Lábbelikészítők Lapja, 1926 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1926-01-01 / 1. szám

Budapest, 1926. január 1 1 Vili. évfolyam. 1. szám. ■VMMMMHD lAbbeukészitök LAPJA SZÖVETKEZZÜNK ÖNMAGUNKÉRT! A Magyarországi Lábbelikészitő Iparosok Országos Szövetségének és a Budapesti Cipész Ipartestület hivatalos közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII, Wesselényi ucca 17. sz. Telefon: József 126—26 Hirdetési tarifa : hasábonként és mm ként egyszeri megjelenés 1500 K A szöveg kö zott 25 százalékkal több. Ap óhirdetések szavanként 1500 K. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: egy évre 180000 K — fél évre 90000 K — negyedévre 45000 K Jugoszláviában . . 120 dinár Csehszlovákiában . 60 szokol Romániában . . . 3E0 lei Megjelenik 1-én és 15-én­Újévi gondolatok. Irta : Kertay Ferenc, keresk. tanácsos, az lOKSz, aligazgatója Most, amikor a rendkívül súlyos gazdasági helyzetet teremtő 1925. év már mögöttünk van, önkéntelenül is felmerül a visszapillantás szükséges­sége, valamint annak az átgondolása, hogy mit kellene s mit lehetne tenni a lábbelikészitő kisiparosság érdeké­ben az uj esztendőben. Az elmúlt év nemcsak a mi szak­mánkban, hanem az ipar és kereske­delem minden vonalán kiváltotta a gazdasági krizist. amely természetes követkr^HP^S -Folt az alíam pénz- ügyeine^^rendbehozásával járó és minden vonalon megindult leépítés­nek s az ezzel párhuzamosan előál­lott pénzszűkének. Az államháztartás mérlege rendbejött, a magángazdasá" gok tömege azonban vagy egyszerűen megsemmisült, vagy csak a legna­gyobb erőfeszítések árán tudott átver­gődni az elmúlt esztendőn. Az uj évre a kormány hatalmas beruházási programot készített elő s az annak alapján meginduló munka- alkalmak tömege feltétlenül éreztetni fogja jótékony hatását úgy az ipar­ban, mint a kereskedelemben, ezzel egyidejűleg azonban feltétlenül számit különösen a kisiparosság arra is, hogy a kormány az adózás terén nagyobb könnyítéseket hoz, a tisztességtelen versennyel szemben drákói szigort al- alkalmaz és végül a külállamokkal kötendő kereskedelmi szerződések tár­gyalásainál gondot fordít arra, hogy a beözönlő silány külföldi áruval szemben kellő módon védelmébe ve­gye azt a még megmaradt kisiparos­osztályt, amely az összes miniszterek, minden politikus és minden gazdasági téren vezető szakember kijelentése szerint, mint a legfontosabb és a leg­megbízhatóbb államfenntartó elemek egyike, méltán tart jobb sorsra igényt. Ha áttekintünk a szakma mai hely­zetén, megdöbbenve kell megállapi tani, hogy lassan-lassan nagyobb számban lesz külföldi cipőgyárak ál­tal alapított cipőüzlet és lerakat az országban, mint amennyi lábbeliké­szilő mestert számlálhatunk össze. Természetes, hogy a szabad verseny elve mellett a külföldi cipőgyáripar nálunk való terjeszkedését direkt nem lehet megakadályozni, hogy mégis felvehesse velük szemben a kisipa­rosság a versenyt, az csakis oly mó­don lehetséges, ha a kisiparosság rendelkezik azokkal az eszközökkel és szervekkel, amelyek birtokában egyenrangú küzdőként éllhat ki az üzleti élet porondjára. Olyan anyagi erőt kellene a láb­belikészitő kisiparosság rendelkezésére bocséjtani, amelynek segítségével le­hetővé tudnók tenni a központilag irányított egységes tömegtermelést é:> módunkban lenne egy, ugyancsak központilag vezetett eladási hálózat kiépítése. Meggyőződésem szerint egy­általán nem ülközne nehézségbe a mai viszonyok mellett úgy a főváros­ban, mint a vidéken, megfelelő üzlet- helyiségeket ma már jutányos áron megszerezni, s azok segi'ségével köz­vetlenül juttatni el a kisipari lábbeli termelvényeket a fogyaszló közönség­hez. A központilag való termeltetés és a termelvények központilag törté­nő értékesítése az egyedüli és legal­kalmasabb mód a kisiparosság gaz­dasági megerősítésére és biztosíték ennek az értékes társadalmi osztály­nak fennmaradhatására. Ezt megvalósítva az IKOSz. is megfelelt célkitűzésének és megalkotta azt a bástyavárat, amelyen belül a lábbelikészitő kisiparosság elhelyez­kedve, úgyszólván biztos védelmet talál ,iz eljövendő idők üzleti verse­nyével és esetleges további gazdasági kriziseivel szemben. Segíteni kell a cipőipar válságos helyzetén. Nehéz, küzdelemteljes év után sú­lyos gonddal néznek a cipőipar har­cosai az uj év küszöbén a jövő fej­lemények elé. Sokan közülük végképen letörlek, még többen megrokkanva próbálják tovább állni a küzdelmet és csak ke­vesen maradtak azok, akik még any- nyi erőt tudtak konzerválni, hogy a viszonyok esetleg tovább való mos­toha ostromának ellent tudjanak állni. Iparunk elsőrangú életszükségleti cikket termel, anélkül nem lehet fizi­kai munkát végezni, szellemi tevé­kenységet kifejteni, nem tudna mo­zogni a mai ember s lehetetlen volna a társadalmi érintkezés. Hasznos, nél­külözhetetlen tevékenységet fejt ki te­hát szakmánk tábora és jobb sorsot érdemelne, mint aminő osztályrészül jutott neki a muitban és amilyenben leledzik sajnos a jelenben is. Csin, ízlés és a felhasznált anyag megmunkálása tekintetében a magyar cipőipar felveheti a versenyt az egész világgal, kisiparosai közölt pedig lé­giója van olyan mestereknek, akik a szó legteljesebb értelmében „remeket“ készítenek. Jelentékeny azoknak a száma is iparunk terén, akik négy, általános műveltséggel, szakmabeli elméleti iudással és technikai képzett­ségei szolgálják a fiatal generációk tökéletes kiképzését iparunknak foko­zatosan célszerű fejlesztésére. Nincsen iparág az országban, mely annyi munkáskéznek adhatna alkal­mat állandó foglalkozáshoz, mint a miénk és nincs iparág, amelynek ter- melvényeinél a munkabér a termel- vény értékének oly nagy hányadát képezné, mint a cipőnél. Annak a számos apróságnak előállítása, amely a cipőhöz a bőrön kívül szükséges, egész sereg más hazai foglalV-ozási ágnak nyújthatna teret a termelésre s igy gazdasági körforgásunk lényeges megélénkitésére, ha illetékes kormány­zati tényezőink több figyelemre mél­tatnák és jobblelkü gondoskodásban r4szesilenék a cipőipart, mint amilyen­ben annak eddig része volt. Újból és újból ismételnünk kell azt, hogy országos gazdasági éídek fűződik ahhoz, hogy a kereskedelmi szerződések megkötésénél olyan meg­állapodás jöjjön létre, amely a mi iparágunk zavartalan működését biz­tosítja. Ha nehézséggel is jár, ha a velünk szerződő félnek a cipőipar ja­vára elérendő engedményekért némi ellenszolgáltatást kell is adnunk, úgy

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék