Közgazdasági és Közlekedési Tudósító, 1938 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-12 / 1. szám

­ Nincs szükség új kartonnyomó gyárra Újpesten kívánt külföldi szabadal­mak alapján kartonnyomógyárat létesí­teni Gestetner Lajos, aki már be is adta kérelmét az Iparügyi miniszté­riumhoz. A kartonnyomó iparban köz­tudomás szerint túldimenzionáltság ta­pasztalható, új gyár létesítése tehát sem a fogyasztók szempontjából, sem pedig az általános ipari helyzet érdeké­ben nem kívánatos. Egyelőre nem lehet világgazdasági válság? A berlini konjunktúrakutató intézet minapi jelentése külön fejezetet szentel annak tisztázására, miért nem kell tartani újabb világgazdasági válságtól. Megálla­pítja, hogy még ott is, ahol a legközvet­lenebb veszély látszik, az Egyesült Álla­mokban, számos körülmény szól az opti­mizmus mellett. Ilyenek: a hitelpiac kedvező helyzete, továbbá számos beru­­házási szükséglet sürgős volta. Különösen mutatkozik ez a lakáshiányban, a vasúta­k már halaszthatatlanná vált beruházási szükségletében, valamint a „Public Uti­lities” most már elmaradhatatlan fej­lesztése terén. De még ha a nagytőke és Roosevelt harca, ma alapjában véve indo­kolatlan vagyis mesterséges depresszióra vezetne is, akkor sem kell ennek a lokális hatalmi harcnak kihajlással lennie a világ egyéb gazdasági területeinek helyze­tére Hiteldeflációtól és bankválságtól egyál­talán nem kell tartani, mivel a magán­gazdaság eladósodottsága ma lényegesen kisebb méretű, mint volt 192­9-ben, a piac bankjai és hitelszervezete pedig csak az imént ment keresztül igen alapos tisz­togatási folyama­ton. Még az USA-ban sincsen szó most Júlin­­vesztícióról, sőt a gazdasági élet nem egy­­fontos sza­kaszán kifejezett hiányok mutatkoznak még a beruházás terén. De sokkal na­gyobb az ellenálló erő a világ egyéb or­szágaiban is. A nemzetközi eladósodottság még mindig mélyponton mozog. Szinte tel­jesen elvesztették gazdasági hatóerejüket a politikai jellegű háborús adósságok. Fontos akadálya az általános válságnak az is, hogy a devizakényszergazdálkodás folytán az országok nagy része csak laza kap­csolatban él a világgazdasági válság veszélyzónáival. Az autarkia is világválságellenesen hat, amenyiben a belföldi fogyasztást függet­lenítette a világgazdasági befolyásoktól és nagy mértékben stabilizálta az egyes országok importszükségletét, úgy hogy ezeknek az országoknak részéről változat­lan mennyiségű vásárlások fognak tör­ténni s,nem kell tartani egészségtelen ki­lengésektől. A Budapesti Nemzetközi Vásár tíz jó tanácsa • a vásár kiállítáihoz a Párisban szerzett tapasztalatok alapján: 1. Arra törekedj, hogy standod előtt mentől több ember álljon meg! 2. A meglepetésszerfi, új hatások fog­ják meg legjobban a látogatókat! 3. Aki meglepődik, megáll; aki megállt, azt győzd is meg! 4. Mozgó­ modellek, gépek, képek és szí­nes anyagok százszor jobban vonzanak, mint az álló anyag és egyszínű képek!­­ Az árut néző­ látogató figyelmét más őrökkel kell lekötni és elmélyíteni, mint amelyekkel annak felkeltése történt! 6. A figyelem lekötésének és elmélyíté­sének nem eszköze az áruhalmozás. Itt is érvényes: a „Kevesebb többet mond” elve! 7. Legyen standod feltűnő, újszerű, de sohasem ízléstelen! 8. A látogató nézni, hallani és kezével is érzékelni akarja kiállításodat. Tedd ezt számára lehetővé! 9. A kisebb számú szaklátogató miatt ne hanyagold el a közönségsikert! 10. A közönségsiker hajszolása miatt ne hanyagold el az üzleti sikert! A Budapesti Nemzetközi Vásár 1938 áp­rilis 29—május 9. között lesz és arra már eddig is több száz magyar­ cég és számos külföldi állam jelentette be részvételét. W fii' t TdlfUlfc PVwiWI A tel­efon~a­lapdíj leszállítását és a távolsági csomagok tarifájának csökkentését sürgeti a Kamara Kedden délután ülést tartott a Buda­pesti Kereskedelmi és Iparkamara közle­kedési bizottsága, amelyen báró Szalay Gábor, a posta nyugalmazott vezérigazga­tója elnökölt. Különösen érdekes problémá­val foglalkozott a bizottság: a postatari­fák leszállítását sürgette. A legutóbbi évben több mint 13 és félmillió tiszta haszonnal zárult a M. Kir. Posta mérlege. Ez rekorderedmény a háború utáni eszten­dőhöz képest és azoknak az igazát bizo­nyítja, akik