Lábbelikészítők Lapja, 1933 (15. évfolyam, 1-23. szám)

1933-01-15 / 2. szám

4. oldal Lábbelikészítők LAPJA 1933 január 15 Rosszak a fogai? Ne szalassza el a jó alkalmat, hogy jutányos áron, kedve­­ző fizetési feltételek mellett elsőrangú kivitelben rendbehozassa Rágásra kitűnően al­kalmas műfogakat, aranykoronákat, hidakat, nem­különben kivehető kaucsuk- és fémlemez-fogsorokat készít a FOGORVOSI RENDELŐ VII., Dembinszk­ u. 20, földszint. Ipartestületi, Szövetségi és Temetkezési Egyesületi ta­goknak 100/a engedmény, melyet vállvetve, egymást megértve, a szakma érdekében ez új évben ki fo­gunk fejteni. Danzinger Mór meleg szavakban üdvözölte ezek után a Temetkezési Egyesület elnökét, Pintér Vilmost. Az önzetlen munka ad erőt a küzdelem­hez — mondotta többek között — s ez a munka teszi naggyá a szervezeteket, s fekteti le az alapját a jövendőnek. Én­ hiszem, hogy a sok megpróbáltatá­son keresztülment cipésziparosságra — ha egymást megérti — elkövetkeznek a jobb napok is. Pintér Vilmos, a Temetkezési Egye­sület elnöke megköszönte az üdvözlést és megemlítette, hogy a szakmai tár­sadalomban­­még nagyon sok tennivaló van, de békés munkával lehet építeni, lehet alkotni. Majd Tamaska József, lapunk fele­lős szerkesztője üdvözölte a szaktársa­inokra más választás, mint Magyaror­szág, ahol biztonságban érezték magu­kat és ahol nagy vendégszeretettel is találkoztak. Néhányan Pesten rekedtek meg, a többi pedig Budára került. Ha­gyomány szerint 14-en értek Budára. Kilencen Pozsonyban maradtak. Az ak­kori időben ezek az emberek igen ügyes szakerők voltak, a százas láb­beli és csizmakészítésbeli szaktudást ők hozták az országba. De meg is becsül­ték őket, bizonyos élethossziglani jo­gokat és szabadságokat nyertek, az úgynevezett „jogosított“ jelzőt. Az őket megillető cím megadása még a messze jövőnek maradt fenntartva, mert még a 14-ik században, jóval ezek után az első német mesterek után sem létezett­ még szabadalommal bíró céhük.­­Az első német mesterek föntemlí­tett szabadságaik ellenében arra köte­lezték magukat, hogy minél több fiatal erőt fognak szakmájukban kiképezni s ez volt­­ ter­m­észtesen saját érdekük is. Általánosan „németvargáknak“ nevez­ték­­ őke­­t­­.Letelepülésük idején azért voltak itt már lábbelikészítő kézműve­sek, akik­ egyben a bőrt is maguk­ka­ Munkaalkalmak megterem­tésével akarja a gazdasági helyzet sivárságát enyhíteni az Iparos Blokk. Az Iparos Blokk a Drogista Ipar­testület nagytermében taggyűlést tar­tott, amelyen a munkaalkalmak megte­remtésének kérdésével foglalkozott. A gyűlésen többszáz iparos jelent meg és zsúfolásig megtöltötték a termet. Dános László elnöki megnyitójában utalt arra, hogy a mai elkeseredett helyzeten csak munkaalkalmak gyors megteremtésével lehet segíteni. Meg­állapította, hogy erre az építőipari munkák megindítása a legalkalmasabb, mert ezáltal több mint 30 iparág fog­lalkoztatáshoz jutna. Ezenkívül az épít­kezések megindítása mellett szól az is, hogy az építkezésekbe befektetett tő­kék jelentős része különböző adók for­májában úgyis visszafolyik az állam­­kincstárba. Tehát olyan módon terem­tenénk munkalehetőségeket, hogy ez dl­szítették ki, csináltak sarut, bocskort, sarut igen szél alakút és kivitelűt a főrangúak részére, arannyal, drágakő­vel, gyönggyel kirakva s feldíszítve. Két évtized múltával a bocskorkészí­­tők már csizmakészítésre tértek át és magukat magyarvargáknak neveztet­ték. Míg a németvargák katonai, vadá­szó- és lovaglócsizmákat varrtak ízlé­ses, ügyes kivitelben,­­ a magyarvar­gák könnyű kihajlású csizmát készítet­tek természtes színű piros vagy sárga bőrből. A törökök szerették a sárga csizmát hordani háromszáz éves ural­muk ideje alatt. A bocskorcsinálóknak