Közgazdasági és Közlekedési Tudósító, 1936 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1936-01-01 / 1. szám

A drágaság igazi okai írta: Petrovácz Gyula országgyűlési képviselő A főváros és a termelő közvet­len kapcsolatának megterem­tésére elhangzott miniszterel­nöki felszólításra Homonnay Tivadar országgyűlési képvi­selő válaszolt legutóbbi szá­munkban. Most Petrovácz Gyula országgyűlési képviselő fejti ki, milyen akadályai van­nak a Gömbös­ Gyula által sür­getett gondolat megvalósítá­sának. A drágaság problémája a tél és ta­vasz legégetőbb kérdésévé vált, mióta a nyár és az ősz nem váltották be a hoz­zájuk fűzött reménységeket. Agráror­szágunkban éppen a háztartáshoz szük­séges legelemibb cikkekben mutatko­zik 10 százaléktól csaknem 100 száza­lékig terjedő áremelkedés, ami felbo­rítja a háztartások költségvetését, meg­drágítja és elviselhetetlenné teszi azok életét, akik ezt a több költséget áthárí­tani nem tudják: a fix fizetésből, vagy munkabérből élő fogyasztó rétegeket. Ha a székesfővárosi vásárcsarnokok hivatalos árjegyzékeit nézzük csak egy félévre visszamenőleg, akkor kiderül, hogy a június 5-i árjegyzéstől a decem­­ber 4-i árjegyzésig drágult a marhahús 17—32%-kal a sertéshús 7—21%-kal, az olvasztani való szalonna 30—44 százalékkal, a zsír 44—48% -kal, a tojás 90%-kal, a vaj 14—25%-kal, a kenyérliszt 3—6%-kal, a rozskenyér 18%-kal, a bab 44—58%-kal, a burgonya 60—70%-kal. Csupa olyan élelmicikk, mely távol a luxusigényektől, a legegyszerűbb háztartás szükségleteként ismeretes és amely nem helyettesíthető, nem pótol­ható olcsóbb pótanyaggal. A háztartási költségek indexe tehát , hatalmasat ugrott felfelé, akkorát, hogy azt megérzi mindenki, aki nem ter­melő, hanem piacra vagy csarnokra szoruló fogyasztó. Ha a drágaság okait kutatjuk, há­rom összetevődő tényezőt találunk a kórokozók között. Első a rossz termés, mely a tavaszi fagykárok és a nyári szárazság követ­keztében állott elő. Ez kétségtelen tény és ez természetes árdrágító tényező, amely ellen nem lehet utólag véde­kezni. Ha ez a rész a gazdálkodónak jutna, senki fel nem panaszolná. A második drágító elem a közvetítők ilyenkor szokásszerűen fellépő mohó­sága, a szorult helyzet kihasználása. Volt már nekünk épily gyenge burgo­nyatermésünk, de ily magas burgonya­árunk még nem volt. Volt már silány kukoricatermésünk, de a zsír ára ilyen­kor sosem volt oly magas, mint ma­napság. De a fagy és a szárazság nem ártott a tűzifának, annak ára mégis egyre emelkedik. Tudatos spekuláció és nyilvánvaló árdrágítás jelenségei ta­gadhatatlanul mutatkoznak az árak emelkedésének okozóiként. A harmadik áremelő tényező a túl­zásba hajtott export, mert az belső áru­hiányt okoz. Az export csökkenti a meglévő készleteket és ennek árdrágító hatása már most is jelentkezik, de a készletek természetes fogytával és m­es­terséges fogyasztásával a tavaszra még inkább és még súlyosabb mértékben jelentkezni fog. Nem túlhajtott export-e az, ha a sta­tisztika szerint múlt évben október vé­géig 92.000 métermázsa zsírt vittünk ki, az idén — a rossz kukoricatermés idején — pedig ugyanezen időpontig 174.370 métermázsát? Ez nem természetes jelenség! Ez a valuta- és devizahajszolás kó­ros jelensége. Túlzottan iparkodnak va­lutát és devizát szerezni, még a belső fogyasztás rovására is. Azt értem, ha a fölösleget export útján értékesítik, de hogy a belső szükségletet is exportál­ják, azt nem tartom természetes jelen­ségnek. Azt hallottuk a miniszterelnök úrtól, hogy kapcsoljuk ki a termelő és a fo­gyasztó közé ékelődő fölösleges közve­títő szerveket és ezzel csökkentsük a budapesti árakat. A tanács egyszerű és tetszetős is, de végrehajtása egyelőre nincs módunk­ban. A halálbüntetés eltörlését „kezd­jék meg a gyilkos urak!