Közgazdasági és Közlekedési Tudósító, 1936 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1936-12-30 / 26. szám

Budappestil936^év^rcccmbci^30 lX^^vfol^am^26^*am A lapot alapította: DR. HOMONNAY TIVADAR országgyűlési képviselő Felelős szerkesztő: DR. SERÉNYI SÁNDOR Megjelenik minden második szerdán Banktisztviselő és Idegenforgalmi melléklet A Hangya belépett a punto franco üzletbe Jelentette a Tudósító, hogy a kereske­delmi minisztérium javaslatot dolgozott ki a Vámmentes kikötő és a szabad kikötő bérbeadására vonatkozóan. Az érdekeltek az elmúlt napokban ismét tanácskozásra ültek össze a minisztérium illetékes té­nyezőivel és megtették észrevételeiket erre a javaslatra. Elvileg ugyan nem emeltek kifogást az állam javaslataival szemben, de például a bérösszeg tekinte­tében új kívánságokat hangoztattak. A hajózási szakosztály a napokban teszi meg ezekre észrevételeit. Bornemisza Géza január elején kéthetes pihenésre a Bala­tonra utazik, döntés csak hazatérése után várható. Az új vállalat, amely a Vám­mentes Kikötő és a punte franco bérletébe bekapcsolódik, a Hangya szövetkezet. Nincs azonban tisztázva, hogy a Hangyá­nak milyen érdekeltsége lesz a kikötő tár­saságban. Elintézettnek kell tekinteni, hogy a bérlő részvénytársaság mellett működik majd egy kikötőhivatal is, amelynek munkaköréről a Közgazdasági és Közle­kedési Tudósító karácsonyi száma részle­tesen beszámolt. Elkészült az Országos Földhitelintézet intern mérlege Az 1936-os év egyik legnagyobb pénzügyi eseménye volt az altruista in­tézetek összeolvasztása. Az így alakult Országos Földhitelintézet néhány hóna­pos fennállása alatt derék munkát vég­zett és új alapokra fektette az agrár­társadalom hitelellátását, valamint az ezzel összefüggő telepítési akciók pénz­ügyi lebonyolítására is felkészült. A TUDÓSÍTÓ arról értesül, hogy az Országos Földhitelintézet 1936. évi intern mérlege elkészült. A szerdai és a szilveszteri üzletesemé­nyeket már az 1937. évi mérleg tünteti majd fel. A zárszámadás kedvező ered­ményt mutat, a forgalom kielégíti a vá­rakozásokat. Az intézet évi közgyűlését valószínűleg már januárra összehívja, amikor is az igazgatóság részletesen beszámol eddig végzett munkájáról és terveiről is. Január 8-án indul Manillába a magyar küldöttség Február 7-én kezdődik a Fülöp-szige­­tek fővárosában, Mamu­dban, a nemzet­közi eucharisztikus kongresszus, amely­nek magyar résztvevői is lesznek. A de­legáció január 8-án reggel fél nyolckor indul el a Déli pályaudvarról. Tagjai Luttor Ferenc, Madarász ■­ István mi­niszteri osztályfőnök, Nyisztor Zoltán és Lippay Lajos szerkesztők, Vladár Róbertné, a katolikus nőmozgalmak egyik vezetője, továbbá hg. Batyhány- Strattmann László, aki a Párisban szé­kelő állandó nemzetközi bizottságnak is tagja. A magyar...küldöttség január 10-én száll hajór­a Nápolyban és a pápai legátussal együtt utazik Manillába. A pápát Dougherty Dénes bíboros, phila­delphiai érsek képviseli és kíséretében lesz két pápai kamarás, akik közül az egyik kínai. A manillai eucharisztikus kongresszuson kihirdetik, azt is, hogy 1938-ban Budapesten tartják a katoliku­soknak ezt a nagy nemzetközi össze­jövetelét. Lord Rothermere m­agyarországi birtokvásárlása dom­o stádiumban 4 budapesti megbízoit megerősíti, hogy Rothermere lord magyar földesúr lesz A Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Turul Szövetségé­nek decemberi kongresszusán az egyik szónok szóvátette, hogy a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem, — félretéve Angyal Pál egyetemi nyilvá­nos rendes tanár 1933-ban elhangzott rektori szózatát, amelyben diákház létesítését ígérte meg, — birtokot vett abból az összegből, amit a hágai Nemzetközi Döntő­­bíróság az Egyetemnek a cseh­szlovák állammal szemben meg­ítélt. Évek hosszú során át húzódott ez i a­ kártalanítási per. Magyar részről az­ Egyetem nevében Angyal Pál, Balás Károly és Szladits Károly professzo­rok, mint kormánymegbízott pedig Gajzánó László rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter érveltek az igazság minden szellemi fegyverével a Nemzetközi Döntőbíróság színe előtt. Végre eldőlt a nagy per sorsa. A dön­tőbíróság ítéletében húsz millió cseh­­korona kártalanítás megfizetésére ítélte a csehszlovák köztársaságot. A meg­­okolásban kimondták, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem per tárgyát képező birtokai nem tekinthetők állami tulajdonnak és így azokra nem vonat­koztatható a békeszerződésnek ama­ szakasza, amely az állami ingatlan­­vagyonokról rendelkezik. Az Egyetem tehát megkapta húsz millió cseh koronáját. Az egyetemi ta­nács hosszasan foglalkozott a befekte­tés problémájával. Végül is a diákok háza építési tervét elej­tették s kialakult az a vélemény, hogy az Egyetem vásároljon föld­birtokot. Egy réges-régi, de ma is érvényben lévő törvény, az 1598. évi XII. törvény­cikk ugyanis arról intézkedik, hogy a kegyes alapítványok állagát nem sza­bad megváltoztatni, így az egyetemi alapból föld helyett csak földet és ház helyett csak házat lehet venni. Ekkor történt, hogy az Egyetem ta­nácsa az 1548 :XII. t.­c. alapján a diák­ház építése helyett Bujákon 8000 hol­das birtokot vásárolt a Pappenheim családtól. A birtokon gyönyörű vadász­­kastély is van. Maga a község, vagy legalább is a község heve előtté isme­retes azok előtt, akik a Gyöngyösbok­réta előadásait látogatni szokták. A nógrádmegyei község híres szép nép­művészetéről, népszokásai folkloriszti­kai érdekességek, melyek az idegent is vonzzák. Amikor a bujáki birtok még nem volt a Tudományegyetem tulajdonában — úgy hat hete ennek, — érdekes hírek terjedtek el a budapesti társaságokban, amelyek a közélettel élénk kapcsolatban vannak. Arról beszéltek, hogy Lord Rothermere magyarországi birtokot akar venni és pedig éppen az eladóvá lett bujáki nyolcezer holdas nagybirto­kot. Viscount of Rothermere, a nagy an­gol sajtókonszern feje gyakran állt már bizonyos találgatások és híresztelések középpontjában. Ezek a híresztelések mindannyi­szor a puszta fantázia termékei voltak. A birtokvásárlás híre egyelőre puszta találgatásnak, vagy képzelgésnek lát­szott s így szóra sem érdemesítettük, annyival is inkább, mert a forrást nem ismertük.­­ Két napja, hogy a hír, amely lassan­­lassan már feledésbe ment,­­ valónak bizonyult. Lord Rothermere valóban magyar birtokot akar venni. Nagybirtokot. Még­hozzá éppen a fent említett bujáki nagybirtokot kí­vánta megvásárolni. A feltűnő és valódiságánál fogva fel­tűnésre méltán számot tartó hír dolgá­ban a Közgazdasági és Közlekedési Tu­dósító munkatársa mértékadó helyről a következő információt kapta: — Lord Rothermere tényleg akar venni földbirtokot Magyarországon. Szóba került a bujá­ki nyolcezer holdas birtok megvásárlása is, de ez annyiban maradt, hiszen a Páz­mány Péter Egyetem vette meg. Még a legutóbbi napokban is úgy volt, hogy a szándék megvan, csak arról tárgyalt Hordóssy Iván, a lord ma­gyarországi megbízottja, hogy hol áll rendelkezésre megfelelő eladó birtok­test. (Ismeretes ugyanis, hogy a lord magyarországi megbízottja előbb Le­derer Lajos volt, most pedig Hor­dóssy Iván.) Hordóssy Iván a következő felvilágo­sítást adta a birtokvásárlási ügyben: — Két hónapja foglalkoztat Lord Rothermere terve. Való, hogy a bu­jáki birtok megvétele is szóba jött. Ez az Egyetem vásárlása következ­tében nem ment teljesedésbe. De szóba jöttek más birtokok is, így péld­ául egy pest megyei nagybirtok és más ingatlanok is. Ma az a helyzet, hogy a vásárlás egyelőre csak terv és lehetséges, hogy az is marad. Éppen úgy lehetséges azonban, hogy a szándék teljesedik és akkor Lord Rothermere a magyar földbirtokos lesz. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen jelentősége volna ennek a lé­pésnek ... Lesz-e hát magyar nagybirtokos, ma­gyar földesúr Lord Rothermere? Vala­­hogy­ valahogy azt hisszük, lesz a do­logból valami... S ha lesz, az csak erő­síteni fogja az angol—magyar baráti szálakat. A baráti szálakat, amelyek Lord Rothermere emlékezetes Daily Mail-beli cikkével a revízióért indított küzdelemben a magyar nemzet meg­becsülését örök időkre biztosították a nemes szándékú angol újságfejedelem­­nek. Kínos pereskedés „titkos re­akciók” körül Intercontinentalé contra Schenker Rendkívül érdekes, feltűnést keltő ügyet tárgyalt a minap a törvényszék Victor­­tanácsa. Az Intercontinentalé szállít­mányozási rt. perelte be a Schenker & Co. nemzetközi szállítmányozási céget, illetve annak budapesti reprezentúráját, Son­nenberg Harcéit és Székely Gézát. Keresetében többszázezer pengő meg­fizetését követelte az Intercontinentalé. A hatalmas összegre azon a címen tart igényt ez a szállítmányozási részvénytár­saság, hogy éveken át a Schenker & Co. céggel együtt bonyolította le az Államvas­utakkal kapcsolatos speciális szállí­tási üzleteket. A közös üzletekből az­­ Intercontinentalé szerint a keresetben megjelölt összeggel adós maradt a "‘Schenker-cég. Schenkerék jogi képviselője vitatta az Intercontinentalé követelésének a jogos­ságát. Azt állította, hogy a Schenker-cég kifizette az Intercontinentalénak járó összeget teljes egészében, további köve­telésnek nincs helye. A felperes ezzel szemben meglepő érveléssel állt elő. Han­goztatta a nyílt tárgyaláson, hogy a Schenker-cég ezeknek a szállítási üzleteknek a során különböző, tekin­télyes összegű titkos kedvezésben ré­szesült, ezeknek a bizalmasan kezelt refakciók­­nak a haszonösszegéből követeli a maga részét az Intercontinentalé. A felek kölcsönösen előterjesztették bizonyítási indítványukat. Sem Ottó ál­lamtitkárnak, a MÁV elnökének és több magasrangú államvasúti intéző faktornak a kihallgatását kérték. Különböző okira­tok és könyvek bemutatását­ is kérelmezte a felperes. Mindenesetre furcsa, hogy két szállítóvállalatnak az üzleti haszon körül kitört viszálykodásába, e dolgok­tól teljesen távolálló, előkelő tényezőket igyekeznek belevonni. Ez e per is doku­mentálja, hogy a szállítmányozási kérdé­sek sürgős további rendezésre szor­olnak.

Next