Lábbelikészítők Lapja, 1931 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1931-01-01 / 1. szám

s­ár­­a­nuár 1. LÁBBELIKÉSZÍTŐK LAPJA Az 5. oldal ennek reményében üdvözli a köz­gyűlést és kéri Bokor központi főel­lenőrt, hogy ismertesse az 1929. üz­letévről szóló jelentést, melyet töb­bek hozzászólása és a zárszámadás megvizsgálása után tudomásul vett a közgyűlés és az igazgatóságnak a felmentvényt megadta. Ezek után áttért a közgyűlés az új igazgató­ság megválasztására. Miután a hi­vatalos listával szemben az ellen­zék is kiadott egy listát, Móczár elnök titkos szavazást rendelt el és a szavazás idejére felfüggesztette a közgyűlést. A szavazás végeztével Móczár elnök újból megnyitja a közgyűlést és felkéri Friedmann jelölőbizott­sági jegyzőt a szavazás eredményé­nek felolvasására. Megválasztottak: igazgatóság: Móczár Mátyás, Kolonits Károly, Németh János, Balogh József (VI. ker.) Dornbach Jakab, Mészáros József, Mérei Péter, Rónai István, Spitzer Andor, Tamaska József és Tóth Gyula. Felügyelőbizottság: Zauper Lajos, Ács István, Danczin­­ger Mór, Nyeste Mihály. ■ A közgyűlés a legnagyobb meg­elégedéssel és egyhangú lelkese­déssel vette tudomásul a választás eredményét, Móczár elnök pedig újból kérte a közgyűlés minden egyes tagját, hogy kizárólag az az elgondolás vezesse őket, hogy a maga és családja boldogulását se­gíti elő mindenki, aki tehetsége sze­rint hozzájárul ahhoz, hogy a szö­vetkezetét naggyá és erőssé tegyük. Ezután megköszönte a jelenvoltak türelmét és a közgyűlést berekesz­tette. ♦■♦■♦■♦■♦■»■»■♦■♦■♦a «♦■♦ ■♦«• ■♦■« 141« borkereskedők áldozatkészségét kellett igénybe vennem, melyek hajlandónak nyilatkoztak arra, hogy a csizmák bor­anyag árát a mai forgalmi árakhoz vi­szonyítva redukálják. Ez az engedmény a csizmákat páronkint 2 , 52 fillérrel teszi olcsóbbá.“ Tehát a bőrkereskedők és bőrgyá­rak áldozatkészsége révén páronkint 2 P 52 fillérrel lesz olcsóbb a csizma. Ezt az összeget egyáltalában nem tart­juk komolynak és olyannak, amelyért érdemes lett volna egy ilyen nagy ak­ciót indítani. Attól tartunk ellenben, hogy az engedmény sokkal nagyobb lesz, de a kisiparos rovására. A ve­szélyt a helyi szakértő bizottságokban látjuk, melyeket a rendelet körül nem ír, csak annyit említ meg, hogy pártat­lan szakértő bizottság legyen. Ha tehát pártatlannak kell lennie, akkor nem le­het tagja a csizmadia-iparos, de viszont nem lehet tagja olyan fogyasztó sem, aki akció­csizmára igényt tart. Félő te­­hát, hogy a bizottságokat olyanokból fogják összeállítani, akik működésük során nem a kisipar érdekeit fogják szem előtt tartani. Ha pedig a bizott­ság p. o. egy pár 30 pengőt érő csiz­mát 20 pengőre fog értékelni, akkor az iparos azért kap 17 P. 48 fillért és a 2 pengő 52 filléres balettát, de viszont letörtek az árból az ő rovására 10 pen­gőt, kénytelen lesz azonban oda adni, hogy pénzt lásson. A bőrgyárak nagy­lelkű (?) áldozatkészsége révén olcsóbb lesz tehát a csizma 2 , 52 fillérrel, a kisiparos rovására pedig 10 pengővel s az érdem a nagylelkű bőrgyáraké. Felkérjük tehát az Igen t. Testületet, hogy a szakértő bizottságok megalakí­tásánál szíveskedjék ügyelni arra, hogy azok összeállításánál a kisipari érdekek a legmesszebbmenőleg megvédelmez­­tessenek. Tekintettel arra, hogy a ren­delet szakértő bizottságot említ, mi azt csak olyan csizmadia