Közgazdasági és Közlekedési Tudósító, 1937 (10. évfolyam, 1-23. szám)

1937-01-13 / 1. szám

1937 január 13. kött a biztosítóberendezési átszereléseket, melyek a vonalvillamosítás során a védelem érdekében váltak szükségessé. 6. Bicske—Győr állomások között e vonal­­szakasz valamennyi térközjelzőjét előjelző­vel szereltük fel. 7. A győr—hegyeshalomi vonalszakasz vonatjelent­szi berendezéseit vomlblokk­­berendezésekre cseréltük ki. 8. A közúti közlekedésre is megnyitott bajai Duna-hidat és az algyői Tisza-hidat megfelelő biztosítással láttuk el. 9. A budapesti—nagykanizsai fővonalon Érd alsó m. h.-en, a 171/a sz. őrhelyen, Agárd m. h.-en, Balatonsamárdi felső m. h.-en, Balatonszárszó m. h.-en és Balatonléle felső m. h.-en a nyári személyforgalom le­bonyolításának könnyebbé tétele céljából vonatjelentészi berendezéseket létesítettünk, melyek azonban csak az idény hónapokban vannak üzemben. 10. Kisújszállás, Békéscsaba állomások és Dunaharaszti m. h. villamos védőjelzőit elő­­jelzős mechanikai védőjelzőkre cseréltük ki. 1. Dorog és Esztergom állomások mecha­nikai védjelzőit előjelzőkkel egészítettük ki. Az 1936/37. költségvetési évben az alábbi munkálatok végrehajtása iránt történt intézkedés. 3. Kőbánya felső pu. Budapest felöli olda­lán levő régi rendszerű jelzőblokkos mecha­nikai berendezésnek fény­jelzős, teljesen mo­dern elektrodynamikus berendezésre való ki­cserélése. 2. Albertfalva—Budafok és Aszód állomá­sokon új mechanikai biztosítóberendezések létesítése. 3. Gödöllő állomás biztosítóberendezésének vágányáthelyezések következtében szüksé­gessé vált átalakítása. 4. Győr állomáson a 2. sz­­állítóközpont biztosítóberendezésének átalakítása. 5. Bodajk állomás biztosítóberendezésének kiegészítése. 6. A matolcsi Szamos-híd megfelelőbb biz­tosítása. 7. Rákoshegy, Maglód, Tápiósüly, Tápió­­sáp, Tápiószecső, Nagykrn­a, Újszász és Szol­nok állomásokon nagyobb biztonság elérése céljából az átmenő fővágányokon fekvő és a vonatok által csúccsal szemben járt váltók­­nak külön központi reteszelő-szerkezettel TUDÓSÍTÓ 8. Pécel és Isasseg állomásokon a vonat­­előzésre szolgáló vágányok részére külön ki­járati jelzők felállítása. 9. Paisvörösvár, Piliscsaba, Solymár, Soly­már-Téglagyár, Solymárterep, Leányvár- Csév, Keszthely, Szentgál, Városlőd-Kislőd, Szikszó, Olaszliszka-Tolcsva, Zákány, Gyé­kényes, Mecsekal­ja-Cserkút, Pécs, Bükkösd, Abaliget, Gála, Babócsa, Vízvár, Bersence, Kölesd-Alsótengelic, Nagydorog, Dombóvár, Bakóca-Godisa, Pokoltanya, Nyíregyháza, Berettyóújfalu, Rakamaz, Tokaj és Debre­cen, állomásokon, illetve megállóhelyeken a meglévő mechanikai védőjelzőknek előjelző­vel való kiegészítése, illetve a villamos védő­­jelzőknek előjelzés mechanikai védőjelzőkre való kicserélése. , . A további évek munkaprogramja jó te­kintetében átfogó és a teljes vonalhálózat biztosítási szük­ségleteit felölelő összeállítást készítet­tünk s ennek alapján fogjuk a rendelkezésre álló hitelkeretekhez képest javaslatainkat meg­tenni. Meglepő, de őszinte kritika a gyors sinautóbusz-forgalomról A menetsebesség fokozása, gyűjtő motor­vonatok beállítása épp oly aktuális prob­lémái a MÁV-nak, mint az a kérdés, hogy milyen tapasztala­tokat szerzett a vasút az Árpád-típusú gyorssínautóbuszokkal. Igen érdekesen informálta erről, az Államvasút vezetősége a Közgazdasági és Közlekedési Tudósítót.­­ Az az elgondolás, hogy egyes távolsági gyorsított vonatok menetrendjének javítása, illetve megóvása céljából közvetlenül e vo­natok mellett elosztó, illetve gyűjtő motorosvonatok közlekedjenek, főként a nyári balatoni menetrendben került gyakorlati alkalmazásra,­­ így a Balaton déli partján közlekedő gyorsvonatok, valamint a Balaton északi partján közlekedő sebesvonatok előtt és után bevezetett motorvonatok közlekedtetése lehe­tővé tette azt, hogy fenti vonatokkal leg­inkább csak az erősebb forgalmú helyeken kell megállanunk, de emellett a­ kevésbbé je­lentős helyek közönsége is — átszállással Mr — igénybeveheti ezeket a gyors-, illetve sebesvonatokat. A vonatok lehető meggyorsítása állandó törekvésünk. — A nemzetközi vonatok sebsségének fo­kozását illetőleg pozitív kívánság az európai menetrendkonferenciákon csak az expressz­vonatok tekintetében merül fel, amennyiben e vonatok ügyvezető igazgatóságai — a repülőgép-versenyre való hivatkozással — évről-évre szorgalmazzák e vonatok sebessé­gének emelését, valamint tartózkodási idejük minimumra való csökkentését.