Közgazdasági és Közlekedési Tudósító, 1938 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-12 / 1. szám

6 Sarkvidéki ország, amelyet vulkánikus források fűtenek Sarkvidéki fekvése ellenére is a legkisebb gondot a tél Izland lakosságának okozza. Vul­kanikus eredetű forróvíz-forrásai, amióta a kormány megfelelő csővezetékek építésével gondoskodott a forróvíznek országszerte való elterjesztéséről, hihetetlen fejlődést eredmé­nyeztek úgy a városi életben, mint a mező­gazdaságban. A kopenhágai gyümölcskerté­szeti kiállításon most mutatták be az izlandi melegházakban termett banánt, ananászt, mellettük szőlőt, paradicsomot, fügét, naran­csot, amelyeket a szinte semmibe sem kerülő forróvíz fűtőhatására oly tömegesen állítanak elő, hogy ezek a gyümölcsök Izlandban ma közfogyasztási cikkek, sőt exportra is jut még belőlük — versenyképes áron. Hogy milyen ol­csó a fűtés izlandi forróvízzel, erre példa az, hogy Rejkjavikban a háromszobás összkom­fortos lakás téli fűtésének s teljes forróvízzel való ellátásának árát havi 17 dán-izlandi ko­ronában állapították meg, míg a nyári fűtő­anyag­ ára 11 korona. A víz a városi lakások vízcsapjából 90 Celsius hőfokon folyik, tehát még a konyhai használatnál is csak kevés utánfütést igényel. Ez a példa is azt mutatja, hogy érdemes lenne Budapest hőforrásainak jobb kihaszná­lásával is komolyan foglalkozni. A leggyümölcsözőbb pénzbefektetés A gazdasági életben gyakran adódnak olyan tőkefeleslegek, jobban mondva tar­taléktőkék, amelyekre a vállalkozásnál hosszabb-rövidebb ideig forgótőke céljaira szüksége nincs. Ezért a vállalatok állan­dóan figyelemmel kísérik, hogy a tartó­­sabb befektetésre alkalmas tőkéket érték­állandóságuk megóvása mellett milyen vagyontárgyakba, vagy köve­telésekbe lehet a legkedvezőbb hozrr­­dék mellett elhelyezni. Ilyen kihelyezésre alkalmas tőkeösszegek, többek között a biztosítók díjtartalékai, a nyugdíjpénztárak vagyona, és általában a vállalkozás ama tőkéi, amelyek mobili­zálására előreláthatóan hosszabb időn belül szükség nincs. A tőkekihelyezésre alkalmas lehetősé­gek nem bőven adódnak. A legkényelme­sebb és egyben legkönnyebben mobilizál­ható mód a bankbetét. A három hónapnál hosszabb időre lekötött betétek kamathozadéka a nagybankoknál 1937-ben mindössze 3,5 százalék volt, a kis intézeteknél és a vidéki bankoknál is elért. Az ingatlanok közül a vál­lalatok legtöbb esetben fővárosi bérházakat vásároltak. Ezeknek átlagos tiszta bérho­­zadéka 1-2 százalék. A hitelintézetek bir­tokában levő bérházak 1-5 százalékot, a biztosítók­ bérházai -3 százalékot jövedel­meztek. Az ingatlanok értéke elég szilárd, bár a piacon a kereslet nagyon lanyha.A földingatlan ára is megszilárdult és a föld fekvése és minősége szerint holdan­kénti értéke 500—1000 pengő között váltakozik. A ter­ményárak emelkedett színvonala 1937-ben a terméshozamot megjavította, ezzel szemben azonban egyes ipari termékek ára és a földmunkások napszámbére is emelkedett s így a terméshozam értékének hullámzása alapján a tiszta hozadék meg­állapítása nehéz. A föld haszonbéri értéke azonban a föld minősége szerint 1—2 má­zsa húsa értékének, tehát IS—36 pengő­nek felel meg, ami a föld értékéhez vi­szonyítva 3,5—11 százalékos tiszta hozadé­­kot jelent Az értékpapírok hozadéka az elmúlt év folyamán igen vál­tozó volt. A tőzsdei erősen hullámzó ár­folyamérték a bizonytalan kamatozás mel­lett még igen sok papír értékét is bizony­talanná tette. A tőzsdén jegyzett részvé­nyek átlag 3 százalékot jövedelmeztek. Ennél magasabb hozadékot értek el a fix­­kamatozású papírok, átlag 3 százaléknál is többet de voltak közöttük olyanok is, amelyek a mélyre csökkent tőzsdei árfo­lyam, de a biztosított kamathozadék mel­lett 6—6,5 százalékot is jövedelmeztek. A tőke kihelyezése tehát nem könnyű feladat és a vállalatok legnagyobb része a kérdést úgy oldja meg, hogy a bank­­betétek mellett megfelelő értékben fix kamatozású papírokat is vásárol és a hoszabb időre leköthető tőke egy részé­ért bérházakat vásárol vagy építtet.