Lábbelikészítők Lapja, 1929 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1929-01-01 / 1. szám
1929.január 1. LÁBBELIKÉSZÍTŐK LAPJA Döntsön ismét az iparosság! Irta: Framnsirti Mátyás országgy. képviselő. Az ország iparossága évtizedeken keresztül küzködött az ő érdekképviseleti szervéért. Régi, elavult ipartestületei nem alkalmasak arra, hogy osztályérdekeiket országos viszonylatban képesek legyenek megvédelmezni. Az ipartestületi törvény megalkotásánál is már hiányos volt az iparosságnak alkotmányos szervezet. Az ipartestületekből csupán munkakönyv kiállító és tanoncszerződést kötő irodák lettek, sőt ha az ipartestület mellett még italmérés is volt, akkor egyenesen iparoskaszinóvá vált az ipartestület. Az iparosságnak tehát szüksége van egy modern érdekképviseleti szervre, amely az iparosság lakóhelyén, mint helyi érdekképviseleti szerv, de országos viszonylatban van, mint az ipartestület fölé rendelt központi érdekképviseleti szerv működjék. A kormányzat székhelyén, ahol a törvényhozás székel, ahol a pénzügyi és szociálpolitikát intéző központi főhatóságok viszik az ország dolgait, ott kell működnie a központi érdekképviseleti szervnek is, így tehát, ha az iparosságnak a befolyását a kormányzati tényezőkre biztosítani akarjuk, akkor elsősorban egy, az egész országot átfogó központi érdekképviseleti szervet, Kézműves Kamarát kell létesítenünk. Az iparosságnak ezt a gondolatát néhányszor már elbuktatták olyanok, akiknek érdekük az, hogy az iparosság ebben az országban mint önálló osztály gazdasági és szociális tekintetben soha meg ne szólalhasson. Nem érdeke az iparosságnak az, hogy a kereskedelmi kamarák szétválasztassanak, mert sok olyan feladatot kellene átvenni, amelyekre az iparosság nincsen még kellőképpen felkészülve. A Kézműves Kamara is csupán az összes ipartestületek fölé rendelt érdekképviseltért hát én azt ajánlanám szeretettel: jobban takarékoskodjunk. Például, ha vidéki szaktársunk valamelyike Pestre jön bevásárolni, nem kell mindjárt a legdrágább bőrt kiválogatni. Van olcsóbb is, csak egy kicsit körül kell nézni. Ezt a körültekintést sem muszáj bérautón megtenni, van villamos is. És ha dolga végeztével megéhezett, nem okvetlen muszáj a „Ritz“-ben ebédelni, este a „Papagájában pezsgős, lányos dáridót csapni. Gondolni kell a holnapra is. Mert hiszen ez a nehéz pénz, amit manapság a cipőért fizetnek, nem csoki szalmája, tessék azt megbecsülni. Hála Istennek, van elég takarékpénztár, ott annak a helye, ha már semmi szín alatt sem akarunk kies nyaralóhelyen villát vásárolni. (Ezt meg is értem, mert a falról a vakolat is lehull néha, ezt minduntalan csináltatni ! Micsoda költség!) A fővárosi szaktársaim is megszívlelhetnék soraimat, mert nem muszáj a színházakban minden premieren elsőnek lenni. Jó lesz lemondani az operaleti szervnek van elgondolva, de az egyes helyi feladatokat, a kereskedelmi kamarák által eddig is végzett lokális munkát, az iparosság érdekében továbbra is a kereskedelmi kamaráknak kell elvégezniük. Az a törekvés pedig, amely a kereskedelmi kamarákat át akarja szervezni és a kereskedelmi és ipari osztály mellé kézműipari osztályt is akar létesíteni közös kalap alatt, céljaiban helyes és szerintem tökéletesebbé teszi a kereskedelmi kamaráknak eddigi szerkezetét. Ezáltal az iparosságnak nagyobb befolyása lesz a kereskedelmi kamarákra. Ez a konstrukció változás azonban nem pótolja az önálló ipartestületek, fölé megalkotandó központi érdekképviseleti szervet. Az ipartestületeket összefogó központi organizáció nélkül nem hagyhatjuk, mert az iparosság akarata, kívánságai elvesznek és nincs egy szervezet, amelyiknek kötelessége és feladata az iparos osztályérdekeket