Lábbelikészítők Lapja, 1929 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1929-01-01 / 1. szám

1929 január 1 LÁBBELIKÉSZITŐK LAPJA Alter Ármin InflSmm». bőr és cipészkellékek kereskedése. Mértékszerinti cipőfelsőrészkészítés, valamint mindennemű kész felsőrészek állandóan raktáron versenyképes árban. Budapest, V., Visegrádi utca 9. szám (A Nyugeti pályaudvar közelében) _________ Ahogy leirom e négy számot, rajta felejtem szemem és elgondolkozom azon, vájjon ki tudja, mit hoz e négy szám egy szerves egységben egymás mellé írva ? Az bizonyos, hogy ha kísérőnk lesz egy esztendeig. Semmi egyebet nem tudhatunk róla. Javulást hoz-e ránk, vagy még nagyobb megpróbáltatásokat. Ugyan ki merne jósolni ? Ha minden új esztendő elején jogosult az a kívánság, hogy az új év jobb legyen, mint a régi, úgy ez a kívánság ez idén ezerszeresen indokolt, jogos, sőt nagymértékben nemcsak kívánatos, hanem szükségszerű is. Az új esztendő rejtélye életünk titka. Mit hoz és mivel marad adósunk? Folytatódnak-e a megpróbáltatások, vagy gyógyítárt hoz-e az évforduló a sajgó sebekre ? Nem vagyok optimista, ha megállapítom, hogy a gazdasági válság delelőjén már túljutottunk. Ha krónikás akarok lenni és ezért meg kell állapítanom, hogy az 1928-as esztendő rengeteg csalódást hozott magával Mindenki azt hitte, hogy az építkezési kampány kifejlődése az összes iparágakban több munkát és becsületesebb életkörülményeket fog létrehozni. A gyakorlati élet nem igazolta a logikát. A házbérek magas volta, a kereseti lehetőségek alacsonysága, a fokozott verseny miatt nem képes azt a hatást gyakorolni a gazdasági életre — az építkezés — mely joggal várható volt. Be kell vallanom, hogy tévedtem azokban a reményekben, amelyeket az 1928-as esztendővel szemben joggal támaszthattam. Az adómérséklés becikkelyezett törvénye se hozott észrevehető megenyhülést, a közterhek alatt görnyedő kézművesiparosságra. Illő volna egy derűs képet az olvasó elé vetíteni a nagy ismeretlenségről, de nem engedi meg a lelkiismeretem. A kézművesiparosság nagy kérdései végre odakerültek a megvalósulás pitvarába és 1929 van hivatva azokat megoldani. Az iparosság központi szerve, iparos-, palota, aggkori és rokkantellátás, a kis- ipari hitel, stb. talán mégis tető alá kerülnek. Még valamit. Bölcselkedő tanácsot az új esztendőre szeretnék mindenkinek megüzenni: Ne várjál senki mástól semmit, csak saját magadtól, ha örömök nem is fognak érni, de legalább csalódni sem fogsz sokat. Kendi László: Nem tévesztendő szem elől, hogy a magángazdaságok azért áldozzák fel keresetük egy részét az államkincstár számára, hogy az személyi és vagyoni biztonságukat garantálva, lehetővé tegye számukra a maximális erőkifejtést, a teljes szabadságot, a tőke, illetőleg vagyonszerzésre. — ... hogy a kormányzat egyetlen gazdasági kötelessége az általános jólét megteremtése és fokozása. E két sarkalatos igazsággal élesen szembe kerül az a kormányzat, amely túladminisztrál, amely a gazdasági élet fejlődését bürokráciájának nagyságával megakasztja, sőt lehetetlenné teszi. Az a kormányzat pedig, amely hivatását úgy fogja fel, hogy a magángazdaságoktól behajtott pénzzel a magángazdaságok érdekeinek előmozdítása helyett, azoknak közvetve, vagy közvetlenül versenyt támaszt, kereseti lehetőségeiket csökkenti, vagy egészen megszünteti, káros. Az individualisztikus és kapitalisztikus termelési rendszerben az állami omnipotencia leépítendő. A monopóliumok és koncessziók minimumra csökkentendők és a kormányzat egyetlen kötelessége a korlátlan szabad verseny jogának biztosítása és a tisztesség határain belül való tartása. Mindeme alapigazságok megírására, hirdetésére és hangos propagálására azért van szükség, mert nagyon erős az az irány, amely ezeket elhomályosítani igyekszik és az állampolgárok jogait kegyként kezelve, azt a hiedelmet kelti, hogy a polgárok állanak a kormányzat túltengő hatalmának szolgálatában és nem a kormányzat kötelessége az állampolgárok érdekeinek szolgálása Mindennemű állami és kommunális üzem leépítését szolgálja, ha mindezeket nemcsak emlékezetünkbe véssük, hanem a fentieknek léptennyomon hangot is adunk, sikerülni fog olyan közvéleményt teremteni, amely a saját képmására fog államot alkotni, illetve kormányoztatni. Előadás a magyar kézművesipar múltjáról, jelenéről, jövőjéről. Dános Árpád dr. egyetemi magántanár a szegedi ipartestület felkérésére e hó 15-én este az iparkamarában előadást tartott a kézműipar múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Előadása elején azt a téves felfogást cáfolta, amely szerint Magyarország agrárállam. Ez a jelszó az utóbbi időkben az iparfejlődés rovására teljesen belopta magát a köztudatba. Hegedűs Lóránt megállapította, hogy ez az ideológia a dualizmus korából fennmaradt frázis. II. József és az őt követő Habsburgok törekvése volt Magyarországot agrárállammá tenni, hogy az ipar elnyomásával Ausztria ipari terményeit mi drágán legyünk kénytelenek megvásárolni, ők viszont olcsó mezőgazdasági terményekhez jussanak. Ezután rátért az iparfejlődés történetére. Az ősmagyarok nem űztek ipari foglalkozásokat s közvetlen kapcsolatba a kalandozások során kerültek nyugati iparosok révén. Az ipart a királyság intézménye teremtette meg hazánkban. Első okmány, amely fennmaradt és amellett bizonyít, hogy Magyarországnak fejlett ipara volt, már az Árpádok korában, a tihanyi apátság alapítólevele Endre király korából. A király megerősödésével lendületnek indul az iparfejlődés, a villongások azonban gyengítik. A török időkben pangás állott be s azután Ausztria minden igyekezete az volt, hogy elnyomják a magyar ipart. Ezekbe az időkbe esik a céhrendszer kifejlődése. Részletesen foglalkozott a rendszer előnyeivel és hátrányaival s cáfolta azt a felfogást, hogy a céhrendszer nem segíti elő a fejlődést, hanem azt teljesen megakasztotta. A zuhanásszerű hanyatlás éppen a céhrendszer eltörlése után következett be, amikor az 1872. VIII. törvénycikk a legnagyobb ipari szabadságot lépteti életbe s elrendelte, hogy három hó alatt szüntessék be működésüket a céhek. Az iparosság képviseletek nélkül maradt s a törvényben megalkotott ipartársulatokban sem tömörült Végre azután a helyzet tarthatatlanságát felismerve, hosszas előkészületek után megszületett 1884-ben az ipartörvény, de ez sem fedte a kívánalmakat, mert szelleme egyes rendelkezéseivel ellentétben állt. Sokat foglalkoztak az ipartörvény módosításával is s először Szterényi József báró készített egy javaslatot, amely azonban a háború kitörése következtében nem lett 5. oldal LUSZTIG SÁNDOR cinőalkatrész gyára BUDAPEST. Városi iroda és lerakat: Vili, Gyulai Pál u.4. Telefon: 1. 305-36 Kérje minden börüzletben a ,Ludorf fasarkot és a Ludorf kombinált sarkot.