Lábbelikészítők Lapja, 1929 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1929-01-01 / 1. szám

LABBELIKESZITOK LAPJA SZÖVETKEZZÜNK ÖNMAGUNKÉRT! A MAGYARORSZÁGI LÁBBELI KÉSZÍTŐ IPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK ÉS A BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROSI CIPÉSZIPARTESTÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési árak: egész évre 14.40 P. — Fél évre 7.20 P. Negyed évre 3.60 P. Jugoszláviában (Bizományos: Jugoszlávia Újság- iroda, Subotica, I., Jelasicseva-ul. 3) egész évre 150, félévre 80, negyedévre 40 dinár. Csehszlovákiában 90 szokol. ♦ Romániában 350 lei Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII., Wesselényi ucca 17. szám Telefon: József 426-26. HIRDETÉSEK hasábonként és nim-ként egyszeri megjelenése 12 fillér. Szövegközött 25°/o-al több Apróhirdetések szavanként 12 fillér. Megjelenik 1-én és 15-én. Újév küszöbén. Akik az Országos Szövetség ka­rácsony másnapján tartott közgyűlé­sén és az ezt két nappal követő szövetkezeti közgyűlésünkön jelen voltak, azok előtt alig lehet kétségés, hogy szervezkedési mozgalmunk jó úton halad és hova tovább, meg fogja érlelni áldásos gyümölcseit A két nagyjelentőségű intézmény köz­gyűléseinek résztvevői tapasztalhat­ták, hogy szervezkedési mozgalmunk eredményeként máris oly egységes és fegyelmezett szakmai közvéleményt köszönthetünk, amely magában rejti a korszakos eszmék csiráit s amely­nek további fejlődése és térhódítása döntő befolyást fog a lábbelikészitő iparosság jövendő sorsának alakulá­sára gyakorolni. A reánk köszöntő újévben nagy feladatok várnak a szövetségre, amely­nek az ipartestülettel egyetemben az egész szakmai érdekeltséget mozgó­sítania kell az egyre jobban fenye­gető Bata cipöinvázió visszaszorítá­sára s igy eléggé fel nem becsül­hető értéke az egész szakmai társa­dalomnak az a fegyelmezett és egy­séges tábor, amely a szövetség zászlaja alá sorakozott és minden pillanatban frontba lehet állítani. Hisszük hogy az egész szakmai társadalom tisztában van azzal, hogy a Bata cipők beözönlésével milyen sors várna reá és mint egy ember csatlakozik az életre-halálra menő küzdelemhez. A cseh cipőgyár érde­keinek szolgálatába szegődött haza- fiatlan kufárokat olyan leckéztetésben kell részesíteni, hogy egyszer és mindenkorra elmenjen a kedvük a tisztes hazai cipőipar létét veszélyez­tető cselekmények folytatásától. Lehet, hogy már a legközelebbi számunk­ban is beszámolhatunk a kormány­nál teendő lépések eredményéről, amely ha nem lenne kielégítő, min­den rendelkezésre álló eszközt igénybe vesz a szövetség és az ipartestület, hogy az ország lábbelikészitő ipa­rosságának életérdekeit megvédje. Legyen tehát ébren az ország lábbeli­készitő iparossága, hogy a netalán szükségesnek mutatkozó országos kongresszusra szóló meghívás ne találja készületlenül. Hatalmas, minden akadályt el­söprő energiával kell ez évben a szövetkezés ügyét is előbbre lendí­teni, ha nem akarjuk, hogy a láb­belikészitő kisiparosság jövője áldo­zatul essék a tengerárként növekvő bajoknak. Hiába a. panasz és hiába a jajveszékelés, ha gazdasági önse­gélyző szervezetünket úgy ki nem építjük, mint ahogy a viszonyok és érdekeink megkövetelik, mert csak a szövetkezés az egyetlen út, amelyen a lábbelikészitő kisiparosok nagy tömegei a végpusztulást elkerülhetik. A szakma és a saját boldogulá­suk elősegítése érdekében kérjük tehát az újév küszöbén szaktársain­kat, hogy a szövetkezés kérdésének teljes és tökéletes megoldását tartsák mindenek előtt valónak és ne várják összetett kezekkel, hogy mások cse­lekedjenek, hanem élniakarásuk be­bizonyítására valamennyien vegyenek részt szívvel-lélekkel az alkotó és teremtő munkában Különösen a fővárosi cipésztár­sadalmat kérjük és a saját jólfelfo­gott érdekében figyelmeztetjük, hogy férfias akarásának és elszántságának teljes latbavetésével legyen segítsé­gére a szövetkezet ügyében fáradozó vezetőségnek és hasson oda, hogy a szakma ezen sorsdöntő gazdasági szervezetét ne csak formailag, hanem lényegében is a sajátjának mond­hassa és működésének olyan irányt szabhasson, amely érdekeinek a leg­inkább megfelel. Ezt az önrendelkezési jogot azon­ban csak úgy szerezhetjük meg és a szövetkezetei csak akkor mond­hatjuk valóban a magunkénak, ha az lOKSz. kölcsönét visszafizetjük. S hogy a függetlenség, a szabad­mozgás mit eredményez az összesség javára a közéletben, azt mindannyian láthatjuk azon intézményeink viruló fejlődéséből, amelyeknek irányításá­ban nem érvényesülnek idegen, a szakma érdekein kívül eső befolyások. A szövetkezeknél, mint önsegélyző gazdasági intézménynél, még inkább lehet eredményeket elérni, ha a bék­lyóba verő, drága, idegen segítség igénybevétele nélkül szabadon és füg­getlenül működhetik. Ennek az egész szakmai társadalom tekintélyét és ön­érzetét emelő szabad mozgásnak és függetlenitésnek, a szövetkezet részére való megszerzése és biztosítása pedig egy-egy szaktársunknak igen csekély áldozatba kerülne, ha min­denki megtenné a kötelességét. Hogy az újév alkalmából elhangzó jókívánságok a szakma területén valóra váljanak, lépjenek akcióba a fővárosi csoportok és takarék asztal- társaságok ennek a szent kötelesség­érzetnek a félélesztése érdekében és hassanak oda, hogy minden valamire való fővárosi cipészmester váltson legalább 10 pengő értékű üzletrészt és a nagy célt elérjük. De legyen apostola a felemelő eszmének minden egyes szaktársunk, aki a szakma és a saját jövőjének sorsát a szivén viseli és segítse össze­hozni a szükséges tőkét a lehető leg­gyorsabb tempóban, ha házról-házra járva kell is ennek érdekében minden ,egyescipészmestert felkeresni ésüzlet- i rész jegyzésre kapacitálni. MT KÖVETELJÜK A KÉZMŰVESiPARBAN AZ ÁLTALÁNOS ÉS FÉNYÜZÉSI FORGALMI ADÓ MEGSZÜNTETÉSÉT!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék