Lábbelikészítők Lapja, 1930 (12. évfolyam, 1-23. szám)

1930-01-01 / 1. szám

2. oldal a jelek szerint minden eddigit felül­múló védelmi harcra kell felkészülnie a szakmának, amely a legelszántabb küzdelemtől sem riadhat vissza, ha a kormányzat engedne az agráriusok kívánságának és a cipővámok le­szállítására törekednék. Ami pedig minket illet, amint eddig, úgy ezentúl is, kötelesség­­szerűen ellenőrizni fogjuk társadal­munk életének minden nyilvánulását és a nyilvánosság erejével fogjuk alátámasztani az egészséges tüne­teket, szóvivői leszünk minden olyan becsületes és józan törekvésnek, amely a nagy közérdekkel összhang­zásban mutatkozik a mi társadal­munk erkölcsi presztízsének és gaz­dasági jólétének fokozására. Ezen feladat vállalásánál önként következik azonban az, hogy a jö­vőben is kénytelenek leszünk szembe­­szállani, társadalmunk bármely tag­jának olyan ténykedésével, amely önös érdekből fakadó megtévesztéssel és izgatással próbálkoznék lassítani vagy megzavarni társadalmunk mindenkori hivatott vezéreinek kötelességszerű munkakifejtését, melynek nem utolsó programmpontja az, hogy megbízó tömegünk fegyelmezettségét és ezáltal önérzetét és önbizalmát fejlessze. A szakmai intézmények hatal­massá fejlesztésének munkájából fo­kozott mértékben ki akarjuk venni a részünket és a szervezés terén nem fogunk sohasem belefáradni megszo­kott felhívásaink ismétlésébe, hogy in­tézményeink visszatükrözhessék egész gazdasági világunk részére azt az im­ponáló erőt, amely társadalmunk ösz­szességében rejlik és rámutathassa­nak arra az értékre, amelyet ezen tászadalom országunk újból való fel­élesztésének eszközeként képvisel. Mindebből következik, hogy irá­nyunk a jövőre való célkitűzésünk nem lehet más mint felrázása a hi­tetleneknek, a kicsinyeskedőknek és aggályoskodóknak, megnyugtatása a jóhiszeműen gyanakvóknak és trál­cázása a rosszmájú gyanúsítóknak és az érdekhajhász törtetőknek, hogy ne zavarja semmi az összhangot, amely­nek hiányában erkölcsi intézményein­ket és gazdasági szervünket kifej­lődésükben és tekintélyükben saját magunk akasztanék meg. Értsük meg végre egymást és fogjunk kezet az újév küszöbén, amely — sajnos — Ha jó anyagot akar venni Fleischmann Józsefhez kell menni! Bőrkereskedés és cipőfelsőrészgyártás Budapest, Vill., Népszínház utca 16. Telefon: József 404-94. ______________________1594 igen nehéz viszonyok közé mutat be­tekintést, amelynek leküzdésére hatá­rozott, férfias összetartásra és áldo­zatkészségre lesz szükség. '-’-■»■•■-■-■»■•■»■•■•■fa •ataatatititafit atat atat atatatai aawra,·Bf­ta TÁRCA. Disznóölés. Varga Tamás még tegnap este be­­igazitotta a weckert reggel öt órára. Még sötét volt mikor az óra csengetett. Fölébredt. Felöltözködött s kiment a konyhába és tüzet rakott a sparheid alá. Közben felkelt a felesége is, sőt a gye­rekek is kibújtak az ágyból. Kezdődött a sürgés-forgás. Hej, nagy nap lesz ma Varga Tamáséknál: disznóölés. Az asszony már melegítette a vizet. Nemsokára itt lesz András bácsi, csak egy kissé világosodjon. Igaz, arról volt szó, hogy Nagy urat fogják meghívni a disznóöléshez. Nagy úr hentes mes­ter, ért az ilyesmihez. No de annyira el van foglalva, annyi helyen van ilyen­kor disznóölés, hogy Varga Tamásék­­hoz nem tudott a mai napra eljönni. Még jó, hogy András bácsinak volt ideje, mert már nem igen eszik a disznó. Mondom, még szerencse, hogy ráért, mert hát kapós ember