a posta- és távbeszélő-tarifát aránytalanul magasnak tartják. Hiszen a posta üzemi feleslegének alig felét fordí­totta újabb beruházásokra és a­­haszon nagyobbik részét az állam­­kincstár nyerte el, más közfeladatok megvalósítását szolgálta a posta nyeresége. Ha a tarifákat idősze­rűen mérsékelné a posta, az optimisták­­ szerint a forgalom növekedne és egyetlen 1 millióval sem csökkenne a posta bevétele, s sőt tiszta haszna sem. De még abban az esetben is, ha haszoncsökkenés állana elő, a gazdasági élet szempontjából nagyobb nyereség a posta szolgáltatásainak olcsób­­bítása, ami elől remélhetőleg nem is zár­kózik el a kereskedelmi minisztérium. Az értekezleten főleg két kívánság me­rült fel, amelyet könnyen teljesíthetne a kormány. Mindenekelőtt a városok magas telefondíjainak mér­séklését kívánják, mert jelenleg az a helyzet, hogy a kisforgalmú telefonállomások bérlője egy-egy beszélgetésért 30—32 fillért fizet. Időszerű és a posta szempontjából nem je­lent nagyobb rizikót a nagyobb távolságra menő súlyosabb postacsomagok viteld­jának mérséklése is. A Kamara legközelebbi teljes ülése fog­lalkozik a postatarifa mérséklése ügyében a kormányhoz intézendő felterjesztés rész­leteivel. A Szapáry és Hunyadi grófok örökösödési perében a székesfehérvári törvényszék helyett a pestvidéki törvényszéket delegálta a tábla nagyszabású és méreteiben, összegsze­rűségében is jelentős hagyatéki pert indí­tott gróf Szapáry László bécsi lakos a székesfehérvári törvényszék előtt gróf Hunyady Imre földbirtokos és több per­társa ellen. A hagyatékkal kapcsolatos per egy örökbefogadási szerződés érvénytelení­tése és a végrendelet hatálytalanítása iránt indult meg. Amikor a székesfehérvári kir. törvény­szék kitűzte ebben a nagy perben a per­felvételi tárgyalást, az alperesek jogi kép­viseletében dr. Kövess Béla ügyvéd, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke és dr. Kövess Miklós ugyancsak fővárosi gya­korlóügyvéd, jelentek meg. Érdemleges védekezés előterjesztésére nem került sor, mert a felperesek jogi képviselője dr. Ha­jós Mihály ügyvéd a székesfehérvári kir. törvényszék he­lyett más törvényszék delegálását kí­vánta. Ezt a kérelmét azzal indokolta, hogy az alperesek­­képviseletében jelentkező ügyvédek a székesfehérvári kir. tör­vényszék elnökének elsőfokú unoka­testvérei, úgy hogy az ebből származó és fennálló érdekeltségi ok az egész székesfehérvári törvényszékre kihat. Ilyen körülmények között a polgári perrendtartás értelmében más bíróság delegálásának van helye. A székesfehérvári kir. törvényszék az előterjesztett kérelem folytán az ügyre vonatkozó összes iratokat döntés végett felterjesztette a budapesti kir. ítélőtáblá­hoz. Itt dr. Orosz Mihály táblai tanács­elnök vezetése mellett nyilvános tanács­ülésen foglalkoztak az üggyel, majd helyt adtak a felperesi ügyvéd kéré­sének és a székesfehérvári kir. törvényszék he­lyett, az eljárás lefolytatására a pestvi­déki kir. törvényszéket delegálták. Ne az átépítések és karbantartás terhére faragják le a főváros költségvetési deficitjét Király Kálmán fővárosi tanácsnok, az út- és csatornaépítési ügyosztály veze­tője a Tudósító karácsonyi számában megállapította, hogy legalább évi 3,5 mil­lió pengő szükséges Budapest útburko­latainak karbantartására. Ennek az ösz­­szegnek a legcsekélyebb mérvű megszo­rítása is igen káros következményekkel járhatna. Ezenfelül további 3,5 millió venne szükséges ahhoz, hogy a legminimálisabban­ megállapított út­építési program keresztülvihető legyen. A külföldi világ­városokban az útügyi kiadások mindenütt sokkal nagyobb arányúak, Budapest ha­tározottan el van maradva ezen a téren. A törvényhatósági bizottsági tagok és a különböző pártok állandóan új utak épí­tését és régi utak megfelelő burkolását sürgetik. Az eucharisztikus vlágkongresz­­szussal kapcsolatos szükségletek szintén megindokoltan és komoly arányokban jelentkeznek. Meg vagyunk győződve arról, hogy az útügyi költségvetést a leg­szigorúbb takarékosság és a leggondosabb mérlegelés alapján állították össze, abba felesleges, vagy nem közérdekű munkála­tok tételei be sem kerültek. Mégis jogos aggodalom töltheti el mindenkinek a lel­két, aki egyrészt tisztában van azzal, hogy az