­­ A fontosabb nemzetközi összekötteté­sekben részes gyorsvonataink menettartamát saját érdekünkben igyekszünk évről-évre ja­­vítani, hogy ezáltal a nemzetközi átmenő utasforgalomból is minél többet visszanyerhessünk, az utódállamokon át létesült, hálózatun­kat elkerülő verseny-útirányokról. — Utalunk itt pl. a bu­karest—budapest— Wien—Zürich—párisi összeköttetésre, mely­nek összmenettartamát az ezidei menetrend­ben 1 óra 1,5 perccel, a jövő évi menetrendre vonatkozólag pedig újból kereken 1 órával sikerült megjavítani. Állandó törekvésünk továbbá a főbb távolsági személyvonataink gyorsítása, különösen azoknak a budapest környéki helyi forgalomtól való mentesítése révén. A men­tesítő helyi vonatok közlekedtetése azonban oly többletteljesítményt jelent, melyet gaz­daságilag csak megfelelően erőteljes utasfor­galommal lehet megindokolni. Általában meg kell állapítanunk, hogy a vasúti menetrend fejlesztése, nevezetesen a közlekedés gyorsí­tása gazdaságosan szükségképpen csak az utasforgalom növekedésével eszközölhető.­­ Az Árpád-típusú gyorssínautóbuszokkal szerzett tapasztalatokat illetőleg megjegyez­zük, hogy ezek csak egész különleges forgalom lebonyolítására, jöhetnek tekintetbe és a hazai utasforgalmi viszonyaink mellett tulajdonképpen igen kevés az a viszonylat, amelyben eredményesen és gazdaságosan al­kalmazhatók. Egyébként is minden viszony­latban külön kísérletezés útján alakulhat csak ki, hogy ezek a­ símautó­buszo­k mily menetrendi fekvésben és más díjszabási fel­tételek mellett közlekedtessenek. Oka ennek, hogy ezekben a járművekben csak aránylag kevésszámú és csak egyféle kocsiosztályú férőhely van, amely, minthogy az autóbuszok pótkocsi továbbítására nem alkalmasak, az esetleges szükségletnek megfelelően nem szaporítható. Ez a körülmény egyrészt hely­jegyek, másrészt különleges díjszabás alkal­mazását teszi szükségessé. Tekintettel pedig a MÁV-ot igénybevevő utasközönség össze­tételére, ezek a súrautóbuszok csak az utas­közönség aránylag kis rétegének felel­nek meg. Ezért a gyors sínautobuszjáratok normális gyorsvonatok pótlására nem alkalmasak és csak a rendes vonatokon felül, mint új többletjáratok kerülhetnek a menetrendbe. Ily minőségben azonban — nagyobb sebes­ségüknél fogva — alkalmasak egymástól nagy távolságra eső és nagyobb utaskontin­­genst szolgáltató gócpontok egymás közötti forgalmának sűrűsítésére, illetőleg ily vi­szonylatokban a gyorsabb utazást igénylő, fizető utasok elszállítására, végeredményben pedig a közútra átvándorolt utasforgalom _________HMiíiiiiinniínniTniiiiíiiiiniTiTnitínTníTnTnnB Magyar Acélárugyár Rt. Budapest, VI., Váci­ó­­95. sz. Telefon: 2-923-17. Rugó-, autó-, motorkerékpár- és tömegárugyár. ** Kovács-, prés- és húzómű, szerszám-, szerkezeti- és gyorsacél. * * Kocsitengely, patkósarok, csizmapatkó, csigafúró szelep, egy részének a vasút számára való vissza­szerzésére. — A csekély forgalmú vonalakon milyen reformokat alkalmaz az Áramvasút. — A gyér forgalmú vonalak üzemvitelé­nek racionalizálása érdekében e vonalakra egyszerűsített szolgálati szabályokat dolgoz­tunk ki. E réven vonatforgalom alatti, vagy vonatforgalmon kívüli időben a szolgálat szakításával személyzeti megtakarítást érünk el.