képviselni, a szakmai és általános műveltséget terjeszteni, az inasnevelést gondozni és általában az iparosságnak szorosan vett közéleti érdekeit istápolni. A kereskedelemügyi miniszter úr meg fogja kérdezni most az ipartestületektől, hogy kívánják-e a központi szervnek a létesítését és vállalják-e azt a fejenkénti 1 pengő évi hozzájárulást. Meg vagyok róla győződve, hogy az öntudatra ébredt iparosság ezekre a kérdésekre meg fogja adni a határozott választ. Azt tapasztaltam a száz és száz iparos gyűlésen és értekezleten, hogy a magyar iparosság változtatni akar a sorsán és osztályérdekeit önkormányzat alapján saját maga akarja intézni. Most valóban az iparosság kezében van a sorsa. Az iparosság bölcsességétől, műveltségétől, öntudatától függ tehát, hogy miképpen irányítsa a jövőben életét. NEMZETKÖZI BŐRIPARI ÉS KERESKEDELMI R.-T. Raktár, VI., Paulay Ede ucca 12. szám _eietonj_Li£0^y91-»Z. Wolfner Gyula és Tsa, Mauthner Testvérek és Társai Részv. Társ., Machlup H. Fiai, Első Magyar Bőrgyár Részvénytársaság. —---------♦♦------------Talp-, chromos- és zsíros felső-, szijgyártóbőr és gépszilkruponok gyártmányainak lerakata. a ház páholybérletét is. Nem tudom azt sem, miért kell olyan görcsösen ragaszkodni a frakkhoz vagy ferencjózsefhez, hiszen az utóbbi időben szalonjogot nyert a jóval olcsóbb fekete zakkó is. Nincs arra sem szükség, hogy minden ingünk selyem legyen. Aztán odahaza se nagyon fitogtassuk gazdagságunkat. Semmi szükség 4—5 szobás lakosztályokra, XIV-ik Lajos korabeli faragott hálóra. Az amúgy is színesen tapétázott falakat kár eltakarni világhírű művészek eredeti képeivel, drága értékes gobelinekkel. A könyvszekrényt sem muszáj drága eszevizekkel telerakni. A zeneteremben is untig elég egy zongora. Mi szükség az ebédlő pazar világítására? A 24 gyertyás csillárból 20-at le lehet csavarni. Meg a velencei csipkefüggöny — minek? Legyünk mindenben szerények. A majdnem mindennapivá lett zsúrokat is redukáljuk, gondoljuk el, azon a pénzen, mibe egy-egy zsúr kerül, szegények, árvák könnyét száríthatnók fel. Mi, akik bőségben. A múlt heti számunkban megemlékeztünk az ipartestület ellen intézett újabb támadásról és jeleztük, hogy nem hallgatunk tovább s lerántjuk a leplet arról az életre-halálra szövetkezett érdektársaságról, amely a szemérmetlen támadásnak értelmi szerzője volt és amelynek tagjai minden perben félként vagy tanúként szerepelnek és a leghathatósabb segítséget nyújtják egymásnak. Mielőtt a bíróságokhoz beadott keresetlevelek és egymás érdekében tett tanúvallomások ismertetésének sorát ejtjük, vissza kell térnünk a legutóbbi gazdaságban duskálkodunk (mégis elégedetlenkedünk) nem is sejtjük, de nem is hisszük, hogy vannak szegények is, elhagyatottak, akikre nem gondol senki, senki. Téli éjszakán hideg, nedves, fűtetlen szobákban dideregnek. Ruhájuk rongyos. Éhezve, fázva, megcsúfolva és megrugdosva járják az élet keservesnél is keservesebb útját. Azért mondom: fogadjuk meg a jó tanácsot. Legyünk takarékosak nem csak egy nap, az évnek minden napján. Mire jó összeharácsolni tömérdek vagyont, nagy rakás pénzt. Legyünk kisebb igényűek, s minden tekintetben szerények. Elég, ha az adót ki tudjuk fizetni. Az elmúlt időkben — bizony, mi tagadás — akadt néhány cipészkisiparos, aki vállalt munkájához hasznot is számított. A jövőben ezt ne tegyük. S ha így élünk, talán boldogok leszünk. Mert, ugye szaktársaim, nekünk hiába kivárnak boldog újévet, nem éreztük magunkat soha — boldognak. Gaál Lajos. 3. oldal NEM BÜDÖS BŐRFEKETÍTŐ, mely a bőrt tartósan feketére festi és azt táplálja. Minden jobb bőrkereskedésben kapható. Kérjen ingyen mintát a gyártól: TRIOS, Budapest, III, Vörösvári út 97 Mi így bizonyítunk!