Lábbelikészítők Lapja, 1929 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1929-01-01 / 1. szám
LÁBBELIKÉSZÍTŐK LAPJA A MAGYARORSZÁGI LÁBBELIKÉSZÍTŐ IPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK ÉS A BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROSI CIPÉSZIPARTESTÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal, VII., Wesselényi utca 17. szám Telefon: József 426-26. HIRDETÉSEK hasábonként és nim-ként egyszeri megjelenése 12 fillér. Szövegközött 25°/val több Apróhirdetések szavanként 12 fillér. Megjelenik 1-én és 15-én. SZÖVETKEZZÜNK ÖNMAGUNKÉRT! Előfizetési árak: egész évre 14.40 P. — Fél évre 7.20 P. Negyed évre 3.60 P. Jugoszláviában (Bizományos: Jugoszlávia Újságiroda, Subotica, I., Jelasicseva-ul. 3) egész évre 150, félévre 80, negyedévre 40 dinár. Csehszlovákiában 90 szokos. ♦ Romániában 350 lej Újév küszöbén. Akik az Országos Szövetség karácsony másnapján tartott közgyűlésén és az ezt két nappal követő szövetkezeti közgyűlésünkön jelen voltak, azok előtt alig lehet kétséges, hogy szervezkedési mozgalmunk jó úton halad és hova tovább, meg fogja érlelni áldásos gyümölcseit A két nagyjelentőségű intézmény közgyűléseinek résztvevői tapasztalhatták, hogy szervezkedési mozgalmunk eredményeként máris oly egységes és fegyelmezett szakmai közvéleményt köszönthetünk, amely magában rejti a korszakos eszmék csíráit s amelynek további fejlődése és térhódítása döntő befolyást fog a lábbelikészítő iparosság jövendő sorsának alakulására gyakorolni. A reánk köszöntő újévben nagy feladatok várnak a szövetségre, amelynek az ipartestülettel egyetemben az egész szakmai érdekeltséget mozgósítania kell az egyre jobban fenyegető Bata cipőinvázió visszaszorítására s igy eléggé fel nem becsülhető értéke az egész szakmai társadalomnak az a fegyelmezett és egységes tábor, amely a szövetség zászlaja alá sorakozott és minden pillanatban frontba lehet állítani. Hisszük hogy az egész szakmai társadalom tisztában van azzal, hogy a Bata cipők beözönlésével milyen sors várna reá és mint egy ember csatlakozik az életre-halálra menő küzdelemhez. A cseh cipőgyár érdekeinek szolgálatába szegődött hazafiatlan kufárokat olyan leckéztetésben kell részesíteni, hogy egyszer és mindenkorra elmenjen a kedvük a tisztes hazai cipőipar létét veszélyeztető cselekmények folytatásától. Lehet, hogy már a legközelebbi számunkban is beszámolhatunk a kormánynál teendő lépések eredményéről, amely ha nem lenne kielégítő, minden rendelkezésre álló eszközt igénybe vesz a szövetség és az ipartestület, hogy az ország lábbelikészítő iparosságának életérdekeit megvédje. Legyen tehát ébren az ország lábbelikészítő iparossága, hogy a netalán szükségesnek mutatkozó országos kongresszusra szóló meghívás ne találja készületlenül. Hatalmas, minden akadályt elsöprő energiával kell ez évben a szövetkezés ügyét is előbbre lendíteni, ha nem akarjuk, hogy a lábbelikészítő kisiparosság jövője áldozatul essék a tengerárként növekvő bajoknak. Hiába a panasz és hiába a jajveszékelés, ha gazdasági önsegélyző szervezetünket úgy ki nem építjük, mint ahogy a viszonyok és érdekeink megkövetelik, mert csak a szövetkezés az egyetlen út, amelyen a lábbelikészítő kisiparosok nagy tömegei a végpusztulást elkerülhetik. A szakma és a saját boldogulásuk elősegítése érdekében kérjük tehát az újév küszöbén szaktársainkat, hogy a szövetkezés kérdésének teljes és tökéletes megoldását tartsák mindenek előtt valónak és ne várják összetett kezekkel, hogy mások cselekedjenek, hanem élniakarásuk bebizonyítására valamennyien vegyenek részt szívvel-lélekkel az alkotó és teremtő munkában Különösen a fővárosi cipésztársadalmat kérjük és a saját jól felfogott érdekében figyelmeztetjük, hogy férfias akarásának és elszántságának teljes latbavetésével legyen segítségére a szövetkezet ügyében fáradozó vezetőségnek és hasson oda, hogy a szakma ezen sorsdöntő gazdasági szervezetét ne csak formailag, hanem lényegében is a sajátjának mondhassa és működésének olyan irányt szabhasson, amely érdekeinek a leginkább megfelel. Ezt az önrendelkezési jogot azonban csak úgy szerezhetjük meg és a szövetkezetet csak akkor mondhatjuk valóban a magunkénak, ha azOKSz. kölcsönét visszafizetjük. S hogy a függetlenség, a szabadmozgás mit eredményez az összesség javára a közéletben, azt mindannyian láthatjuk azon intézményeink viruló fejlődéséből, amelyeknek irányításában nem érvényesülnek idegen, a szakma érdekein kívül eső befolyások. A szövetkezeknél, mint önsegélyző gazdasági intézménynél, még inkább lehet eredményeket elérni, ha a béklyóba verő, drága, idegen segítség igénybevétele nélkül szabadon és függetlenül működhetik. Ennek az egész szakmai társadalom tekintélyét és önérzetét emelő szabad mozgásnak és függetlenítésnek, a szövetkezet részére való megszerzése és biztosítása pedig egy-egy szaktársunknak igen csekély áldozatba kerülne, ha mindenki megtenné a kötelességét. Hogy az újév alkalmából elhangzó jókívánságok a szakma területén valóra váljanak, lépjenek akcióba a fővárosi csoportok és takarék asztaltársaságok ennek a szent kötelességérzetnek a felélesztése érdekében és hassanak oda, hogy minden valamire való fővárosi cipészmester váltson legalább 10 pengő értékű üzletrészt és a nagy célt elérjük. De legyen apostola a felemelő eszmének minden egyes szaktársunk, aki a szakma és a saját jövőjének sorsát a szívén viseli és segítse összehozni a szükséges tőkét a lehető leggyorsabb tempóban, ha házról-házra járva kell is ennek érdekében minden ,egyes cipészmestert felkeresni és üzleti rész jegyzésre kapacitálni. MI KÖVETELJÜK A KÉZMŰVESIPARBAN AZ ÁLTALÁNOS ÉS FÉNYŰZÉSI FORGALMI ADÓ MEGSZÜNTETÉSÉT!