Közgazdasági és Közlekedési Tudósító, 1936 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1936-01-01 / 1. szám

Eb)9BEh1s1 A közvélemény és a Gömbös­kormány írta: Dr. Matolcsy Mátyás országgyűlési képviselő Eden külügyminiszteri megbízatása minket, magyarokat, nemcsak abból a szempontból érdekel, hogy Angliában felülkerekedett az olaszellenes hangu­lat, amely Olaszország mellett történt kiállásunk miatt ránk nézve is kedve­zőtlen lesz, hanem abból a szempont­ból is figyelemreméltó, hogy az angol közvélemény minisztert buktatott s a köz felfogását szolgáló új minisztert követelt. Jól tudjuk, hogy Anglia és Magyar­­ország gazdasági és politikai hatalom szempontjából nem hasonlítható össze, de mégis találhatók közös és ellentétes vonások a két ország között. A két or­szág politikai élete főleg abban tér el egymástól, hogy Angliában a közvéle­mény, a széles rétegek felfogása, szo­ros kapcsolatban van a politikai élet vezetőivel, a politikai élet exponensei ennek a közvéleménynek a letétemé­nyesei. És ha bármely oknál fogva a közvélemény megváltozik, a pártvezér­nek, a miniszternek le kell vonnia a konzekvenciákat és át kell adnia a he­lyét. Ugyanaz a miniszter nem szolgál­hat két, egymással ellentétes felfogást. Magyarországon — úgy szokták mondani — nincs közvélemény. Téved­nek. Közvélemény van, közvélemény kialakul, de a közvélemény és a politi­kai élet vezetői között hiányzik a szo­ros kapcsolat, amely pártokat és mi­nisztereket válthatna le. Más szóval: Magyarországon a közvélemény nem érvényesülhet. Hogy Magyarországon a széles rétegek felfogása nem tud ki­fejezésre jutni a politikai életben, an­nak oka egyrészt az, hogy a politikai élet irányítását évszázadok óta a társa­dalomnak egy kisebb rétege sajátította ki, másrészt pedig az, hogy a jelenlegi kormánypártnak főleg csak formai kapcsolata van a néppel és nem letéte­ményese a közvéleménynek. Az első ok messze visszanyúló törté­nelmi életünknek a következménye, annak ugyanis, hogy a rendi állam megszűntével nem tudott Magyarorszá­gon kifejlődni az a jómódú, nagyszámú polgárság, amely minden országban a nemzeti alapon álló demokratikus tár­sadalmi és politikai berendezkedést megteremtette. Magyarországon ugyan­is 1848 az emberi jogoknak általánosí­tását anélkül hozta, hogy az ország életének gazdasági rendszere megvál­tozott volna és azóta nem alkotmány­­jogi, hanem gazdasági okok miatt vált lehetetlenné az erős kisgazda- és pol­gári társadalom kifejlődése. Társadalmi életünk ilyen szerencsét­len formálódása mellett a nemzeti és népi alapokra fektetett Gömbös-kor­mánynak az lett volna az első feladata, hogy a politikai életben szoros kapcso­latot teremtsen a kormányzó párt és a széles néprétegek véleménye, a közvé­lemény között. Ez a kapcsolat ugyanis hiányzik, mert az annyiunk által üd­vözölt Gömbös-rezsim úgy politikai szervezkedésében, mint országépítő munkájában nélkülözi az igazi népies vonatkozásokat. Minden jóakarata sem­mivé, vagy formai megoldássá morzso­lódik a kormányzó pártban működő erők malomkövei között és a kívülről szemlélő azt kénytelen tapasztalni, hogy bár a kormányzó párt tagjai közül né­hányan azt a tisztultabb nemzeti és népi irányt követelik, amelyen maga Gömbös is elindult, mégis a kormányzó párt parlamenti szegmensének padso­­raiból inkább a feudális világ hangja csendül ki, mint a nemzet jövője érde­kében komolyan dolgozók aggódása. Mindaddig, amíg a kormányzó párt jelentős része, mondhatnám nem szám­szerű, de politikai túlsúlya feudális be­állítású, addig Magyarországon a köz­vélemény és politikai élet között ko­moly kapcsolat nem jöhet létre, egy­szerűen azért, mert az ország széles néprétegeinek, a parasztságnak és a polgári társadalomnak felfogása ellen­tétes ezzel az iránnyal. A szomorú csak az, hogy a kormányzó párt országos szervezkedése nem halad olyan irány­ban, amely módot teremtene arra, hogy az ország közvéleménye kifejezésre jut­hatna a politikai életben. Tavasz óta több mint 6000 kilométert utaztam az országhatárokon belül, sok emberrel beszéltem és nem az én, ha­nem nagyon sok ember véleményét tol­mácsolom akkor, ha azt mondom, hogy a jelenlegi, Marton Béla vezetésével működő országos NEP-szervezkedés el­érte azt a nagyon sajnálatos eredményt, hogy Gömbös és igazi hívei közé, akik őt már másfél évtized óta követik, egy olyan gárdát állított, akiknek úgyszól­ván semmi kapcsolatuk nincs a néppel, eddigi politikai állásfoglalásuk pedig többnyire tisztázatlan, de semmi esetre sem Gömbös elveinek rendíthetetlen hívei, hanem inkább egyéni, önös ér­dekek miatt álltak a szervezkedés szol­gálatába. A tragikus pedig az egészben az, hogy Gömbös az őt fanatikusan szolgáló Marton Bélát nem tudja elej­teni és ugyanakkor Marton Béla rossz emberismerete és kétséget kizárólag csekély politikai képességei azt eredmé­nyezik, hogy Gömbös ebben a pártke­retben napról-napra veszti táborát, anélkül, hogy ő erről tudomást szerez­hetne. De ugyanakkor azt sem állíthatjuk, hogy az ellenzék tábora ugyanilyen mértékben erősödik. Az ellenzéki szeg­mensen helyet foglaló pártok világné­zeti különbségeik ellenére történt össze­fogása nem volt szerencsés. Azt kérdez­hetné most valaki, hogy hol helyezke­dik el a magyar társadalom széles ré­tegeinek az a része, amely a kormányzó párt szervezkedését és politikai irányát nem tartja kielégítőnek, de az ellenzéki pártok felé is ép a világnézeti kevere­dés miatt bizalmatlansággal néz. Azt kellene felelnem, hogy azok a jelenlegi pártkeretekből lelkileg feloldódva egye­lőre még csak némán követelik: 1. a közéleti tisztaságot, 2. a nemzeti érdekek politikai és gazdasági érvényesítését és 3. a jelenleginél komolyabban vett szociális vezetést. Felelős-e a bank a fiókfőnök sikkasztásáért? Elvi fontosságú per törvényszék előtt Szokatlan és elvi szempontból igen jelentős bírósági eljárás foglalkoztatja a budapesti City beavatott köreit. Egy Balkán Pál nevű kereskedő áll szem­ben a magyar pénzvilág egyik legtekin­télyesebb intézetével. Az összeg, ami a per középpontjában áll, úgyszólván je­lentéktelen, a per és az abban kérdés tárgyává tett felelősség azonban az egész bankvilágot érinti és érdekli. Balkán Pál 1931-ben másfélezer dol­lárral rendelkezett az említett nagy bank erzsébetvárosi fiókjánál. A de­viza­zárlat előtt további 200 dollárral emelte a folyószámla letétjét. Négy év­vel később, tehát 1935-ben jelent meg újból az intézetnél. Itt közölték vele, hogy neki semmi követelése sincs most már a bankkal szemben, mert a folyó­számláján levő összeget a bank az ő megbízásából kiszolgáltatta az erzsébetvárosi fiók főnökének, Cs. Imrének. Ez a Cs. Imre, miként a bírósági tárgyaláson ki­tűnt, különböző visszaéléseket követett el, úgyhogy a bank egyik napról a má­sikra elbocsátotta a fiókfőnököt. Bal­kán nem vette tudomásul a magyaráza­tot, követelte a pénzét és beperelte a pénzintézetet. A járásbírósági tárgyaláson eger­­szalóky Czigler István dr., a felperes Balkán ügyvédje előadta, hogy Balkán sohasem adott szóbeli megbízást a fiók­főnöknek. Az illető nagybank statutumai szerint a szóbeli megbízásnak különben sincs joghatálya. Hivatkozott arra, hogy Balkánnak sohasem küldték el a folyószámlája megszűnéséről szóló értesítést. Ez a körülményt az előkelő nagybank is el­ismerte, de azzal védekezett, hogy az értesítést odatették egy tisztviselő asz­talára és onnan, nem tudni hogyan, eltűnt. Tanúval kívánta igazolni a bank hogy a szóbeli megbízás egyébként megtör­tént. Czigler ügyvéd rámutatott arra, hogy néhány évvel ezelőtt másik előkelő nagybank ellen hasonlókép bírói eljá­rás indult egy fiókfőnök törvénytelen gesztiói miatt. A Kúria ez alkalommal kimondotta, hogy a főnöknek adott megbízás nem egyéni megbízás, ami ál­tal a főnök és az ügyfél között kelet­kezik jogviszony. A megbízást úgy kell tekinteni, mintha az intézet részére adták volna, azért tehát az intézet felel. A járásbírósági tárgyaláson Balkán keresetét elutasították. A bíróság bizo­nyítottnak tekintette a megbízást és azt joghatályosnak minősítette. Dr. Czig­ler István fellebbezésére a budapesti kir. törvényszék elrendelte a bizonyítást a megbízás körülményeire vonatkozóan. A törvényszék utasítására kihallgatták Cs. Imrét, a bank elbocsátott fiókfőnö­két. Cs. Imre Győrött elmezavar címén gyógykezelés alatt állt és a ki­hallgatás alkalmával apatikusan visel­kedett, nem emlékezett semmire. A törvényszék előtt egyébként az ér­dekelt előkelő