyára 17 százalékos kvótát kapott. A Beocsini részesedése 7 százalék, az Egercsehi pedig az egész mennyiség 21 százalékát szállítja. Az 1934. évben mintegy 10 százalékkal emelkedett a cementfogyasztás, megközelítette a 20.000 vagont, szemben a megelőző év 18.000 vagonos eladásával. Feltűnést keltő jelenség, hogy a bauxit-cement forgalma jelentősen visszaesett. Ebből csak 400 vagont adtak el a megelőző esztendők 700 vagonos értékesítésével szemben. A magyarázat az, hogy a nagy szilárdságú és gyorsabban száradó bauxit-cement aránytalanul drágább. f .: MÁVAG-rendszerű Barnaszéntüzelésű szívógázgenerátorok is . * ;; I; beszerzésévela meglévő szívógáz- :: :: motortelepek üzeme olcsóvá, biz- j •tonságossá válik. •; Részletes ismertetését lásd a :: :: ‘"„Molnárok Lapja“ 1934. évi 44. szám ;; :; mában: :: :: Bővebb felvilágosítás és költségszámítás díjtalan! ;; Magyar Kir. Állami :: Vas-, Acél- és Gépgyárak .: Budapest, X., Kőbányai út 21. JT Bielek Károly táblaüveg nagykereskedő Épület üvegezési nagyvállalat. Budapest, VIII. Tavaszmező utca 18. Telefon: 32 5-94