Lábbelikészítők Lapja, 1933 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1933-01-15 / 2. szám
4. oldal Lábbelikészítők LAPJA 1933 január 15 Rosszak a fogai? Ne szalassza el a jó alkalmat, hogy jutányos áron, kedvező fizetési feltételek mellett elsőrangú kivitelben rendbehozassa Rágásra kitűnően alkalmas műfogakat, aranykoronákat, hidakat, nemkülönben kivehető kaucsuk- és fémlemez-fogsorokat készít a FOGORVOSI RENDELŐ VII., Dembinszk u. 20, földszint. Ipartestületi, Szövetségi és Temetkezési Egyesületi tagoknak 100/a engedmény, melyet vállvetve, egymást megértve, a szakma érdekében ez új évben ki fogunk fejteni. Danzinger Mór meleg szavakban üdvözölte ezek után a Temetkezési Egyesület elnökét, Pintér Vilmost. Az önzetlen munka ad erőt a küzdelemhez — mondotta többek között — s ez a munka teszi naggyá a szervezeteket, s fekteti le az alapját a jövendőnek. Én hiszem, hogy a sok megpróbáltatáson keresztülment cipésziparosságra — ha egymást megérti — elkövetkeznek a jobb napok is. Pintér Vilmos, a Temetkezési Egyesület elnöke megköszönte az üdvözlést és megemlítette, hogy a szakmai társadalombanmég nagyon sok tennivaló van, de békés munkával lehet építeni, lehet alkotni. Majd Tamaska József, lapunk felelős szerkesztője üdvözölte a szaktársainokra más választás, mint Magyarország, ahol biztonságban érezték magukat és ahol nagy vendégszeretettel is találkoztak. Néhányan Pesten rekedtek meg, a többi pedig Budára került. Hagyomány szerint 14-en értek Budára. Kilencen Pozsonyban maradtak. Az akkori időben ezek az emberek igen ügyes szakerők voltak, a százas lábbeli és csizmakészítésbeli szaktudást ők hozták az országba. De meg is becsülték őket, bizonyos élethossziglani jogokat és szabadságokat nyertek, az úgynevezett „jogosított“ jelzőt. Az őket megillető cím megadása még a messze jövőnek maradt fenntartva, mert még a 14-ik században, jóval ezek után az első német mesterek után sem létezett még szabadalommal bíró céhük.Az első német mesterek föntemlített szabadságaik ellenében arra kötelezték magukat, hogy minél több fiatal erőt fognak szakmájukban kiképezni s ez volt természtesen saját érdekük is. Általánosan „németvargáknak“ nevezték őket.Letelepülésük idején azért voltak itt már lábbelikészítő kézművesek, akik egyben a bőrt is magukka Munkaalkalmak megteremtésével akarja a gazdasági helyzet sivárságát enyhíteni az Iparos Blokk. Az Iparos Blokk a Drogista Ipartestület nagytermében taggyűlést tartott, amelyen a munkaalkalmak megteremtésének kérdésével foglalkozott. A gyűlésen többszáz iparos jelent meg és zsúfolásig megtöltötték a termet. Dános László elnöki megnyitójában utalt arra, hogy a mai elkeseredett helyzeten csak munkaalkalmak gyors megteremtésével lehet segíteni. Megállapította, hogy erre az építőipari munkák megindítása a legalkalmasabb, mert ezáltal több mint 30 iparág foglalkoztatáshoz jutna. Ezenkívül az építkezések megindítása mellett szól az is, hogy az építkezésekbe befektetett tőkék jelentős része különböző adók formájában úgyis visszafolyik az államkincstárba. Tehát olyan módon teremtenénk munkalehetőségeket, hogy ez dlszítették ki, csináltak sarut, bocskort, sarut igen szél alakút és kivitelűt a főrangúak részére, arannyal, drágakővel, gyönggyel kirakva s feldíszítve. Két évtized múltával a bocskorkészítők már csizmakészítésre tértek át és magukat magyarvargáknak neveztették. Míg a németvargák katonai, vadászó- és lovaglócsizmákat varrtak ízléses, ügyes kivitelben, a magyarvargák könnyű kihajlású csizmát készítettek természtes színű piros vagy sárga bőrből. A törökök szerették a sárga csizmát hordani háromszáz éves uralmuk ideje alatt. A