“ Mert hisz annyi „központ“-ot létesített a kor­mány az „áruelosztás“ szabályozására, hogy ezeket kikerülni nem lehet. Nem vehetünk tűzifát közvetlenül az erdő­birtokostól, hanem csakis a Faforgalmi Rt.-től. Burgonyát csak a Burgonya­központon át, tejet csak a Tejközpon­ton át, tisztet, cukrot csak az ezeket drágító súlyos adók lerovása révén vá­sárolhatunk, tehát sok fölösleges drá­gító közbeeső tényezőt megszüntetni nincs módunkban, ez csak a kormány­zatnak áll hatalmában. Százszor próbált a főváros az agrár­érdekeltségekkel közös tárgyaló­asztal­hoz leülni, közvetlen kapcsolatok meg­teremtése céljából, ez sohasem sikerült, mert az agrár­uraknak kényelmesebb a házi­ közvetítők rendszere, mint a Budapestre való felszállításnak közvet­len intézése és lebonyolítása. A főváros élelmiszerüzemei csak úgy tudnak e pillanatban a drágítás ellen küzdeni, hogy nagy készleteket halmoznak fel, egész évi szükségletüket már most ösz­­szevásárolják, hogy a tavaszra, mikor a drágaság teljesen virágjába borul, e készletek piacravetésével csökkentsék a drágaságot és biztosítsák a fővárosi la­kosság elsőrendű szükségletének mér­sékelt áron való rendelkezésre bocsá­tását. A termelési árakat, a gazdaárakat ez a módszer nem érinti, hiszen a gazda úgyis csak egy töredékét kapja az ártöbb­letnek, viszont a spekuláció, különösen az indokolatlan árdrágítás letörésére ez az egyetlen módszer, amely rendelkezé­sünkre áll, a rendőri és bírói üldözés­nek csekély hatású módszere mellett. GEPGYÁR R.-T. BUDAPEST 62. Diese­l mot­orok stabil telepek részére. Járműd­ieselm­otorok Mindennemű autók, autóbuszok, traktorok, vasúti vontatás, hajó­meghajtás stb. céljaira. A tiszta hozadék alakulása az értékpapírpiacon Írta: Dr. Varga István egyetemi m. tanár A részvényárfolyamok és a fix kamato­­zású címletek árfolyamának alakulása ál­landó, alapos vizsgálat tárgyát képezi. A részvénypiac irányzatáról] a M. kir. Köz­ponti Statisztikai Hivatal havonkint, a Magyar Gazdaságkutató Intézet hetenkint közzétett indexszámai tájékoztatnak és utóbbi a fixkamatozású címletekről la­p kö­zöl jelzőszámokat. Ezzel szemben a részvé­nyek és a fixkamatozású címletek „rendsze­­rának”, tiszta hozadékának vizsgálatát na­gyon elhanyagolják, pedig ez is igen tanul­ságos. A Magyar Gazdaságkutató Intézet most A legszembetűnőbb az, hogy jelenleg milyen kicsiny a részvények átlagos ren­­diteja: még az osztalékot fizető részvé­nyek átlagos hozadéka is csupán alig több mint 1%-kal haladja meg az elsőrendű budapesti pénzintézeteknél három hónapra lekötött takarékbetétek hozadékát, amely a bankráta augusztus 29-én történt leszál­lítása óta 2,69%. A részvényárfolyamoknak 1930 január közepe óta bekövetkezett kb. 33%-os ha­nyatlásával szemben a részvények átlagos hozadéka kb. kétharmaddal csökkent. A ki­fizetett osztalék átlagos színvonala tehát a részvényárfolyamok csökkenésének arányát erősen meghaladó mértékben, kb. 75%-kal esett. A részvények átlagos rendszerű csök­kenésének, valamint a kifizetett osztalék átlagos színvonala süllyedésének aránya (66%, ill. 75%) nagyobb a kamatszínvo­nal