Közgazdasági és Közlekedési Tudósító, 1938 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-12 / 1. szám
Nincs szükség új kartonnyomó gyárra Újpesten kívánt külföldi szabadalmak alapján kartonnyomógyárat létesíteni Gestetner Lajos, aki már be is adta kérelmét az Iparügyi minisztériumhoz. A kartonnyomó iparban köztudomás szerint túldimenzionáltság tapasztalható, új gyár létesítése tehát sem a fogyasztók szempontjából, sem pedig az általános ipari helyzet érdekében nem kívánatos. Egyelőre nem lehet világgazdasági válság? A berlini konjunktúrakutató intézet minapi jelentése külön fejezetet szentel annak tisztázására, miért nem kell tartani újabb világgazdasági válságtól. Megállapítja, hogy még ott is, ahol a legközvetlenebb veszély látszik, az Egyesült Államokban, számos körülmény szól az optimizmus mellett. Ilyenek: a hitelpiac kedvező helyzete, továbbá számos beruházási szükséglet sürgős volta. Különösen mutatkozik ez a lakáshiányban, a vasútak már halaszthatatlanná vált beruházási szükségletében, valamint a „Public Utilities” most már elmaradhatatlan fejlesztése terén. De még ha a nagytőke és Roosevelt harca, ma alapjában véve indokolatlan vagyis mesterséges depresszióra vezetne is, akkor sem kell ennek a lokális hatalmi harcnak kihajlással lennie a világ egyéb gazdasági területeinek helyzetére Hiteldeflációtól és bankválságtól egyáltalán nem kell tartani, mivel a magángazdaság eladósodottsága ma lényegesen kisebb méretű, mint volt 1929-ben, a piac bankjai és hitelszervezete pedig csak az imént ment keresztül igen alapos tisztogatási folyamaton. Még az USA-ban sincsen szó most Júlinvesztícióról, sőt a gazdasági élet nem egyfontos szakaszán kifejezett hiányok mutatkoznak még a beruházás terén. De sokkal nagyobb az ellenálló erő a világ egyéb országaiban is. A nemzetközi eladósodottság még mindig mélyponton mozog. Szinte teljesen elvesztették gazdasági hatóerejüket a politikai jellegű háborús adósságok. Fontos akadálya az általános válságnak az is, hogy a devizakényszergazdálkodás folytán az országok nagy része csak laza kapcsolatban él a világgazdasági válság veszélyzónáival. Az autarkia is világválságellenesen hat, amenyiben a belföldi fogyasztást függetlenítette a világgazdasági befolyásoktól és nagy mértékben stabilizálta az egyes országok importszükségletét, úgy hogy ezeknek az országoknak részéről változatlan mennyiségű vásárlások fognak történni s,nem kell tartani egészségtelen kilengésektől. A Budapesti Nemzetközi Vásár tíz jó tanácsa • a vásár kiállítáihoz a Párisban szerzett tapasztalatok alapján: 1. Arra törekedj, hogy standod előtt mentől több ember álljon meg! 2. A meglepetésszerfi, új hatások fogják meg legjobban a látogatókat! 3. Aki meglepődik, megáll; aki megállt, azt győzd is meg! 4. Mozgó modellek, gépek, képek és színes anyagok százszor jobban vonzanak, mint az álló anyag és egyszínű képek! Az árut néző látogató figyelmét más őrökkel kell lekötni és elmélyíteni, mint amelyekkel annak felkeltése történt! 6. A figyelem lekötésének és elmélyítésének nem eszköze az áruhalmozás. Itt is érvényes: a „Kevesebb többet mond” elve! 7. Legyen standod feltűnő, újszerű, de sohasem ízléstelen! 8. A látogató nézni, hallani és kezével is érzékelni akarja kiállításodat. Tedd ezt számára lehetővé! 9. A kisebb számú szaklátogató miatt ne hanyagold el a közönségsikert! 10. A közönségsiker hajszolása miatt ne hanyagold el az üzleti sikert! A Budapesti Nemzetközi Vásár 1938 április 29—május 9. között lesz és arra már eddig is több száz magyar cég és számos külföldi állam jelentette be részvételét. W fii' t TdlfUlfc PVwiWI A telefon~alapdíj leszállítását és a távolsági csomagok tarifájának csökkentését sürgeti a Kamara Kedden délután ülést tartott a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara közlekedési bizottsága, amelyen báró Szalay Gábor, a posta nyugalmazott vezérigazgatója elnökölt. Különösen érdekes problémával foglalkozott a bizottság: a postatarifák leszállítását sürgette. A legutóbbi évben több mint 13 és félmillió tiszta haszonnal zárult a M. Kir. Posta mérlege. Ez rekorderedmény a háború utáni esztendőhöz képest és azoknak az igazát