­ ­ Tilos motorkerékpárral bérautófuvarozást végezni Érdekes kártérítési pert döntött el a kir. Kúria végítélete. A pert dr. Halmi Pál felperes indította a kincstár ellen, amelytől közel 15 ezer pengős kártérítési összeget követelt. Kárigényét abból szár­­maztatta, hogy az esztergomi járás főszolgabírája esz­tendőkkel ezelőtt véghatározattal bér­­autófuvar ipar gyakorlására adott neki iparigazolványt, illetve iparengedélyt. En­nek ellenére megtörtént, hogy a csend­őrség a felperes motorkerékpárjait elvette és azokat két hónapon át őrizetben tar­totta. Mivel ez a csendőri intézkedés megfosztotta a felperest attól, hogy a motorkerékpárjaival fuvarozásokat lebo­nyolíthassa és mert a csendőrségnek a panasz tárgyává tett eljárása kárt okozó volt, ennélfogva a kincstártól követeli mindazt a kárt, ami őt ezen esetből kifo­lyólag érte. A törvényszék, majd a kb­. ítélőtábla és végső fokon a Kúria végítélete is alaptalannak nyilvánította a felperes kártérítési keresetét és azt elutasította. Megállapította a Kú­ria, hogy a felperes motorkerékpárjaival engedély nélkül fuvarozott, mert a járási főszolgabíró által kiadott iparengedély motorkerékpárokkal való fuvarozásra nem szól. Megállapítást nyert a peres eljárás folyamán az is, hogy a felperest megelő­zően iparkihágás miatt el is ítélték, mert motorkerékpárjaival tiltott fuvarozásokat végzett. Ilyen körülmények között a csend­őrségnek az az eljárása, hogy a motor­­kerékpárokat a felperestől elvette és azo­kat hosszabb időn át őrizetben tartotta, nem hivatalos kötelességük vétkes meg­sértésével történt, tehát a csendőrség el­járásából a kincstárral szemben jogszerű kárigény annál kevésbé érvényesíthető, mert valamely közigazgatási határozat, mint amilyen az iparengedély is, ha an­nak tartalma esetleg téves értelmezésre adhat okot, még mindig nem szolgálhat az eljáró hatósági személlyel szemben a kártérítési felelősség megállapítására kellő alapul. Hatvanezer dollárért akartak megvásárolni Amerika részére egy magyar vasúti szabadalmat ügyvédi expenznótaper egy magyar találmány értékesítése körül Érdekes háttér bontakozott ki az ex­­penznótaperben, amelyet dr. Kovács Gá­bor fővárosi gyakorlóügyvéd 6000 pengő ügyvédi költség és járulékai iránt indí­tott három ügyfele ellen. A felperes kere­setében előadta, hogy díjlevél alapján kö­veteli a kereseti 6000 pengő összeget Ha­vas Alfréd mozivállalati igazgató, Göm­bös László rendőrtanácsos és Gerlei Jó­zsef fel­aláló alperesek ellen, akiknek ja­vára különböző hatóságok előtt eljáráso­kat végzett és engedélyeket eszközölt­ ki. A dr. Fodor Lajos budapesti kir. tör­vényszéki bíró előtt megtartott tárgyalá­son az alperesek tagadták a kereset fenn­állását és védekezésül előadták, hogy a felperesi ügyvéd ténykedései nem vezettek a kívánt eredményre, márpedig a számára kikötött tiszteletdíj csak akkor járt volna, ha a megbízást sikerrel végzi el. A bíróság e védekezés előterjesztése után először a tényállást tisztázta és a követ­kezőket állapította meg: Gerlei József és Gömbös László alpere­seknek volt egy közös szabadalma, mely sínérintkező berendezésről szólt. Ezt a szabadalmat külföldön akarták