régebben, míg a csizma készítéséhez nem értet­tek, s­zobakosok volt a nevük; műhe­lyeik a budai oldalon, a mostani Rudas és Ráczfürdő között állottak. Még a nyolcvanas években is voltak e helyen hárman, akik már persze nem sarut és bocskort készítettek, hanem csak kez­detleges bőrkikészítéssel foglalkoztak. A pesti oldalon is volt egy néhány az említett időkben ilyen lábbelikészítő és bőrcserzőmester. Ezek leginkább a mai Ferenc József rakpart alsó részén tele­pedtek le. (Folytatjuk­ tál az állam nem kényszerülne súlyo­sabb anyagi áldozatokat vállalni. Kívá­natosnak tartja a házak tatarozási adó­­kedvezményének kibővítését és kiter­jesztését, mert ezáltal ép a legkisebb iparosok jutnának munkához. Forgó István, az Üvegesek Ipar­testületének elnöke felszólalásában meg­állapította, hogy az iparosságot egy­részt a közterhek stílja, a közüzemek elviselhetetlen konkurrenciája, más­részt a fogyasztóképesség teljes lerom­lása, a tönk szélére juttatta. A maga részéről szintén építőipari munkák ha­ladéktalan megindítás­ában látná az egyetlen komoly lehetőséget munkaal­kalmak megteremtésére. Kellner Albert, a Sokszorosító Ipar­testület elnöke a hatóságok közüzemi politikáját ostorozza és megállapítja, hogy a nyomdaiparban csak a közüze­mek lebontása útján lehetne az iparo­sokat munkához juttatni. Ismertette a különböző nyomdai közüzemeket és hangsúlyozta, hogy a társadalomnak az embert kell fokozottabb mértékben megvédeni, nem pedig a gépeket. Vágó Viktor, a Női Fodrász Ipar­testület elnöke a műhely és boltbérek ügyét teszi szóvá. Sajnálja, hogy eb­ben a régen húzódó kérdésben a kor­mányzat még mindig nem foglalt olyan irányban állást, amely lehetővé tenné a teherbíró képesség határán túlmenő műhely- és boltbérek mielőbbi leszállí­tását. Gábor Gyula kamarai tag tiltakozik a Gázművek szerelési tevékenysége ellen. Sürgeti a kényszertatarozás kö­telező elrendelését és a kontárkérdés gyökeres rendezését. Hangsúlyozza, hogy a mai viszonyokon csak a fo­gyasztóképesség emelésével lehet se­gíteni. Kornis Nándor megállapítja, hogy az áruházak versenye fokozatosan mind több és több kisiparos és kiske­reskedő exisztenciáktól veszi el a munkalehetőségeket. Kívánatosnak tar­taná, hogyha az áruházak kérdésében az összes kisipari és kiskereskedelmi érdekképviseletek együttesen foglalná­nak állást. Herzog Mór a kisiparos társadalom mai sanyarú helyzetét vázolja. Megem­lékezik a kisipari hitelellátási akció tel­jes eredménytelenségéről." Bukovár Jenő, Müller Károly és Tóth István felszólalása után Bittner János felsőházi tag bírálta a kormány gazdasági programmját. Megállapítot­ta, hogy a mai helyzetből kivezető egyetlen út az iparos tömegek gazda­ságpolitikai megszervezésének megva­lósítása. A nagy érdeklődéssel hallgatott fel­szólalásokra Dános László elnök ref­lektált az Iparos Blokk nevében és megígérte, hogy az Iparos Blokk pro­gramjához híven mindent el fog kö­vetni az irányban, hogy a felsorolt sé­relmek egyrészt orvosolhassanak, más­részt, hogy munkaalkalmak teremtésé­vel az iparosság mai nehéz helyzete mielőbb enyhítessék o­kát. Egymás után szólaltak fel ezután Rónai István, a Rokkantegyesület el­nöke, Andrejka György a Szakoktatók Köre, Marbach Bernát­eot alelnök a szövetkezet, Dr. Torma István spt. jegyző az iroda nevében. Felszólaltak még Kövesi Lajos, a temetkezési egye­sület titkára, Csernák Károly, a Dal­kar ügyvezető elnöke, Ádám György, a szövetség titkára, Léhner Attila, Dávid Ferenc, Pusztay János, Gosch Konrád, Szász József és Pető János. Majd a Dalkar éneklésével befeje­zést nyert az ünnepély és a szaktársak Nyeste Mihály zárószavai után békés hangulatban, egy jobb jövő reményé­vel szívükben távoztak el. __s

Next