vagy cipésziparo­sokból képzeljük el, akik maguk az­ok- Minden cipésziparos ha Gyöngy és Hermann bőráruházában Budapest, Vili., Népszínház­ u. 31. berárat és minden szakcikket fog venni, akkor biztos, hogy a vásár­lásnál is jó hasznot fog nyerni. Sóban részt nem vesznek, tehát pártat­lanok lehetnek. Semmi esetre sem tart­juk elképzelhetőnek, hogy a bizottságok esetleg tisztviselőkből vagy más társa­dalmi állású egyénekből legyenek ösz­­szeállítva. A rendeletnek a cipőakcióra vonat­kozó része teljesen a kisiparosság, vagy annak érdekképviseletei meghallgatása nélkül született meg s értesülésünk sze­rint ezt az akciót a kormány a kisgaz­­daképviselők nyomása alatt hozta létre a mechanikai cipőgyárak bevonásával. Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a fel­tüntetett árakért jó cipőt lehessen ké­szíteni s ez az akció csak arra lehet alkalmas, hogy a lábbeli árakat még katasztrófálisabb mélypontra szorítsa s ezzel a kisiparosság helyzetét teljesen elviselhetetlenné tegye. Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági lakosság nehéz helyzetben van, de a kisipar már évek óta még súlyosabb válsággal küzd s a leghatározottabban tiltakoznunk kell a mezőgazdasági lakosság olyan megse­gítése ellen, mely a kisipar létérdekét veszélyezteti. Lehetetlennek tartjuk, hogy a kereskedelemügyi minisztérium szervez ilyen akciót, mely miniszté­riumnak éppen a kisipar érdekeit kel­­le­ne megvédeni. Tekintettel arra, hogy itt befejezett tények elé vagyunk ál­lítva, a tiltakozásnál egyebet sajnos ipartestületünk a csizmaakcióval kap­csolatosan az alábbi levelet intézte az érdekelt ipartestületekhez: t­ekintetes Elnökség! Az iparkamara útján bizonyára meg­kapta az igen­t. Társtestület a Keres­kedelemügyi Miniszter Úr 151.565—1930 sz. rendeletét, a mezőgazdasági lakos­ság lábbelivel való ellátása tárgyában. A csizmaakciónál érvényesült ipar­testületünk elgondolása, nevezetesen, hogy a kormány nem készíttet csizmát az akció céljára, hanem a kisiparosok meglevő készleteit veszi igénybe. Ha tehát a rendelet végrehajtása körül nem válnak valóra alábbi aggodalmaink, úgy az tényleg alkalmas lehet arra, hogy a kisiparosság érdekeit szolgálja. A rendelet 2-ik bekezdése követke­zőleg szól: „A készletek kelendőségét mai áruk gátolja, melyet — bár úgy a bőranyag, mint a csizmában levő ipari munka máris igen nyomottan van számításba véve,­­ a nehézségekkel küzdő gazdák alig képesek megadni úgy, forgalomba hozataluk csak árengedménnyel lehet­séges. E tekintetben a bőrgyárak és Felhívás ! ♦♦ A mezőgazdasággal foglalkozó lakosság lábbelivel való ellá­tása körül felmerült események szükségessé tették, hogy az ország lábbelikészítő iparosságát tájékoztassuk arról a hely­zetről, amely elé a kereskedelmi kormány a magyar lábbeli­­készítő ipart állította az által, hogy a mi megkérdezésünk és meghallgatásunk nélkül olyan cipőakciót indított, amely ben­nünket a végpusztulásba kényszerit: M gyerm ált­a a gazda cipők árát 7 pengő 50 fillértől 9 pengő 80 fillérig. Kortársak! Tudomásul akarjuk adni, hogy mi rejlik ennek az akciónak a háta mögött. S evégből 1930 december 28-án, vasárnap i. e. 9 órakor szék­fiúsunkban, VII., Hesselényi­ utca 17. nagygyűlést tartunk a következő napirenddel: I. A baletta-csizma. *11. A gazda-cipők.. Mindnyájunk jelenlétére szü­­kség van!

Next