­­ Ugyancsak a gyér forgalmú vonalak racionálisabb üzemvitelét szolgálja az állomási ügynöki rendszer. E rendszer­ben a jelentéktelenebb állomások munkakörének egy részét ú. n. szolgálati irányító állomások, valamint a vonatkísérő személyzet veszi át s e réven azok szolgálat­­menete messzemenően leegyszerűsíthető. — Foglalkozunk az egyszerűsített szolgá­lat és az ügynöki szolgálat kiterjesztése ér­dekében a kocsilogó-sorompókat pótló olcsóbb megoldású kisiklasztó ü­tközősarak szer­kesztésével és gyakorlati kísérletezésével. A Schenker—Intercontinentale pereskedés szétrobbantja a szállítmányozó szakma békéjét Nagy feltűnést keltett a Tudósító legutóbbi számának cikke a Schenker szállítmányozó cég és az Intercontinen­talé rt. között folyó pereskedésről­. Szak­körökben úgy tudják, hogy a pernek igen érdekes előzményei vannak. Állí­tólag még az 1920-as években az Inter­continentalé vezetői azt javasolták a Schenker cég igazgatóságának, hogy ők ketten, mint a szakma legnagyobb cé­gei, indítsanak közös akciót a MÁV- nál. Kérjenek a meghirdetett és így min­den szállítótér részére egyaránt igénybe­vehető MÁV refakciókon kívül a forgalmuk arányában egységen­ként 5—6—7 filléres külön jutalé­kokat, amelyekre más vonatkozásban is van precedens, hiszen érthető, hogy a MÁV igyekszik minél nagyobb forgalmat biz­tosítani üzeme részére. Az elképzelés az volt, hogy a Schenker és az Intercon­tinentalé közösen bonyolítanak le bizo­nyos nagy szállítmányokat és az ezzel járó külön akvizíciós munka kiadásait téríttetik meg utólag a vasúttal. A Schenker cég azt állítja, hogy an­nak idején sikerült keresztül vinnie ezt a külön jutalékot a MÁV-nál és csak jóval később engedélyeztek részére — kizáró­lag az ő részére — olyan előnyöket, amelyek könnyebbé tették a forgalom növelését. Az Inetrcontinentale ezzel szemben az­­• ötlet atyjaként, az akkor létrejött­ szerződés alapján, jogot formál a Schen­­kerék által felvett és állítólag az egy­millió körül járó összeg egy részéhez. Egyelőre azonban inkább csak elvi dön­­tést kíván provokáltatok tehát próbapert indított 50.000 pengő ere­jéig Schenkerék ellen. Ennek a pernek volt a tárgyalása leg­utóbb a törvényszéken, amikor is a fe­lek a MÁV vezetőinek kihallgatását ok­iratok és könyvek bemutatását kérték. A bíróság január 26-ára tűzte ki az újabb tárgyalást és ezen már érdemi dolgokra is sor kerül. A szállítmányozási szakma két cégé­nek ez a differenciája máris felborította a nyugalmat. Annak idején különböző okokból a Schenker cég vezetésével né­hány vállalat kilépett a Magyar Szál­lítmányozók Országos Egyesületéből és megalapította a Nemzetközi Szállítmá­nyozók Egyesületét Később az ellenté­tek enyhültek és néhány héttel ezelőtt úgy látszott, hogy a két érdekképviselet ismét fuzionál. Bombaként hatott tehát a szakmára az elmúlt napokban Sonnenberg Marcel­­nek, a Schenker cég vezérigazgatójának a bejelentése, amely szerint az Inter­continentalé rt. által indított kereset miatt lemond a Nemzetközi Szállítmá­nyozók Egyesülete alelnöki tisztségéről. Választmányi ülést hívtak össze, ame­lyen megtárgyalták a helyzetet. Sonnen­berg azt hangoztatta, hogy Fehér Dezső kormányfőtanácsos, a Nemzetközi Szál­lítmányozók Egyesületének ügyésze ré­széről nem volt a szakmai békével ösz­­szeegyeztethető lépés az Intercontinen­talé által támasztott igények képvise­lete a bíróság előtt. A választmány úgy látta, hogy Sonnenbergnek nincs igaza, hiszen egy érdekképviselet ügyészét nem lehet eltiltani attól, hogy ügy­feleinek vélt jogos igényeit érvénye­sítse a bíróság előtt. Márpedig Fehér Dezső nemcsak a Nemzetközi Szállítmányozók Egyesületének ügyésze, hanem évtizedek óta jogtanácsosa az Intercontinentalé­nak is. A MÁV titkos refakciók, ille­tve ju­talékok dolga tehát meghiúsította a két szállítmányozó egyesület között terve­zett fúziót, Schenkerék visszaléptek az anyaegyesületbe és hallani sem akarnak — sértett hiú­ságból — arról, hogy együtt dolgoz­zanak a Nemzetközi Szállítmányozók Egyesületével. Lehetséges, hogy Schenkerék nyugta­lanságának más okai is vannak, talán a revízió, amely legutóbb indult meg bi­zonyos Anglia felé irányuló exportüzle­teik kapcsán. Tény azonban, hogy a szakma békéje felborult, az ellentétek igen élesek, mert többeknek nem konve­­niált, hogy intern üzletek részletei, ha­­szonmarg­ok a bíróság és a nagy nyil­vánosság elbírálása alá kerüljenek. 8 henger­ 2.2 liter 60 lóerő 100 P adó 12 lit. fogyel a 937-es kisebbik 8 hengeres FORD HAHN ARTHUR ÉS TÁRSAI MDMSST­ UT ML Telette« Tekintse meg!

Next