bizonyítja, akik a posta- és távbeszélő-tarifát aránytalanul magasnak tartják. Hiszen a posta üzemi feleslegének alig felét fordította újabb beruházásokra és ahaszon nagyobbik részét az államkincstár nyerte el, más közfeladatok megvalósítását szolgálta a posta nyeresége. Ha a tarifákat időszerűen mérsékelné a posta, az optimisták szerint a forgalom növekedne és egyetlen 1 millióval sem csökkenne a posta bevétele, s sőt tiszta haszna sem. De még abban az esetben is, ha haszoncsökkenés állana elő, a gazdasági élet szempontjából nagyobb nyereség a posta szolgáltatásainak olcsóbbítása, ami elől remélhetőleg nem is zárkózik el a kereskedelmi minisztérium. Az értekezleten főleg két kívánság merült fel, amelyet könnyen teljesíthetne a kormány. Mindenekelőtt a városok magas telefondíjainak mérséklését kívánják, mert jelenleg az a helyzet, hogy a kisforgalmú telefonállomások bérlője egy-egy beszélgetésért 30—32 fillért fizet. Időszerű és a posta szempontjából nem jelent nagyobb rizikót a nagyobb távolságra menő súlyosabb postacsomagok viteldjának mérséklése is. A Kamara legközelebbi teljes ülése foglalkozik a postatarifa mérséklése ügyében a kormányhoz intézendő felterjesztés részleteivel. A Szapáry és Hunyadi grófok örökösödési perében a székesfehérvári törvényszék helyett a pestvidéki törvényszéket delegálta a tábla nagyszabású és méreteiben, összegszerűségében is jelentős hagyatéki pert indított gróf Szapáry László bécsi lakos a székesfehérvári törvényszék előtt gróf Hunyady Imre földbirtokos és több pertársa ellen. A hagyatékkal kapcsolatos per egy örökbefogadási szerződés érvénytelenítése és a végrendelet hatálytalanítása iránt indult meg. Amikor a székesfehérvári kir. törvényszék kitűzte ebben a nagy perben a perfelvételi tárgyalást, az alperesek jogi képviseletében dr. Kövess Béla ügyvéd, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke és dr. Kövess Miklós ugyancsak fővárosi gyakorlóügyvéd, jelentek meg. Érdemleges védekezés előterjesztésére nem került sor, mert a felperesek jogi képviselője dr. Hajós Mihály ügyvéd a székesfehérvári kir. törvényszék helyett más törvényszék delegálását kívánta. Ezt a kérelmét azzal indokolta, hogy az alperesekképviseletében jelentkező ügyvédek a székesfehérvári kir. törvényszék elnökének elsőfokú unokatestvérei, úgy hogy az ebből származó és fennálló érdekeltségi ok az egész székesfehérvári törvényszékre kihat. Ilyen körülmények között a polgári perrendtartás értelmében más bíróság delegálásának van helye. A székesfehérvári kir. törvényszék az előterjesztett kérelem folytán az ügyre vonatkozó összes iratokat döntés végett felterjesztette a budapesti kir. ítélőtáblához. Itt dr. Orosz Mihály táblai tanácselnök vezetése mellett nyilvános tanácsülésen foglalkoztak az üggyel, majd helyt adtak a felperesi ügyvéd kérésének és a székesfehérvári kir. törvényszék helyett, az eljárás lefolytatására a pestvidéki kir. törvényszéket delegálták. Ne az átépítések és karbantartás terhére faragják le a főváros költségvetési deficitjét Király Kálmán fővárosi tanácsnok, az út- és csatornaépítési ügyosztály vezetője a Tudósító karácsonyi számában megállapította, hogy legalább évi 3,5 millió pengő szükséges Budapest útburkolatainak karbantartására. Ennek az öszszegnek a legcsekélyebb mérvű megszorítása is igen káros következményekkel járhatna. Ezenfelül további 3,5 millió venne szükséges ahhoz, hogy a legminimálisabban megállapított útépítési program keresztülvihető legyen. A külföldi világvárosokban az útügyi kiadások mindenütt sokkal nagyobb arányúak, Budapest határozottan el van maradva ezen a téren. A törvényhatósági bizottsági tagok és a különböző pártok állandóan új utak építését és régi utak megfelelő burkolását sürgetik. Az eucharisztikus vlágkongreszszussal kapcsolatos szükségletek szintén megindokoltan és komoly arányokban jelentkeznek. Meg vagyunk győződve arról, hogy az útügyi költségvetést a legszigorúbb takarékosság és a leggondosabb mérlegelés alapján állították össze, abba felesleges, vagy nem közérdekű munkálatok tételei be sem kerültek. Mégis jogos aggodalom töltheti el mindenkinek a lelkét, aki egyrészt tisztában van azzal, hogy