értékesíteni. Evégből tárgyalásokat foly­tattak a Standard Villamossági r­­t. buda­pesti vezetőségével, amely a szabadalmat a newyorki anyaintézete számára kívánta megvásárolni. Azonban a szabadalom ér­tékesítéséhez mindenekelőtt a Magyar Nemzeti Bandi engedélyére volt szükség. Épen ezért a Standard beadványt intézett a Nemzeti Bankhoz, amelyben azt a kérel­met terjesztette elő, hogy a newyorki anyaintézetével szemben fennálló s dollárban fizetendő szaba­dalmi díjtartozását úgy egyenlíthesse ki, hogy a Gerlei és Gömbös tulajdo­nát képező magyar szabadalmat a newyorki anyaháza részére 450 ezer pengőért megvásárolhassa Ezt az összeget a newyorki Standard 60 ezer dollárral számolta volna el a buda­pesti Standard javára. A Magyar Nemzeti Bank e kérelem tárgyában elutasító határozatot hozott A Standard villamossági részvénytársa­ságot azonban nagyon érdekelte a szaba­dalomvásárlási ügy, nem akart belenyu­godni a Nemzeti Bank elutasító határo­zatába. A szabadalom tulajdonosaival újabb tanácskozásokat folytattak, melyek­be bekapcsolódott Havas Alfréd igazgató is, aki arra vállalkozott, hogy a Nemzeti Bank engedélyét összeköttetései révén meg fogja szerezni. Az érdekeltek meg is bízták, mégpedig olyan feltétellel, hogy ha sikerül a Nemzeti Bank engedélyét meg­szerezni, akkor Havasnak költségei és tiszteletdíja fejében a 450 ezer pengős vételár há­rom százalékát, vagyis 13.500 pengőt készpénzben kifizetnek. A megbízólevél azonban szigorúan kikö­tötte, hogy a megbízás jogérvényessége csak 1936 április­­11-ig tart. Havas révén kapcsolódott azután az ügybe a felperesként szereplő dr. Kovács Gábor ügyvéd, aki Havas filmvállalata részére már több ízben eljárt a Nemzeti Banknál a szo­kott engedélyek megszerzése ügyében. Az érdekeltek megbízása, illetve hozzá­járulása alapján a perbe fogott alperesek­től az ügyvéd 6000 pengő tiszt­eletdíjat kötött ki. Erre vonatkozólag díjlevelet is adtak neki, de kikötötték, hogy az enge­dély megszerzése felette sürgős, mert a Standard newyorki igazgatója Budapes­ten tartózkodik s az egész ügyet gyorsan le kell bonyolítani. Ha ugyanis a new­yorki igazgató elhagyja Magyarorszá­got, akkor az egész tranzakció lehetet­lenné válik. Megállapította a törvényszék, hogy a felperes, mint ügyvéd csakugyan eljárt a Magyar Nemzeti Banknál és több ille­tékes tényezővel tárgyalt a szóbanforgó engedély megadása érdekében. A Nemzeti Bank bankosztályának igazgatója az en­gedély megadása előfeltétele gyanánt több követelményt állított fel. Ezek közül az első azt volt, hogy a magyar szak­minisztériumoktól szerezzenek be olyan iratot, amely szerint a szabadalmak kül­földi kézbe jutása ellen a minisztérium­ok­nak nincs észrevételük. Ezek után dr. Ko­vács Gábor ügyvéd az illetékes miniszté­riumoknál is eljárt és kieszközölte a kí­vánt okiratot, amely arról szólt, hogy a kormányhatóságok a szóbanforgó talál­mánynak Anglia, vagy Amerika részére való eladását nem kifogásolják. Ezután következett volna a Nemzeti Bank által kívánt többi előfeltétel teljesí­tése, amelyek a vételár elszámolására, illetve a szabadalmi díjtartozások összeg­szerű igazolására vonatkoztak. Megállapí­totta a törvényszék, hogy a Nemzeti Banknak ezeket a pénzügyi feltételeit nem tudták teljesíteni és ennek az volt a folyo­mánya, hogy a Nemzeti Bank értesítette a Standard villamossági részvénytársasá­got, hogy a szabadalom külföldre történő eladásához a szükséges engedélyt nem adja meg, mert a kikötött feltételek tel­jesítése hiányzik. A tényállásnak ilyetén módon való tisz­tázása után a törvényszék a felperes 6000 pengős ügyvédi tiszteletdíját nem találta megítélhetőnek, tehát a felperest a keresetével valamennyi 1938 Január 12- i hálókocsi mi, nem fényűzés! összes magyarországi (belföldi) vo­nalainkon egységes díjszabás: III. osztály P 5.