Lábbelikészítők Lapja, 1926 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1926-01-01 / 1. szám

2 oldal. LÁBBELIKÉSZÍTŐK LAPJA 1996. január 1. ettől a tárgyalást vezető közegeinknek nem szabad visszariadniok; ragadjanak ki gazdasági szövevényünk tömkelegéből olyan ágazatokat, amelyeknél közünk kisebb károsításával nyújthatnának rekompenzációt a cipőengedményekért a szerződő félnek. Jóvá nem tehető hiba volna, hogyha a szerződések megkötésénél az az arány meg nem óvatnék, amely az autonóm cipővám és autonóm bőrvám között fennáll, vagyis hogyha a cipővám lényegesebb mértékben szállíttatnék le a készbőr vámjánál, mert akkor cipő formájában jönne be a bőr hozzánk, agyonversenyezve a cipőipart és bőripart egyaránt. Rá kellene térni a bőrszakma terén az egyfázisú forgalmi adórendszerre, mert a mai rendszer mellett a felesleges drágulástól eltekintve, egyenlőtlen verseny fejlődik ki a termelők között, aszerint, hogy a termelő hányadik kéztől tudja megszerezni az általa feldolgozandó anyagot. Kívánatos volna az egyfázisú rendszer már azért is, mert legnagyobb bőrgyáraink cipőgyártással is foglalkoznak és a készbőrt forgalmi adó lerovása nélkül bocsáthatják cipőgyáraik rendelkezésére. Ez az előnye a bőrgyáros-cipőgyárosnak a csak-cipőgyárossal szemben a mai nehéz termelési és értékesítési lehetőségeknél az utóbbi csoport részére rendkívül megnehezíti a helyzetet és lehetetlenné teszi azt, hogy az ország cipőtermelői egyenlő előfeltételek mellett megvívandó ténylegesen nemes versennyel küzdhessenek egymással. Semmi esetre sem szabadna ennek a természetes versenynek megnehezülni azáltal,hogy a törvényben foglalt hézagok folytán a törvény rendelkezései ne egyformán háruljanak mindazokra, akik egyforma gazdasági tevékenységet fejtenek ki. Az államnak szakítania kellene azzal a szűkkeblűséggel, amelyet a cipőipar támogatásával szemben mindig tanúsított. Ha agrárállam is vagyunk, úgy vitán felül áll az, hogy éppen az agrárérdek alátámasztása javára fontos mindazon ipari ténykedések felkarolása, amely iparok űzéséhez a természetes előfeltételek országunkban rendelkezésre állnak.Ezen iparok között elsősorban áll a cipőipar, amelynek megerősödése révén legalább kétszázezer lélek juthat állandó keresethez és fogyasztóképességhez. Az államnak el kell látnia az a ma érdemes középipart arányos, olcsó termelési hitellel és nagyobb tőkét kellene rendelkezésére bocsátania az Iparosok Országos Szövetkezetének, hogy azt a legsürgősebben a kisiparosság jogos hiteligényeinek olcsó kielégítésére fordíthassa. Az a kis megerőltetés, amely ilyen ténykedéssel az államra hárulna, busásan kifizetődnék az állampénztár részére azáltal, hogy megerősíti a vállalkozási kedvet és bátorságot, biztosítja a munkahelyek állandóságát és megadja a módot arra, hogy a termelők megszerezhessék mindazokat az újításokat, amelyek segítségével ezen iparágunk a külföldivel szemben sikerrel megállhatná a versenyt. Hathatós védelmi eszköze lehetne meggyőződésem szerint a mi iparunknak annak az eszmének a megvalósítása is, amelyet évekkel ezelőtt pendítettem meg és amely odakonkludál, hogy törvényileg mondassák ki, hogy „cipő alatt olyan alkotmányt értünk, amely minden részében színbőrből készült, hasszékbőr, műbőr, avagy papír bedolgozásának kizárásával. Lehetne cipőket ezen surrogátumok felhasználásával is készíteni, de ezt az eladónak a cipőn meg kellene jelölnie. Azt hiszem, hogy ilyen törvényes intézkedés jobban meggátolná az idegen cipő beözönlését, mint a legmaelőtt törvényesen szabályozták a tisztességtelen verseny kérdését. A németországi versenytörvény tapasztalalatai nyomán a m. kir. kormány is szükségesnek látta a tisztességtelen verseny törvényes szabályozását és az 1923. évi V. t. c.