Lábbelikészítők Lapja, 1928 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1928-01-01 / 1. szám
X. évfolyam.Budapest, 1928. január 1. A Magyarországi Lábbelikészítő Iparosok Országos Szövetségének és a Budapest Székesfővárosi Cipészipartestület hivatalos közlönye Szerkesztőség és kiadóhivatal , VII. Wesselényi utca 17. szám. Telefon : József 426—26. Hirdetési tarifa: hasábonként és mm-ként egyszeri megjelenés 12 fillér. A szöveg között 25 százalékkal több. Apróhirdetések szavanként 12 fillér.LAPJA SZÖVETKEZZÜNK ÖNMAGUNKÉRT! 1. szám Előfizetési árak: egész évre 14*40 P... fél évre 7*20 P. negyed évre 3*60 P. Jugoszláviában .... 150 dinár Csehszlovákiában ... 96 szokál Romániában................... 350 lej Megjelenik 1-én és 15-én. LÁBBELIKÉSZÍTŐK A magyar lábbelikészítő iparosság talán soha nem élt még oly gondterhes napokat, mint aminek a letűnt évben virradtak a szakmára. Az 1924 őszén kezdődő és folyton fokozódó munkátlanság a letűnt évben olyan ijesztő méreteket öltött, amineket beköszöntésének napján elképzelni sem mertünk volna. Legyen ez mindnyájunk részére figyelmeztető jel arra, hogy vetés nélkül hiába várunk aratást és az újévben igyekezzünk a szakma megélhetésének talaját megművelni és ültessünk bele olyan cselekedeteket, amelyek jogossá teszik a gondtalanabb napok elérésében való reménykedésünket. Ne áltassuk magunkat még tovább is hiú reménykedéssel, és ne higyjük, hogy a sorsunkat a magunk összefogásán és célirányos munkálkodásán kívül más egyéb jobbra fordíthatja. Nagy kár tehát más utat taposni és kálváriát járni, amikor adva van a mód, hogy segíthessünk magunkon. Csak értsünk egyet, tartsunk össze és dolgozzunk becsületes akarással, azoknak az akadályoknak elhárításán, amelyek boldogulásunk útját elzárják és a sorsunkat úgy irányíthatjuk, ahogy érdekeinknek a leginkább megfelel. Az újév küszöbén szálljon tehát minden szaktársam magába és kérdezze meg a lelkiismeretét, hogy várjon mit tett eddig az összetartás és egyetértés létrehozásának érdekében és menynyiben járult hozzá az összesség boldogulásáért dolgozó szakmai intézmények támogatásához és megerősítéséhez ? S ha úgy találja, hogy minden irányban megtette a kötelességét nézzen körül, Újév küszöbén hogy mennyien vannak, akik ezt teljes lelki megnyugvással mondhatják el magukról és látni fogja, hogy az ország 28.000 önálló lábbelikészítő kisiparosa között elenyésző számban vannak, akik az idők szavát megértik és igyekezzék a szakma boldogulását gátló akadályokat leküzdeni. Az ilyen seregszemlén világosan és tisztán láthatja meg mindenki a lábbelikészítő iparosok szörnyűséges helyzetének okait és annak a titáni munkának, a méreteit, amelyet el kell végezni, hogy a szakma katasztrofálisan leromlott helyzetének fő okai: a meg nem értés, a széthúzás és a közös érdekek elhanyagolása megszűnjenek. Minden munkának a sikere attól függ, hogy milyen hozzáértéssel és lelkiismeretességgel dolgozunk és milyen erő és eszközök felett rendelkezünk. Szerény meggyőződésem szerint az egyetértés és összetartás megteremtése és célirányos fejlesztése csakis gazdasági alapokon lehetséges, tehát legelsősorban a szövetkezet fejlesztésére kell a már meglévő tömegerőt fordítani. Mert ha szövetkezetünket hivatásának magaslatára emeljük és a tagoknak nem csak a vásárlásaiknál tudunk kézzel fogható előnyöket nyújtani, hanem munkával is segítjük és a készárut értékesítés céljából átvesszük és arra előleget folyósítunk, ezt mindenki észreveszi és nem kell senkit sem kérni a csatlakozásra, mert önmagától jön mindenki. A szövetkezet kiépítésének tehát sorsdöntő jelentősége van, amelyet egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni, ha válságos helyzetünkből ki akarunk jutni és a saját jól felfogott érdekében kérek minden szaktársamat, hogy segítse minél nagyobbá és hatalmasabbá fejleszteni. Alapot akarunk teremteni, az önhibájukon kívül bajbajutott szaktársaink támogatására és elhalálozó szaktársaink özvegyeinek és árváinak segítésére. Megakarjuk erősíteni ipartestületünk rokkant és nyugdíj egyesületét, hogy hathatósabban segíthessen a munkaképtelenné vált megöregedett szaktársakon és e magasztos célt mindenki elősegíti, aki szövetkezetünk erősítéséhez hozzájárul és nem a borkereskedőkhöz hordja a pénzét. Mert a szövetkezet a forgalom bizonyos hányadát erre kívánja átengedni. Súlyos betegsége szakmánknak a tanonctenyésztés túltengése is, amellyel a kontárok egész légióját szabadítják rá meggondolatlan szaktársaink a szakmára és szakadatlan felvilágosító munkára van szükség, hogy ezt orvosolni bírjuk. Ellepték szakmánkat a csalásra dolgozó élősdiek, akiket minden ezközzel ki kell irtanunk. Papír cipők tízezreivel árasztják el az országot és a legszegényebb fogyasztók kizsebelése mellett lejáratják az egész szakma tisztességét és tönkreteszik a becsületesen dolgozó iparosságot. A kormányzatnál oda kell hatnunk, hogy rendelje el a készcipők anyagának a cipőkön való feltüntetését, hogy a laikus fogyasztó közönség tudja, hogy bőrből van-e a cipő, vagy pedig idegen segédanyagok vannak bőr helyett alkalmazva. A talpnak, talpbélésnek, kéregnek és az orrkeménységnek semmi esetre sem szabad papirosnak lenni.