nagybank hangoztatta, hogy a kérdéses másfélezer dollárt Cs. Imre bekérte a központtól és szabály­szerű elismervény ellenében átvette. Er­ről Balkánt levélben értesítették is. A bank szerint ebben a perben ki­zárólag azt kell tisztázni, adott-e megbízást Balkán Pál Cs. Imrének a folyószám­lán fennállott követelés felvételére. Az érdekes perben ezek után a törvényszék­nek kell döntenie arra vonatkozóan, hogy felelőssé tehető-e a szóbanforgó előkelő pénzintézet a megtévedt fiók­főnök bűncselekményéért, amellyel Bal­kán folyószámla-letétjét eltulajdoní­totta. IX. évfolyam. A fővárosi kotróüzemek kartellje aránytalanul drágítja a kavicsot és homokot Az elmúlt esztendő aránylag kedvező volt az építőanyagfogyasztás szempontjából. A forgalom 10—13%-kal haladta meg az előző évet. A cementfogyasztás is csaknem 15%-kal emelkedett belföldön. Ezenkívül Ausztriába, Németországba, továbbá kisebb mennyisé­geket más szomszédos államokba is el tud­tak adni a cementgyárak. A speciális ce­mentek fogyasztása is növekedett s növek­szik a bauxitcement népszerűsége. A mészkartell fokozatosan háttérbe szo­rul, mert az országos szükségletnek mind kisebb hányadát fedezi. Budapesten és a környéken a kisebb mészbányák élesen ver­senyeznek a kartellel és ennek következmé­nye volt az árak ingadozása. Gipsz jóval kevesebb fogyott, úgy, hogy az 1934. év­i 1250 vagonos behozatalával szemben 1935-ben csak 1000 vagont hoztunk be. Az építkezéshez szükséges kaviccsal és homokkal a fővárost és környékét az itteni kotróüzemek látják el. Ezek kartelben vannak és magasam tudják tartani áraikat, úgy, hogy a vidéki építtetők jóval olcsób­ban jutnak hozzá helyi üzemek révén ehhez a betonépítkezésnél is fontos anyaghoz. Egyre kevesebb tégla kell a modern építkezésekhez. Az építőiparban egyre nagyobb tért foglal a vázépítkezés. A fa, beton és vasvázakat vagy különleges könnyített téglával, vagy pedig hőszigetelő tömbökkel és szigetekkel töltik ki. Senki sem számított az 1930-es év végén, a 17—18 pengős téglaárak idején arra, hogy a nyár folyamán 30 pengő fölé is emelik az árakat a gyárak. A magas árat legfeljebb néhány hónapig tarthatják a gyárak, mert nyárra, mikor a vidéki téglagyárak üzembe kerülnek, árujukkal kétségkívül le fogják szorítani a budapesti nagyvállalatok eladási feltételeit. A vidéki téglaárak 1935- ben is jóval alacsonyabbak voltak a fővá­rosiaknál, a csekélyebb fogyasztás és a szállítási díjak által megnehezített távo­labbi vidékekre történő korlátolt eladási lehetőségek folytán. Másrészt a téglakülön­legességek gyártására a vidéki vállalatok is kezdenek berendezkedni és ezen a téren élesebb verseny várható. A cseréppiac nem volt egységes és ezt a cikket a többi tetőfedő anyagok bizottyta mértékig háttérbe szorítják. Meg kell emlékeznünk arról, hogy 1935- ben egész sereg új építkezési anyag került piacra, hangszigetelő lemezek, újfajta csem­­pék, parkettet pótló padlók, hőszigetelő­anyagok, stb., amelyeket a modern építke­zéseknél mind nagyobb mértékben használ­nak. Újjáválasztják a tőzsdetanácsot Érdekes jelöltek A budapesti áru- és értéktőzsde taná­csának mandátuma az év végével le­járt. Előreláthatólag február végén, leg­később március elején megtartják a közgyűlést és ennek során az új vá­lasztásokat. Máris agitáció indult a tőzsdetanács üres állásainak betöltésé­vel és egyes régi tanácsosok kicserélésé­vel kapcsolatban. Az elhunyt Korányi Frigyes báró helyére kétségkívül bevá­lasztják a tőzsdetanácsba a Magyar Nemzeti Bank néhány képvisel­ő, elsősorban Baranyay Lipót . Bekerül a tanácsba a Közs­­­pénztártól Liptay Lajos és Péteri János ügyvezető gabonakereskedelem része. László és Szeben Pál megvála­szik valószínűnek és idén kivü­lolt lesz dr. Országh Sándor, a Magkereskedők Egyesületének­­ is. Mihelyt a tőzsdetanács újjánló változásokra számítanak az elnök, körében is. Legnagyobb pártja Schmit Richárdnak van, aki a legutóbbi alel­­nökválasztásnál is mindössze négy szó­val került kisebbségbe. Magyar fk célára a vár H.-T. Budapest, VI., Váci­ út 95. sz. Rugó-, autó-, motorkerékpár- és tömeg­árugyár, kovács-, prés- és csőmű. Szerszám-, szerkezeti- és gyár­acél, ko-♦ csitengely, patkósarok, csizmapatkó, csigafúró, szelep

Next