bocskorcsinálóknak régebben, míg a csizma készítéséhez nem értettek, szobakosok volt a nevük; műhelyeik a budai oldalon, a mostani Rudas és Ráczfürdő között állottak. Még a nyolcvanas években is voltak e helyen hárman, akik már persze nem sarut és bocskort készítettek, hanem csak kezdetleges bőrkikészítéssel foglalkoztak. A pesti oldalon is volt egy néhány az említett időkben ilyen lábbelikészítő és bőrcserzőmester. Ezek leginkább a mai Ferenc József rakpart alsó részén telepedtek le. (Folytatjuk tál az állam nem kényszerülne súlyosabb anyagi áldozatokat vállalni. Kívánatosnak tartja a házak tatarozási adókedvezményének kibővítését és kiterjesztését, mert ezáltal ép a legkisebb iparosok jutnának munkához. Forgó István, az Üvegesek Ipartestületének elnöke felszólalásában megállapította, hogy az iparosságot egyrészt a közterhek stílja, a közüzemek elviselhetetlen konkurrenciája, másrészt a fogyasztóképesség teljes leromlása, a tönk szélére juttatta. A maga részéről szintén építőipari munkák haladéktalan megindításában látná az egyetlen komoly lehetőséget munkaalkalmak megteremtésére. Kellner Albert, a Sokszorosító Ipartestület elnöke a hatóságok közüzemi politikáját ostorozza és megállapítja, hogy a nyomdaiparban csak a közüzemek lebontása útján lehetne az iparosokat munkához juttatni. Ismertette a különböző nyomdai közüzemeket és hangsúlyozta, hogy a társadalomnak az embert kell fokozottabb mértékben megvédeni, nem pedig a gépeket. Vágó Viktor, a Női Fodrász Ipartestület elnöke a műhely és boltbérek ügyét teszi szóvá. Sajnálja, hogy ebben a régen húzódó kérdésben a kormányzat még mindig nem foglalt olyan irányban állást, amely lehetővé tenné a teherbíró képesség határán túlmenő műhely- és boltbérek mielőbbi leszállítását. Gábor Gyula kamarai tag tiltakozik a Gázművek szerelési tevékenysége ellen. Sürgeti a kényszertatarozás kötelező elrendelését és a kontárkérdés gyökeres rendezését. Hangsúlyozza, hogy a mai viszonyokon csak a fogyasztóképesség emelésével lehet segíteni. Kornis Nándor megállapítja, hogy az áruházak versenye fokozatosan mind több és több kisiparos és kiskereskedő exisztenciáktól veszi el a munkalehetőségeket. Kívánatosnak tartaná, hogyha az áruházak kérdésében az összes kisipari és kiskereskedelmi érdekképviseletek együttesen foglalnának állást. Herzog Mór a kisiparos társadalom mai sanyarú helyzetét vázolja. Megemlékezik a kisipari hitelellátási akció teljes eredménytelenségéről." Bukovár Jenő, Müller Károly és Tóth István felszólalása után Bittner János felsőházi tag bírálta a kormány gazdasági programmját. Megállapította, hogy a mai helyzetből kivezető egyetlen út az iparos tömegek gazdaságpolitikai megszervezésének megvalósítása. A nagy érdeklődéssel hallgatott felszólalásokra Dános László elnök reflektált az Iparos Blokk nevében és megígérte, hogy az Iparos Blokk programjához híven mindent el fog követni az irányban, hogy a felsorolt sérelmek egyrészt orvosolhassanak, másrészt, hogy munkaalkalmak teremtésével az iparosság mai nehéz helyzete mielőbb enyhítessék okát. Egymás után szólaltak fel ezután Rónai István, a Rokkantegyesület elnöke, Andrejka György a Szakoktatók Köre, Marbach Bernáteot alelnök a szövetkezet, Dr. Torma István spt. jegyző az iroda nevében. Felszólaltak még Kövesi Lajos, a temetkezési egyesület titkára, Csernák Károly, a Dalkar ügyvezető elnöke, Ádám György, a szövetség titkára, Léhner Attila, Dávid Ferenc, Pusztay János, Gosch Konrád, Szász József és Pető János. Majd a Dalkar éneklésével befejezést nyert az ünnepély és a szaktársak Nyeste Mihály zárószavai után békés hangulatban, egy jobb jövő reményével szívükben távoztak el. __s