— II. osztály P 7.50 I. osztály P 13.— 30 napig érvényes tértijegy váltásánál 25°/0 kedvezmény ! Bármely érvényes vasúti jegy fel­jogosít hálókocsi-jegy váltására. Időt és költséget takarít meg! Hálókocsiban eltöltött éjszaka után testi és szellemi erőinek teljes birto­kában végezheti napi munkáját. Az érkezés után a végállomáson nem kell kiszállania, mert reggel 8 óráig zavartalanul tartózkodhatik a háló­kocsiban! Kérje a 410. sz. díjtalan részletes is­mertetést és pontos menetrendet ét­kező- és hálókocsi-szolgálatainkról. Nem­etközi Vasúti Hálókocsi Tárrast Budapest, IV., Petőfi Sándor­ utca 2. alperessel szemben elutasította. Az ítélet megokolása hangsúlyozza, hogy a felpe­rest a kikötött 6000 pengős ügyvédi tiszte­letdíj csak­ az esetben illetné meg, ha a Nemzeti Bank az ő eljárásai folytán a szabadalomnak a Standard útján történő megszerzéséhez az engedélyt megadta volna. A repülés százszorosára fejlődött a világháború óta A háború befejezése óta az európai repülő­­társaságok teljesítménye szinte pontosan ez akkorinak százszorosára fejlődött. Míg 1919-ben összesen 4800 kilométer hosszúságú útvonalakat repültek be s ezeken évi kerek egymillió kilométert tettek meg, 1937 elején a rendszeresen berepült útvonalak hossza 455.120 km-re emelkedett, az egy év alatt megtett út­­hossz pedig elérte a 239 millió kilométert. E csodálatos fejlődés mellett is hangsúlyozni kell azonban, hogy az automobilizmus fejlő­dése még ennél ie gyorsabb ütemű volt. Az amerikai automobilizmus számokban A világ 41 millió gépkocsija közül 29 mil­lió autó az Egyesült Államokban szalad. Szinte természetes ezek után, hogy az amerikai automobilipar az ország legnagyobb fogyasz­tója vasban, acélban, textíliákban, üvegben, nikkelben, ólomban, valamint benzinben és gumiban. Az amerikai autósok egy év leforgása alatt 71­31,0 millió liter benzint fogyasztanak 3780 millió dollár értékben. A kenőolajfogyasztás évi 1352 millió liter. Benzinadóban évi 975 mil­lió dollárt fizetnek. Az automobilipar 51S.OCO munkást foglalkoztat s hetibér, illetve tiszt­viselői fizetés címén heti 16 millió dolárt fizet ki. Az USA-ban ezidőszerint 1,6.753 automobil­­kereskedő és 98.520 autójavítóműe­ly műkö­dik. Az országban 380.000 benzinkút szolgálja ki az autósok szükségletét. Dohány­exportkartelt terveznek a balkán­államok Mi taxas miniszterelnök közlése szerint Görögország kezdeményező lépéseket tesz a balkánill­am­oknak dohányexport szempont­jából való kartelbe töm­örítése érdekében. Külön bizottság keresi fel e célból Bulgária, Jugoszlávia, Törökország és Albánia kor­mányait. A cél közös eladási árak és az öt állam között megállapítandó export­kvóták létesítése. Fantasztikus útépítések Amerikában Az európai mértékhez és lehetőségekhez szokott közönség számára fantasztikus nagy­ságú két útépítés közeledik Amerikában a befejezéshez. Az egyik az a közel 60 kilométer hosszú alagút amely San Franciskót fogja Oaklanddal ösz­­szekötni. Tulajdonképen két párhuzamos, egymás fölött haladó alagútról van szó. A felsőn két gyalogjáró között 10 kocsinak egymás mellett való haladására méretezett kocsiutat látunk. Alatta egy „csak"­ 10 mé­ter széles kocsiút és két gyorsvasút-pálya ha­lad végig. Talán még ennél az építkezésnél is impozánsabb az az autostrada, amely Alaskát köti össze Buenos Airessel. Az út 23.000 kilométer hosszú és jórészt már el is készült.

Next