utaknak milyen nagy jelentő­ségük van a világvárosok forgalma és fej­lődése tekintetében, másrészt pedig, aki ismeri, hogy a felülről ránk kényszerített takarékossági rendszabályok mily módon szoktak érvényesülni a gyakorlatban. Most kezdte meg munkáját a főváros takarékossági bizottsága, hogy a belügy­miniszter által kívánt mértékben csök­kentse az új kölségvetésben előirányzott kiadásokat eltüntesse a deficitet. A bizottság kénytelen végig­menni minden egyes kiadási tételen és nyilván azokat faragják le, amelyek­nek megvédelmezésére a legkevesebben rántanak kardot. Nem irigyeljük a takarékossági bizottság munkáját, hiszen bármelyik tételt törli, vagy redukálja, a főváros szétágazó, sok­gyökerű életének egyikét vágja, seny­­veszti el. Már­pedig az inségmunkások kenyérrevalóját éppúgy nem szabad tö­rölni a költségvetésből, mint az iskolás­gyerekek nyaraltatására, a főváros kul­­túrigényeinek mérsékelt kielégítésére szol­gáló tételeket. Az elrendelt csökkentést azonban mégis végre kell hajtani. Nem lehet azt sem tenni, hogy az összes ki­adástételeket bizonyos százalékkal csök­kentse a takarékossági bizottság, mert ez óriási igazságtalan­ságokra vezetne. Látja ezeket az akadályokat a belügyminiszter is, aki inkább rábízza az önkormányzatra a lefaragás felelősségteljes és kényes munkáját, mert maga nem vállalkozik arra, hogy piros ceruzájával kiszántson bizonyos tételeket a főváros számos fóruma által többszörösen átgondolt és­ ­ 1 1938 január 12. letárgyalt új költségvetésből. Akár Budapest iparának, kereskedel­mének és közlekedésének vitálisan fontos­­érdekeire tekintünk, akár­ pedig utalunk, az idegenforgalom egyre nagyobb jelentő­ségére, minden szempontból egyaránt két­ségtelen, hogy az­ új költségvetés útügyi büdzséjéből egyetlen fillért sem szabad elvenni. A kereskedelem és az ipar joggal hivatkoz­hatik arra, hogy súlyos milliókkal adózik, tehát el is várhatja a közutak jókarban­tartását és az úthálózat fejlesztését. De az útra mindenkinek szüksége van, háztulajdonosnak és lakónak, gyalogjáró­nak és autón utazónak, bennszülöttnek és idegennek egyaránt. Az út a közlekedés­nek mellőzhetetlen alapja, nélkülözhetet­len kelléke, sőt ezenfelül a kultúrának és szinte a megélhetésnek is fő feltétele. Út nélkül magasépítési tevékenység el­képzelhetetlen. Építkezések nélkül pedig az ipar és kereskedelem fejlődése meg­áll, a munkanélküliség katasztrofális mé­reteket ölthet és nemcsak városrészek, ha­nem az egész város fejlődése is senyve­­désnek indul. Hangoztatjuk tehát, hogy az útkarbantartás és új utak építése minden közfeladat sorában talán a leg­fontosabb. Már előre tiltakozunk olyan megoldások ellen, amelyek ismét — sajnos a múltban sok példa van erre — az útépítést korlá­toznák és ezeket a kiadási tételeket tekin­tenék felesleges luxusnak, elodázható teendőnek. Közigazgatási és városfejlesz­tési alapigazságnak tartjuk fenti megálla­­pít­ásokat, amelyeket azoknak az illetéke­seknek figyelmébe ajánlunk, akik szak­értelemmel, szeretettel és aggódó körül­tekintéssel vették kezükbe a nyesőollót. N. I. dr. Ezáruházak alkalmazottaival is lét­erítettek a hatóságok — Levél a szerkesztőhöz. — A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara hír szerint rövidesen ismét foglalkozik az áruház-problémával. Felterjesztést küld a kormányhoz, hogy az úgynevezett egység­ár-üzletekre is terjesszék ki az áruházi tör­vényt. Ezzel kapcsolatban kívánják, hogy a gyakorlati élet tanúságait vegye figye­lembe a miniszter és szigorítsa az áruházi törvényt, mert a mostani korlátozások nem vetnek gátat az áruházak éppen nem közérdekű versenyének. Kívánatos lenne ezzel kapcsolatban, ha a kormány az áruházakban dolgozó tisztviselők és elárusítók sorsával is törődne. Megakadályozná például azt, hogy nagy­részt 16—18 éves leányok heti 12—15 pengő fizetéssel dolgozzanak, reggel 7-től este 8-ig, félórai ebédidővel, vagy más, az áruházakhoz tartozó üzemekben éjjel 11—­ 12 óráig. Nem az ilető áruházak magán­ügye ez a probléma, hanem a legfontosabb közérdek. Nem tudom elhinni, hogy a Kereskedelmi és Iparkamara vezetősége az alkalmazotti érdekeltségekkel együtt ne tudna eredmé­nyeket elérni ezen a téren is. Teljes tisztelettel Aláírás."

Next