csökkenésének mértékénél. A Magyar Nemzeti Bank leszámítolási kamatlába az 1930. évben átlagosan 5.94%, 1931-ben pedig 6.85% volt, vagyis a kamatszínvonal csökkenése a vizsgált időszakban csak kb. 40%-ot tett. A piaci kamattételek pedig, néhány esztendőre visszamenőleg mindkét piacra nézve megállapította az átlagos tiszta hozadék alakulását. A részvények rendszerét kiszámította olyképpen is, hogy az osztalékot nem fizető részvényeket fi­gyelmen kívül hagyta. A kétféleképpen számított részvényren­di te, valamint a fix kamatozású címletek tiszta hozadékának, indexszámokban is szemléltetett, alakulásáról az alábbi táblá­zat tájékoztat. A táblázatban a rendsteok fejlődésével az árfolyamok alakulása is szembe van állítva, még kisebb arányban, csupán kb. 25—30%­­kal estek. A kamatszínvonal csökkenésének arányát a Gazdaságkutató Intézet rész­vényindexében szereplő részvénytársaságok nyereségének hanyatlása is lényegesen meghaladta: kimutatott nyereségük ugyan­is 1930-ban együttesen 42 millió pengőt, 1934-ben pedig 9 millió pengőt tett, s így a csökkenés aránya közel 80%-os volt. Ezeknek az adatoknak az elbírálásánál azonban figyelembe veendő az, hogy a részvényárfolyamok kialakulásánál nem annyira az utoljára fizetett osztalék — amelynek alapján pedig a rendize megálla­píttatott — hanem a várt új osztalék nagy­sága játsza a főszerepet. Miután pedig a piac a legtöbb részvénynél jelenleg emel­kedő osztalékra számít, a részvényárfolya­mok az idén a tavalyi üzletév után kifize­tett osztalékhoz viszonyítva magas­ak, ami azt jelenti, hogy az 1935 október 15-re vo­natkozóan közölt rendszeok viszonylag ala­csonyak. Az, hogy a részvénytársaságok nyeresé­gei az 1935. évben nagyobbak lesznek, mint 1934-ben voltak, igen valószínű. Az A Magyar Gazdaságkutató Intézet Időpont részvényárfolyamindexében szereplő összes osztalékot fizető részvény átlagos rendszerű 0) M h v «-C 1 v; O G«> O "to a 3 c 5 £ , O aj ° o "H-'aT •a » .g •a« «’S g o g g «K<D -aa o eS « ® « a> «t: •« í “S Sjjä a -s. »5 » index­számokban ■93u. I. 1. lo = 10U% index­számokban 19.10. I. lo = 109 Soc a* = o co cd­­o tx a X 03 XOl.3 £3­­ T3 03 VE G ^ ©­­ co N •O) o o g _ B"l§ Fii 1930. I.15. S.55 100.0 7.17 100.0 100.0— VII.15. 6.90 105.3 7.89 110.0— 89.1— 1931. I.15. 6.80 103.8 8.46 118.0— 69.6— VII.13. 6.56 100.2 8.91 124.3— 60.9— 1933. I.15. 3.92 59.8 6.33 883 17.T) 43.4 35.9') VII.15. 3.16 48.2 5.09 71.0 tl.O2) 533 44.02) 1934. I.15. 3.07 46.9 5.09 73.9 10.8') 44.5 40.9') VII.15. 2.90 44.3 4.86 67.8 9.2 47.9 47.9 1935. I.15. 3.11 47.5 4.97 69.3 7.6 54.0 58.2 VII.15. 2.44*) 37.3*) 3.90*) 54.4*) 7.4 67.8 59.9 X.15. 2.53*) 38.6*) 3.93*) 54.8*) 8.0 66.0 55.1 *) Január31-i adat. *) Július31-i adat.• *) Ideiglenes adat. \ IX; évfolyáth. I: se. ipari termelés volumene 1935 első három negyed évében — a Magyar Gazdaságku­tató Intézet termelési indexének tanúsága szerint — 12%-kal nagyobb volt, mint az előző évben. A termelés ilyen nagyarányú emelkedése minden valószínűség szerint az ipar rentabilitását is fokozta, mert az egy­­egy előállított egységre eső általános költ­ség jelentős csökkenését eredményezi. És ezt, valamint azt a körülményt, hogy az ipari termelés racionalizálása gyors ütem­ben halad előre, aligha ellensúlyozta a nyersanyagárak emelkedése. Rátérve a fixkamatozású címletek tiszta hozadékának alakulására, megállapíthat­juk, hogy a korábbi évekhez képest itt is igen erős a