Lábbelikészítők Lapja, 1928 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1928-01-01 / 1. szám

2 oldal______________________________LABBELIKfcSZlTOK lapja_________________________1928. január 1 . Ha bármire szüksége van, ]|jZSBf nem kell járni a várost bérkereskedését , . _ . Budapest, Vili, Népszinház­ u. 16 hanem keresse fel:­­ Telefon: 161404_,4, mert ez nyilvánvaló csalás és és aki elköveti azt minden esz­közzel lehetetlenné kell tenni. A Teleky-tér és Haller piac valóságos eldorádója a cipőcsa­­lóknak. De meg vannak fertőzve mindazok a piacok és vásárok is és sajnosan kellett meggyő­ződnünk arról is, hogy a cipő­­kereskedők között is nagy szám­ban vannak olyan lelkiismeretlen csalók, akik a közönség becsa­pására és a cipőipar erkölcsi tisztességének lejáratására utaz­nak. Az ószeres és zsibárus sza­bályrendelet szigorú betartásával a Teleky-teret­ meg lehet a csalók­tól tisztítani és rajta leszünk, hogy ez mielőbb megtörténjék. De nem nyugszunk, amíg a csa­lásra dolgozó elemek az egész vonalon teljesen ki nem pusz­tulnak. De tengernyi tennivalónk van a felsorolt égetően sürgős fel­adatokon kívül is, amelyeknek sikeres megoldása kétségtelenül könnyíteni fog a szakmai társa­dalom helyzetén. A megoldás sikere azonban nem a vezetősé­gen múlik, amely csak úgy tudja az ügyeket előbbre vinni, ha szaktársaink odaadó támogatá­sából erőt meríthet. Létérdeke tehát a szakmai társadalomnak, hogy a vezetőség mellé álljon és súlyos feladatai­nak teljesítésében szívvel-lélek­­kel támogassa. Erős és egységes küzdő táborra van szükség, hogy az összes sérelmek és ba­jok orvoslását elérhessük és le­­küzdhessünk minden akadályt, amely boldogulásunknak útját állja és mindnyájunk életét elke­seríti. E tábornak az országos szö­vetségben kell tömörülni és a lap útján állandó összeköttetés­ben lenni, hogy mindenki tudo­mással bírjon arról, hogy a szak­ma érdekei felett egy hatalmas és kötelességtudó tábor őrködik és csak a vezetőség üzenetére vár, hogy megmozduljon, ha ve­szély fenyegeti a szakma érdekeit. Fogjunk tehát össze egy test és lélekként az újévben szak­társaim és végezzünk olyan munkát, amelynek eredményeiből Az utóbbi hetekben különös pana­szok érkeztek a szövetséghez. Nap­nap után jöttek fel emberek, akik el­panaszolták, hogy valamelyik vásárté­ren, de rendszerint a Teleky-téren vásároltak egy-egy pár bakancsot, vagy cipőt, de alig volt egy negyed óráig a lábukon, levált a talpa, sőt szétment az egész cipő és ők a nedves, lucskos téli utcán a szó szoros értelmében me­zítláb maradtak. Eleinte az volt a feltevés, hogy szór­ványos esettel állunk szemben, mert hiszen mindig akadtak lelketlen embe­rek, akik kihasználták a mások jóhi­szeműségét és papírtalpú cipőt „sóztak a nyakukba“, de az esetek annyira megszaporodtak, hogy nyilvánvalónak látszott: papírtalpú és papírsegédanya­­gokkal készült cipőkkel árasztották el a fővárost. Ugyanakkor értesítést kap­tunk vidéki szaktársaktól is, hogy a vásárokat ellepték a papírcipőárusok, akiknek tisztességtelen konkurenciája miatt nem tudnak árulni, míg azok olcsóbb, de hasznavehetetlen cipőiket mind eladják. A vásár után nyomtala­nul eltűnnek és a becsapott vevő üt­heti bottal a nyomukat. Tehát