ám ő kelme is ölések idején. Nem mestersége ugyan ez a „zsíros“ foglalkozás. Nyáron tehén­pásztor s csak télen, ráérő idejében „belléreskedik“. Úgy bizony, olyan hur­kát s kolbászt készít az öreg, hogy még a tek. főjegyző uram, a község­házáról is mindég vár a disznóöléssel addig, míg az András bácsinak ideje van. Feltéve, ha a disznó is vár. — Te Tamás — kérdezi az asszony, — van elég szalma a pörköléshez ? Mert nekem nem kell forrázva. Én csak a pörkölt szalonnát szeretem. — Van bőven is, fiam. No, de már kezd világosodni — mutat ki az abla­kon Tamás — és az András bácsi még mindég nincs itt. Megjárjuk ha becsap. Igaz is — fordul az asszonyhoz — tet­tél fel egy kis tea vizet ? Odakünn hideg van, jó lesz kissé felmelegedni, mielőtt lefogjuk a kocát. — Persze, hogy tettem föl. Tudom én, hogy szokás disznóöléskor, édes­anyám is mindég úgy intézte, hogy legyen egy kis meleg bor, vagy forró tea már korán reggel. Az ám — veti fel a fejét hirtelen az asszony — mi van a kocával ? Voltál kint, nézted ? Semmi baja, röfög. De hallod, az a malac gyanús nekem. Máskor ha kö­zeledtem az ól felé, már jött ki a vá­lyúhoz és ordított. Most még az aktot is megráztam , nem mer kimozdulni az ólból. Pedig már meglehetős világos van. Ez az állat fél, ez az állat érzi hogy ütött az utolsó órája. — Látod Tamás, milyen okos az állat. Milyen jámbor volt, ha megvakar­tam a hátát lefeküdt mindég. Tamás, én nem megyek ki ha ölitek ezt a ma­lacot, bezárkózom a szobába, hallani sem szeretném az ordítását. — Ugyan fiam, ne legyél gyerek. Neked kell tartani a tálat, hogy a vér ne a földre folyjon. — Én nem tartom, — tiltakozik az asszony. — Hirtelen nyílik a konyha ajtaja, András bácsi megérkezett. — Adjon az Isten pálinkás jó reggelt Varga uram ! No,­ felébredtek ? — Fel-fel András bácsi. Tegye csak le azt a szeredást a válláról, aztán jöj­jön ide közelebb az asztalhoz. Előbb megiszunk egy bögre forró teát. LÁBBELI KÉSZÍTŐK LAPJA 1930 január 1 Az iparosok és kereskedők ki akarják venni részüket ügyeik intézéséből. Megalakult az Iparosok és Kereskedők Gazdaságpolitikai Pártja. December 15-én délelőtt a régi kép­viselőház termében zsúfoltságtól roska­dozó karzatok és a rendőrség által lezárt színüktig megtelt teremben tar­tottak az iparosok és kereskedők Bitt­ner János főrendiházi tag, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara ipari osz­tálya elnökének elnökletével politikai nagygyűlést. Bittner János elnöki meg­nyitójában kifejtette, hogy a mai rend­kívül nyomasztó gazdasági helyzetben az iparosok és kereskedők csak attól várhatják, hogy társadalmi osztályukat megillető hanghoz jutnak, úgy az auto­nómiákban, mint az országgyűlésben, ha függetlenítik magukat az eddig meg­levő összes politikai pártoktól és meg­alkotják saját pártjukat. Azok az ipa­rosok és kereskedők, akiket a külön­böző pártok juttattak mandátumaikhoz, a pártok különböző érdekei, fegyelme és béklyói miatt nem tudják becsület­tel képviselni az iparos és kereskedő­érdekeket, már­pedig az iparosok és kereskedők boldogulása az egész or­szág boldogulását jelenti. A kormány­­zati tényezők az iparosságot és keres­kedőket a legnagyobb mostohasággal kezelik, mert anélkül, hogy az ipar és kereskedelem munkája révén megfelelő keresethez jutna, az ő nyakába zúdít­ják az államfenntartás terheinek leg­nagyobb részét. Pusztul az ipar és a kereskedelem, napról-napra tucatjával

Next