az utaknak milyen nagy jelentőségük van a világvárosok forgalma és fejlődése tekintetében, másrészt pedig, aki ismeri, hogy a felülről ránk kényszerített takarékossági rendszabályok mily módon szoktak érvényesülni a gyakorlatban. Most kezdte meg munkáját a főváros takarékossági bizottsága, hogy a belügyminiszter által kívánt mértékben csökkentse az új kölségvetésben előirányzott kiadásokat eltüntesse a deficitet. A bizottság kénytelen végigmenni minden egyes kiadási tételen és nyilván azokat faragják le, amelyeknek megvédelmezésére a legkevesebben rántanak kardot. Nem irigyeljük a takarékossági bizottság munkáját, hiszen bármelyik tételt törli, vagy redukálja, a főváros szétágazó, sokgyökerű életének egyikét vágja, senyveszti el. Márpedig az inségmunkások kenyérrevalóját éppúgy nem szabad törölni a költségvetésből, mint az iskolásgyerekek nyaraltatására, a főváros kultúrigényeinek mérsékelt kielégítésére szolgáló tételeket. Az elrendelt csökkentést azonban mégis végre kell hajtani. Nem lehet azt sem tenni, hogy az összes kiadástételeket bizonyos százalékkal csökkentse a takarékossági bizottság, mert ez óriási igazságtalanságokra vezetne. Látja ezeket az akadályokat a belügyminiszter is, aki inkább rábízza az önkormányzatra a lefaragás felelősségteljes és kényes munkáját, mert maga nem vállalkozik arra, hogy piros ceruzájával kiszántson bizonyos tételeket a főváros számos fóruma által többszörösen átgondolt és 1 1938 január 12. letárgyalt új költségvetésből. Akár Budapest iparának, kereskedelmének és közlekedésének vitálisan fontosérdekeire tekintünk, akár pedig utalunk, az idegenforgalom egyre nagyobb jelentőségére, minden szempontból egyaránt kétségtelen, hogy az új költségvetés útügyi büdzséjéből egyetlen fillért sem szabad elvenni. A kereskedelem és az ipar joggal hivatkozhatik arra, hogy súlyos milliókkal adózik, tehát el is várhatja a közutak jókarbantartását és az úthálózat fejlesztését. De az útra mindenkinek szüksége van, háztulajdonosnak és lakónak, gyalogjárónak és autón utazónak, bennszülöttnek és idegennek egyaránt. Az út a közlekedésnek mellőzhetetlen alapja, nélkülözhetetlen kelléke, sőt ezenfelül a kultúrának és szinte a megélhetésnek is fő feltétele. Út nélkül magasépítési tevékenység elképzelhetetlen. Építkezések nélkül pedig az ipar és kereskedelem fejlődése megáll, a munkanélküliség katasztrofális méreteket ölthet és nemcsak városrészek, hanem az egész város fejlődése is senyvedésnek indul. Hangoztatjuk tehát, hogy az útkarbantartás és új utak építése minden közfeladat sorában talán a legfontosabb. Már előre tiltakozunk olyan megoldások ellen, amelyek ismét — sajnos a múltban sok példa van erre — az útépítést korlátoznák és ezeket a kiadási tételeket tekintenék felesleges luxusnak, elodázható teendőnek. Közigazgatási és városfejlesztési alapigazságnak tartjuk fenti megállapításokat, amelyeket azoknak az illetékeseknek figyelmébe ajánlunk, akik szakértelemmel, szeretettel és aggódó körültekintéssel vették kezükbe a nyesőollót. N. I. dr. Ezáruházak alkalmazottaival is léterítettek a hatóságok — Levél a szerkesztőhöz. — A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara hír szerint rövidesen ismét foglalkozik az áruház-problémával. Felterjesztést küld a kormányhoz, hogy az úgynevezett egységár-üzletekre is terjesszék ki az áruházi törvényt. Ezzel kapcsolatban kívánják, hogy a gyakorlati élet tanúságait vegye figyelembe a miniszter és szigorítsa az áruházi törvényt, mert a mostani korlátozások nem vetnek gátat az áruházak éppen nem közérdekű versenyének. Kívánatos lenne ezzel kapcsolatban, ha a kormány az áruházakban dolgozó tisztviselők és elárusítók sorsával is törődne. Megakadályozná például azt, hogy nagyrészt 16—18 éves leányok heti 12—15 pengő fizetéssel dolgozzanak, reggel 7-től este 8-ig, félórai ebédidővel, vagy más, az áruházakhoz tartozó üzemekben éjjel 11— 12 óráig. Nem az ilető áruházak magánügye ez a probléma, hanem a legfontosabb közérdek. Nem tudom elhinni, hogy a Kereskedelmi és Iparkamara vezetősége az alkalmazotti érdekeltségekkel együtt ne tudna eredményeket elérni ezen a téren is. Teljes tisztelettel Aláírás."