már nemcsak a fővárost, de a vidéket is elárasztották papírtalpú cipőkkel. Hogy e cipőcsalók működése meny­nyire káros volt a cipészmesterekre, azt nem kell hangsúlyozni. Nemcsak a cipészek kitűnő hírnevét rontották, de elvették tőlük a munkát és az árusítás lehetőségét is. A kisiparosok nem tud­tak javítást kapni, mert ők bőranyag­ helyett papíranyaggal dolgozva, olcsób­bak voltak és igy minden javítást, sőt új munkát is magukhoz kaparintottak. A helyzet annyira tarthatatlanná vált, hogy a Szövetség a cipészmeste­rek és a közönség érdekének megvé­déséért erélyes lépésre szánta el magát. A Szövetség és az Ipartestület vezetői előbb diszkréten nyomozni kezdtek a készítők és árusok után. Megdöbbentő eredményre bukkantunk. Kiderült, hogy például a Teleky-téren az ószeresek és a zsibárusok nagyrészt viselésre alkalmatlan papírtalpú és papírsegéd­­anyagú cipőket árusítanak. Csak úgy , ahol minden különleges bőrárut­­ is nagy választékban megtalál. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek! Kérem meggyőződni, áldás és boldogság fakad a jobb sorsra érdemes lábbelikészitő iparosságra. Pintér Vilmos szövetségi elnök találomra vettünk is néhány párat, amit a Szövetség irodájában aztán fel­bontottunk s kiderült, hogy nemcsak papendeklit, de közönséges szemetet és hulladékot is használtak fel a cipők készítéséhez. Megtudtuk néhány em­bernek a címét is, akik ilyen cipőt készítenek s kiderült, hogy a legtöbb nem is cipész, iparigazománya nincs és a cipőkészítést titokban folytatja, de oly fényes eredménnyel, hogy némelyik 8—14 segédet is tartott. Ezért nem volt a tisztességes cipészmestereknek munkájuk ! Mikor már kellő adat birtokába jutottunk, a főkapitányságon dr. Katona Rezső főtanácsosnak Írásos feljelentést nyújtottunk át, amit a Szövetség és az ipartestület elnökei írtak alá. A fel­jelentésben kértük a csalók és árusítók ellen az eljárás lefolytatását és a papírcipők lefoglalását. Ugyanekkor a „Magyarország“ dec. 27-i számában négy hasábos nagy fel­tűnést keltő hatalmas cikk jelent meg, mely az egész cipőpanamát leleplezte. Úgy a cikknek, mint a feljelentésnek meg lett a kívánt eredményes hatása. Szerdán detektívek jelentek meg a piacon kíséretükben a szövetség titkára és az ipartestület egy-egy szakértőjével és végigrazziázták a csarnoki árusokat valamint a zsibárusokat. A razzia ered­ménye még a detektíveket is megdöb­bentette. Az egész Teleky-téren alig akadt néhány ószeres vagy zsibárus, aki ne árult volna papírtalpú cipőt. A detektívek eleinte le akarták foglalni az összes cipőket, de oly hatalmas mennyiség gyűlt össze, hogy nem volt hely a lefoglalására, így aztán minde­gyiktől kiválasztottunk néhány pár pa­­pírcipőt, az illetőket a detektívek iga­zoltatták és valamennyi ellen megin­dították az eljárást. Természetesen­ mindegyiktől megkérdezték, kitől vette a cipőt és így sikerült megtudnunk a papírcipők készítőinek névsorát is. Másnap több detektívcsoport végigjárta a készítőket és itt is sok papírcipőt és papíranyagot találtak. Kiderült az is, hogy a cipők egy részét pestkörnyéki városokban: Újpesten, Kispesten, Rá­­ ooooo<x>o<x>ooooooo<xxxxxxxx>oooooooooooooooooooooooooooo Küzdelem a cipőcsalók ellen.

Next