-ben már nálunk is törvényt alkottak a tisztességtelen verseny meggátláséra. A magyar versenytörvény mér az első szakaszában kimondja, hogy üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe vagy általában a jó erkölcsbe ütköző módon folytatni. Ezen általános tilalom az első német versenytörvénybe nem volt kifejezetten felvéve és mivel nem lehet egyáltalán gasabb védővám, megakadályozná a termelők között a beteges versenyt és megvédelmezné a fogyasztót, aki tudatában volna annak, hogy mit vásárolt s hogy nem a szűnőség rováséra szerezte be szükségletét az olcsóbb forrásnál. Mindaz amit felsorakoztattam, nem elérhetetlen és nem kivihetetlen. Helyes érzék és egy kis jóindulat kívánatos csak hozzá az illetékes kormányzati tényezők részéről. Az újév alkalmából az az egyetlen óhajtásunk, hogy szállja meg az ihlet kormányunkat a mi irányunkban és biztosíthatjuk, hogy a cipőipar dolgozó társadalma minden támogatást fokozott becsületes munkával, az ország javainak gazdagításával fogja honorálni. Neugebauer Sándor, szövigazgató: A tisztességtelen versenyről. A hólabdarendszerű (szelvény) árusítás törvényesen tiltva van, oly tökéletesen megszerkesztett törvényt alkotni, melyben az összes felmerülhető konkrét bűncselekmények felsorolhatók volnának, így az első német versenytörvényt rövid élettartam után módosítani kellett és pedig olykép, hogy a konkrét felsorolt bűncselekményeken kívü e kÉrlésre juttatta, hogy a felsorolt eseen kívül általában tilos minden verseny, amely a jó erkölcsbe, avagy a kereskedelmi tisztességbe ütközik. A németországi mintára nálunk is felvett általános tilalom lehetővé teszi, hogy a törvényt alkalmazó bíróság a tisztességtelen versenynek bármilyen — a törvényben névlegesen fel nem vett — eseteiben is használja a törvény szigorát a jó erkölcsbe, avagy a kereskedelmi tisztességbe ütköző módon üzletet kívánó élelmes egyénekkel szemben. Természetesen a tisztességtelen versenyről szóló törvény nem akarja a versenyt teljesen elfojtani, mert a versenyre szükség van, nemcsak a közgazdasági élet egészséges fejlődése miatt, de szükség van úgy a kereskedők, illetve iparosok, mint a nagyközönség érdekében is és amenynyiben a verseny terén oly ügyesség avagy ötletesség jelentkezik, mely a másik versenytársnak ért, de az ötletes versenyzőnek hasznára válik, úgy e verseny egyáltalán nem üldözhető mindaddig, amíg a jó erkölcsbe, avagy a kereskedelmi tisztességbe nem ütközik. A magyar tisztességtelen versenyről szóló törvény fent ismertetett általános rendelkezésen kívül még külön is szabályozza a tisztességtelen verseny egyes eseteit, így törvényesen tiltva van a szédelgő feldicsérés, avagy a reklámszédelgés, mely szerint nem szabad az áru kelendőségének foka Az utóbbi időben, különösen a vidéken, tömegesen fellépett a hólabdarendszerű, azaz szelvények alapján való elárusítás, melynek hátrányait a helyi kereskedők és iparosok rendkívül súlyosan érzik. Nem lesz felesleges, ha ezen tisztességtelen versenybe ütköző, hólabdarendszerű árusítás kérdésével röviden foglalkozom. Németországban már évekkel ez Lefkovits Imre bőr, kaptafa és cipészkellék raktár Budapest, IV., Irányi utca 18. A világhírű „Duma ” prázis kaptafa egyedárusítója, állandó nagy raktér mindennemű külföldi alsó- és felső anyagokban u.m. Heil, Grison, Mayer, Oskaria, Dungan, Csentury, Freudenberg és más gyártmányokban, sámfák patent és kézi munkában. Fasarkok nyersen és bevonva minden színben. Brokátok arany, ezüst, fekete ésbarna Elvm, nagy forgalom kevés haszon!