visszaesés. A részvényrendsze és a fixkamatozású címletek rendszera kö­zötti nagy különbség (1935. november 15-én 2,5%, ill. 8,0%) ténye és okai ismer­tek, úgyhogy magyarázatuk fölöslegesnek látszik. Alenyay Hubert Pál , a Közmunkatanács alelnöke A mérnöktársadalom régi kívánsága, hogy a főváros építési és városrendezési ügyeinek egyik legfőbb fórumánál, a Fő­városi Közmunkák Tanácsánál az egyik vezetőhelyet mérnök-szakemberrel töltsék be. A kívánságot honorálta a kormány, mert a Czabalay Kálmán nyugalombavonu­­lásával megüresedett alelnöki állásra Álgyay Hubert Pál dr..t, a kereskedelmi miniszté­rium dunahíd-osztályának főnökét ne­vezte ki.­­Álgyay Hubert Bál aránylag fiatalon, 41 éves korában kerül ebbe a díszes pozícióba Munkásságával kiérdemelte új pozíciójának díszét és széles hatáskörét. A világháború után mint főhadnagy szerelt le. A műegye­temre ment tanársegédnek, ott rövidesen adjunktus lett és elismert szakemberként került a kereskedelmi minisztériumba, ahol már a Boráros-téri híd megtervezése körül jelentős érdemeket szerzett. Rövidesen a dunahídépítési szakosztály élére került, ő vezette a Boráros-téri híd építési munká­latait és az ezzel kapcsolatos térrendezési feladatok megoldása is az ő nevéhez fűző­dik. A javításra szoruló Margit híd átépí­tési és bővítési tervei is az ő irányítása mellett készültek el és külföldi szakemberek előtt is teljes elismerést váltottak ki. Évek óta behatóan foglalkozik Álgyay Hubert Pál a modern városrendezés és a világvárosok közlekedési ügyeinek tanulmá­nyozásával. Új munkakörében sok életre­való reformot és eredményes tevékenységet várunk tőle. Angol és olasz biztosítók versenye a szállítmány­­biztosításokért A tengerentúli szállítással foglalkozó ex­portőröket nemrég arról értesítette a Ma­gyar Árucsereforgalmi Rt., hogy csak olyan exportküldemény lebonyolítását vál­lalta el, amelyet a szállító valamely angol biztosító vállalatnál biztosított szállítmányi károk ellen. Az értesítés kiemelte, hogy bár az intézkedés érinti a magyar és az itt működő külföldi szállítmánybiztosító­­kat, attól nem lehet eltérni, mert a ten­gerentúli vevők, akik rendszerint a bizto­sítási díjakat is fizetik, ragaszkodnak az angol társaságoknál való biztosításhoz és e kívánságuk teljesítése elől nem lehet ki­térni. A külföldi vevők kívánsága nagyrészben az Olasország elleni megtorló határoza­tokkal áll összefüggésben, amit az igazol, hogy hasonló kívánságot nemcsak hozzánk, hanem több külföldi országnak exportját lebonyolító szervekhez intéztek. Ezt a lé­pést az olasz biztosító válla­latok sem nézik tétlenül s néhány nap előtt az olasz társa­ságok egymás közt — az olasz állam hozzá­járulásával — olyan megállapodást kötöt­tek, hogy azokért a küldeményekért, ame­lyeket hadikockázatoknak minősítenek, ese­tenként 7 millió líra erejéig közösen vise­lik a kockázatot. Ha valamely küldemény ezt az értéket meghaladja, a többletért az állam szavatol. Az olasz társaságok így vé­lik az olasz piacot teljesen függetleníteni az angol piactól. POLfICSEK I. és Fia Gőzfűrész és Fatelepe: IX., Soroksári-út 146. Telefon: 38—0-i—70. Szállít minden méretben: dimenziós épületfát, faragott­­fát, salazót, álláspallót, londinát, fenyő­­rudat. Keményfa-fűrészárut, tölgy- és akácoszlopot nagybani árban. Építési anyagtelep: VII., Thököly­ út 103. Telefon: 96—9—95. — Építési anyagtelepéről: ce­mentet, meszet és mindennemű építési anyagot.

Next